Uj Szó, 1945. február-június (1. évfolyam, 1-67. szám)
1945-05-17 / 48. szám
J Ara 50 FILLÉR Melléklet: Hivatalos Jelentés az auschwitzi haláltáborról 1. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 194S MÁJUS 17 CSÜTÖRTÖK KIADJA A HADRAKELT VÖRÖS HA kesereg POLITIKAI OSZTÁLYA Az utolsó hadijelentés 1945 május 15-én jelent meg a Szovjet Tudósító Iroda utolsó hadijelentése. Az első, 1941 június 23-án jelent meg. Az első hadijelentés arról számolt be, hogy milyen károkat okozott a német hadsereg hadüzenet nélkül történt, tehát természetesen váratlan támadása. Nagy károkat. De, aki a Vörös Hadsereg honvédő harcáról szóló első — nyugodt, öntudatos — jelentést elolvasta, annak éreznie, annak tudnia kellett, hogy azért a pillanatnyi előnyért, amit Hitler gazsága szerzett a német hadigépezetnek, a hitleri Németország még súlyosan fog megfizetni. Aznap, mikor a Szovjet Tudósító Iroda első hadijelentése megjelent, elindultak Moszl^vból a nyugati határ felé az első csapatszállítmányok. A pályaudvarokon asszonyok, anyák, testvérek, gyerekek búcsúztak a harctérre induló vöröskatonáktól. Ünneplés csendben búcsúztak. Aztán egyszerre egy, a búcsúzók első sorában álló fehérhajú asszony, akinek négy fia ült az egyik harctérre induló vonatban, éles hangon elkiáltotta magát: ^»Győzzetek, semmisítsétek meg az ellenséget, vagy vissza se jöjjetek!« Hihetetlen hatása volt az öntudatos szovjetasszony bátor szavainak. A hatalmas pályaudvar szinte megremegett a tízezernyi torok kiálltásától. »Győzzetek, vagy vissza se jöjjetek!« Egy hatalmas termetű, szőke vöröskatona, ki egész virágcsokrot tűzött a sapkája mellé, mikor a kiáltozás egy pillanatra alább hagyott, harsány hangon válaszolt: »Győzni is fogunk, vissza is jövünk!« Ez történt aznap, amikor a Szovjet Tudósító Iroda első jelentését adta ki. Néhány nappal az első jelentés után, július 3-án a szovjet nép vezére SZTÁLIN rádión fordult népéhez. Sztálin beszéde hadseregeket állított talpra, hadvezéreket nevelt ki, egy békés népet avatott harcos néppé. Ez a szózat úgy hozzá tartozik a békés építésből a háborúra való átszervezés történetéhez, amint ahogy elválaszthatatlan része a súlyos, diadalmas háborúról a békés fejlődés korszakára való áttérésnek Sztálin marsall 1945 május 9-én tartott rádióbeszéde. Ahogy az 1941 július 3-i beszéd feltétlenül szükséges volt az első jelentés után, szükséges volt, hogy a szovjet nép megértse és mindvégig teljesítse hazafias kötelességét, úgy feltétlenül szükséges volt az utolsó hadijelentés előtt Sztálin rádiószózata. Az ő szavaiból mindenki megérti, a földkerekség minden népe és minden országa, hogy a világtörténelem legnagyobb, legsúlyosabb háborúja valóban végetért és hogy ebben a háborúban a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió szövetségeseinek hadserege az ellenséget végérvényesen megverte és megsemmisítette. Az utolsó hadijelentés ép oly rövid, mint amilyen sokatmondó: »A fogoly német katonák és tisztek átvétele valamennyi arcvonalon befejeződött.