Uj Szó, 1945. február-június (1. évfolyam, 1-67. szám)

1945-05-17 / 48. szám

J Ara 50 FILLÉR Melléklet: Hivatalos Jelentés az auschwitzi haláltáborról 1. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 194S M­Á­J­U­S 17 CSÜTÖRTÖK K­IADJA A HADRAKELT VÖRÖS HA kesereg POLITIKAI OSZTÁLYA Az utolsó hadi­jelentés 1945 május 15-én jelent meg a Szov­jet Tudósító Iroda utolsó hadijelen­tése. Az első, 1941 június 23-án jelent meg. Az első hadijelentés arról szá­molt be, hogy milyen károkat oko­zott a német hadsereg hadüzenet nél­kül történt, tehát természetesen vá­ratlan támadása. Nagy károkat. De, aki a Vörös Hadsereg honvédő har­cáról szóló első — nyugodt, öntudatos — jelentést elolvasta, annak éreznie, annak tudnia kellett, hogy azért a pillanatnyi előnyért, amit Hitler gazsága szerzett a német hadigépezet­nek, a hitleri Németország még sú­lyosan fog megfizetni. Aznap, mikor a Szovjet Tudósító Iroda első hadijelentése megjelent, elindultak Moszl^vból a nyugati ha­tár felé az első csapatszállítmányok. A pályaudvarokon asszonyok, anyák, testvérek, gyerekek búcsúztak a harc­térre induló vöröskatonáktól. Ünne­plés csendben búcsúztak. Aztán egy­szerre egy, a búcsúzók első sorában álló fehérhajú asszony, akinek négy fia ült az egyik harctérre induló vonatban, éles hangon elkiáltotta ma­gát: ^»Győzzetek, semmisítsétek meg az ellenséget, vagy vissza se jöjje­tek!« Hihetetlen hatása volt az öntu­datos szovjetasszony bátor szavainak. A hatalmas pályaudvar szinte meg­remegett a tízezernyi torok kiálltásá­­tól. »Győzzetek, vagy vissza se jöjje­tek!« Egy hatalmas termetű, szőke vöröskatona, ki egész virágcsokrot tűzött a sapkája mellé, mikor a kiál­tozás egy pillanatra alább hagyott, harsány hangon válaszolt: »Győzni is fogunk, vissza is jövünk!« Ez tör­tént aznap, amikor a Szovjet Tudósí­tó Iroda első jelentését adta ki. Néhány nappal az első jelentés után, július 3-án a szovjet nép vezére SZTÁLIN rádión fordult népéhez. Sztálin beszéde hadseregeket állított talpra, hadvezéreket nevelt ki, egy békés népet avatott harcos néppé. Ez a szózat úgy hozzá tartozik a békés építésből a háborúra való átszerve­zés történetéhez, amint ahogy elvá­laszthatatlan része a súlyos, diadal­mas háborúról a békés fejlődés kor­szakára való áttérésnek Sztálin mar­sall 1945 május 9-én tartott rádióbe­széde. Ahogy az 1941 július 3-i beszéd feltétlenül szükséges volt az első je­lentés után, szükséges volt, hogy a szovjet nép megértse és mindvégig teljesítse hazafias kötelességét, úgy feltétlenül szükséges volt az utolsó hadijelentés előtt Sztálin rádiószóza­ta. Az ő szavaiból mindenki megérti, a földkerekség minden népe és min­den országa, hogy a világtörténelem legnagyobb, legsúlyosabb háb­­orúja valóban végetért és hogy ebben a há­borúban a Vörös Hadsereg és a Szov­jetunió szövetségeseinek hadserege az ellenséget végérvényesen megverte és m­egsemmisítette. Az utolsó hadijelentés ép oly rövid, mint amilyen sokatmondó: »A fogoly német katonák és tisztek átvétele valamenn­yi arcvonalon befe­jeződött.