Uj-Somogy, 1944. szeptember (26. évfolyam, 198-222. szám)
1944-09-01 / 198. szám
MEGHÍVÓT, névjegyet, ÜZLETI KÖRLEVELET, SELNYOMÁSOS LEVÉLPAPÍRT, BORÍTÉKOT SZÁMLÁT, FELSZÓLÍTÁST NYOMASSON AZ ÚJ-SOMOGY NYOMDÁBAN! KAPOSVÁR KONTRÁSSY U. 6. TEL: 128.’ A németek a bolgár helyzetről A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Miután a bolgár sajtó és rádió azt híresztelte, hogy a Szovjetunió elismerte Bulgária semlegességét, szovjet részről hivatalosan megcáfolták a bolgár nyilatkozatot, mint a Wilhelmstrassen közölték. A szovjet cáfolat se érint a Szovjetunió Bulgária se lebegi semleges"-állapotát nem tekinti semlegesnek. A Wilhelmstrasse szóvivőjének nézete szerint nincs kétség aziránt, hogy ezt a szovjet nyilatkozatot megfelelő új követelések követik nyomon. (MTI.) Az amerikaiaknak nem sikerült az Iser völgyéből a Rhone völgyébe törni Dél-Franciaországban az angolszászok elérték Liont. A Rhone keleti partján ádáz harcok folynak. Az amerikaiak az Iser völgyéből a Rhone völgyébe törekszenek de útjukat a németek erélyesen elállják. Az amerikaiak egyébként szüneteltetik a harcokat, mert fegyverben és lőszerben utánpótlásra szorulnak. (MTI) Göbbels a német nemzet bizalmáról Göbbels cikket írt, melyben a bizalom szilárdságáról szól. Az ellenség ebben az évben akar döntést. Elvitathatatlan, hogy Németország újra előnyomul. Feladatunk az anyagi erőket annyira fokozni, hogy összhangba kerüljön ez az erőfeszítés a telkünkkel. Ettől fenyegetések nem riaszthatnak viszsza. A hadvezetésnek végső erő feszítése a győzelemhez fog vezetni Ebben hinni és bizakodni kell. S ez a bizalom a nemzetien megingathatatlanul szilárd. (MTI) Dorpatnál megtört a Szovjet Szívós ellenállása A keleti arcvonalon nagy harcok után a Szovjet Dorpat és Modulinál elhatározta csapatainak átcsoportosítását. Windau és hittantól délre a németek elvágták az oroszok útját, noha illeni páncélos hadtestet vontak össze. Dorpatnál a németek megtörték a bolsevisták szívós ellenállását. (MTI.) Románia bolsevizálása gyors ütemben halad Romániában a szovjet megszállás és a terület bolsevizálása gyorsan halad előre. A már megszállt területeken mindenütt a szovjet hatóságok vették kezükbe az irányítást. A román csapatok lefegyverzése és elszállítása gyors ütemben tovább folyik. Ahol csapatokat fegyverben hagytak ,bolsevista ellenőrzés alá helyezték. A szovjet csapatok Ploesti térségig törtek előre. (Néhány helyen a városba is behatoltak, a németek azonban megtartották állásaikat, ami nem utolsósorban a csatarepülőgépek harcba vetésének az eredménye..(MTI.) Az Ojtozi szorosnál visszaverték a szovjet támadásokat A Kárpátokban fokozódik a szovjet nyomássá. Az Ojtozi-szorosnál óriási veszteséggel visszaverték azorosz támadásokat, amelyek éjjelre teljesen ellanyhultak, de reggelre újból fellángoltak. A szovjet a rohamokra mindenütt a román katonaságot küldi előre. A Kárpátok északi előteréből a szovjet most elvonja csapatait. A terv valószínű a Déli Kárpátok megkerülése és bolgár területen átjutni magyar földre. A honfoglaló magyarság is hadijelvények, zászlók alatt harcolt, — minden bizonnyal így— vonult egyik őshazából a másikba, így viselte hadjáratait és intézte kalandozásait. Az egy nemhez, törzshöz, hadiegységhez tartozók — az egység, összetartozás dokumentálására — meghatározott jeleket viseltek melleiken. Ezeket a jeleket később pajzsaikon is feltüntették, ezek a pajzsok lettek ezután címerpajzsokká, egyes nemek, nemzetségek, családok nemesi címereivé. A címer részei: a pajzs, a sisak (korona), a címeralak