Uj-Somogy, 1940. október (22. évfolyam, 224-249. szám)

1940-10-05 / 228. szám

4 HlllllllllllimillllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllilllMltlIlíttttlISIIIIItlIlltlIIIIIIIIIIIIIII A Turul-Levente sportolói vidéken szerepelnek. Vasárnap sportprogram nélkül marad Kaposvár. A Turul-Levente sportolói vidéken szerepelnek. A labdarúgók négy helyen játszo­­tta­k. A Turul-Levente II. Barcsra látogat el és a BIOK csapatával méri össze erejét az Alszövetség másodosztályú bajnokságáért. A csapatban helyet kapnak a napok­ban visszatért honvédek: Villám és Miklósi is. A csapat az alábbi összeállítás­ban vasárnap reggel fél 7 órakor indul Barcsra: Babics — György, Kis I. — Vil­lám, Bizsoki, Kovács I. — Tóth L, Miklósi, Kordé, Isalánc, Gábriel. — Tartalék: Nyári, Csicsek és Faj­­szi. Az ifjúsági csapat Pécsre utazik és a Zsolnay SE-vel mérkőzik. Az ifjúsági bajnoki találkozó a Nyu­gat-Délnyugat Szent Korona Ku­pa mérkőzés előjátéka lesz. Az eddig veretlen kaposvári csapat leg­jobb összeállításban veszi fel­­ a küzdelmet és igyekszik megőrizni veretlenségét. Az összeállítás a következő lesz: Antal—Kiss II., Hausz — Zsoldos, Reisze, Havasi — Zákányi, Kele­men, Kövér, Kalmár, Simon. Tar­talék: Tóth II. és Máté II. A csám­pat vasárnap reggel fél 7 órakor indul autóbuszon Pécsre.­­ A vasárnap sorra kerülő Szent Korona Kupa mérkőzéseken az if­júsági csapatban Bíró kapott szere­pet, míg Boldog tartalék. A dél­nyugati ifjúsági csapat Győrben szerepel Nyugat csapata ellen. A játékosokat Szuchovszki­ Bertalan, testnevelő tanár, mint alszövetségi megbízot­t is elkíséri. A már jelzett szenior válogatott mérkőzésén Biczó tartalék. Mint­hogy egészséges, az ő játékára is sor kerülhet. Az atléták szintén Pécsre rán­­dulnak ki, ahol a kerületi váltóbaj­nokságon szerepelnek. A Jillek Emil t­estneve­lési tanár vezetése alatt álló fiatal atlétagár­dától jó szereplést várunk. Egészen bizonyos, hogy néhány értékes ver­senyszámot megnyernek a Turul­ Levente atlétái. TI81JIWTIJH­YSOB# AVAGY jt post­­HIT $1 dMO^lFJY^! !­f!!! Néhány éve Badacsony mellett­­ nyaraltam. A penziósné i a vendé- i­gek kényelmére öregnél is öre­gebb embert tartott küldöncül. András bácsi — így hívták a b­a­da­­csonyi Matuzsálemet — azt mesélte egyszer, hogy ő még­­Deák Fe­rencet is szólította fiatalúrnak, sőt emlékszik arra is, mikor Napóleon elől eldugták a szemrevalóbb me­nyecskéket, lányokat. Kérdeztem is, hogy ugyan András bácsi mitől maradt meg ilyen soká ebben a jajdenehéz életben? Aszongya, hát bizony arta, hogy én mindig meg­ittam a magam napi félliterjét eb­be a finom badacsonyibú és részeg meg sohase rótam. Egyik hajdú­nánási barátom azt mondta, hogy ez semmi, mert Hajdúvalaholon — nem merem a község nevét leírni — él egy legalább százesztendős úr és az mindig részeg. Ennyiben ma­radt a dolog. Most azután 1940. aug. 26-án Antal és Balázs barátom un­szolására ellátogattam először Deb-I­recenbe, onnan pedig Hajdúvala­­holra. Badacsonyi találkozásunk óta esett élményeinket cserélgettük finom vacsora mellett, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki künn az utcán éktelen lármával vo­nul haza. Mondja is Balázs, hogy most megy haza Czifra Csűrös Mi­hály, akiről Badacsonyban is szó esett. Alig vártam a reggelt. Balázs barátommal már kora haj­nab­an elindultunk a Czifra Csűrös-tanya f­elé... A messzeségbetűnő végtelen róna­­ságon ezüstös ködök lebegtek. Úgy látszott a keleti ágon ragyogva a Nap, mintha valami csudafínom pi­rosborral töltött üvegcsutora­ lett volna. Pontosan Csűrösek tanyája felett kelt. Mikor megérkeztünk, már útrakészen állt Csűrösek szép­ új csézsája. Tokajba készültek in­dulni, újabb borokért- Szíves imi­tációjukra mi is velük mentünk­ Hosszú kocsizás után úgy érez­tem magamat, mintha nagyon