Uj Szó, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 68-117. szám)
1945-07-03 / 68. szám
Molotov külügyi népbiztos beszéde a szovjet Csehszlovák szerződés aláírásakor Molotov, a Szovjetunnió Népbiztosi Tanácsának helyettes elnöke és a Szovjetunió külügyi népbiztosa, a Kárpát-Ukrajnáról szóló szovjetcsehszlovák szerződés aláírása után a következő beszédet mondta: »A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió között Kárpát-Ukrajnára vontkozóan éppen most aláírt szerződésnek nagy politikai jelentősége van. A kárpátukrajnai nép ezer esztendőn át el volt szakítva anyaországától, Ukrajnától. Már a X. század végén a magyarok uralma alá került. A magyar földbirtokosok és kapitalisták, majd a német hódítók a jogtalanság, az elnyomás és a gyarmati kizsákmányolás kormányzatát teremtették meg Kárpát-Ukrajnában. Üldözték az ukrán nyelvet, megtiltották ukrán iskolák megnyitását és minden eszközzel igyekeztek megsemmisíteni Kárpát-Ukrajna ukrán nemzeti kultúráját. Kárpát-Ukrajna sok lakosa volt kénytelen elhagyni szülőföldjét és más országokba költözni. Mindezek ellenére Kárpát-ukrajna népe néprajzi jellegénél, nyelvénél, erkölcseinél és szokásainál, valamint történelmi sorsánál fogva az ukrán nép része volt és maradt. Közismert, milyen nagy volt régtől fogva az az óhajtása, hogy ismét egyesüljön ukrán faitestvéreivel. A sok megpróbáltatáson keresztülment népnek mindig ez volt a vágyálma. Az első világháború után Kárpátukrajna Csehszlovákia kötelékébe került. Az ukránok helyzete jobb lett, de elszakítva maradt Ukrajnától. A Vörös Hadsereg nagy felszabadító küldetését teljesítve, kiűzte a német és magyar hódítókat Kárpát-Ukrajnából, felszabadította Kárpát-Ukrajnát a fasiszta rabszolgaság alól és ezzel megkezdte a Csehszlovák Köztársaság egész területének felszabadítását Kárpát-Ukrajna népe megkapta a lehetőséget, hogy maga döntsön sorsáról. A kárpátukrajnai Népbizottságok 1944. november hó huszonhatodikán, Munkacsevóban megtartott első nagygyűlése egyhangúlag kiáltványt fogadott el Kárpát-Ukrajna népének arról az óhajáról, hogy csatlakozni kíván Szovjet-Ukrajnához. Csehszlovákia elnöke és kormánya teljesítették Kárpát-Ukrajna népének ezt az egyöntetű óhajtását A szovjet kormány hálával vesz tudomást a Csehszlovák Köztársaságnak erről a barátságos ténykedéséről A megegyezés példaképül szolgálhat arra, mikép lehet testvériesen eldönteni olyan kérdést amely két egymással szomszédos szláv nép érdekeit érinti. Ennek a szerződésnek aláírásával a kárpátukrajnai nép évszázados vágyakozása valósul meg. Egyesül szülőhazájával, Ukrajnával, 4^z egész ukrán nép, történelme során most elsőízben egyesül egy éges állam keretében. Ez a szerző és hatásos megnyilvánulása a szláv népek közti őszinte barátságnak, valamint a Szovjetúnió és Csehszlovákia közti testvéri együttműködésnek. Legyen szabad kifejezést annak a meggyőződésemnek, adnom hogy valamennyi szabadságszerető nép üdvözölni fogja ezt a szerződést amely a népek közti béke politikájának , a barátságos kapcsolatoknak megnyilvánulása. A szovjet kormány a legmelegebben üdvözli Kárpát-Ukrajna népét amely ismét egyesül ukrán hazájával , ezzel belép a Szovjetúnió népeinek testvéri családjába. Kívánjuk, hogy a Szovjetunió és a Csehszlovákia közti barátság és együttműködés tovább fejlődjék népeink boldogulása és a világbéke érdekében.c M kínai