Uj-Somogy, 1944. július (26. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-22 / 164. szám

1944. július 22. ÚJ-SOMOGY Eldurvul lassan az a hang, mellyel az em­berek egymással érintkeznek, álla­pította meg Nagyvárad új főis­pánja a polgármestert beiktató köz­gyűlésen. A váradi főispán által le­szögezett lénynél álljunk meg egy­két pillanatra. Érdemes, mert ez a megállapítás valóban fedi azt a saj­nálatos valóságot, amit az utóbbi időkben hivatali és magánérintke­zésben magunk is tapasztaltunk. Az emberek, ha nem is éppen durván, de valahogy furcsán beszélgetnek ma egymással. Tisztelet a kivétel­nek, de nagy általánosságban így van, így van ismerősök, jóbarátok, egymás mellé, alá és fölérendeltek­nél, panaszt tevőknél és igazságu­kat keresőknél, megsegítést kérők­nél és sokszor intézkedő rendelke­zéseket adóknál is. Az emberi hang a legszebb hangszer a világon nem­csak akkor, ha énekel vagy imádko­zik, akkor is, amikor kér, könyö­rög, megköszön vagy parancsol va­lamit. Annyi regisztere van, mint a világ egyetlen orgonájának sem,­­olyan változatokat tud produkálni, hogy nincs az a zeneművész, aki hangszerével versenyre kelhetne vele. Aztán, a mi szép, kifejezések­ben gazdag nyelvünk a szókincs olyan birtokával rendelkezik, mint kevés élő nyelv széles e világon. Kérdezzük tehát, ilyen előfeltételek mellett miért kell legtöbb esetben a hangszínezésnél a fortékat előny­ben részesíteni, a kifejezéseknél pe­dig az alpári szavakat egymás mel­lé sorakoztatni? Tudjuk, ma min­denkinek minden oka megvan ar­ra, hogy ideges, nyugtalan, izgatott legyen s egy csekélység elég hozzá, hogy bárki kibillenjen megszokott emb­eri mivoltából. Az ilyen kibil­­lenéseknek azonban még­sem sza­bad a beszédben való érintkezés olyan formájában megnyilatkozni, mely a másik félre sértő, bántó le­het. Nem! Sem felülről lefelé, sem alulról felfelé, habár ez utóbbit az ■esetleges lelkiállapoton túl némi­leg menthetné az egyszerűbb szár­mazás, a foglalkozással járó kör­nyezet, a kisebbfokú iskolázottság és sok más körülmény, mely a jó példa hiánya mellett erősen befo­lyásolja az embert. A felülről le-­ felé szóló hang esetleges durvasá­gára azonban nincs mentség, hiszen éppen az ilyen felülről jövő han­gok hivatottak elsősorban arra, hogy tartalmuk súlyán túl a meg­nyilatkozás formájával példaadók legyenek. A visszhang mindent úgy ad, ahogy kapja. Ha kedves költe­ményt tagolunk a szikla falára, mérsékelten halk hangon, azt ugyanúgy fogjuk viszonthallani, ám ha durva, trágár szavakat ordí­­­tunk az erdő csendjébe, az erőben és tartalomban egyaránt bántóan ütődik vissza fülünk dobhártyáján. Erre gondoljunk, bárkivel és bár­miről beszélünk s akkor nem lesz okunk az emberi kifejezés legtöké­letesebb eszközének, zengzetesen szép és páratlanul gazdag nyel­vünk, a magyar nyelv érintkezési formájának eldurvulása miatt si­ránkoznunk. ­ Elsőkiadású és kijavitatlan másodikkiadású Zsebmenetren­dünk, valamint Fali menetrendünk példányai 50 filléres ráfizetéssel kicserélh­etők kiadóhivatalunkban javított és beragasztásokkal bőví­tett második kiadásunkra. Shol fialt meg S Petőfi Sándor? A »Székely Nép« című Sepszi­­szentgyörgyön megjelenő napilap egyik legutóbbi számában érdekes cikket közöl arról az okiratról, me­lyet Petőfiné Szendrey Júlia állí­tott ki férje hősi haláláról és ez az okirat a