meg­ mßaßtmmmßaßßß/mßßßßßßam 1940. október 5. ÜJ-SOMOGY Milch vezértábornagy Polchner ezredes és Grein repülőtábornok. Mól­tásaan, retikülök, játékáruk és pipe­recikkek nagy választékban FEHÉR JÓZSEF legújabb illatszertárban a Kossuth­ tér 2. vertek volna. Az öreg úron alig látszott egy kis fáradtság. Mikor megkaptuk a bort és kóstolgatni kezdtük, az öreg úrról még ez a sos fáradtság is nyomban eltűnt. De magam is, mintha kicserélődtem volna. Az úton hazafelé aztán az eddig szótlan öreg olyan beszélget­­­­ésbe kezdett, hogyha az út történe­tesen Temesvárig tartott volna, ak­kor is még csak mondókája elején tartana- Elmondta szép sorjában, hogy az nem igaz, hogy ő részeg­ségig inna, de nem félliterezget, ha­nem annyit iszik, ami éppen jól esik és tegnap este is csak azért da­­nászott, mert lakodalomból volt hazatérőben és táncolt is, meg ivott is. De különben az ő éveinek szám­a nem is olyan nagy, mert az apja csak tavaly halt meg. Azt is mondta Csűrös Mihály, hogy a bor nemcsak hosszú életet biztosít az okosan élő embernek, hanem még a fehérnépek szépségét is igen elő­nyösen konzerválja. Felesége ki­lenc igen virgonc ifjúval ajándé­kozta meg őt­­és ötven éves korá­ban is ifiasszonynak szólongatták, mert olyan szép, sima és piros volt az orcája, hogy- talán harmincesz­tendősnek ha látszott- Áldottsága idején finom drága vörösborral pa­­tyoltatta magát­­és amikor túl volt a szoptatáson, akkor megint csak rendszeresen élt vörösborral és attól volt egészséges és azt minden­ki tudja, hogy a legjobb szépítőszer az egészség. A bor pedig igazán csak egészséges. Nos azután min­denféle háziszernek is jó a bor, hiszen az nem kuruzslás, ha valaki tisztaborral kezel valami nyaraival, neki egyszer fa­kasza igen elvágta a kézit és bolondjával nem pók­hálóval állította el a vérzést, ha­nem tisztaborba mártott keszkenő­vel és olyan szépen és olyan gyor­­san gyógyult be a seb, hogy még a doktor is elcsodálkozott. Közben hazaérkeztünk. Finom vacsorával vártak bennünket­­és a friss bor­szállítmány örömére olyan mulato­zás kezdődött, hogy magam is ki­csit eláztam és akár hiszik, akár nem, régi kólikám, ami falusi kút­­víztől kiújult, nemcsak hogy el­múlt, de olyan jó egészségre válto­zott, hogy az elkövetkezendő na­pokban olyan étvágyra tettem szert,­­ hogy még a vasszeget is megettem volna. Érdemes volt tiszántúli ba­rátaimra hallgatni és eljönni hoz­zájuk, meg Csűrösekhez, mert amit a jó bor hazájában, Badacsonyban sejtettem, itt megtanultam, hogy a bor nem is egyszerű búfelejtő vagy orvosság, több annál, csodaszer.’ Egyheti kellemes it tartózkodás, után úgy tértem haza, mint még akkor se, amikor a legdrágább nya­ralóhelyeken méregdrága pénzen az egész nyarat elvesztegetve pihen­tem. Ne irigyjék ám, hogy ez a tör­ténet csak mese. Való igaz minden sora, különben tanúm rá Kocsi Bugyor András bá’­is Badacsony­ból, mert megsürgönyöztem neki, hogy napi félliter nem elég a bol­dogsághoz ,és amióta többet iszik, ő is sokkal fiiatalabbnak érzi ma­gát, meg is sürgönyözte nekem, és ha valaki kétségbe vonná igazságo­mat, szívesen megmutatom neki Kocsi Bugyor András kezem között levő sürgönyét. Meg az is igaz, hogy tegnap doktornál voltam­­és elcso­dálkozott a jó tudor, hogy mi van énvelem, máskor, mire felmász­tam hozzá a harmadik emeletre, majd kiszakadt a szívem, most meg két lépcsőt ugorva rohantam és oly nyugodt volt a­­szívverésem, mint máskor reggel ha felkeltem. Komolyan mondom: a bor Isten legszebb adománya a bajba hullott emberiség számára. Hajdúság, 1910. augusztus 26. Borsi Darázs József. Vendéglősök és korcsmárosok részére kifüggesztésre al­kalmas bortörvények és munkaidő­rendi táblák kaphatók az Új-So­m­ogij kiadóhivatalában. Angol éjjelibombák által ötletszerűen megtámadott polgári lakóház.

Next