Uj-Somogy, 1940. szeptember (22. évfolyam, 199-223. szám)

1940-09-02 / 199. szám

XXII. évfolyam, 199. (7127.) szám. Arai 10 fillér. Kaposvár, 1940. szeptember 2., hétfő, Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP Elfk­ietési ár­ KAPOSVÁR, KONTRÁBEY­ UTCA 6. SZÁM 1 hóra *•- P, „Függetlenség“^«­ együtt 8*- P mi)­t man Felelős szerkesztő: . TELEFONSZÁM: 12­8. p. THÚRY ZSIGMOND szövegrészben 15 fillér. Gigantikus munka. A magyar diplomáciai harcban München, Salzburg, Turnu-Severin­­és Bécs olyan állomáshelyek, ame­lyek eljuttattak bennünket Erdély­be. A döntés utáni napon, amikor­­ az örömmámorra aludtunk egyet, s minden magyar ember azzal az ér­zéssel ébredt, hogy’ Szent István birodalmának keleti határainál le­szünk két héten belül s keblünk­re ölelhetjük a székelyeiket, vér­­testvéreinket, akik felett húsz esz­tendő súlyos megpróbáltatásai vi­­harzott­ak el. Az egész nemzet még mindig mély h­álnaérzet­tel van el­telve elsősorban Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságának fenkölt személye iránt, aki az el­múlt két évtized alatt biztos ka­tonás kézzel kormányozta a világ­háború összeomlása után züllésnek indult nemzetet De a bála, a legnagyobb megbe­csülés és tisztelet illeti meg Te­leki Pál gróf miniszterelnököt is, mert főként az ő nélkülözhetetlen fáradozásán, nagy szaktudásán, so­ha el nem lankadó kitartó munká­ján múlott az, hogy’ Erdély pro­blémájában oda juthattunk, ahol most vagyunk. Teleki Pál maga is erdélyi ember. A tudós férfiú ala­posságával mélyedt bele a bony­o­dalmas erdélyi probléma tanulmá­nyozásába, s voltak esztendők, mi­kor nem tudtuk, mit csinál ez a szívós, fáradhatatlan ember. Ami­kor a miniszterelnökség vezetését átvette, csakhamar, kitűnt, hogy azok az esztendők, amelyek alatt oly keveset hallottunk Teleki Palt­ról, azok voltak az ő élete legna­gyobb munkaévei. A nyilvánosság elől elvonult ember higgadt nyu­galmával boncolta szét az erdélyi kérdést, s ennek az óriási, szöve­vényes problémának a legapróbb részletekig is csalhatatlan ismerője lett. Valóságos lehengerlő volt az ő tudása akkor amikor odajutottunk, hogy döntést várhatunk az erdélyi kérdésben. A magyar közvélemény az el­múlt húsz év alatt külpolitikai kér­dések megítélése tekintetében igen sokat haladt. Ama generáció, ame­lyik átélte a trianoni h­úsz eszten­dőt, az nagyon jól tudja, hogy el­veszíteni egy ezer esztendős hazát könnyen leh­geteti, de annak min­den talpalatnyi földje visszaszer­zéséért irtózatos erőfeszítéseket kel­lett tenni. A felsőmagyarországi ha­társáv visszaszerzése, az ezzel kap­csolatos határ­kiigazítások, majd Kárpátalja visszacsatolása s most a nekünk ítélt erdélyi részekkel örök időre való összekapcsolódás, mind azt mutatja, hogy darabon­ként bár, de építjük Szent István Magyarországát. Ezt a gigantikus munkát csak egy nemzetnek olyan generációjával lehet megvalósíta­ Vasárnap délután 4 órakor meg­érkezett Nagyváradra a magyar — román vegyesbizottság, amelynek­­ az volt a feladata először, hogy egyfelől megvonja a pontos határ­vonalat, másodszor továbbá, hogy megállapítsa, milyen szakaszokban adja át a román hadsereg a hoz­zánk visszakerült