Ex Symposion, 1992 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1992-10-01 / 1-2. szám

1-2. szám 1992. Symposion október - november irodalom művészet filozófia reflexió A BENYÚLÁS Lágy, mégis kemény és hatá­rozott. Miként a hajó szeli a vizet, vagy a repülő hattyú a levegőt. (Lásd: árboc, hattyúnyak, lehe­tőleg fekete hattyú nyaka, cső­re! - a megj. részemről.) Benyúlás most. Felülről jön, akár az isteni beavatkozás. (Függőleges deus ex machina, színpadi gépekkel elővarázsolt isten nélkül.) Lefelé irányul, majd befelé, akár az almafáról lógó kígyó. (Szőrös kígyó - Ma­nus penilis.) Kéz. Férfikéz. Se csúnya, se szép. A fehér női bőrön. Kicsit ijesztő, de leginkább irigylésre méltó: ahogy ott elfedi, babus­gatja, tapogatja, tapogatja a... Domb. Kitűzött zászló nélkül. Fekete bozót, gizgaz és moha. Várja a „hódítót”. Tenyér alatt lapuló ruganyos szőrszálak. Amint a tenyér lecsúszik róluk, makrancosan kirúgják magu­kat. (Talán szikra is pattan.) Bokrok alatt hasadék. Az uj­jak befelé kígyóznak. - Aha, megvan! Itt a kígyó szó már másodszor szerepel!!! - Csitt, ne üvölts... Itt és most csakugyan a benyúlás... Történik. Lassan. Csúszósan (sikamlósan/som- - lassan). A benyúlás dicső művészete. b.a

Next