külügyminiszter megérkezett Moszkvába Június 30-án Moszkvába érkezett a Kínai Köztársaság külügyminisztere, a kínai »Végrehajtó-Tuan« elnöke, Szun-Czi-Ven. Kíséretében voltak Husi külügyminiszterhelyettes, Sen-Huo-Le, Csan-Csan-Cseao, Csan- Csan-Do, Cszian-Fu-Jun, Pudao-Min és mások. Velük együtt érkezett Moszkvába a Szovjetunió kínai követe, A. A. Petrov is. A Központi Repülőtéren az érkezőket Molotov, Lozovszkij, Kaganovics, Jasznov, Molocskov és a szovjet politika és hadsereg képviselői várták. A fogadtatáson jelen voltak Kerr angol és Sarriman amerikai követek. Szun-Czi-Ven a mikrofon előtt a következő beszédet tartotta: — Vo.cíj/ örömmel érkeztem meg nagy szomszédunk, a Szovjetunió fővárosába és Kinb <e.9 kormánya nevében forró üdvözletet mondok a Szovjetunió népének és kormányának. — Különösen szerencsés vagyok, hogy a Szovjetunió hadseregét, népét és kormányát a fasiszta Németország feletti fényes győzelem alkalmából üdvözölhetem és kifejezést adhatok legmélyebb csodálatomnak afölött a hősiesség fölött, melyet Sztálin generalisszimus vezetése alatt fejtettek ki. — Biztos vagyok abban, hogy a Szovjetunió és Kína közötti baráti együttműködés hatalmas eredményeket fog hozni a világbéke felépítésének munkájában. 1941 július 6-án mondotta Sztálin: >... • mi figyeink igaz 6g7«x eDeon éget étét fogjak zúzni...s . ÉVFOLYAM M. SZÁM 1945 JÚLIUSSKEDD KIADJA A VÖRÖS HADSEREG POLITIKAI OSZTÁLYA TrQI0091 - szlávi - Ciiurcsim találkozott A három nagyhatalom vezetőinek küszöbönálló találkozását az egész világ óriási érdeklődéssel várja. A Szovjetunió, az Amerikai Államok és Nagybritannia Egyesült falv rú egész folyamán igazi, hű szövetségesekként vállvetve haladtak. A három vezető nagyhatalom együttműködése megszilárdította és tömörítette az Egyesült Nemzetek egész táborát. Semmiféle mepróbáltatások sem ingathatták meg ezt az együttműködést. Teherán és Krím — a győzelem útjának legfontosabb határkövei voltak. A Teheráni Konferencia előzte meg a szövetséges csapatok partraszállását Európában, a Krimi Konferencia pedig a hitleri Németország teljes szétzúzását. A háború győzedelmesen befejeződött. Új kérdések kerültek napirendre, amelyeket meg lehet és meg kell oldani a nagyhatalmak együttes erőfeszítésével. Most a győzelem megszilárdításáról van szó, arról, hogy szilárd alapokat teremtsenek a tartós béke számára. Eisenhower tábornok Washingtonban a szenátus és a parlament együttes ülésén elmondott beszédében külön fejezetet szentelt a három demokratikus nagyhatalom egysége jelentőségének .Minden katona tudja, — mondotta Eisenhower — hogy a háborúban az ebenként való megsemmisítés veszélye arra kényszeríti a szövetségeseket, hogy összetartsanak. Remélem, — folytatta wszédét Eisenhower — hogy a béke eszméjében is megtaláljuk azt az ösztönző erőt, amely biztosítani fogja ugyanennek az egységnek a kialakulását. Hiszem, hogy az ugyanolyan határozottságnak, optimizmusnak és a szövetségesek közötti kölcsönös bizalomnak eredménye, amely Európában a történelem legnagyobb hadigépezetének megsemmisítését eredményezte, most a béke kérdéseit is meg fogja tudni oldani. Ez annak a katonának és politikusnak a véleménye, akire az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia kormányai rábízták a szövetséges csapatok hadműveleteinek irányítását az európai hadszíntéren. Eisenhower tábornok beszédével egy véleményen