Uj-Somogy, 1937. június (19. évfolyam, 120-144. szám)

1937-06-25 / 141. szám

1­7. Juntus 25. BOSCH Felvilágosítást nyújt a somogy megy­ei képviselet: 16801 villamos hűtőszekrény az úri háztartások hygiénikus és tökéletes jégszekrénye. Geiszler János és Fia vaskereskedés KAPOSVÁR, FŐ­ UTCA 15. SZÁM. Tízezer frankos sikkasztót fogtak el Gyékényesen. Kedden éjszaka rádiógramm ér­kezett a zürichi rendőrségtől, a bu­dapesti főkapitányságra, amelyben­­közölték, hogy keresnek egy­ sik­kasztót, Kainer Izsák Jusztin ma­gántisztviselőt, aki munkaadójától tízezer frankot sikkasztott és való­színűleg Magyarország felé mene­kült. A rádióértesítés után a rendőr­ség kötötte a határállomásokkal a svájci rendőrség rádiógramját az­zal, az utasítással, hogy ha valahol Banner átlépné a határt, azonnal vegyék őrizetbe. Szerdán reggel negyed kilenckor telefonon jelentette a gyékénylesi, rendőri kirendeltség, hogy a beér­kező vonaton felismerték Kaimert és őrizetbe vették. A rendőrség értesítette a sváj­­ci hatóságokat. A Kör­zet­i Hitelszö­vetkezet közgyűlése. Az Alsódunántúli Körzeti Mező­­gazdasági Hitelszövetkezet ma dél­előtt 10 órától tartotta saját helyisé­gében évi rendes közgyűlését, dr Csorba Sándor nagybajomi földbir­tokos elnöklete mi­nséit. A közgyűlésen az üzletrész tulaj­­donosok közül megjelent Bíró Ist­ván, Nádosy Kálmán, Brokes Re­zső, dr Goszlbony­ Mihály, Kamme­rer Andor, vitéz Hegyessy Iván, Sárközy János, Bíró Sándor, Maár Gyula, Kacskovics Gyula, Stephaich Ferenc, Nádas László és Lóránt Dezső stb. Dr Csorba Sándor elnöki megnyi­tójában üdvözölte a megjelenteket s megállapította a közgyűlés sza­bályszerűségét és határozatképessé­gét. Kammerer Gusztáv ügyvezető­­igazgató terjesztette elő az igazga­tóság­ jelentését az elmúlt üzletév­­ről. A jelentés pontos keresztmet­szetét adja nemcsak a Hitelszövet­kezet, hanem az egész Alsódunán­­túl mezőgazdasági hiteléleteinek. A jelentés, beszámolt a Hitelszövetke­­zet tulajdonában levő ingatlanokról, parcellázásokról, vételekről, eladá­sokról. A jelentést hozzászólás nélkül ez fogadta a közgyűlés és az igazga­­tóság és felügyelőbizottság részére a felmentvényt megadta. Mivel dr Csorba Sándor, Brokes Rezső, Kacskovics Gyula, Stepha­ich Ferenc és Szily Márton igazga­tósági, Bíró István, Nádosy Kál­mán, vitéz Sztankovánszky Pál és Tol­nay Kornél felügylőbi­zo­tt­sági mandátuma lejárt, őket újra az igazgatóság, illetve fellügyelőbizott­­ság tagjaivá megválasztotta.­­ Végül dr Goszthony Mihály föld­birtokos indítványára a közgyűlés köszönetet mondott a lelkiismerete­sen végzett munkáért Kammerer Gusztáv ügyvezető-igazgatónak és Földváry István cégvezetőnek. ­ Asztmában szenvedők­nek gyakran megbecsülhetlen szol­gálatot tesz a természetes „Ferenc József” kes­erűvíz azáltal, hogy a tápcsatorna tartalmát gyorsan fel­oldja és kíméletesen levezeti a az emésztőszervek további működését hathatósan elősegíti­. Az orvosok ajánlják, Visszajöttek a fiúk ! Egy, hét óta furcsa és szokatlan csend van­­az intézetben. Árvin lett. A virágoskert