« Befejeződött... a háború véget ért. És megkezdődött a békés fejlődés korszaka. A Szovjetunió esztendőkön át példát mutatott arra, hogy hogyan dolgozhat egy nép a saját érdekében, saját életszínvonalának, saját kultúrájának emeléséért úgy, hogy ugyanakkor az emberiség minden haladó rétegéért, minden szabadságtörekvé- 71 Szovjet tudósító iroda Jelentése t / Moszkva, május 1S. A fogságba esett német katonák és tisztek átvétele valamennyi arcvonalon befejeződött. (az újsütetű antifasiszták. éá azUtánesi ujságból A „Pravda cikke** Képzeljük el a következő jelenetet: Valaki megölt egy gyermeket, tetten érik és éppen viszik el a rendőrök a gyilkost. A vér még meg sem száradt a kezén, a tömeg egyre nő, az asszonyok sikoltoznak, a férfiak öklüket rázzák és a gyilkost fenyegetik. De egyszerre a tömegből előlép egy elegáns, jólfésült úr, fényképezőgéppel a vállán, meghajlik a gyilkos előtt, kezét nyújtja és bemutatkozik: — ... újságíró vagyok. Csak néhány kérdésem volna önhöz: Kérem ezt a hm... műveletet. Késsel vagy baltával? Ah, mind a kettővel. Érdekes, nagyon érdekes... Még egy kérdés: sokáig jajveszékelt az áldozat? De nem, nem, persze ön mestere a szakmájának... Most még egy pillanat, kérem egy kicsit jobbra... úgy, úgy ...készen vagyok. De a gyilkos türelmetlenül ráförmed az újságíróra: siessen kérem, mert nagyon megéheztem. Hát lehetséges ez? — kérdezné mindenki. Ez természetesen nem lehetséges, de lehetségessé válik akkor, ha olyanokról van szó, akik gyermekek, nők és férfiak millióit gyilkolták meg. Példa rá Göring, aki elfogatása után megfürdött, felvette új egyenruháját, összes kitüntetéseit és ment interjút adni az újságíróknak. De ő is türelmetlen volt és siettette a fényképészeket, mert mint mondotta »nagyon megéheztem«. Megáll az ember esze. Hol vagyunk börtönben, vagy a Grand Hotelben? És ki ez az ember? — Göring, a Gestapo megszervezője, a német Luftwaffe parancsnoka, aki rászabadította a kontinens és Anglia védtelen polgári lakosságára a szenvedést és pusztulást, vagy pedig egy indiai maharadzsa? Göring viselkedése érthető — ő az életét próbálja megmenteni. De nem értjük (vagy nagyon is értjük!) szenzációhajhászó újságírókat, akik a még terjesztik is ennek a fenevadnak meséjét, hogy ő összeveszett és szakított Hitlerrel, így viselkednek a többi fogságba esett nácivezérek is. Csak éppen, hogy nem kérdezték meg: Kérem, hol lehet itt fogságba esni? — és kérem, hol lehet itt beiratkozni az antifasisztákhoz? A fogságba esett Falkenhorst tábornok, aki Norvégia katonai parancsnoka volt, aki ezt a bátor és szabadság szerető kis népet kínozta, gyermekeiket és asszonyaikat megölte, azt mondta, hogy ő csak egyszerű katona. A hivatásos katona és soha sem tartotta helyesnek Hitler módszereit. Neki semmi köze sincs a politikához. Dönitz is kijelentette, hogy szakított a náci párttal és soha sem volt semmi köze hozzá, mert ő is csak katona. Most már csak az hiányzik, hogy Hitler, egy a túlvilágról küldetuk beszédében megtagadja saját magát és kijelentse, hogy ő a lelke mélyén mindig demokrata volt. Ez természetesen mind nem fordulhatna elő, ha a nácivezérek és tábornokok lakat alatt lennének, nem fogadhatnának vendégeket, nem adhatnának interjúkat. De ezen felül vannak még olyan tábornokok is, akiknek rádió áll rendelkezésére. A flensburgi rádióban az egyik német »miniszter« tegnap azt az arcátlan kijelentést tette, hogy Észak-Németországot az ő ellenőrzése alá helyezték. Kire bízták Észak-Németország ellenőrzését, miféle ellenőrzésről lehet szó, amikor a német hadsereg feltétel nélkül kapitulált és le lett fegyverezve?! Ha a náci vezéreket és tábornokaikat, Dumas »Három testőrjének« módján fogjuk