és a sisakdísz. Krónikáink szerint turulmadár (karvaly, sas, sólyom) képe díszítette Attila pajzsát. Tőle örökölte ezt a honfoglaló magyarság és használta az összes törzsek, nemzetségek közös hadijelvénye gyanánt Géza fejedelem koráig. A magyarságnak a keresztény vallásra való áttérése idején lépett a turulmadár helyébe a pólyás címer. A mai magyar címer négy vörös és négy ezüst fehér pólyája (csíkja) címerünk legfőbb részei, első alapelemei. Már az ősmagyarság pajzsait, címerpajzsait (vízszintes irányban) fényesre csiszolt vaspántokkal látták el, amelyeknek száma — a törzsszervezet idejében — törzsek szerint változott. * Legrégibb címeremlékünk Imre királyunk 1202. évi oklevelének aranypecsétjén maradt fenn (a bécsi volt udvari levéltárban őrzik) Ez a címer háromszögű pajzson négy pólyában kilenc jobbra lépdelő oroszlánt ábrázol. Érdekes, hogy a pólyák és orozlánok száma századokon át folytonosan változik. II. András aranybulláján a pajzs már hétszer osztott, míg az oroszlánok száma csak hét. Az 1231-ben megújított aranybulla kettős pecsétjén pedig öt pólya van tizenegy oroszlánnal. A pólyákban lépdelő oroszlánok egyébként kétségtelenül az Árpád-ház családi jelvényei voltak s az Árpádok kihalta után nem is találkozunk velük. A pólyák száma viszont az Anjou-korban végleg megállapodik és a címermező hétszer vágott, vagyis nyolccsíkospólyás lesz. Az oroszlánok helyébe családi jelvényként az Anjouk liliomai, majd a Hunyadiak aranygyűrűs hollója, illetőleg a Jagellók, majd a Habsburgok megkülönböztető címer jelvényei (a kétfejű sas) kerülnek. A négy ezüst és a négy vörös pólya azonban annyira állandósul, hogy még a színek sorrendje sem változik, — a csíkozás ezután mindig Vörössel kezdődik és ezüsttel végződik. (Werbőczy korában, tévesen, a négy ezüst csíkban a Duna, Tisza,, Dráva és Száva ábrázolását látták.) A kettőskereszti címer először a »második honalapítóinak, IV. Bélának tatárjárás előtti pecsétjén állandósul, különben már III. Béla király egyik érmén és II. András pénzein is feltűnik. A hármashalom Ottó király 1307. évi oklevelének pecsétjén látható először, mások szerint már II. András özvegyének, Ágnes királynénak a pecsétjén is. Később eltűnik, majd Nagy Lajos óta kezd a mai alakban állandósulni. A hármashalomban — ismét tévesen — sokan újabban a Tátra, Fátra és Mátra hegységek megörökítő ábrázolását, míg a kettős keresztben a Megváltó kínszenvedésének emlékét látják. Ezzel szemben, mint érdekességet kell megemlítenünk, hogy a XIV. századi pecsétek egyikénmásikán a kettős kereszt egy dombon áll csak. A hármashalom, illetőleg a pajzs fölött levő koronát egyesek szerint már Zsigmond királyunk, mások szerint csak II. László korabeli címereknél használták először. A kettős keresztet tehát mint országos címerünk második alapelemét, vagyis az egész magyar királyság második ősi jelképét kell látnunk. Ezzel szemben a korona kezdetben nyílt, a XV. század óta zárt, a XVIII. század közepétől fogva pedig mai szentkoronánkhoz hasonló, de csak a kiegyezés után lett az országos címer állandó alkotórészévé. Az államcímer hasított pajzsának állandó használata Mária Terézia korában következett be,bár már az Anjouk alatt fordul elő először, minthogy a külöböző dinasztiák családi címereiket igyekszenek az államcímerrel együtt, illetőleg azzal egyesítve használni az országnak az uralkodóházzal való összeforrottságánakkiemelésére. A pajzstartó angyalok képe pedig már az 1300-as évek közepén jelenik meg a királyok pecsétein ábrázolt címerpajzsok mellett. Napjainkban háromféle