Uj-Somogy, 1937. június (19. évfolyam, 120-144. szám)

1937-06-27 / 143. szám

IQS 7. jttPius 27. ■J-SOMOS* Párisi levél, írja: Naszlady Irén. I »Csak egyszer repülhetnék­­ — hallot­tám gyakran ezt a sóhajtást. Nekem is régi vágyam volt a re­pülés és régebben megtoldottam azzal is, hogy ha repülhetnék, 5 évet elengednék az életemből. Aho­gyan azonban az évek múltak és a repülés nem is látszott már oly nagy l­e­felet­lenségnek és már Ka­posvárról is repültek Pestre, nem voltam már ilyen adakozó az éve­immel és a kívánság mellől szépen elhagytam, de a repülés utáni vár­gyám továbbra is megmaradt. Vég­re most ez a kívánságom is telje­sülhetett. A múlt év őszén a Rádióélet rejtvény versenyén az I. díjat, egy Budapest­­ Pak­s és vissza­szóló re­pülőjegyet nyertem, igen nagy volt az örömöm. Pedig eleinte igen sok­ bosszúságom is volt ez­zel a majd­nem Danaida ajándékkal. Ugyan­is ezt a nyereményt akkor kap­tam, amikor múlt évi szabadságom máig lejárt, a jegy viszont csak­ szeptember 30-ig volt érvényes. A j­egyet el nem adhattam, más nem utazhatott vele, csak én. Egy-két napi szabadságot még csak kap­hattam volna, de hiába, a pakisi repülés nem olyan dolog, hogy az ember csak összepakkol és hipp­­hopp felül­ a repülőgépre és elre­pül Pakisba. Bizony­ annak, aki ily nagy utakat nem igen szokott meg­tenni, gondos előkészület kell. Na­gyon megkönnyebbültem aztán, mi­kor az Air France budapesti igaz­gatós­ága igazán lekötelező kedves­séggel elleget tett kérésemnek és meghosszabbította a jegy­ érvényes­ségét június 30-ig, hogy a világki­állítást is megnézhessem, így aztán volt időm erre a nagy útra úgy anyagilag, mint hát lelki­leg kellőképpen felkészülni. Állan­dóan kap­tam a különf­éle jó tanácso­kat ismerőseim­től és jóbarátaim­tól. Szinte kábult volt a fejjem, amikor végre elkövetkezett az indulás nap­ja: 1037. május 31. Reggel fél 9 órakor kellett az Air Fr­ance bu­dapesti irodájában jelentkeznem. Én bizony már reggel 8 órakor­ ott ültem a Vörösmarty­ téren egy padon, szemmel tartva az irodát, ne­hogy eltűnjön a föld színéről és ne­hogy­ lekéssem az autóbuszt. Fél 9 előtt 10 perccel az iroda elé ka­nyarodik a hatalmas »Air France« jelzésű sötétkék autóbusz és ekkor én is rászánom magam arra, hogy jelentkezzem. Igen kedvesen fogad­nak, minden jót kívánnak az útra és kapok egy majdnem két mé­ter hosszú, összehajtogatható úti­­térképet, amelyen minden kis falu, folyó és erdő rajta van. 9.40 óra­kor felszállunk az autóbuszba. Egy nő­ utas van még rajtam kívül és 4 férfi. Csak a hölgy magyar, a férfiak angolok és franciák. (Folytatjuk.) Bérmálásra Órák Ékszerek nagy választékban KÓTA órás- és ékszerésznél, Kaposvár, a Nagyatádi Szabó-szobor mellett. Szolid ár aki Aranyat, ezüstöt veszek X 1*534 BALILLA 1100... FELÜLMÚLJA AZ EDDIGIT ! LENGŐTENGELY — FELÜLVEZÉRNYELT — 32 HP — 105 Km 9 LITER — 2 PÓTKERÉKBEN: 5400 P 16823 KÖRZETKÉPVISELET: KASSA ÉS SZEPESSY cég Kaposvár, Irányi Dániel­ utca 2. Somog­ysz­en­t Imrén is "tanított a földmivelésügyi minisztérium sikkasztója. Tegnapi számunkban már rövi­den közöltük, hogy