éppen úgy, pompá­zik, mint két hete, a lombos ága­kon is éppen úgy, csipognak a ve­rebek, a napfény, is éppen úgy veri az udvart, még a szomszéd kutya is éppen olyan buzgalommal ugatja meg a hajnali harangszót és mégis más minden. Elmentek a fiúk. Egyik a csöppnyi alföldi tanyá­ra, hogy versenyt nyargaljon a pusztai széllel; a másik a zeg-zúgos Felvidékre, hogy belefeledkezzék a természet örök szépségeibe; a har­madik a poros és mégis szép du­nántúli falucskába, hogy az öreg gesztenyefák alatt megforgassa a latin nyelvtant időnkint, mert au­gusztus végén javítania kell, mint a lécet leverő magasugrónak; a negyedik osztrák földre, hogy ke­mény elszán­ással kerékbe törje a német nyelvet; az ötödik... Elmentek. A tantermekben üresen ásítoznak a zöldhátú padok és fásult egyked­vűséggel dermednek bele az una­lomba. Néhány megrokkant szék borul hozzájuk, mintha vigasztalni akarná őket. A hálótermekből ki­kerültek az ágyak, a termiek köze­pén a szekrények glédában állnak, mint a katonák s a csupasz falaik könyörögnek valami után, ami elta­karja fehérségüket. A hosszú fo­lyosó esténként vaksötétbe fúl és oly ijesztően néma, mintha egy el­hagyott középkori várkastélyból, te­lepítették volna át. Úgy búg rajta a csend, mint a századkürtösök zengő trombitájának hangja a ke­ményen menetelő századok körül. Az újdonsült érettek is búcsút in­tettek már a kapufélfának, leráz­va magukról szörnyű drukkok foj­togató igáját. Elmentek négyen négyfelé és talán soha többé nem kerülnek vissza. Ám a tizennyolc éveseknek ilyesmi még nem igen jut az eszükbe. Vígan csomagoltak, fenekedő jókedvvel, füttyös száj­jal. Bárcsak soha ne hervadna le szájukról a fütty és ne hullana ki szívük­ földjéből a jókedv magja! Elcsomagolták szépen az emléke­ket is és fényes volt a szemük, amikor elköszöntek. Egyikük meg­állt a kapu mellett, megsimogatta az oszlopot és halk, közvetlen han­gon mondta: Szervusz, öreg paj­tás! Utánuk néztem és megölelt­em őket a szememmel. Mérhetetlen csend maradt utánuk. * Vasárnap délelőtt azonban egy­szeriben megváltozott a helyzet. Vi­dám hangok ütődtek a visszhangos faliakhoz és tisztán csendülő neve­lés gurult végig a némaságba me­revedett folyosókon. Visszajöttek a fiúk! Öregdiákok jöttek vissza, akik tíz évvel ezelőtt éppen úgy indultak el, mint az imént maturáltak. A gimnáziumban t­artott találkozó után sorba álltak öten, ahogy fe­gyelmezett fiúkhoz Ildik és elin­dultak az intézet felé. Öten. Öreg­diákok. Hányszor megjárták ezt az utat könyvvel a hónuk alatt és so­ha vissza nem térő ifjúsággal a szí­vükben! Nem is az Ezredév­ utcán mennek ,hanem az emlékek ország­útán — visszafelé. Hozott Isten benneteket, fiúk, ré­gi pajtásaim, akikkel négy évig együtt kanalaztam a rántott levest, együtt rúgtam a labdát az udvaron, s együtt verejtékeztem megoldhatat­lannak látszó számtanpéldák fö­lött. Milyen érdekes, hogy most orvosok vagytok ketten, ketten jo­gászok, az ötödik meg vasúti fő­tiszt. Öregdiákok bejárják a régi, ked­ves zugokat, megállnak a szekré­nyük ,padjuk előtt és