Uj-Somogy, 1944. július (26. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

XXVI. évfolyam 146. Mám ÁRA: 30 FILL. Kapostár, 1944. július 1., szombat Sie­rfceesteHég fi ktftttohlvaUy KapoSTár, Eoeírá#*g­ats* 8 »*. Postaitok: 46. — Teletonnám: 1». POLITIKAI NAPILAP Felelő'­uerkerat« Dr Thury Zsigmond Előll­etéil ir Egy káupra 4­80 P. RM.UMI áru atilláiét.noronká­i 14 tillér­giöt. 18 UH Apro Vhird*té. kom­.p ...Tankini 11­­ -'41- és Ünnenepnap 24 Öt amerikai „Liberátor“ égve zuhan a magyar midre... Három magyar vadász dicsőséges harca pénteken délelőtt a Balaton felett. Öt hatalmas füstfelhő jelzi, hogy a légibetyárok hol lelték halálukat. Az Új-Somogy munkatársától: fi. m.. ib't't. június 30. Pénteken reggel pompás nyári nap ragyogta be a csütörtöki nagy vihar után tükörsimára elcsende­sült Balatont. Az égen szürke bá­rányfelhők vonulnak észak felé, azonban 10 óra tájban mintha sű­rűbbek lettek volna a felhők. Az áldott balatoni csendet egyszer csak tárnás morajlás zavarta meg. Ez nem égiháború előjele, ez a komoly háború. Nem sokkal ké­sőbb már a légiriadók utáni szo­kásos repülőgépbúgás. Itt nincsen légiriadó... A Balaton mellett csak akkor húzódnak az emberek be a villákba, fák alá, ha már itt van­nak az ellenséges gépek, amelyek itt adnak egymásnak találkozót. Így volt ez ma reggel is: Mi, Halász Imre állatorvostan­­hallgatóval együtt csónakban egy az nádas szélébe húzódva néztük az amerikai gépek félelmetes felvo­nulását. A víz csodálatosan szép. A zöld nádast itt-ott mozgatja az enyhe szellő s néhol ezüst-szürke sirályok csapnak fel vijjogva a víz­re zsákmány után. Szakadatlanul mennek a gépek. Egy részük, hogy megtévessze a va­dászokat, kevéssel a Balaton eléré­se előtt Keszthelynek fordul, ahon­nan éles fordulattal ráállnak a volt déli vasúti fővonalra és alig pár száz méter magasan húznak el. Balatonmária, Fenyves és Fonyód felett, hogy északnak forduljanak. Itt a nádasban kísérteties csend van. Susog a nádas itt a víz felett, fent az égen pedig dübörögve mo­­rajlanak-búgnak az amerikai Li­­berátorok, hogy vigyék a halált a békés, dolgos magyar városok felé Fent még mindig folyt a harc. A két vadász nem hagyta magát lerázni, a harmadik gép, mint a héja, hol le, hol fel­csapkodott a Liberator körül. Kattogtak a gépfegyverek és csattogtak az ame­rikai nehézfegyverei. Pattanásig fe­szültek az idegeink, mígnem Ha­lász állatorvostanhallgató egyszer csak megragadja a karomat és fel­kiált: Jóska bácsi, ég! Győzött a ma­gyar! ... Már hatalmas lángok csaptak ki a l­­iberátorból és egy-két másod­percig még vízszintesen haladt, majd orrára bukott és mint szárny­a­­szegett madárként hullott le. Sűrű fekete füstcsóva a nyomában. Egy­szer csak kinyílt mellette­ két ejtő­ernyő, azonban a gép csak zuhant­­zuhant és a Balaton túlsó partján B. m.