területet a hon­védségnek és végül megtárgyalja a területátadással kapcsolatos kérdé­seket. Amint Debrecenből jelenti a Ma­gyar Távirati Iroda tudósítója, a magyar — román vegyesbizottság a nagyváradi városházán vasárnap délután 5.30 órától hajnali 3.30 órá­ig megszakítás nélkül tárgyalt és megállapodott abban, hogy honvé­deink bevonulása a visszanyert er­délyi területekre szeptember 5-én kezdődik és 13-án ér véget, kivé­telt képez Nagyvárad, amelynek megszállására szeptember 6-án ke­rül sor. Legelőször Máramar­osszi­­getre és Szatmárnémetibe vonulnak be csapataink mindjárt 5-én, majd 6-án Nagyváradra és fokozatosan elosztva vonulnak tovább ebb­e csapataink, ameivel­ szeptember 11- én vonulnak be Kolozsvárra és az­után a déli székely részeken fejező­dik be magyar területeink meg­szállása. A vagyoni és átadási kérdések tárgyalására ma, hétfőn délután 2 órakor ül össze ismét a magyar — román vegyesbizottság a Biharke­­resz­tes és Biharpüspöki közötti vámépületben.­­ Bukaresti jelentés szerint vasár­nap este összeült a román minisz­tertanács és megtárgyalta az át­adandó magyar területek kiürítésé­vel kapcsolatos kérdéseket. Ugyan­csak vasárnap este a román bel­ügyminiszter igen szigorú rendel­kezést bocsátott ki, amelyben el­tilt mindenféle tüntetést, izgatást a bécsi döntéssel kapcsolatban-Szeptember 3-ig betiltott a ro­mán belügyminiszter mindenféle előadást. Zenét hallgatni még a magánlakásokban sem lehet. Betil­totta az úgynevezett gyásztüntetté­­seket is, amelyeket felelőtlen ele­mek rendzavarásokra használtak fel. Ugyancsak bukaresti jelentés sze­nt, amelyet ezer esztendő dicső tör­ténelmének múzsája csókolt hom­lokon. Az elmúlt siralmas trianoni húsz esztendőben — helyesen mondotta a hazaérkezés percében Teleki Pál — a magyar nemzet valóban meg­érezte magas hivatását, s minden, amit elértünk, a nemzet érdeme!­­ Még az is és főként az, hogy olyan­­ vezetőket tudott kitermelni, aki­ket a higgadt, józan ész vezére­l, nem tántorították meg őket délibábos ábrándképek, hanem reális fejjel, lépésről-lépésre haladva közeled­tek a célhoz. Az elmúlt húsz esz­tendő alatti vezetőink közül ki kell emelnünk Teleki Pál gróf sze­mélyét. Minden, amit örökölt elő­deitől, csak öregbedett, értéket ka­pott, lendületet, meg tudást, szak­szerűséget és vitán felüli igazság­bekit, Csákyi, Ribbentropol és Ciá­nok Megható jelenetek játszódtak le az utcán. Az autókkal odaérkező magyar liszteket virágesővel borí­tották, a tisztek kesztyűs kezeit szorongatták és csókolgatták. A magyar Képviselőházban szer­dán Tasnádi Nagy András házel­nök emlékezik meg a bécsi döntés­ről és Erdély északi felének vissza­­ítéléséről, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök tesz bejelentést a történtekről és azok jelentőségéről. Egyébként a kormány rövid időn belül benyújtja azokat a törvény­javaslatokat, amelyek Erdélynek a magyar impérium alá való vissza­kerülésével kapcsolatosak. Intézke­dés történik a közigazgatás megfe­lelő megszervezéséről, felhasznál­ván ezen a téren a Felvidék és Kár­pátalja megszervezésével kapcsolat­ban szerzett tapasztalatokat, hirdetést nyert az ő kezében. Ami­kor Teleki Pál előállott az ő tér­képeivel, geográfiai és statisztikai tényezőivel, megszűnt a fennhéjázó egy barázdát sem -propaganda jel­szó üres kongása. Turnu-Severin­­ben még azt hallottuk, hogy egy rögöt Sem é­s Bécsbe­n a Teleki-po­litika elérte azt, hogy Erdély meg­szentelt magyar földjéből 44.000 négyzetk­omtétért pereltünk vissza. Szept. 