Új Symposion, 1978 (14. évfolyam, 153-164. szám)
1978-01-01 / 153. szám
Újvidéki, ill. a Magyar Rádió szólistáinak és népi zenekarainak előadásában. A hallgató tehát megismerheti Vitkay, Borenics, Medves, Búzás, Giric, Sturc és mások, vajdaságiak szerzeményeit is. Nótaműsort hetente 3—4 (4—6) alkalommal közvetít a rádió. A magyar népzene és a városi műzene (az úgynevezett magyar nóta, népies műdal) kapcsolataival, kölcsönhatásaival is foglalkoznak a rádióműsorok, rámutatva az utóbbiak szerepére, értékeire. A „produkció” és a „producensek” feladata tehát ez esetben a megfelelő előadók felkutatása a magyar népzene és a magyar nótáik felvételezése, a SZERKESZTŐSÉG rendelkezésére bocsátása, munkáját pedig a SZERKESZTŐSÉG szükségletei szerint és irányításával tervezi és végzi. Kár, hogy hiányzik a reális kutatásokon, egyszerűbben talán, csak az érdeklődésen alapuló ZENEKRITIKA, hogy az ÚJ SYMPOSION olvasói is helytelen értesüléseket szereznek a jugoszláviai magyar népzene és az Újvidéki Rádió viszonyáról, s remélhetőleg ez „nem egyedüli védekezés”. Pogány Imre és más „nem hallgatók” kevésbé körültekintő „tájékoztatói” ellen. Hogy a népzene és a szórakoztató zene ügyét tárgyalja, részletezi, csak megfeledkezik a VAJDASÁGI KOMOLY ZENÉRŐL, mintha az nem is létezne. Bizonyos fokig az sem létezik, mert a zeneiskolák nevelte közönségnek csak kis százaléka jutott el korunk modern zenéjéig, az átlag közönség még kevésbé, s ezért senki senkit nem okol, pedig vannak Vajdaságban is zeneszerzők, akik nem is mellékesek a JUGOSZLÁV KOMOLY ZENÉBEN (Bruéi, Király, Kovač), a sok tekintetben igen fogyatékos műsorkoncepciójú NOMUS ügyén sem siránkozik senki, s akkor teljes vonatkozásban tegyük fel Pogány Imre kérdését: „LÉTEZIK-E NÁLUNK ZEnEKULTÚRA?” s nem is kell „KERÜLŐ ÚTON ELINDULNI”, hogy ne csak a zenekultúra, hanem a zenekritika, az értő zenekritika hiányát is érezzük. A Király Radák Xénia által idézett 1977-es nyári és téli műsortervtípus, úgy érzem engem igazol. Igaz ugyan, hogy én a megkérdőjelezett írást 1977 májusában írtam, míg az idézett műsortervek 1977 augusztusára és októberére vonatkoznak, tehát nem teljesen azt a jelent tükrözik, amelyről én írtam, hanem egy valamivel későbbit, de azt hiszem, ha Király Radák Xénia szerint nem illusztrálnák azt az időt, amelyről írásom szól, nem is idézte volna őket. Nos, a műsortervekből láthatjuk, hogy a nyári műsortervben heti 164 perc EREDETI FOLKLÓRZENÉT hallhatunk a 408 perces összműsoridőből, míg a téli műsortervben a heti 330 perces összműsoridőből az EREDETI FOLKLÓRZENE 150 percet tesz ki (ebből blokkszerűen 75 percet a Magyar Rádió felvételei tesznek ki). A fennmaradó időt nóták és népdal-feldolgozások töltik ki. Kérdéses írásomban már megírtam, hogy a nótákat semmilyen esetben sem vagyok hajlandó folklórnak elismerni. Ami pedig a folklórfeldolgozásokat illeti, függetlenül attól, hogy kiknek a munkája alapján végzik azok alkotását, ugyebár nem mondhatjuk rájuk, hogy EREDETI FOLKLÓR. Az előbbiek kapcsán meg kell említenem, nehogy kételyek merüljenek felszámolási képességeim felől, hogy a tényleges folklórműsorok időtartamának öszszegezésekor kihagytam a Durindót. Hogy meg is okoljam: a Durindó citeramuzsika-műsor. A népi hangszer azonban még nem jelent népzenét is. Elismerem, hogy a citera reneszánszát éli és be is ismerem, hogy engem is érdekel a citera mint hangszer. A hangszer szempontjából meg is van a műsor folklórvonatkozása, bizonyos fokig még a zene terén is. A citera nem kizárólag népzenei felhasználásának kutatása érdekes dolog, azonban tagadhatatlanul sokkal inkább a komoly zene körébe tartozik. Ami pedig magát a komoly zenét illeti körünkben, itten egyetértek Király Radák Xéniával, ugyanis ilyen Vajdaságban mint kortárs zene nem létezik valóban, legalábbis a közönség számára nem. Király Radák Xénia csak éppen ott téved, hogy a komoly zenéről megfeledkeztem írni. Amennyiben figyelmesen végigolvasta írásomat, észrevehette, hogy olyan zenével foglalkoztam, melynek számottevő közönsége van, méghozzá pont a tömegkultúra szempontjából. Ez pedig kizárja a JUGOSZLÁV KOMOLY ZENÉT. Arra, hogy létezik-e nálunk zenekultúra, úgy érzem, válaszoltam helyzetképemmel. Amennyiben pedig létezne nálunk zenekritika, azt hiszem nem került volna sor Király Radák Xénia kérdőjeleire, sem pedig az én válaszomra. pogány Imre írásom, mellyel Király Radák Xénia foglalkozik, nem kizárólag a népzenéről szól. A folklórral foglalkozó rész, melyet teljes egészében idéz, csak kis része annak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem állok szavaim mögött. Hogy mindjárt válaszoljak az indító kérdésre, mivel azt látom a leglényegesebbnek Király Radák Xénia hozzászólásából, értesüléseimet az Újvidéki Rádió adásainak hallgatása és egyéb nyilvános rendezvényeinek látogatása alapján, tehát a létező helyzet alapján mertem leírni. Ugyanakkor, mivel magam is aktívan foglalkozok zenével, több olyan ismerősöm van, aki jelen van Vajdaság zenei életében, tehát merem állítani, hogy nem kizárólag saját véleményemet hangoztattam. Az, hogy Király Ernő, aki az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorainak szerkesztője 1953 óta gyűjti a magyar népzenét JUGOSZLÁVIÁBAN, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nálunk a folklórkutatás szervezett és folyamatos.