a földművelés­­ügyi minisztériumban nagyobbsza­­bású sikkasztásnak jöttek a nyo­mrára s ennek a felfedezésnek a nyomán állásától felfüggesztették a minisztérium költségvetési osztályá­nak vezetőjét, Torday László gaz­dasági tanácsost. Híradásunk nagy feltűnést keltett Kaposváron, ahol a sikkasztók na­gyon sokan ismertek. Torday Lász­ló ugyanis 1912-től 1914-ig taní­tott a már megszűnt somogyszent­imrei földművesiskolában, melynek tanári karában már akkor nagy szerepet játszott. Torday szentim­­rei tanároskodás­a alatt gyakran megfordult Kaposváron, ahol köz­vetlen modorával számos jó ba­rátot szerzett. Torday a régi koronában gyak­ran mulatott Babáry Dezső ban­dájával, de mulatozásai nem tűn­tek fel ismerőseinek, mert tudták róla, hogy jómódú debreceni vas­kereskedő fia. Disznóért akart feleséget venni egy magyaratádi gazdag cigány. Pénteken délután a Fő­ utca 76.­­ szám alatti vendéglő előtt össze-­ találkoztak Sánta Antal és Sánta György kaposvári teknővájó cigá­nyok Bogdán György és Bogdán Ferenc magyaratádi teknővájó és disznókereskedő cigányok. A talál­kozásnak mind a négy cigány meg­örült és borozgatás közben nagy­szerűen érezték magukat. A cigányok ugyancsak megtár­gyalták a közgazdasági helyzetet. Szóba került a disznó, a teknő ára, sőt a további félliterek után a csa­ládi ügyek is. Beszélgetés közben egyszer csak felkiáltott Sánta György.: — Egy cigánynak sincs olyan gyönyörű felesége mint nekem. Nin­csen párja messze földön! '"A magyaratádi disznókereskedő Bogdán György egy pár pillanatig csak hallgatott, majd megszólalt: — Megveszem! Hány disznóért adod? Sánta Györgynek sem kellett több. Borzasztóan felháborodott, hogy szemefényét, a feleségét Bog­dán meg akarja venni. Felugrott és a botjával odasuttyantott — Kell neked asszony? Ronda cigány ! Nem veszed meg disznó­ért a feleségemet!! Már másodszor is meg akarta 8 ütni Bogdánt, de az felugrott és a botjával kétszer fejbeütötte a szép­­asszony férjét, aki véresen esett össze. Csakhamar nagy csődület tá­madt és a közönség természetesen a feleségét védő cigány pártjára állt. A verekedés közben megér­kezett rendőr a két cigányt bevit­te a közkórházba, ahol bekötöz­ték őket, majd mind a négy ci­gányt előállította a kapitányságra. Az ügyeletes rendőrtisztviselő ki­hallgatta Sánta György cigányt, aki azt vallotta, hogy azért ütötte fej­be Bogdán Györgyöt, mert az a »családi becsületében« megsértette. Nem tűrhette, hogy Bogdán disz­nóra értékelte a feleségét. A rendőrségről elengedték a ci­gányokat és a két magyaratádi ci­gány, hogy tüntessenek a kaposvári­ak előtt jómódjukkal, autóba ültek és taxin vitették magukat haza a magyaratádi faluvégre. Orsós Imre — a kaposvári cigánytelep vajdá­ja — az ügyben már megkezdte a kihallgatást, hogy ősi cigányszo­­kás szerint lefolytassa az eljárást. Elsőrendű munkát szállítanak a Kilhne-ház iparosai (Fő-utca 23.) Művészi könyvkötés Gottlieb Imre könyvkötő- és dobozkészítőmesternél Olcsó, szolid, príma Franz Imre gumi-vulkanizáló üzeme 15656 LÁSZLÓ-FESTÉK elsőrendű, ezért olcsói Korona­ utca 12. 10416

Next