Uj-Somogy, 1940. október (22. évfolyam, 224-249. szám)

1940-10-05 / 228. szám

4 HlllllllllllimillllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllilllMltlIlíttttlISIIIIItlIlltlIIIIIIIIIIIIIII A Turul-Levente sportolói vidéken szerepelnek. Vasárnap sportprogram nélkül marad Kaposvár. A Turul-Levente sportolói vidéken szerepelnek. A labdarúgók négy helyen játszottak. A Turul-Levente II. Barcsra látogat el és a BIOK csapatával méri össze erejét az Alszövetség másodosztályú bajnokságáért. A csapatban helyet kapnak a napokban visszatért honvédek: Villám és Miklósi is. A csapat az alábbi összeállításban vasárnap reggel fél 7 órakor indul Barcsra: Babics — György, Kis I. — Villám, Bizsoki, Kovács I. — Tóth L, Miklósi, Kordé, Isalánc, Gábriel. — Tartalék: Nyári, Csicsek és Fajszi. Az ifjúsági csapat Pécsre utazik és a Zsolnay SE-vel mérkőzik. Az ifjúsági bajnoki találkozó a Nyugat-Délnyugat Szent Korona Kupa mérkőzés előjátéka lesz. Az eddig veretlen kaposvári csapat legjobb összeállításban veszi fel a küzdelmet és igyekszik megőrizni veretlenségét. Az összeállítás a következő lesz: Antal—Kiss II., Hausz — Zsoldos, Reisze, Havasi — Zákányi, Kelemen, Kövér, Kalmár, Simon. Tartalék: Tóth II. és Máté II. A csámpat vasárnap reggel fél 7 órakor indul autóbuszon Pécsre. A vasárnap sorra kerülő Szent Korona Kupa mérkőzéseken az ifjúsági csapatban Bíró kapott szerepet, míg Boldog tartalék. A délnyugati ifjúsági csapat Győrben szerepel Nyugat csapata ellen. A játékosokat Szuchovszki Bertalan, testnevelő tanár, mint alszövetségi megbízott is elkíséri. A már jelzett szenior válogatott mérkőzésén Biczó tartalék. Minthogy egészséges, az ő játékára is sor kerülhet. Az atléták szintén Pécsre rándulnak ki, ahol a kerületi váltóbajnokságon szerepelnek. A Jillek Emil testnevelési tanár vezetése alatt álló fiatal atlétagárdától jó szereplést várunk. Egészen bizonyos, hogy néhány értékes versenyszámot megnyernek a Turul Levente atlétái. TI81JIWTIJHYSOB# AVAGY jt postHIT $1 dMO^lFJY^! !f!!! Néhány éve Badacsony mellett nyaraltam. A penziósné i a vendé- igek kényelmére öregnél is öregebb embert tartott küldöncül. András bácsi — így hívták a badacsonyi Matuzsálemet — azt mesélte egyszer, hogy ő mégDeák Ferencet is szólította fiatalúrnak, sőt emlékszik arra is, mikor Napóleon elől eldugták a szemrevalóbb menyecskéket, lányokat. Kérdeztem is, hogy ugyan András bácsi mitől maradt meg ilyen soká ebben a jajdenehéz életben? Aszongya, hát bizony arta, hogy én mindig megittam a magam napi félliterjét ebbe a finom badacsonyibú és részeg meg sohase rótam. Egyik hajdúnánási barátom azt mondta, hogy ez semmi, mert Hajdúvalaholon — nem merem a község nevét leírni — él egy legalább százesztendős úr és az mindig részeg. Ennyiben maradt a dolog. Most azután 1940. aug. 26-án Antal és Balázs barátom unszolására ellátogattam először Deb-Irecenbe, onnan pedig Hajdúvalaholra. Badacsonyi találkozásunk óta esett élményeinket cserélgettük finom vacsora mellett, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki künn az utcán éktelen lármával vonul haza. Mondja is Balázs, hogy most megy haza Czifra Csűrös Mihály, akiről Badacsonyban is szó esett. Alig vártam a reggelt. Balázs barátommal már kora hajnaban elindultunk a Czifra Csűrös-tanya felé... A messzeségbetűnő végtelen rónaságon ezüstös ködök lebegtek. Úgy látszott a keleti ágon ragyogva a Nap, mintha valami csudafínom pirosborral töltött üvegcsutora lett volna. Pontosan Csűrösek tanyája felett kelt. Mikor megérkeztünk, már útrakészen állt Csűrösek szép új csézsája. Tokajba készültek indulni, újabb borokért- Szíves imitációjukra mi is velük mentünk Hosszú kocsizás után úgy éreztem magamat, mintha