« Befejeződött... a háború véget ért. És megkezdődött a békés fejlődés korszaka. A Szovjetunió esztendőkön át pél­dát mutatott arra, hogy hogyan dol­gozhat egy nép a saját érdekében, sa­ját élet­színvonalának, saját kultúrá­jának emeléséért úgy, hogy ugyan­akkor az emberiség minden haladó rétegéért, minden szabadságtörekvé- 71 Szovjet tudósító iroda Jelentése t / Moszkva, május 1S. A fogságba esett német katonák és tisztek átvétele valamennyi arcvona­lon befejeződött. (az újsütetű antifasiszták. éá a­zUtánesi ujságból A „Pravda cikke** Képzeljük el a­ következő jelenetet: Valaki megölt egy gyermeket, tetten érik és éppen viszik el a rendőrök a gyilkost. A vér még meg sem szá­radt a kezén, a tömeg egyre nő, az asszonyok sikoltoznak, a férfiak ök­lüket rázzák és a gyilkost fenyegetik. De­­ egyszerre a tömegből előlép egy elegáns, jólfésült úr, fényképező­géppel a vállán, meghajlik a gyilkos előtt, kezét nyújtja és bemutatkozik: — ... újságíró vagyok. Csak néhány kérdésem volna önhöz: Kérem ezt a hm... műveletet. Késsel vagy baltá­val? Ah, mind a kettővel. Érdekes, nagyon érdekes... Még egy kérdés: sokáig jajveszékelt az áldozat? De nem, nem, persze ön mestere a szak­májának... Most még egy pillanat, kérem egy kicsit jobbra... úgy, úgy ...készen vagyok. De a gyilkos tü­relmetlenül ráförmed az újságíróra: siessen kérem, mert nagyon meg­éheztem. Hát lehetséges ez? — kérdezné mindenki. Ez természetesen nem le­hetséges, de lehetségessé válik ak­kor, ha olyanokról van szó, akik gyermekek, nők és férfiak millióit gyilkolták meg. Példa rá Göring, aki elfogatása után megfürdött, felvette új egyen­ruháját, összes kitüntetéseit és ment interjút adni az újságíróknak. De ő is türelmetlen volt és siettette a fényképészeket, mert mint mondotta »nagyon megéheztem«. Megáll az ember esze. Hol vagyunk börtönben, vagy a Grand Hotelben? És ki ez az ember? — Göring, a Gestapo meg­szervezője, a német Luftwaffe pa­rancsnoka, aki rászabadította a kon­tinens és Anglia védtelen polgári la­kosságára a szenvedést és pusztu­lást, vagy pedig egy indiai maha­radzsa? Göring viselkedése érthető — ő az életét próbálja megmenteni. De nem értjük (vagy nagyon is értjük!) szenzációhajhászó újságírókat, akik a még terjesztik is ennek a fenevad­nak meséjét, hogy ő összeveszett és szakított Hitlerrel, így viselkednek a többi fogságba esett nácivezérek is. Csak éppen, hogy nem kérdezték meg: Kérem, hol lehet itt fogságba esni? — és ké­rem, hol lehet itt beiratkozni az anti­fasisztákhoz? A fogságba esett Falkenhorst tá­bornok, aki Norvégia katonai pa­rancsnoka volt, aki ezt­ a bátor és szabadság szerető kis népet kínozta, gyermekeiket és asszonyaikat meg­ölte, azt mondta, hogy ő csak egy­szerű katona. A hivatásos katona és soha sem tartotta helyesnek Hitler módszereit. Neki semmi köze sincs a politikához. Dönitz is kijelentette, hogy szakí­tott a náci párttal és soha sem volt semmi köze hozzá, mert ő is csak katona. Most már csak az hiányzik, hogy Hitler, egy a túlvilágról küldetuk­ beszédében megtagadja saját magát és kijelentse, hogy ő a lelke mélyén mindig demokrata volt. Ez természetesen mind nem fordul­hatna elő, ha a nácivezérek és tábor­nokok lakat alatt lennének, nem fo­gadhatnának vendégeket, nem ad­hatnának interjúkat. De ezen felül vannak még olyan tábornokok is, akiknek rádió áll rendelkezésére. A flensburgi rádióban az egyik német »miniszter« tegnap azt az arcátlan kijelentést tette, hogy Észak-Német­­országot az ő ellenőrzése alá helyez­ték. Kire bízták Észak-Németország ellenőrzését, miféle ellenőrzésről le­het szó, amikor a német hadsereg fel­tétel nélkül kapitulált és le lett fegy­verezve?! Ha a náci vezéreket és tábornokai­kat, Dumas »Három testőrjének« módján fogjuk