összetalálkoz­nak egykori önmagukkal. Allnak egy-egy pillanatig meghatotla­n, az­tán kirobban belőlük a jókedv: Em­lékszel? Emlékszel?... Kint ömlik a zápor s bőven omló könnyeivel végigmossa az ablakokat, de mi ez az emlékek áradásához, ami a szí­vüket mossa végig! Emlékszel? Tudjátok-e, milyen különösen jó íze volt ennek a szónak? Olyan me­sebeli varázsige icz, mint a Sze­­zám ,zárulj! Csodálatos "birodalom kapujának zárját pattintja fel... Ülünk egymás mellett a padok­ban, mint régen. Persze a Bandi gyerek megint nem tudja a német szavakat. Felsőbb parancsra fejbe kell ütnöm a saját szótárával, nem mintha így a fejébe menetelnének rá szavak, hanem megszégyenítés céljából. Megteszem, d­e erőtlenül, mert jópaj­tásom la Bandi, feltétle­nül jobb, mint a német szavak". Meg kell ismételnem a suhintást, erőteljesebb modorban, tövesztés terhe mellett. Megismétlem s lám­ a szótár elnyomorodik, mint a csa­tákban meglépett zászló. Megszid­nak érte, de Bandi suttyomban, a pad alatt megszorítja a kezemet s hunyorító szeme mintha mondaná: ezt férfimódra elintéztük! Ó, mennyi emlék, mennyi! Egész ármádia. Úgy tolonganak, hogy vá­lasztani is alig tehet köztük. Szí­nes kavargás az egész: konfetti-zá­por, így, évek távolából a diákélet­nek csak a szebbik oldalát lehet látni, mert nem leszünk többé ti­zennyolc éven innen. öregdiákok megérkeznek—öreg­diákok elköszönnek. Utánuk nézek és megölelem őket a szememmel. Mérhetetlen csend marad utánuk s a szívben valami, szóval ki sem fejezhető kellemes zsongás, amiből kicsendül néha egy szó: Emlékszel? Hogyne emlékeznék, fiúk, amikor­­olyan jól esik emlékezni, Frank László. 8 ETÁM fehérnemű-ujdonságok nadrágok, combinék ingnadrágok hálóingek és blúzok megérkeztek. Kaphatók özv. kizárólag Fekete lajosné­mi, Fő utca 24. 18539 Andocsi panasz a száguldó autókra. Az alábbi andocsi levelet kap­tuk: Tekintetes Szerkesztő Uri Községünk belterülete, illetve az azon végigvezető országút a ka­nyaroknak szerpentinszerű lánco­lata. A kanyarok előtt ott áll a ha­lálfejes KMAC-tábla. Mégis sok ve­zető nem veszi figyelembe a táb­lákat, bár a község belter­íle­tére­ külön szabályok vannak a hajtás­ra előírva. Így történt, hogy az utóbbi esztendőkben annyi a bal­eset itt, hogy ha nyilvántartást ve­zetnének róla, akkor rekordot érne el a megyében. A gyors hajtás te­mérdek kár előidézője úgy négy­lábú, mint szárnyas állatokban is. Igaz, hogy vannak jóindulatú, óvatos vezetők, akik csak dicsére­tet érdemelnek, de vannak rossz­­indulatúak, vagy talán tudatlanok, akik sokszor nem érdemelnék meg, hogy kormánykereket vezessenek Az antalnapi búcsú alkalmával a szakcsi búcsúsokba — bár a pro­­secció kitérő utat engedett, erős dübörgéssel és zajos mozgással egy autó és utána pár perc múlva egy motorkerékpár gázolt s az áhitat és a vallásos buzgóságot botrányo­san megzavarták. Ugyanaznap a búcsújárótemplom előtti téren a bú­­csúsnép között egy másik autó oly­ sebesen hajtott át, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy em­ sem találhat Kaposvár Fő­ utca S3.

Next