5-én kezdődik és 8 nap alatt befejeződik honvédeinknek a visszanyert erdélyi részekbe való bevonulása. Máramarosszigetre és Szatmárnémetibe 5-én, Nagyváradra 6-án, Kolozsvárra 11-én­t“ vonulunk be. Zíni Krajovában a román — bolgár bizottság megkezd­te tárgy­alásait a bolgároknak átadandó terület kiürí­tési feltételeiről. A belgrádi Politika c. lap úgy­ értesült, hogy a megegyezés már teljesen elkészült, csak még a­­te­­rületátadás időpontjának kérdésé­ben van ellentét. A románok ugyan­is október 25-én szeretnék végre­hajtani a kiürítést, a bolgárok azon­ban ragaszkodnak ahhoz, hogy Er­dély magyar részének átadásával egyidőben vonulhassanak be ők is Déldobrudzsába-A Vreme c. lap értesülése szerint abban az esetben, ha ma e tárgyiban nem tudnának megegyezni, Bulgá­ria döntőbírósági eljárást kér. Nagyváradon vasárnap délután minden képzeletet felülmúló öröm­teljes lelkesedéssel fogadták az odaérkező magyar bizottság tagjait, szakadatlanul éltették Horthyt, Te­ .......................................................................■■■■■aiiniigiimimimiiiiiiiiiiiimilfll (MTI.) „Soha nem volt égetőbb szükség sokgyermekes magyar anyákra, mint most!" Dr Kis György prépost mondott beszédet a kaposvári sokgyermekes anyák megjutalmazásakor. Mint már lapunk szombati szá­mában jeleztük, a Stefánia Szövet­ség kaposvári 43. számú védőinté­zete vasárnap délelőtt 11 órakor a Városháza dísztermében osztotta ki a sokgyermekes anyák közt az évenkénti szokásos Szent István­­napi pénzjutalmat, ill. kitüntető ér­met. Megjelentek ez alkalommal Ki­fi is György prépostplébános, kerü­leti esperes- dr Gelencsér Ödön városi tanácsnok, dr Fárbás Jenő városi tiszti főorvos és dr Toronyi Tibor főorvos. Dr Gelencsér tanácsnok meleg szavakkal üdvözölte az egy­begyűlt sokgyermekes anyákat, majd fel­kérésére dr Kis György prépostplé­bános méltatta az esemény jelen­tőségét. Meleghangú beszédének elején Pétain marsal ismeretes kijelenté­sére hivatkozott, amely szerint Franciaországnak össze kellett om­­lania, mert nem akadt elég áldozat­kész, önmagáról lemondani tudó édesanya a francia asszonyok közt. Ez a tény mindennél világosabban kifejezi az édesanyák érdemeit, szerepét és jelentőségét az ország­ban. Soha nem volt égetőbb szük­ség ilyen anyákra, mint most, az erdélyi résszel megnagyobbodott Magyarországnak­ Ahhoz azonban, hogy’ egy édes­anya a hazának hasznos polgárokat neveljen, szilárd valláserköl­csi ala­pon kell állnia. Végül dr Kis György’ Isten áldá­sát kérte az édesanyákra, gyerme­­keikre és a s­ádog jövőjű Magyar­­országra. A lelkes és szívhezszóló beszéd után dr Gelencsér­­időn városi ta­nácsnok kiosztotta a jutalmat a sokgyermekes anyák között. Kiosztásra került összesen 250­0, melynek háromnegyed részét — mint minden évben — dr Kis György prépostplébános juttatta a

Next