kezelni, akkor ez nem lesz egyéb, mint nevetséges színjáték. Nem koktéllal, sült csirkével kell traktálni ezeket a gyilkosokat, hanem a hóhér kötelével. Attól legalább örökre meggyógyulnak. Az újságírók pedig interjúvolják csak továbbra is a hollywoodi filmsztárokat. Az amerikai hadsereg veszteségei Washingtonból jelenti a TASS. Az USA hadügyminisztériuma közli, hogy az amerikai hadsereg veszteségei ez év április 30-ig a következők: 175.168 halott, 536.029 sebesült, 74.304 eltűnt és 82.208 hadifogságba esett. Az amerikai flotta veszteségei ugyanez idő alatt: 41.458 halott, 48.858 sebesült, 10.382 eltűnt és 4247 hadifogságba esett. Az osztrák kormány szózata Ausztria népéhez Az ideiglenes osztrák kormány Németország fegyverletétele alkalmából szózatot intézett az osztrák néphez, melyben többek között a következőket mondja: "Az osztrák nép üdvözli a háború befejezését. Köszöni a nagyhatalmaknak, hogy siettették a béke visszajövetelét és megmentették Ausztria népét a német uralom alól.« laforescu román külpolitikáról Tatarescu román miniszterelnökhelyettes a román függetlenség ünnepén tartott beszédében kijelentette, hogy a Szovjertunióval való barátság és együttműködés képezi a román állam külpolitikájának alapját. A FINN-SZOVJET DEMARKÁCIÓS VONAL Helsinkiből jelenti a TASS: Május 13-án megérkezett Helsinkibe a Petsamo (Pecsenga) körzetében a Szovjetunió és Finnország között megállapítandó demarkációs vonal közös szovjet-finn bizottságaiba jelölt szovjet küldöttség. A küldöttség tagjai: A. M. Alexandrov, a küldöttség elnöke, valamint M. A. Kraszkovjec ezredes P. C. Pasa ezredes, és I. M. Nyekráezov alezredes. A szovjet küldöttséget a pályaudvaron a Finnországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság politikai tanácsadójainak helyettesei Majevszki és Ribakov, valamint a vegyes bizottság finn tagjai K. Szomerfo ezredes és Kalaja dr. fogadták. séért, minden szabadságszerető népért, sőt minden egyes szabadságszerető emberért dolgozik. És a fasiszták kezdette súlyos háborúnak minden esztendejében, minden hónapjában, sőt minden pillanatában a szovjet nép Vörös Hadserege nemcsak a Szovjetunió szabadságáért és függetlenségéért, de minden szabadságszerető népért, sőt minden egyes ember emberi jogaiért harcolt. Ahogy csodálatos teljesítményei voltak a szovjet népnek a békés munka terén, úgy minden eddigi emberi teljesítményt meghaladó hőstetteket hajtott végre a haza és az emberiség szabadságának védelmében. A kortársak szemlélői és tanúi voltak a nagyszerű sztálini építésnek. A kortársak szemlélői és tanúi a bámulatos sztálini hadvezetésnek, a csodás sztálini győzelemnek. És most (ezt jelenti az utolsó hadijelentés) megnyílik — e két korszaknál, az emberiesség történelmének legfényesebb korszakainál is ragyogóbb — új korszak: a szovjet nép Sztálin vezetése alatt ismét hozzáfog a békés építéshez. Az a nép, amelyik legyőzte az emberiség legsötétebb ellenségeit, szétzúzta a világtörténelem legborzalmasbb hadigépezetét, visszatérve a békés építéshez, bizonyára túl fogja szárnyani még azokat a tejesítményeket is amelyekről még esztendők előtt azt gondoltuk hogy évszázadokon át soha, senki meg se fogja közelíteni. Az utolsó hadi jelentés azt jelenti, hogy az emberiség legnagyobb háborújának befejezése után megkezdődik az emberiség történelmének légcsőde- ILLÉS BÉLA