különös véletlen folytán a közelmúltban napvilágra került. Érdekes okirat került ifj. Gál Jó­zsef dr Csíkszeredai ügyész kezé­be egyik székelyudvarhelyi szár­mazású barátja útján —­ írja a cikk. — Az okirat Kénesi Béla volt székelyudvarhelyi városi fő­jegyző hagyatékában maradt meg. Hitelességéhez — szakértők szerint — kétség nem fér. Néhai Petőfi Sándorné Szendrey Júlia második házassága előtt adott nyilatkozatát tartalmazza az okirat, amely szószerinti másolat­ban így hangzik: »Az egyház kívánságára részé­­ről a felelősség elhárítása végett ki­jelentem, hogy legszorgalmasabb fürkészéseim és bizonyságot adó adataim tökéletesen meggyőzének afelől, hogy Petőfi Sándor az er­délyi csatában elesett. A csatatere­ket összejárván, ennek s a külföld­ről jött többnemű tudósítások kö­vetkeztében ezen meggyőződésem­re, ha szükséges volna, lelkiismere­tesen hitet is képes vagyok leten­ni. Ezen állításom igazsága mel­lett szól néhány szemtanúnak val­lomása, kiket bizonyságtételért bár­mikor felhívhatok. Nevezetesen Udvarhelyszékben, Kereszturon la­kó gyógyszerész, kinek nevét nem tudom ugyan, de őt szükség esetén tanúul felkeresni magamat kötele­zem. Ez azon időben az erdélyi főseregnél lévén, ebbeli tudakozó­dásomra ez felelő. Petőfi Sándort azon pillanatban látá utoljára, mi­kor ez kozákok által körülvétetve szakasztatott el a főfő hadseregtől. Ezentúl többet nem látták s a va­lószínűség ottan elvesztőt bizonyít­ja, mit még hitelesebbé tesz ud­varhelybéli katona parancsnok­a. Worte azon állítása, amely szerint ő a csata lefolyta után a csatatért följárván, a halottak közt talált egy holttestet, mit öltönye és alak­ja leírásából biztosan lehet férjem, Petőfi Sándorénak elismernem. Pest Július 21. 1850. Szendrey Jú­lia s. k. (pecsétviasz hitelesítés.­ Horváth Gyula s. k. (pecsétviasz hitelesítés.) Eddig szól az írás, amely Maros­­vásárhelyt, hivatalos eljárás során került elő — folytatja a Székely Nép. — Ebben a pillanatban nem tudnak felvilágosítást adni arra hogyan jutott ez a fontos és jel­legzetes okmány néhai Kénesi Bé­la, volt székelyudvarhelyi városi főjegyző birtokába és onnan Ma­rosvásárhelyre. Újabb adatok a nagy költő halálának körülményeiről. A mezőgazdasági Akcióhoz kiadott utal­ványok e hó 31-én érvényüket vesztik. Bekecs Kandervászon utalványok július 31-ig még bevárhatók Dunántúli Divatkereskedelmi Rt.-nél Kaposvár, Korona­ utca 2. Egy kg szójabab 2 kg borjúhúsnak vagy 58 tojásnak felel meg. Röviddel a háború kitörése, előtt a szójababtermelés Európában túl­nyomóan Romániára korlátozódott, amely 1937-ben 70.000 tonna szója­babot termelt s ebből 46.000 ton­­nát szállított külföldre, míg Bul­gária és a korábbi Jugoszlávia csak 4000 tonnát exportáltak. Ezzel szemben ugyanekkor Mandzsukéban 4.3 millió, az USA- ban pedig 1.6 millió tonna szója­babot termeltek. Ennek oka nem­csak az volt, hogy a kontinentá­lis klíma csak egyes helyeken lát­szott alkalmasnak a szójabab ter­melésére, hanem az is, hogy a szó­jababot csaknem kizárólag mint zsírt szolgáltató növényt értékesítet­ték és értékelték. Ma már sikerült megfelelő szój­anö­vényeket kite­nyészteni, amelyek Európában sok­­ helyen kitűnően díszlenek és ezen-­­ felül felismerték Európaszerte azt, hogy a szójabab nem annyira ola­jos, mint inkább nagy fehérjetar­talmú növény. A szójababban ugyanis 36 százaléknyi