nagyon meg mßaßtmmmßaßßß/mßßßßßßam 1940. október 5. ÜJ-SOMOGY Milch vezértábornagy Polchner ezredes és Grein repülőtábornok. Móltásaan, retikülök, játékáruk és piperecikkek nagy választékban FEHÉR JÓZSEF legújabb illatszertárban a Kossuth tér 2. vertek volna. Az öreg úron alig látszott egy kis fáradtság. Mikor megkaptuk a bort és kóstolgatni kezdtük, az öreg úrról még ez a sos fáradtság is nyomban eltűnt. De magam is, mintha kicserélődtem volna. Az úton hazafelé aztán az eddig szótlan öreg olyan beszélgetésbe kezdett, hogyha az út történetesen Temesvárig tartott volna, akkor is még csak mondókája elején tartana- Elmondta szép sorjában, hogy az nem igaz, hogy ő részegségig inna, de nem félliterezget, hanem annyit iszik, ami éppen jól esik és tegnap este is csak azért danászott, mert lakodalomból volt hazatérőben és táncolt is, meg ivott is. De különben az ő éveinek száma nem is olyan nagy, mert az apja csak tavaly halt meg. Azt is mondta Csűrös Mihály, hogy a bor nemcsak hosszú életet biztosít az okosan élő embernek, hanem még a fehérnépek szépségét is igen előnyösen konzerválja. Felesége kilenc igen virgonc ifjúval ajándékozta meg őtés ötven éves korában is ifiasszonynak szólongatták, mert olyan szép, sima és piros volt az orcája, hogy- talán harmincesztendősnek ha látszott- Áldottsága idején finom drága vörösborral patyoltatta magátés amikor túl volt a szoptatáson, akkor megint csak rendszeresen élt vörösborral és attól volt egészséges és azt mindenki tudja, hogy a legjobb szépítőszer az egészség. A bor pedig igazán csak egészséges. Nos azután mindenféle háziszernek is jó a bor, hiszen az nem kuruzslás, ha valaki tisztaborral kezel valami nyaraival, neki egyszer fakasza igen elvágta a kézit és bolondjával nem pókhálóval állította el a vérzést, hanem tisztaborba mártott keszkenővel és olyan szépen és olyan gyorsan gyógyult be a seb, hogy még a doktor is elcsodálkozott. Közben hazaérkeztünk. Finom vacsorával vártak bennünketés a friss borszállítmány örömére olyan mulatozás kezdődött, hogy magam is kicsit eláztam és akár hiszik, akár nem, régi kólikám, ami falusi kútvíztől kiújult, nemcsak hogy elmúlt, de olyan jó egészségre változott, hogy az elkövetkezendő napokban olyan étvágyra tettem szert, hogy még a vasszeget is megettem volna. Érdemes volt tiszántúli barátaimra hallgatni és eljönni hozzájuk, meg Csűrösekhez, mert amit a jó bor hazájában, Badacsonyban sejtettem, itt megtanultam, hogy a bor nem is egyszerű búfelejtő vagy orvosság, több annál, csodaszer.’ Egyheti kellemes it tartózkodás, után úgy tértem haza, mint még akkor se, amikor a legdrágább nyaralóhelyeken méregdrága pénzen az egész nyarat elvesztegetve pihentem. Ne irigyjék ám, hogy ez a történet csak mese. Való igaz minden sora, különben tanúm rá Kocsi Bugyor András bá’is Badacsonyból, mert megsürgönyöztem neki, hogy napi félliter nem elég a boldogsághoz ,és amióta többet iszik, ő is sokkal fiiatalabbnak érzi magát, meg is sürgönyözte nekem, és ha valaki kétségbe vonná igazságomat, szívesen megmutatom neki Kocsi Bugyor András kezem között levő sürgönyét. Meg az is igaz, hogy tegnap doktornál voltamés elcsodálkozott a jó tudor, hogy mi van énvelem, máskor, mire felmásztam hozzá a harmadik emeletre, majd kiszakadt a szívem, most meg két lépcsőt ugorva rohantam és oly nyugodt volt aszívverésem, mint máskor reggel ha felkeltem. Komolyan mondom: a bor Isten legszebb adománya a bajba hullott emberiség számára. Hajdúság, 1910. augusztus 26. Borsi Darázs József. Vendéglősök és korcsmárosok részére kifüggesztésre alkalmas bortörvények és munkaidőrendi táblák kaphatók az Új-Somogij kiadóhivatalában. Angol éjjelibombák által ötletszerűen megtámadott polgári lakóház.