Új Symposion, 1988 (24. évfolyam, 265-276. szám)
1988-01-01 / 265. szám
GUSZTI: TAMÁS ATTILA TAMÁS ATTILA: GUSZTI: ATTILA: GUSZTI: ATTILA: (Indulatosan rombolnék.) GUSZTI: ATTILA: TAMÁS: GUSZTI: Tudod, a horkoló montenegrói. ATTILA: Szóval hagyjuk békén a csomagokat. GUSZTI: Szóval előre félted a bőröd? Az ábra itt a következő: ha itt hagyjuk őket, majd elviszi más. A táskáknak olyan mindegy... ATTILA: Így akarsz meggyőzni? Csak semmi kis smószerolás! GUSZTI: Ostoba vagy, kiskomám. Lemaradsz a nagy fogásról, mint arról a német csajról, csak majrézz! Én inkább kimegyek, és könnyítek magamon, túlteng a köldökömben a sör. (Kimegy, behúzza maga után az ajtót. Felerősödő zakatolás. Egy rövid rész A vonatból.) TAMÁS: Mostantól kettőnknek mindig itt kell maradnia. Ki tudja kikkel állunk szemben? Hallottam egy történetet. Tavaly nyáron történt. Véres horror. Az egyik éjszakai gyorsvonaton borotvával felkoncoltak egy fiatal házaspárt. Semmit sem vittek el. Kéjgyilkosság volt. Nekünk nem szabad elaludnunk. Ki tudja mit rejt az éjszaka? Itt hagyta az újságját. Ugyan mit olvashatott? Lesz, ami lesz, én bizony megnézem, miféle szexlapot lapozgatott! No, nézzünk csak oda! Ez a Stern tegnapi száma. Végiglapozom, hátha van benne valami bejegyzés, vagy üzenet! (Újságlapozgatás, papírcsörgés.) TAMÁS: Mi van? ATTILA: Semmi. A Kennedy-cikknél volt áthajtva az újság. TAMÁS: Az is jelenthet valamit... (Ajtó nyílik, csukódik.) GUSZTI: Brrrr! Mit sütöttetek ki, nagyokosok? Mi ez a hullaszag? Megnéztük az újságját a polcon. A Kennedy-kép széle be volt hajtva... Az én fülem is be van hajtva. Lehet, hogy csak szerepet játszott előttünk. Mondjuk, kém, vagy titkos ügynök, és most bent csücsül valamelyik őrszobán. A csomagjait meg egyszerűen letagadta, vagy erről eleve nem kérdezték. Sok rossz krimit olvastak. Persze akkor is bennünket vesznek elő, ha valaki más fújja meg a bőröndöket... Hol az a sör? (Nyílik az ajtó, jön a kalauz.) KALAUZ: Kérem a jegyeket! GUSZTI: Már látta egyszer. Mi ez a nagy buzgóság? KALAUZ: Kevesebbet koptasd a szád, Öcsi, ha a hatósággal van dolgod! (Csattog a kézi jegykezelőgép.) Köszönöm. Tessék. Viszont látásra. (Becsukódik a fülkeajtó.) TAMÁS: Sok értelme van, hogy a kerek lyuk mellé egy csillag alakú lyuk kerül... A lyukakat meg kell becsülni. Volt valami értelme, hogy ezt mondtad? Miért keresed mindennek az értelmét? Lehet, hogy tudok valamit, amit te még nem tudsz. Értelme csak a szilvapálinka-bűznek van, amit itt hagyott maga után a kalauz. Látszott is rajta, hogy részeg. Ezeknek a hülye csomagoknak is nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk, mint kellett volna. Az értelem az ember legmagasabb rendű szenvedélye. Talán minden nemzedék soraiban vannak, akik idáig nem jutnak el, ennél tovább azonban senki sem juthat. Mindenki ugyanarra a vonatra vár. Hogy a mi korunkban is sokan vannak-e, akik nem bukkannak az értelemre, mint most te, nem én döntöm el, Attila se. Egyedül önmagamra hivatkozhatok, én nem titkolom, hogy sokáig kell