Új Symposion, 1991 (27. évfolyam, 301-312. szám)
1991-08-01 / 308-309. szám
Bukowski mért hallgatsz te egész nap komolyzenét Ez ugye meglep Nem gondoltad hogy egy ilyen bunkó mint én komolyzenét hallgat egész nap Brahmsot Rachmaninovot Bartókot Telemannt A szarba nem tudnék írni itt fönn Túl nagy a csönd túl sok a fa Én a várost szeretem nekem csak az való Reggelente fölteszem a komolyzeném és leülök az írógépem elé Szivarra gyújtok és pöfékelek látod így ii és azt mondom Bukowski szerencsés fickó vagy te Bukowski te már túl vagy mindenen szerencsés egy fickó vagy te és a kék füst száll az asztal fölött és kinézek az ablakon a Delongpre Avenue-ra és látom az embereket ahogy járkálnak föl-le és nagyokat pöffentek a szivarral így ni és aztán leteszem a hamutartóba így és veszek egy mély lélegzetet és írni kezdek Bukowski mondom látod ez az élet jó csórónak lenni jó aranyeresnek lenni jó szerelmesnek lenni De ti nem tudjátok milyen szerelmesnek lenni Ha látnátok tudnátok miről beszélek Gondolta hogy feljövök és kiütöm magam Tudta előre Meg is mondta hogy tudja A szarba 51 éves vagyok ő meg csak 25 és szeretjük egymást és még féltékeny is Jézusom gyönyörű mondta ha feljövök és kiütöm magam kikaparja a szememet Hát ez a szerelem De mit is tudhattok ti róla Hadd mondjak nektek valamit Találkoztam a börtönben olyanokkal akiknek jobb volt a stílusa mint azok, akik egyetemeken lébecolnak és költői estekre járnak Piócák mind akik csak azért jönnek hogy megnézzék koszos-e a költő zoknija vagy bűzlik-e a hóna alatt Ne félj nem ábrándítom ki őket De szeretném hogyha megjegyeznétek csak egy költő van itt ma éjjel köztetek csak egy költő van a városban ma éjjel talán csak egyetlen igazi költő van az egész országban ma éjjel és az én vagyok De mit tudtok ti még az életről Mit tudtok ki bármiről egyáltatlán Melyikőtöket rúgták ki az állásából vagy verte meg a lotyóját vagy fordítva a lotyója őt Engem ötször rúgott ki a Sears and Roebuck Kirutók aztán visszavettek Kifutófiú voltam nekik 35 évesen aztán hűvösre tettek mert süteményeket csentem Én tudom milyen az én voltam ott 51 éves vagyok és szerelmes Azt mondja ez a kis lotyó Bukowski mondom Mi van azt mondja Szerintem te egy nagy szarzsák vagy Látod bébi mondom erre te megértesz engem Ez az egyetlen lotyó a világon férfi vagy nő akitől ezt elviselem De ti nem tudjátok mi a szerelem Végül mind visszajöttek kivéve azt az egyet akiről beszéltem akit elföldeltem Hét évig voltunk együtt Ittunk rendesen Látok én itt egy pár firkászt de költőt azt egyet sem Nem meglepő Ahhoz szerelmesnek kell lenned hogy verset írj és ti nem tudjátok hogy milyen az szerelmesnek lenni csak enyi a baj Ajd még abból a vacakból Az az jég nélkül így jó Nagyszerű ez az Hát akkor ugorjunk neki Tudom mit mondtam csak még ezt az egyet az íze miatt Na jó essünk túl rajta csak aztán senki ne áljon túl közel a nyitott ablakhoz (1991 április) ÚJ SYMPOSION 23