magyar címert ismerünk: 1. Magyarország külön (kis) címere hasított, pajzs, jobbról 4—4 ezüst, illetőleg vörös pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon, nyílt ötágú koronából kiemelkedő ezüst kettőskereszt. A pajzs fölött a magyar szentkorona. Címertartó: két lebegő angyal. — típusuk serdülő ifjú. 2. A magyar szentkorona országainak egyesített (közös) címere nagyobb külső pajzs, melynek közepét egy kisebb pajzs fedi, az egész pajzs ékalakban végződik. A középső pajzsot az 1. alatt ismertetett kis címer foglalja el. A külső nagyobb pajzs szabadon hagyott része négy mezőre oszlik, mindegyikében egyr-egy 7 társország címerével. Ezek közül Dalmáciáé (kék mezőben három nyílt, leveles koronával ékesített, szembenéző három arany oroszlánfej) Zsigmond, Horvátországé (öt sorban ezüsttel és vörössel, öszszesen huszonötször sakkozott mező) II. Lajos, — Szlavóniáé (két ezüst pólya között vörösen jobbra futó nyest) IV. Béla királyunk, — míg Erdélyé (felső mezőben fekete sas fölött a nap és hold, alsó mezőben hét vörös bástya) Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemsége óta foglal helyet országos címerünkben. 3. Magyarország nagy (birodalmi) címere magában foglalja amagyar szentkorona országainak egyesített (2. alatt ismertetett) címerét, az egykori hűbéres tartományok, valamint a Habsburguralkodóház címerét. A nagy címer 13 részre osztott pajzs, melynek hatodik és 7. mezejét Magyar rövid története ország kis címere (1. alatt) mint középpajzs földi, erre pedig az uralkodóház címerét is feltüntető szívalakú, kétszer hasított pajzs van rátéve. A pajzsnak többi mezejét a társországok és az egykori tartományok címerei foglalják el és pedig sorban: Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Róma, Szerbia, Halics, Lodoméria, Románia, Bolgárország, Erdély címerei, a 10. és 14. mező közé pedig Fiume címere ékelődik be. A pajzs fölött a magyar Szentkorona, címertartó itt is két lebegő angyal. Magyarország színei eredetileg a piros és a fehér. Az ősi zászlók és pajzsok ,címerek színezése is ilyen (a vörös színt téglából, vagy virágok vörös festőanyagából nyerték, a fehéret pedig, mint már említettük, fényesre csiszolt vaspántok helyettesítették). A harmadik szín, vagyis a zöld egyesadatok szerint már Nagy Lajos óta, mások szerint pedig csak a XVII. század elején került a piros-fehér mellé, illetőleg alá. Bár a pirosfehér-zöld magyaros színcsoportosítása már az aranybulla selyemzsinórján is jelentkezik. Ősi országzászlónk nyele — állítólag — Kis Károly koronázásakor, a zászló maga a mohácsi vész idején veszett volna el. A bécsi képes krónikában turulmadárral díszítve láthatjuk, mint iniciálét, de ugyanebben a krónikában látjuk III. Béla királyunk kezében. * A magyar címer és zászló Nagy- Magyarországot, a magyar birodalmat, annak népét és földjét jelképezi. A magyar címert és zászlót látva, magyar szemek előtt mindenkor a régimagyar dicsőség és Szent István birodalma jelenik meg. A magyar címer és zászló jelentik a magyar múltat, jelent és jövőt — annak minden történelmi fényével és értékével, de egyben árnyával és hibáival egyetemben. A magyar zászló vezette és vezeti történelmi útján a magyart, buzdítva a magyar erények követésére és a magyar hibák kerülésére ... Kötelességünk a magyar címert és zászlót, mint a magyarság szent jelvényeit tökéletesen megismerni és megismertetni s annak tiszteletét és megbecsülését minden hűséges magyar állampolgár lelkébe kitörölhetetlenül beplántálni. A magyar címer és zászló ÚJ-gOMOQI 1944. szeptember 1.