kezelni, akkor ez nem lesz egyéb, mint nevetséges színjá­ték. Nem koktéllal, sült csirkével kell traktálni ezeket a gyilkosokat, ha­nem a hóhér kötelével. Attól leg­alább örökre meggyógyulnak. Az új­ságírók pedig interjúvolják csak to­vábbra is a hollywoodi filmsztárokat. Az amerikai hadsereg veszteségei Washingtonból jelenti a TASS. Az USA hadügyminisztériuma közli, hogy az ame­rikai hadsereg veszteségei ez év április 30-ig a következők: 175.168 halott, 536.029 sebesült, 74.304 eltűnt és 82.208 hadifog­ságba esett. Az amerikai flotta vesztesé­gei ugyanez idő alatt: 41.458 halott, 48.858 sebesült, 10.382 eltűnt és 4247 hadifogságba esett. Az osztrák kormány szózata Ausztria népéhez Az ideiglenes osztrák kormány Német­ország fegyverletétele alkalmából szóza­tot intézett az osztrák néphez, melyben többek között a következőket mondja: "Az osztrák nép üdvözli a háború befejezését. Köszöni a nagyhatalmaknak, hogy siet­tették a béke visszajövetelét és megmen­tették Ausztria népét a német uralom alól.« laforescu­­­­ román külpolitikáról Tatarescu román miniszte­relnökhelyet­­tes a román függetlenség ünnepén tar­tott beszédében kijelentette, hogy a Szov­­jertunióval való barátság és együttmű­ködés képezi a román állam külpolitiká­­jának alapját. A FINN-SZOVJET DEMARKÁCIÓS VONAL Helsinkiből jelenti a TASS: Május 13-án megérkezett Helsinkibe a Petsamo (Pe­­csenga) körzetében a Szovjetunió és Finn­ország között megállapítandó demarká­ciós vonal közös szovjet-finn bizottságaiba jelölt szovjet küldöttség. A küldöttség tagjai: A. M. Alexandrov, a küldöttség elnöke, valamint M. A. Kraszkovjec ezre­des P. C. Pasa ezredes, és I. M. Nyekrá­­ezov alezredes. A szovjet küldöttséget a pályaudvaron a Finnországi Szövetséges Ellenőrző Bi­zottság politikai tanácsadójainak helyet­tesei Majevszki és Ribakov, valamint a vegyes bizottság finn tagjai K. Szomerfo ezredes és Kalaja dr. fogadták. séért, minden szabadságszerető népért, sőt minden egyes szabadságszerető emberért dolgozik. És a fasiszták kezdette súlyos háborúnak minden esztendejében, minden hónapjában, sőt minden pillanatában a szovjet nép Vörös Hadserege nemcsak a Szovjetunió szabadságáért és függet­lenségéért, de minden szabadságszere­tő népért, sőt minden egyes ember em­beri jogaiért harcolt. Ahogy csodála­tos teljesítményei voltak a szovjet népnek a békés munka terén, úgy minden eddigi emberi teljesítményt­ meghaladó hőstetteket hajtott végre a haza és az emberiség szabadságá­nak védelmében. A kortársak szemlélői és tanúi voltak a nagyszerű sztálini építésnek. A kortársak szem­lélői és tanúi a bámu­latos sztálini­ hadvezetésnek, a csodás sztálini győzelemnek. És most (ezt je­lenti az utolsó hadijelentés) megnyílik — e két korszaknál, az emberiesség tör­ténelmének legfényesebb korszakai­nál is ragyogóbb — új korszak: a szovjet nép Sztálin vezetése alatt is­mét hozzáfog a békés építéshez. Az a nép, amelyik legyőzte az embe­riség legsötétebb ellenségeit, szétzúz­ta a világtörténelem legborzalmasbb hadigépezetét, vis­szatérve a békés épí­téshez, bizonyára túl fogja szárnya­ni még azokat a te­jesítm­ényeket is ame­lyekről még esztendők előtt azt gon­doltuk hogy évszázadokon át soha, senki meg se fogja közelíteni. Az utolsó hadi jelentés azt jelenti, hogy az emberiség legnagyobb hábo­rújának befejezése után megkezdődik az emberiség történel­mének légcsőde- ILLÉS BÉLA

Next