-mel szemben immár a har­madik éjfekete füstoszlop jelezte, hogy egy amerikai bombázót el­pusztítottak a bátor magyar vadá­szok. A füst feltörése pillanatában hatalmas lángoszlopok törtek az ég felé s végül is már csak füst je­lezte a gép pusztulását. De folytatódott!... Egy hatalmas amerikait ugyancsak szorongatott egy vadász. Ez a Liberator a Ba­dacsony felől menekült a magyar elől. Csodálatos küzdelem volt. A magyar géppuskája állandóan ke­leped. Bele-bele dörrent az ame­rikai nehézpuskája is, amellyel le akarta rázni ellenfelét. De nem ilyen fából faragták a magyart. Hol az amerikai felett, hol alatta, hol mellette volt. Szívós volt az amerikai! Nehezen adta meg ma­gát. Csak a szigligeti öböl felett koronázta a magyar ernyedetlen kitartását és küzdelmét siker, ahol a bal szárnyon levő motorokból hatalmas lángnyelv csapódott ki. Ebben a pillanatban féloldalra dőlt a Liberator, a magyar gép, mint büszke sas, m­ég egyszer megke­rülte áldozatát és elrepült Tapolca irányában. Égett, füstölt az ellenséges, gép, amely egy­ zalai faluban esett le. Hosszú füstcsóva jelezte pusztulá­sa útját. Ebből a gépből is kiug­rottak ejtőernyővel a pilóták, akik büntetlenül nem támadhatták az ezeréves magyar földet. Az ötödik gép Gyenesdiás köze­lében füstölt. Azt is egy fürge ma­gyar lőtte le. Még dübörögnek a fejünk felett az ellenséges gépek. S mi nézzük a még mindig égő öt Liberátor füstjét. Itt a Balatonban, a nádas szélében arra gondolunk, hogy­ őrt állanak a magyar repülők és el­intézik azt, az ellenséget, amely azt hiszi, hogy büntetlenül pusz­títhatja falvainkat, városainkat és dolgozó, szorgalmas magyarjainkat. Berta József: A légiharc. Ahogy így­ nézzük a felvonuló ellenséges gépeket, egyszer csak ki­válik a felhők mögül egy hatalmas négymotoros Liberator. Miért vált ez ki a kötelékből? Pár pillanat múlva egy fürge, óriási gyorsasággal haladó magyar vadász megadja rá a választ. Erő­sen nyomában van az amerikainak. Kattognak a géppuskák. Menekül az amerikai, de a magyar nem hagyja. Egyszer csak kigyulladt az amerikai és égve zuhant a zalai partra. Ezzel egyidőben két bátor ma­gyar ugyancsak szorongatott egy négymotorost. Ennek is megpecsé­­telődött a sorsa. Ez is égve zuhant le Szigliget mögött. Bravúros dolgot művelt három magyar vadász. Menekült a négy­motoros. A három vadász pompá­san együtt dolgozott. Kettő erősen a nyomában, a harmadik pertig fe­lülről lőtte. A csónakból idegfeszülve figyel­jük a légicsatát. Mellettünk mint­ha kis halak sürítenének, kis csat­togásokat hallunk. Nem halacskák voltak, hanem géppuskagolyók, me­lyek a vízbe csapódtak. Fegyelmezetten viselkedett Kaposvár lakossága az első terrortámadáskor. Gyors ütemben halad a romeltakarítási munka. Gyönyörű napsütéses reggelre ébredt pénteken Kaposvár lakos­sága és még reggel senki nem gon­dolta, hogy rövid idő múlva fe­jünk fölött megjelennek az ellen­séges terrorbombázók, hogy halált és pusztulást okozzanak a békés polgároknak. A szirénák elhangzása után csak­­hamara kiürültek az utcák és csak a hatósági közegeknek volt szabad közlekedniük. Hamarosan megje­­­lentek az ellenséges gépek, amelye­­­­ket csillogó törzsük folytán jól le­hetett látni, sőt a körülöttük dara­zsak módjára keringő vadászokat is. Az első hullám után jött a többi, kisebb-nagyobb kötelékben. Izgalmas percek voltak ezek, s mindenki megkönnyebbült, ami­kor mély motorzúgásokat mind halkabban, mind távolabbról lehe­tett hallani. Az öröm túl korainak bizonyult, mert egy magánosan repülő gép jött visszafelé és mint derült égből a villám, úgy vágódott be az első bomba hatalmas robbanás­sal. Röviddel ezután újabb motorzúgást lehetett hallani és négy terrorbom­bázó tartott városunk felé észak felől. Szívszorongva lestük útjukat és

Next