Ex Symposion, 1992 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1992-10-01 / 1-2. szám
JEAN BAUDRILLARD PORNÓSZTEREO Vigyél fel a szobádba, és basszál meg. Van valami a szavaid között, valami, nem tudom, mi, lehetetlen definiálni, de valami hiányosság. Philip Dick: Skizósok bálja Turning everything into reality Jimmy Clift A hű kép elveszi a reális tér egyik dimenzióját, és ez teszi csábítóvá. A pornó, éppen ellenkezőleg, még egy dimenziót ad a szex teréhez, a reálisnál reálisabbá teszi - ezért hiányzik belőle a csábítás. Haszontalan kutatgatni, milyen fantazmagóriák ülik meg a pornót (fetisiszta, perverz, elsődleges jelenetek stb.), mert ezek bezártak a túlzott „realitással”. Egyébként is nem csak allegória-e a pornó, vagyis a jelek forszírozása, a másodlagos jelentések barokk áradata, amely a „groteszkkel” határos (szó szerint: a kertek „groteszk" művészetét romos természettel egészítették ki, mint ahogy a pornó is a protoreszkkel bővíti az anatómiai részleteket). Maga az obszcenitás ég, és égeti el saját tárgyát. Túlságosan közelről nézünk, azt látjuk, amit valójában sohasem láthatunk - a saját nemi szervünket, soha nem láttuk, hogyan működik, ilyen közelségből sem, de szerencsénkre egyáltalán sem. Minden túlságosan valóságos, túlságosan közeli ahhoz, hogy igaz legyen. Ez az, ami rabul ejt, a realitásnak ez az eltúlozása, a dolgok hipperrealitása. Az egyetlen fantazmagória a pornó játékában, ha egyáltalán van benne ilyesmi, nem a szex fantazmagóriája, hanem a realitásé, és a realitásnak az abszorbciója valami olyanba, ami már nem reális, a hiperreálisba. A pornó voajőrizmusa nem szexuális voajőrizmus, hanem az előadás voajőrizmusa és eltűnése, a látvány eltűnésének szédülete és az obszcén betörése. Az anatómiai objektív használatával a reális dimenziója eltűnik, a tekintet távolsága átadja helyét egy pillanatnyi és felhevült képzetnek: a szex képzetének a maga tiszta állapotában, megfosztva nem csak minden csábító jellegétől, hanem saját képe hatásának lehetőségétől is - a szex, amely olyan túlzott közelségbe kerül, hogy összeolvad saját képzetével: a perspektíva terének végét jelenti, ami az imagináció, a fantázia tere is ugyanakkor - a látvány vége, az illúzió vége. De az obszcén mégsem pornográf. A hagyományos obszcenitásban még mindig van valami a transzgresszió szexuális tartalmából, provokatív jellegből, perverzitásból. Az obszcén a visszaszorított ingerekre játszik rá, a fantazmagóriák minden erejével. Ez az obszcenitás a szexuális szabadsággal megszűnik. Marcuse „represszív deszublimációja” átment ezen a fázison (mégha nem is vált szokássá, a felszabadulás mitikus győzelme, a defourement akár a visszaszorítás egykori győzelme, teljes. Az új obszcenitás, az új filozófia mintájára, az előző halálának helyén erősödik meg, és egy más értelemmel bír. Nem a kemény szexszel él, a szexszel mint valódi téttel, hanem toleranciával semlegesített szexszel. A szex itt szégyentelenül „megmutatott", de ez valami olyannak a megmutatása, ami el volt rejtve. A pornó ennek mesterkélt szintézise, ennek fesztiválja és nem ünnepe. Valami néo vagy retro, ahogy tetszik, akár a zöldfelület, amely a halott természetnek pótolja a saját klorofilljának hatását, és amely ezért ugyanúgy részt vesz ebben az új obszcenitásban, mint a pornó. A modern valótlanság már nem az imaginárishoz tartozik, hanem valami olyasmihez, ami sokkal referenciálisabb, sokkal inkább valósabb, sokkal egzaktabb - abból áll, hogy mindent átalakítson a realitás abszolút nyilvánvalóságává. Mint a hiperrealista képeken, ahol ki lehet venni egy személy arcbőrének finomságát, szokatlan mikroszkópia, amelyből még a nyugtalanító különösség izgalma is hiányzik. A hiperrealizmus nem szürrealizmus, hanem egy látásmód, amely elűzi a csábító jelleget a túlzó láttatással. Megadja „azt a bizonyos többletet”. Ez már a szín igazsága a moziban vagy a tévén: annyit adnak már, színt, relief-jelleget, magasan valósághű szexet, mély és sikító hangokkal, hogy nincs már mit hozzáadni, illetve mit adni cserébe. Abszolút represszió: egy kicsit túl sokat adva elvesznek mindent. Őrizkedjenek attól, amit ilyen jól megmutatnak. Milyen ijesztő, börtöni, obszcén emlék, emlékezni a japán