Uj-Somogy, 1944. február (26. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

!I _ N*9­3 I­­s I ________| XXVI. árfolyam, (1500.) 25 vám. Ara: 16 fillér. Kaposvár, 1944. február 1., kedd Szerkesztőiség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy­ utca 6. ss. POLITIKAI NAPILAP El Allieteil Ari Egy hónapra 4*30 P. Postaflók: 45. — Teletömném: 128. Pelessis szerkesztő: Dr THory Zsigmond Hir­l,Muk­ára mulllma't»n»proD««»i 14 DIM udTe­rm­ln 18 Nlk Apr.ihirdetée köznap ezavankint 12 1, Ma*Ar-Aa Ünnepnap 24 tWar A keleti front két szárnyán van a harcok súlypontja. Berlinből jelentik: A keleti arcvonal szélső szárnya­in súlyos harcok tombolnak, de a középső szakaszon is a hosszabb idő óta szünetelő harci tevékeny­ségek újból fellángoltak. Vilebszk környékén a Szovjet nagy támadásba kezdett. Kirovográdtól északnyugatra egy szovjet páncélos köteléknek sike­rült a német vonalakba behatolnia, azonban a német tartalékok rövid elkeseredett harcok után megsem­misítették a páncélosokat. Cserkasszitól nyugatra nagy erőkkel bekerítő hadmozdulatba kezdett a Szovjet, de a németek ki­térő mozdulatokkal meghiúsították az ellenség szándékait. Pogradicsevtől délre a németek egy körülzárt egységet megsemmi­sítettek, bár a Szovjet 3 páncélos dandárral igyekezett a körülzár­takat kiszabadítani. Vitebszknél átkaroló támadásba kezdett a Szovjet. Nevelnél tömegtámadást intéztek a bolsevisták egy betörési hely el­len, támadásukat csatarepülőgépek­kel és erős tüzérségi támogatás mellett hajtották végre. Kísérletük nem járt eredménnyel. A leningrád—moszkvai vasútvo­nal mentén a bolsevistáknak sike­rült előrejutniuk és egy német har­ci csoportot körülzárniuk. Bár a németek számbelileg jóval kisebb egységben voltak, mégis sikerült 48 órai kemény és súlyos harcok árán elérniök a német főerőket. (MTI) A délolaszországi helyzet. Dél-Olaszországban a nettunói és a tirréni partok mentén az angolok és amerikaiak támadásba kezdtek. Német részről számolnak az eset­leges nagy támadás megindulásá­val. Általában az egész olasz had­színtér mozgásban van, kivéve a középső magas hegyvidékeket, ahol az időjárás nem kedvez nagyobb hadműveletek megindulására. MTI Törökország külpolitikája. Az »Aksam« című lap vezércik­kében Sadak képviselő, aki gyak­ran a vezető török körök nézeteit fejti ki, a következőket írja Tö­rökország politikájáról: »Nem lehet azt várni, hogy egy olyan or­szág, mint Törökország, amelynek sem nyílt, sem titkos tö­rekvései nincsenek, határain túl belevesse magát a háborúba, csak azért, mert a háború közelebb jött hozzá; vagy, mert egyik vagy a másik lét győzelme valószínűnek látszik. A háború kezdete óta a török politika egyetlen célja az or­szág védelme volt és Törökország ennek megfelelően alakította szö­vetségeit és barátságait. Már szám­talanszor kifejtettük azokat az elő­nyöket, amelyek a török semleges­ségből a szövetségesekre háramlot­­tak, most arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy vájjon végleg el­­hárul-e az a veszély, hogy Török­ország belesodródik a háborúba? Ilyen illúziónak átengedni magun­kat " dőreség volna és mindaddig, amíg a háború véget nem ér, szá­molnunk kell annak lehetőségével, hogy abba Törökország is belesood­­ródik". Sadak a továbbiakban kifejti, hogy Törökország nem óhajt részt venni a békeértekezleten, hogy osz­tozzék a zsákmányban, Törökor­szág — mint azt története mutat­ja :— nem fél a háborútól és azon a napon, amikor ezt szerződésbeli kötelezettségei és érdekei megkí­vánják, nem fog habozni fegyve­rekhez nyúlni. Ehhez azonban nemcsak az szükséges, hogy a tö­rök nép meg legyen győződve, hogy a hadbalépés szükségességé­nek időpontja elérkezett, hanem az is, hogy mások teljesítsék azo­kat az anyagi és erkölcsi feltétele­ket, amelyeket velük szemben vál­laltak. (MTI) A madridi angol nagykövet Franconál. Madridi jelentések szerint a madridi angol nagykövet felkereste Franco tábornokot, akivel a két országot érdeklő minden fontos krédést letárgyalt. A közlemények azt mondják, hogy az angol nagy­követ ugyanazokat a kifogásokat hangoztatta, amelyeket az ameri­kaiak az olajszállítmányok beszün­tetésekor felhoztak. Az angol nagy­követ állítólag azt is kifogásolta, hogy erős kémtevékenység folyik. (MTI.) Amerikai jegyzék Japánhoz. Az amerikai kormány Svájcon kereesztül jegyzéket intézett a ja­pán kormányhoz, hogy a Fülöp­­szigetek internáltjaival állítólag rosszul bánnak. (MTI.) Légiriadó Zágrábban. Zágrábbi jelentés szerint hétfőn délelőtt 11 óra 15 perctől 12 óra 20 percig légiriadó volt Zágráb­ban. A légiriadó tartama alatt gép­zúgást lehetett hallani a város fe­lett. (MTI.) daruvári­­ Kacskovics Lajos ismét súlyos gyász érte Somogy vármegye közönségét. Rövid szenvedés után hétfőn dél­után 82 éves korában elhúnyt da­­ruvári K­a­cskovics Lajos, So­mogy vármegye nyugalmazott al­ispánja. Kacskovics Lajos ennek az ősi somogyi földnek volt szülötte, Bén­­dek-pusztán született 1861-ben és miután tanulmányait Kaposváron, Székesfehérváron és Budapesten elvégezte, Somogy vármegye szol­gálatába lépett; Csurgón és Ta­­bon volt főszolgabíró, mígnem 1907-ben már alispánnak válasz­tották meg. 20 évig volt Somogy vármegye alispánja és mint ilyen, arany betűkkel írta be nevét a vár­megye történetébe. Ennek a vármegyének alispánja­ként hét évig, az első világháborút megelőző békeidőkben fejtette ki áldásos működését. Majd követke­zett a világháború vérzivataros korszaka és Kacskovics Lajos alis­pán akkor is ott állott a vármegye kormányrúdjánál és szinte ember­­feletti munkával irányította a vár­megye közigazgatását. A vármegye közönségét, mint egy n­agy csalá­dot tekintette és ennek a család­nak minden tagja bizalommal for­dulhatott hozzá. Nyugalombavonu­­lása után továbbra is övezte a­­vár­megye közönségének megbecsülése és szeretete és ennek volt tulajdo­nítható az, hogy­ Somogyban min­den nemzeti és társadalmi megmoz­dulás őt tekintette vezérének. A proletárdiktatúra alatt nemzeti ma­gatartása miatt többször letartóz­tatták és az akkor megnyilvánult bölcsessége, izzó magyarsága az ország első magyarjai közé emelte. Amikor őt arra kérték, hogy jár­jon közre a szerbeknél, hogy azok a vörösöket elűzzék, Kacskovics Lajos alispán mérlegelte a helyze­tet és úgy döntött, hogy eláll a szerbek behívásától. Ezzel a tet­tével az önmegtartóztatás és bölcs előrelátásnak olyan cselekedetét mutatta, amelyért Kaposvár háláját örök időkre kiérdemelte, így men­tette meg Kacskovics Lajos alispán Somogyot és Kaposvárt egy esetle­ges megszállás minden borzalmától. A vármegye közönsége megtalál­ta azt a módot, hogy nagynevű al­ispánja iránt még nyugalomba vo­nulása után is kimutassa ragasz­kodó szeretetét és ezért őt a vár­megye Törvényhatósági Bizottságá­nak örökös tagjává választotta és a megye képviseletében a Felsőházba is beküldötte. Három évig képvi­selte vármegyéjét a Felsőházban, ahol rendkívül értékes nemzetépítő munkásságot fejtett ki. . Kiváló érdemeit legfelsőbb he­lyen is elismerték, aminek eredmé­nye volt az, hogy nagybányai vi­téz Horthy Miklós kormányzó úrnak a gazdasági főtanácsosok közé egyik legelsőként nevezte ki 1921-ben.­ Pár évvel ezelőtt teljesen vissza­vonult a közélettől és életét forrón szeretett családjának szentelte, azonban nem mulasztotta el, hogy sétái során gyakran felkeresse azo­kat, akiket szeretett és becsült. Ne­künk különösképpen fájdalmas az ő elhunyta, mert az Új-Somogyot — amelynek alapításában is nagy, része volt, és amelynek több éven át igazgatósági elnöke volt dr­a­vas­tics Nándor halála után, szerette és bölcs tanácsaival, sőt értékes cikkeivel nagyon sokszor támogatott bennünket. — Még az utóbbi hetekben is bent járva szer­kesztőségünkben, kitüntetett ben­nünket szeretetteljes érdeklődésé­vel és itt, a szerkesztőségben talál­kozott dr K­i­s György prépost­plébánossal és itt került szóba az inkei templomépítés körüli szere­pe a megboldogultnak, mint akkori csurgói főszolgabírónak, ami egyéb­ként dr Kis György prépostplébá­nosnak Kauzli György templom­építő kanonokról kiadott értékes könyvében szépen meg is van ír­va. Ugyanakkor elmondotta főszer­kesztőnknek azokat a terveit, ame­lyek szerint a régi Somogy várme­gyével foglalkozó újabb cikkeit meg szeretné írni. De nem csak mint közéleti fér­fiú volt nagy, hanem mint család­fő, az elsők közé tartozott, ameny­nyiben immár félévszázada élt a legboldogabb házasságban nejével, vizeki Tál­lián Ilonával. Ezt az ideális és boldog családi életet öt gyermekkel áldotta meg a Min­denható: Kacskovics Ilona férjezett Paizs Dénes pécsi törvényszéki ta­nácselnök neje, vitéz Kacskovics Gyula tárompusztai földbirtokos, akinek felesége nemesdédi Stepha­­ich Mária (az elhúnyt imádásig szerette a drága kis Kacskovics Lajos és Pál unokáit), továbbá Kacskovics István, Kacskovics Má­ria férjezett Nezetei és Boronkai Boronkay Lajos kutasi földbirto­kos neje, (itt is három unoka: La­jos, György és Mária), továbbá Kacskovics Eszter, gyulai Gaál Oli­vér balatonboglári földbirtokos ne­je (szintén három kis unokával: Gaston, Eszter és Mária), akik most valamennyien mély gyászba borul­­tan fájlalják jóságos lelkületű aty­juk, nagyatyjuk elhunytak Stepha­­ich Pál, Somogy vármegye alispán­ja a nászát gyászolja elhúnyt nagy­nevű elődjében, özv. Huszár Ala­

Next