magas érté­kű fehérje van, vagyis több, mint kétszer annyi, mint a 17 százalék­nyi zsír. A fehérjetartalom tekinte­tében tehát a szójabab megelőzi a húst, a tojást és a tejet, s a szója­babtermelés 300.000 hektáron any­­nyi fehérjét és zsírt szolgáltatna, mint 7—8 millió sertés felnevelése és hizlalása Helytelen tehát a szó­ját az olajosmagvak közé sorolni. A »húsbab« megjelölés sokkal job­ban megfelelne a tényleges adott­ságoknak. Ha a szóját már be akar­juk skatulyázni, ebben az esetben is sokkal inkább a hüvelyesek közé kell sorolnunk. Ezekkel szemben azonban jelentékeny előnyökkel rendelkezik, mert mennyiségileg több és minőségileg értékesebb fe­hérjét tartalmaz, mint pl a borsó, bab vagy lencse. Ilyen körülmények között érthe­tő, hogy a szójababot egyre növek­vő mértékben használják fel köz­vetlenül emberi táplálkozásra, ahe­lyett,­­ hogy állatokkal feletetnék, vagy iparilag feldolgoznák. A né­met véderőfőparancsnokság és a német munkafront közösségi kony­hájukon úttörő munkát végeztek a szójabab felhasználása terén, ab­ból a felismerésből kiindulva, hogy egy kg szójababnak tápértéke 2 kg borjúhúsnak, vagy 58 drb tojásnak felel meg. Egy ilyen magasértékű élelmiszert tehát csak olyan fo­gyasztóknak lehet juttatni, akik azt a benne lévő összes értékes anya­gok felhasználásával és hasznosítá­sával dolgozzák fel és megfelelően tudják elkészíteni. Másrészt természetesen arra tö­rekszenek, hogy a szójababterme­lést minél inkább elősegítsék. A tenyésztők először arra törekedtek, hogy olyan szójafajtát tenyésszenek ki, amely korán érik, jó, bőséges termést hoz és magas fehérje- és zsírtartalommal rendelkezik. Sike­rült is ilyen fajtákat kitenyészteni, amelyek Európa déli részén kivá­lóan díszlenek, mert itt az éghajlat kielégíti a szójanövény hőigényét. Ezeket az évekig tartó kutatásokon és kísérleteken alapuló tapasztala­tokat kiegészíti az a tény, hogy a szója a kisüzemekben is jövedel­mezően termelhető akár el­ővéle­­ményként, akár pedig rendes mű­velésben. Legújabban a szóját már mint tarlónövényt is vetik. A nyári tarlót a túlzott kiszáradástól és el­­gazosodástól szójavetéssel védik. Az őszi búzát ezután a szójasorok kö­zé vetik el még a szója learatása előtt, ami egy-két héttel később tör­ténik meg. 1940-ben már 140.000 hektáron termeltek szójababot Európában, azóta pedig újabb országok is elő­segítik a szójababtermelést, így pl Franciaország, Spanyolország és Olaszország is, ahol egy párizsi professzornak és kutatónak sike­rült különösen koránérő szójabab­féleséget kitenyészteni, úgyhogy Olaszország egyes vidékein a jú­nius hó közepén megtörtént aratás után vetik el a szóját.­­Bulgáriában kísérleteket folytat­tak tejnek előállítására szójabab­ból. A kísérletek annyira eredmé­nyesek voltak, hogy az egyik nagy bolgár tejszövetkezet vezetője en­gedélyt kapott arra, hogy üzemei­ben ne csak tehéntejet dolgozzon fel, hanem szójából is állíthasson elő tejet. A szójababtermelésnek Európá­ban nagy a jövője már csak azért is, mivel a hektáronkénti termés­­eredményeket, amelyek ma még kí­vánnivalót hagynak hátra, megfe­lelő termelési módszerek alkalma­zásával növelni lehet. z összes kül és belföldi gyártmányú illat-, pipere- és kozmetikai cikkek, valamint a Hamerlt kesztyűgyár készítményei kaphatók Németh Miklósné illatszertárában. Kaposvár, Fő­ u. 12.

Next