Uj-Somogy, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-22 / 189. szám
4 0140mal Éjféli tűzharc az orvlövészekkel (M. kir. honvéd haditudósító század közlése: Dr Bárány László zászlós.) Cső- és tűrendszerü töltőtollakhoz MÜLLER-féle újkék töltőtollintát használjon . Az itt következő harci riportnak különleges érdekességet ad az, hogy a cink szerzője, Debreczeni Bárány Károly zászlós, mialatt haditudósítása hazaérkezett, az itt leírthoz hasonló orvlövészharcban megsebesült. Lábsebével most az egyik tábori kórházunk ápolja. Jól megépített vasútőrző állásban szállt reánk az este a brjanszki erdőben. Egy rajta való legénység van velünk. A homályban egy készülék állandóan jelez és így minden pillanatban tudjuk, hogy összeköttetésben vagyunk a többi csapatunkkal és magasabb parancsnokságunkkal. ízletes vacsoránk volt. Még szilvakompótot is ettünk. Azután beszélgetni kezdtünk. Teltek az órák. Honvédeink leheveredtek a friss szénán, de egyiket sem nyomta el az álom. Megkérdeztem a fiatal zászlós szakaszparancsnoktól,, miért ez az álmatlanság? — Bizony éjjel sohasem alszunk. — felelte — csak akkor, ha újra kivilágosodik. Mert éjszaka rendszeresen támadásokat kapunk az erdőből előlopakodó orvlövészektől. Megnéztem a puskámat, amelyet még a zászlóalj paralicsmoktól kaptam ajándékba: orosz automata fegyver. Tíz töltény a tárban. Gondoltam magamban, mint vendég nem leszek terhükre a vendéglátó harcoló honvédeinknek. Ha jönnek a »szőrös talpúak, — így hívják errefelé mieink a partizánokat, — akkor én is kieresztek néhány lövést. Nyugodtan beszélgetünk élményeinkről, harcokról, otthonról, levelekről. Papp Lajos zászlós megjegyzi: — Nincs itt semmi baj,az a fontos, hogy a kislány szeressen bennünket. Ebben aztán mindannyian egyetértettünk. Örseink helyükön voltak, nyugodtan szívtuk a cigarettákat. Géppisztoly és golyószőrő az erdő sűrűjéből. Tizenegy óra elmúlott. A kritikus idő. Ekkor szokott kezdődni az első támadás. Kissé borús volt az ég, a hold bujócskát játszott a fellegek között. Negyed tizenkettőkor lövések hallatszanak a Molnár-féle tábori őrs felől. Kiss Béla zászlós sisakját felveszi, golyószórójával és a lőszervivőkkel együtt kimegy szétnézni. Nekünk megparancsolta, maradjunk bent az állásban és bontsuk ki a kézigránát ládát. Alighogy kilépnek a kis kalynbaszerű tákolmány ajtaján, szilaj tűzharc lángol föl. A kézzigránátokat kicsomagoltuk és készenlétbe helyeztük. Állásunk deszkafalán pallóznak a lövedékek. A géppisztoly hangja mind közelebb hallatszik. Nagyobb puffanás rezgeti meg a levegőt. Kézigránát. Papp Lajos zászlós belép a szűk ajtón. Az orra tövén vérzik Odakint javában folyik a harc. A sebesültet bekötözöm. Néhány perc múlva elcsendesedett a harc. Újra nyugalom volt. Egy eltévedt szilánk találta el az orra tövén a fiatal zászlóst. A seb nem volt súlyos. A csendben Kiss Béla zászlós, szakaszparancsnok is bejött. Izzadt homlokát megtörülte. — Most körülbelül egyórás szünet következik — jelenti be. Aztán majd még hevesebben éled fel a harc. Megint középen támadnak a partizánok mondotta. Mindig innen kezdődik a támadás és azután körben zúgni kezd az erdő. Piros rakéták, repülőgép, tűzharc. Engedélyt kérek a parancsnoktól, hogy a következőmenetben magam is kimehessek a harcoló honvédekhez. Kimegyünk a parancsnoki állásból és kémleljük az erdőt. Sehol semmi hang Egyetlen lövés sem dördül el. Az éjjeli bagoly áhuzó hangja töri meg az erdő csendjét, lent a kis erdei patak csobogása hallatszik. Kezemben, a tízlövetű orosz automata puska. Nem sokáig kell várni. Jobbra tőlünk az erdőben két piros rakéta száll fel a fák sötétjéből Ránézek az órámra: fél egy. Rövid idővel utána egy repülőgép zúgása hallatszik. Szovjet gép, a rakétákkal irányítják az orvlövészek, hogy el ne tévedjen az erdő felett. Erre a jeladásra megint megkezdődött a harc. Felkattog a géppisztoly, hangja. Közel vannak, néhány száz méterre tőlünk. Figyelem a torkolattüzet a hang irányában. A mellvéd mellől felemelkedtünk. Célzok. Automata puskám egymásután dobja ki magából a tíz golyót. Mellettem a golyószórót Kiss Béla zászlós kezeli. Kiemelkedik, a mellvédre könyököl és kienged egy sorozatot