Új Színház - Színházművészeti Almanach, 1966

Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom (1936—1945) Új műfaj születik: az irodalmi színpad. „Egymás után alakultak a vasasok, bőrösök és cuk­rászok munkás-színjátszó csoportjai, melyek a magyar klasszikusok műveit — többek között a Bánk bánt —■ adták elő s ugyanakkor a munkás dalkórusok a ma­gyar népdalokat és a klasszikus magyar költők, Ber­zsenyi, Csokonai, Petőfi és Ady dalait szólaltatták meg műsorukban. A munkás-színjátszók és munkásdalosok szereplését a polgári sajtó is élénk érdeklődéssel kísérte. A polgári sajtó elismerte, hogy az ipari munkásság a nemzeti kultúra elvitathatatlan részese, hordozója és tovább­fejlesztője. A munkásosztály a kultúra területén a füg­getlenségi mozgalom élére került. A néptömegeknek a németellenes szabadságharcra való mozgósítása terén nagy szerepet játszott az az előadás-sorozat, melyet 1941 őszétől 1942 tavaszáig Hont Ferenc rendezett a Vigadó nagytermében „Egy ezredévnyi szenvedés” és „Hazádnak rendületlenül” összefoglaló címmel. Haladó írók, politikusok és pub­licisták ismertették ezeken az irodalmi estéken a ma­gyar nép szabadságharcainak tanulságait s a legkitű­nőbb magyar színészek — Major Tamás és Gobbi Hilda — Petőfi, Ady és József Attila verseit szólaltatták meg. Az előadássorozat József Attila hitvallását választotta jelmondatul: Adj emberséget az embernek Adj magyarságot a magyarnak A vers harmadik sorát „Hogy mi ne legyünk német gyarmat” akkor nem lehetett kimondani, de a töme­gek szívében annál elevenebben élt ez a követelés.” A visszhang A magyar irodalom értékeinek az új cél, a németek elleni szabadságharcra mozgósítás céljára való fel­­használása új formát is hozott létre. Tulajdonképpen új műfaj­ keretbe, drámai fejlődésbe állított vers­soro­zat alakult ki, amelyhez új gondolati alap, új rendezés, új versmondó stílus kellett és amely új közönséghez akart szólni. Szemelvények az 1942-es sajtóból: Már nem kell külön hangsúlyozni, hogy a Vigadóban sorozatosan megrendezett irodalmi estek egészen ko­moly és igényes színvonala messze túlszárnyalja a ha­sonló megmozdulások értékszintjét. A „Költő és kora” négyelőadásos ciklusán estéről estére éreztük a fej­lődést: a műsort mind nagyobb hozzáértéssel és mind több tapasztalati meggondolás latba vetésével állí­tották össze: az előadókat megrostálták (megjegyez­zük: az előadók egyenes arányban fejlődtek fel arra a nívóra, amelyre az irodalmi estek emelkedtek), jól válogatták ki a zeneszámokat és szakavatott kézzel választották meg a bevezető beszédek előadóit, mind­ezt pedig finoman gördülő, gyorsan pergő rendezésben kaptuk. (Újság) így született meg a magyar versmondó művészet és így nyert értelmet és értéket az irodalmi est. Most már van modern gárdánk, avantgardista csoportunk, igaz, hogy kicsi (eddig csak magános harcosok voltak), van bizonyos sémánk, melynek alapján az ország bár­mely részében valóságos irodalmi estet rendezhetünk, melyből kiindulhatunk és célunk, melyet lépésről lé­pésre közelítünk. Mindezen felül: az irodalmi esteken olyan közönség gyűlt össze, mely egy életen át magá­val hordozza az irodalom, a szellem tiszteletét és szere­­tetét — akár az iskolában ojtották belé, akár önmaga szívta be magába a költészet mákonyát —, mely hálá­san és lelkesülten tapsol még akkor is, ha a névtelen kuruc szerző vagy Zrínyi Miklós bizony nehézkes nyel­vezetű művéből adnak elő s mely ezért a műélvezetért a legnagyobb áldozatokat is meghozza. Csak természetes, hogy bizonyos oldalról megtámad­ták ezt a haladó szellemű teremtő munkát. A nyilasok kígyót-békát kiabáltak ezekre az irodalmi estekre. Jóllehet érveik közt egyetlen egy sem a lényeget — az est művészi értékét —, hanem csupán külsőségeket támadott, nyilván abból a szemszögből kiindulva, hogy ha már ők nem tudnak ilyen irodalmi esteket rendezni (nem is akarhatnak, minek? és főleg: kinek?), legalább belekötnek abba, aki becsületesen megcsi­nálja. Ez is álláspont. (Vajon irodalmi nagyjaink ki­nek a pártjára állanának ebben a perben?) Most a nyárral együtt beköszöntött a holt­idény is. Az esős, nyirkos, fázós őszig elhagyatottan porosodnak a dobogók. Ilyenkor mérleget szoktunk csinálni. Ez a mérleg idén zárul először aktívával, olyan aktívával, mely a jövőben mind nagyobb és nagyobb lendülettel A Vigadói Estek műsora KÖLTŐ ÉS KORA sorozat: Csokonai est 1941. XI. 29. Petőfi est 1941. XII. 3. Ady est 1942. I. 3. József Attila est 1942. II. 6. és 8. EGY EZREDÉVNYI SZENVEDÉS . .. sorozat: Emlékezzünk a régiekről 1942. II. 27. Talpra magyar 1942. Hl. 13. Virrasztó 1942. IV. 25. Rendületlenül Betiltva Rendezte: Hont Ferenc. Szereplők: Alszegy Lajos, Ascher Oszkár, Baló Elemér, Bánki Zsuzsa, Basilides Mária, Brassai Viktor, Gábor Miklós, Gellért Endre, Gobbi Hilda, Görög Ilona, Halász Kálmán, Hollós Melitta, Hont Erzsi, Ilosvay Katalin, Kósa György, Major Tamás, Medgyaszay Vilma, Pápay Klára, Pász­tor János, Raics István, Ránky György, Si­­monffy Margit, Szabó Iván, Varga Dénes, Vár­­konyi Zoltán. Művészeti titkár: Szendrő Ferenc. 59

Next