Uj Szó, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 68-117. szám)
1945-09-09 / 99. szám
Uj Szó 1945 szeptember 9 vasárnap »EDDIG HARCOLTUNK, MOST DOLGOZNI FOGUNK A DEMOKRÁCIÁÉRT** HAZATÉRT EGY MAGYAR PARTIZÁNCSOPORT Szeptember 5-én este a Nyugati pályaudvarra nagy létszámú hadifogolyszerelvény futott be. A Szovjetunió jóvoltából jöttek haza az egyik galíciai gyüjtőtáborból az ott tartózkodó magyar hadifoglyok és azok a magyar polgári munkások, akiket a németek rabszolgamunkára vittek annak idején Németországba. Hazajött sok deportált is, akiket hazaszállításukig az orosz hatóságok ideiglenesen táborban helyeztek el. Ezzel a szerelvénnyel érkezett haza a magyar demokrácia, a magyar szabadság 216 partizán harcosa is. Ezek nem voltak hajlandók Hitler és Szálasi védelmében harcolni, hanem szervezetten, kisebb-nagyobb csoportokban otthagyták Szálasi nemzetvesztő hadseregét és partizánnak álltak. Megérkezésükről a magyar hatóságok csak akkor értesültek, mikor a vonat befutott a Nyugati pályaudvarra. Fogadásunkra semmiféle intézkedés nem történt és így a partizáncsoport kénytelen volt az éjszakát a Nyugati pályaudvar árkádjai alatt tölteni. A vonat orosz parancsnoksága azonban látva, hogy a hazatérő szabadságharcosokat nem fogadják hozzájuk méltó módon, érintkezésbe lépett a Magyar Partizánok Bajtársi Szövetségével, mely azonnal megtette a kellő intézkedéseket a hazatért bajtársak elhelyezésére. A Partizánszövetség értesítette a Nemzeti Segélyt és ez a kiváló demokratikus segélyszerv azonnal, teljes felkészültségével látott hozzá az érkezettek ellátásához. A hazatérteket átmenetileg Munkácsy Mihály uccai székházában helyezte el és gondoskodott megfelelő ellátásról. * A jóllakott, kipihent, napbarnítottá, csatákban megviselt ruháiú partizánokkal beszélgetünk a szállásukon. Itt van Óváry Gyula százados, aki több mint háromszázad magával szökött át ez év januárjában a partizánokhoz. Bajtársai között ül Baka Miklós szakaszvezető és Kassai tizedes, akik mind a ketten egy-egy magyar partizánszázad parancsnokai voltak. — Mi volt az indítóoka annak, hogy partizánnak mentek? — Láttuk azt, hogy a németek és Szálasiék pusztulásba viszik az országot. Egész Magyarország miattuk lett hadszíntér. Nem tudtuk tovább nézni, hogy a magyar nép Hitler és Szálasi miatt tönkremenjen. — Miért ilyen későn kezdték a harcot? — A németek nagyon vigyáztak ránk és egészen januárig nem is kerültünk az oroszok közelébe. Mentünk volna mi előbb is, így azonban csak 1945 januárjában sikerült felhúzódnunk a besterce környéki — mondja Vakles György hegyekbe őrvezető, sátoraljaújhelyi cipészsegéd, aki 250 magyar partizán nevelőtisztje volt. Azután így folytatja:— A szlovák polgári lakosság között lévő partizánösszekötők vezettek el bennünket Kalicsenko kapitány orosz partizáncsoportjához. — Hogyan fogadták magukat az oroszok? — Mikor megmondtuk, hogy partizánok akarunk lenni és a magyar népért a németek ellen akarunk harcolni, rögtön testvérükké fogadtak. Az én parancsnokom például a moszkvai Kurhanov hadnagy volt, aki annak idején német hadifogsí*ba esett, de megszökött és Berlinből harmadmagával bujdokolt egészen Besztercéig. Itt egy partizánesanparancsnoka lett. Mint mondom, ő volt a mi parancsnokunk és nagyon meg volt elégedve a magyarokkal. A magyar partizánoknak különben is nagy becsületük volt a Vörös Hadsereg előtt. Nagyon szerettek bennünket és mindenben elősegítették a működésünket. Fegyvrt és élelmiszert kaptunk tőlük és állandó összeköttetésben állottunk az orosz partizáncsoportokkal. — Hogyan kerültek haza? — Annak idején a németek bekerítettek bennünket. Ki kellett törnünk. A kitörés sikerült és az volt a parancs, hogy újabb bevetésre megyünk. Mire bevetésre kerültünk volna, a németek letették a fegyvert és mi egy gyüjtőtáborba kerültünk. Ott vártuk meg, míg hazaszállításunkra kellő mennyiségű vagon állt rendelkezésre. — Mit fognak most csinálni? — Először is hazamegyünk a családunkhoz. Nagyon régen várjuk már ezt a napot. Sokat tünk, sokat harcoltunk, sokat szenvedvéreztünk, míg ezt a napot megértük. Azután dolgozni fogunk. Az ország teljesen szét van rombolva, kell a munkáskéz. Mi hát dolgozni fogunk,rámenősen partizán módra. Ahogyan a már itthon levő partizánbajtársak megmutatták, hogy nemcsak a harcban voltak az elsők, hanem az építésben is azok. Ebbe a munkába mi is belekapcsolódunk, örülünk annak, hogy harcunk sikerrel járt: Magyarországon demokrácia van. Ezt most meg kell védeni és meg kell erősíteni. Nem azért harcoltunk, hogy egykönnyen kiadjuk a kezünkből a szabadságunkat Tudják meg a demokrácia ellenségei, tudja