a géppisztolyosra. Erre az oldalból megszólal egy szovjet golyószóró. Most feléje irányítjuk a tüzet. Pillanatnyi tűzszünet. Töltünk. Az állásban az automata puskák üres tárait töltik a híradósok. Közben állandóan föl-föl hívnak bennünket telefonon a zászlóaljparancsnokságról. — Nincs baj, — mondjuk — egyelőre tudjuk tartani maguunkat. Egy óra felé közeledik a mutató. Még mindig folyik a harc. De most már a hátunk mögül is felkattog a mi géppuskánk hangja. Bajtársaink segítenek lekötni az orosz tűzfegyvereket. A sötétben felvillant az orosz golyószóró torkolattüze. A magyar honvédek rávetik magukat a pontra. Egyesek átkúsznak más állásokba. Szótlanul engedelmeskedünk parancsnokunknak, aki maga is átadta a golyószórót a kezelőjének, maga pedig a töltés tetején a hídon átszaladt a géppuskához. Hallom a fapadlón csizmájának kopogását. Még néhány lövés, aztán egyszerre csend. Fél kettőre járt az idő. Még egy támadásra számíthatunk reggelig. De nem biztos,mert vészesen közeleg a hajnal. Csodálatosan rejtőznek ezek az orvlövészek a bokrokban, nem lehet látni, hogy honnan lőnek. De hogy közelre lopakodtak, azt jelezték csengőink. Az állások előtt honvédeink a bozótokban sodronyt feszítettek ki és ez alá pedig hatalmas tüzérségi lövedékek hüvelyét kötözték A hüvely belsejébe egyegy fémnyelv lóg. Mivel a nyelvecske a sodronyhoz van erősítve, így amikor valaki megérinti a sodronyt, azonnal megkondul a rézhüvely. Ezek a jelzőcsengők figyelmeztetik az őröket, hogy valaki lopakodik az állásaink felé. Kivirradt. Letettük fegyvereinket és végigjártuk az összes őrsöket. Mindenki megvan épen. Az erős talpfákból épített kis fedezékek előtt kigyúltak a tüzek. Egy-egy füstölő zsarátnokot beteszünk a »lakosztály« közepébe is, hogy kifüstöljük a szúnyogokat. A lovak is nyugodtan rágcsálják az elébük dobott lóherét. Fejük felett süvítettek el az orosz géppisztoly lövedékei. De ezek az orosz lovak fel sem veszik a háborút. Úgy látszik, hozzá vannak edződve erősen a lövöldözésekhez. Bementünk az erdőbe, ahonnan a tüzet kaptuk. Kerestük a nyomokat. Sebell semmi. Honvédeink csupán 4 orosz géppuskatöltény-hüvelyt találtak. Kerestük a golyószórós nyomát, a géppisztolyosét nem találtuk. Az orvlövészek a hüvely kidobózéséhez állítólag vászonzsákokat kötöznek, hogy felfogják a hüvelyt, nehogy utólag elárulja,, honnan lőtték. Hajnali három órakor nyugalomra hajtjuk fejünket. A szúnyogok ziziznek a fülünk mellett, de azért az álom rászáll kis táborunk minden egyes tagjára, csak az őrök vigyáznak álmunkra. Délelőtt tizenegy órakor kívánunk jó reggelt egymásnak ott kint, a brjanszki erdő mélyén. Elegáns, ruhát, egyenruhát Nagy Ferenc szabótól Szövetek nagy választékban Kaposvár, Zárda utca I. sz. tel. 701. 1942. augusztus 22. Melyik vidéki városban legmagasabb a közületi teher? Illetékes helyen kiadott új kimutatás érdekesen világít rá az egyes városok közületi terhére. Eszerint a magyar városok sorában 1941-ben a legtöbb közületi teher fejadagja Budapesten hárult az adófizetőkre 167,90 pengővel. Debrecenben 108, Pécsett 90, Kassán 81.70, Sopronban 79, Rimaszombatban 78 60, Győrben 77.30, Zalaegerszegen 70.50 pengő volt a közületi teher fejkvótája. Számos nagyobb város, mely egyébként gazdaságilag és fejlődés szempontjából előbbre áll az említettek legtöbbjénél, az állami és városi adóterhek szempontjából sorban csak az előbb említett vámsok után következik, így például kisebb adóteherrel dolgozik Szeged, Nagyka-Znizsa, Székesfehérvár, Kaposvár és a többi vidéki város. Ennek az a magyarázata, hogy az említett városok részben fejlettebb közigazgatás és közületi gondoskodás, részben korábbi városi kölcsönök terhét viselik, harmadsorban pedig ,nagyobbszabású beruházási és építési programmal dolgoznak. Így pl. az alig 13.000 lakosú Zalaegerszegen egy-egy lakosra az 1942. évi költségvetés szerint már nem is 70.30 pengő, hanem az egymillió pengőn felüli költségvetésből 82.84 pengő adóteher esik. Mint a legtöbb vidéki városban, itt is városi közigazgatást fedez a bevételek 35,4 százaléka, hitelügyek vesznek igénybe 15 százalékot, vagyonigazgatásra költenek 14 és városépítésre 12 százalékot. (MVSA