Új Symposion, 1974 (10. évfolyam, 105-116. szám)

1974-01-01 / 105. szám

véges lászló két költő tartózkodó tömörség (pap József)­ ­ (Kötődések és találkozások) Pap József a ritkán jelentkező költők közé tartozik, s talán ez is hozzájárult annak a legendának a kialakításához, hogy költészete vitathatatlan esztétikai eredményei ellenére sem adott, mint ahogyan nem is kapott, fontosabb külső impulzusokat, vagy verseinek öntörvényű világa ellen­állt a »nagy kihívásoknak«, hogy megmaradt a szó mágikus laboratóriumában, melyben törés és ingadozás nélkül alakította ki autentikus versvilágát. A hiede­lem szerint tehát »kívülálló«, »magános költőről« van szó, akinél a »mesterség« a figyelemre méltó, melynek a tiszta esztétikum keresése az alapvető ismertető­­jegye. Pap József költészete mindeddig nem került az irodalmi viták középpont­jába, verseivel kapcsolatban nem szaporodtak fel a kérdő- és a felkiáltójelek, alkotásait mindig egyhangú elismerés fogadta. Ha górcső alá vesszük verseit, rájövünk arra, hogy Pap József létélménye kollektív jellegű: a »másikhoz« szólás nála nemcsak impulzusként jelentkezik, hanem a versnyelvben megvalósuló dialógus-formában is. A tehén viszonya iilmi viszonnyá alakul át. Pap József verseinek jelentős hányada a kollektív élmény­ről szóló személyes vallomás kifejezője. Nem véletlen tehát, hogy a »Visszavágott eperfák« című, Sáfrány Imrének ajánlott versében a HÍD-nemzedék legteljesebbnek tűnő vallomását írta meg. Fiatalok voltunk. Mondhatni ágak. És miért gondolunk még most is rájuk? Jó, van még fűrész és balta is van. És a fáknak is új hajtásuk, tudom. (»Visszavágott eperfák«) Az élet nagy kérdései, a beteljesületlenség, a megvalósíthatatlanság titkai a művészsors kérdésköreibe koncentrálódnak. De tévedés lenne azt hinni, hogy Pap költészetében a művészet, a vers csak afféle terra incognita, az életből való kiesettség jelképe. Nála még megtalálható a költészet, a művészet, a szavak, a 1157 vers spontán életszerűsége: a vers nem az élettel való összeütközésben jön létre.

Next