lehetünk, de hozzátesszük, hogy nemcsak minden katona, hanem a szövetséges országok minden egyes polgára, a fasiszta zsarnokság kegyetlenkedéseitől oly sokat szenvedett nép reménykedve tekint a nagyhatalmak felé, mert a nagyhatalmaktól vár irányítást és példaadást a tartós békéért folyó harcban. S mindenek előtt a vezető nagyhatalmaktól várják, hogy továbbra is v.'illvetve. tel.v's o'vot.T- tésben fogják építeni azt a békét, amelyért oly sokat szenvedett az egész emberiség. De ez természetesen nem teszi feleslegessé azokat a kérdéseket, hogy milyennek kell lennie ennek a békének, milyenek lesznek a béke alapjai és melyek lesznek a béke biztosítóban Ez a kérdés annyira fontos, hogy most külön tanulmányokban foglalkoznak vele. Withleser amerikai újságíró könyvében a nagyhatalmak háború utáni együttműködésének a kérdését vizsgálja. Withlesernek teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy ez az együttműködés attól függ, hogy milyen lesz a nagyhatalmak viszonya a háború folyamán Olaszországban, Franciaországban, Jugoszláviában és más európai országokban keletkezett népi-demokratikus csalatban mozgalmakhoz. Ezzel kapa szerző vizsgálja a Szovjetunió tárgyilagosan politikáját. Határozottan tagadja a fasisztabarát reakciós sajtó rágalmazó állításait, amelyek szerint a Szovjetunió állítólag arra törekszik, hogy bevezesse a kommunizmust más országokban is. A Szovjetunió politikáját a demokratikus államokban »csak a biztonság kérdése irányítja«, írja Withleser. Ez a cél határozza meg a Szovjetunió viszonyát a vele szomszédos országokhoz is. Azért idézzük ennek az amerikai újságírónak a véleményét, mert az utóbbi időben a reakciós körök, amelyek fő feladatuknak a nagyhatalmak egységének megbontását tekintik, Siyakran alkalmazzák az aljas, provokációs véleménynyilvánítás jogya Szovjetunió ellen. Nem értünk azonban egyet Witkleser véleményével, amikor azt mondja, hogy felvilágosító, nevelő munkával meg lehet győzni a reakciósokat és hogy a reakciósoknak be kell ismerniök, hogy nincs igazuk. Közismert közmondás: »Kutyából nem lesz szalonna.« A valósság azt bizonyítja, hogy a leghatározottabb harcot kell folytatni a reakció ellen, mert még mindig nem mondott le arról a reményről, hogy megmentse a fasizmus maradványait és éppen most igyekszik újjászervezni erőit A fasisztabarát körök szervezeteket próbálnak alakítani, azért hogy politikailag befolyásolhassák társadalmi életét a legyőzött, szétzúazott fasizmus érdekében. Komoly veszéllyel fenyegetik az általános békét és a népek szabadságrát azok a politikai csoportok, amelyek a háború előtt nyíltan »bratyiztak« a német fasizmussal, a háború alatt pedig közvetve, vagy közvetlenül kiszolgálták Hitlert. Mindezt szem előtt tartják a maervhatalmak, amelyeknek vezetői a közel jövőbeli azért ülnek üssz, megvessék a szilárd és tartós béke alapjait J. JERMASEV I Sztálin megbeszélései a Kínai Köztársaság külügyminiszterével A Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának elnöke, Sztálin, június 30- án megbeszélést tartott Szun Csn- Ven kínai külügyminiszterrel, Kínai Köztársaság Nemzeti Kormánya Végrahajtó Bizsottságának elnökével A megbeszélésen részt vettek: Molotov, külügyi népbiztos, továbbá a Kínai Köztársaság külügyminiszterhelyettese, valamint Petrov, a Szovjetunió kínai követe és a Kínai Kötársaság Szovjetunióbeli köve Xin-Bin-Csaji.