még várnom rá, anélkül, hogy emiatt önmagamat vagy a világot áltatni akarnám azzal, hogy ismeretlen eredetű bőröndökké változtatom. Mindig egy másik vonat jön. Az élet elég feladatot tartogat annak is, aki egyáltalán nem jut el az értelemig, mondta Kirkegaard. Csukd be a szád, nyisd ki a füled, mondta Rhamses. Kattogunk itt. Semmi meg semmi. Az idő vészesen telik a súly alatt. Lassan három órája, hogy... (Nyílik az ajtó, megjelenik a negyedik utas, leemeli a két csomagot az ülésre, felkattintja az aktatáskát, és egy pillantást vet a tartalmára. Aztán lehúzza a fehér sporttáska cipzárját, belegyömöszöli a Sternt.) AZ IDEGEN: Auf widersehen! Gute Fahrt! (Ismét csukódik az ajtó.) GUSZTI ATTILA: Hol az a sör? Figyeltétek? Amikor visszajött, leellenőrizte, hogy nem nyúltunk-e a csomagjához. Aztán szépen hátra arcot csinált. Micsoda bizalmatlanság! Hát minek nézett bennünket? Szemét alak! Az. Amikor az előbb vécére mentem, láttam, hogy két másik ürgével a szomszéd kupéban dumál. A földijei lehettek... Szólhattál volna! Nem felezem el veled a sört! Minden vonat ugyanoda megy. TAMÁS: ATTILA, GUSZTI: (Attila letekeri az ablakot. Fékcsikorgás. Megáll a vonat.) TAMÁS: Megint milyen sok a felszálló. ATTILA: Akkor is gyanús alak... TAMÁS: Milyen ráérősen lépeget végig a peronon, elvegyül a tömegben. GUSZTI: Elhúzom a függönyt, hadd lássák, hogy itt van szabad hely. (Indul a vonat, zakatolás, ismét felcsendül recsegve a P. Mobil A vonat c. száma.) □ ATTILA: TAMÁS: ATTILA TAMÁS ATTILA TAMÁS: ATTILA: Engem érdekelne, mi van abban a bazi nagy sporttáskában. Mitől gömbölyödik úgy az oldala? Mintha üveg lenne benne... Én leveszem! így megszomjaztál? Értsd meg, Guszti, hogy napok alatt lefülelnének! Ide nézzetek! Két rendőr sétál éppen erre, egyikük hátsó zsebéből bilincs lóg ki. Szólok nekik! Meg ne próbáld! Észnél vagy? Az előbb még azt mondtad, hogy ne bántsam a táskákat, akkor most mi kifogásod van az ellen, hogy behívjuk a zsarukat. Mit akarsz tulajdonképpen? Magad sem tudod. Hogy is ne! Pontosan tudom! Hogy aztán leüljenek itt beszélgetni, és elszórakoztassanak Belgrádig. Úgy teszel, mintha egyedül lennél. Köszönöm szépen! Hogy feltegyék okos-ostoba kérdéseiket, szakmai keresztkérdéseiket, felvegyék a jegyzőkönyvet, igazoltassanak, vagy leszállítsanak a következő állomáson ezzel a két vacak külföldi táskával együtt. Isten tudja mi lehet bennük: robbanószer, csempészett arany, kvarcórák, video, kábítószer, vagy mit tudom én, mi. Aztán még tárgyalásokra is idézgetnének. Köszönöm, enélkül is egészen jól megvagyok. Mi közöm nekem ehhez az egészhez? Inkább sose láttam itt senkit és semmit a karfára üt, amire a szomszédok nyomban visszadö Mit dörögsz? Úgy teszel, mintha egyedül lennél a vonaton! Mi? Hát nem vetted észre, hogy azért dörömböltek át, mert úgy a karfára csaptál, hogy odaát talán felriadt valaki. ATTILA: GUSZTI: TAMÁS: ATTILA: GUSZTI: ATTILA: GUSZTI: GUSZTI: ATTILA: GUSZTI: TAMÁS: GUSZTI: TAMÁS: GUSZTI: TAMÁS: GUSZTI: ATTILA: TAMÁS: TAMÁS: GUSZTI: 19