meg a reakció, hogy a partizánok, akik eddig fegyverrel harcoltak a demokráciáért, most mindenkinél nagyobb mértékben fogják kivenni részüket a munkából is. Ha pedig valakinek nem tetszik, hogy Magyarországon demokrácia van és az is marad, csak szóljon. Szagoltunk mi már puskaport ... A Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége intézkedett, hogy a hazatért bajtársak azonnal megkaphassák elbocsátólevelüket és utazási igazolványukat és hazamehessenek szeretteikhez. A Vörös Hadsereg segítette ezeket partizánokat küzdelmükben. A szovjet hatóságok hazahozták őket. És a magyyar partizánok most végre szabad Magyarországon a becsületesen megvívott harc tudatában helyet foglalhatnak a munkapadnál, a mezőkön és az íróasztal mellett, hogy munkájukkal erősítsék meg azt a demokráciát, melyért a harcmezőn annyit véreztek. ZSOMBOR JÁNOS A magyar bauxit Magyarország Magyarországon 1920-ban fedezték fel a világ egyik legnagyobb alumíniumérc- (bauxit) telepeit. Óriási kincshez jutott így Magyarország, amelyet az akkori rendezetlen és tőkeszegény viszonyok miatt nem tudott saját javára kiaknázni. A német nagyipar azonban készen ,ádott és jó összeköttetéseit kihasználva, Németország számára igen előnyös, Magyarországot valósággal kiuzsorázó gazdasági szerződést kötött a magyar kormánnyal és Magyarország akkori gazdasági vezető köreivel. Ez a szerződés Magyarország egész bauxittermelését lefoglalta nyersanyag alakjában. A magyar bauxitot Németországban dolgozták fel és csak a második világháború idején, az angolszász bombázások elől menekülve, telepítették a németek alumíniumiparuk egy részét Magyarországra. Ekkor létesült a nagyobbszabású magyar aluminiumtermelés és felépült a nagy exportra alapozott timföldgyár. A háború és a bombázások következtében azonban a timföldexportüzemek ideiglenesen használhatatlanná lettek. A Dunántúl felszabadulásával egyidejűleg Magyarország egyik legnagyobb kincse, a magyar ipar helyreállításának fontos pillére, a bauxit is felszabadult Nemzetközi szakértők becslése szerint az európai államok között Franciaország mögött a második helyen áll Magyarország mintegy 256 millió tonányi bauxitkészletével. Ennek a számnak nagyságát és jelentőségét úgy magyarázhatjuk meg, ha tudjuk, hogy a magyar ipar béke fontos tényezője újjáépítésének szükséglete nem haladta meg az évi 15.000 tonna fémaluminiumot, aminek gyártásához kb. 60.000 tonna bauxit szükséges. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a magyar ipar beláthatatlan időre el van látva az aluminium nyersanyagával, sőt még külföldre is exportálhat. A gánti és iszkaszentgyörgyi több millió tonnás bauxitlelőhelyek Európa legnagyobb egy tagban lévő előfordulásai közé tartoznak. Ezek a lelőhelyek igen értékesek 50 százaléknál magasabb aluminiumérc-tartalmuknál fogva, bár siliciumtartalmuk meglehetősen magas. A termelés költségeit erősen csökkenti, hogy a bányászás helyenként felszíni módon történik. A zala megyei nyirádi bányák nyersanyaga pedig rendkívül alacsony fogva, elsőrendű silíciumtartalmánál minőségű alumíniumérc gyártását teszi lehetővé. A bauxit feldolgozásához, illetőleg az aluminiumérc gyártásához szükséges viszonylag nagy mennyiségű elektromos áram előállítása a bauxittelepek szerencsés fekvésénél fogva, nem ütközik különösebb nehézségekbe, mert közelükben fekszenek a dunántúli, pilisi szénbányák is. A magyar bauxit mint fontos nyersanyag éveken át szolgálta a német hadiipar keretében a német imperializmus érdekeit. A magyar bányászok és munkások dolgos keze ennek az óriási kincsnek helyes kihasználásával és feldolgozásával nagy mértékben hozzájárulhat a demokratikus Magyarország felépítéséhez, a magyar gazdasági élet és az új életre kelt magyar ipar megerősítéséhez. H. L. „LENIN 1918" Filmbemutató a Royal Apollóban Az újjáépített Royal Apolló díszbemutatóval kezdte évadját. Várkonyi Zoltán hittel és az elhivatott művész mesteri megszólaltatásával szavalta el Kosztolányi Dezső egyik versét, majd Kertész Pál »Miénk a föld — miénk a termése című dokumentális filmje mutatta be a nincstelen magyar parasztok új honfoglalását, a földosztást. Ezután a »Szojuzintorgkino« színes filmjét mutatták be a moszkvai győzelmi diszfelvonulásról. A közönség elragadtatott tapsokkal mutatta ki tetszését diszfelvonulás csodálatosan szép látványa iránt és viharosan tüntetett a színes képen előttünk álló, Magyarországot felszabadító Vörös Hadsereg nagy vezérének, Sztálinnak. ■ Ezután következett Michail Room történelmi s megrázóan emberi filmje: »Lenin 1918«. Scsukin, a nagy szovjet művész ábrázolásában megjelent előttünk Lenin történelmi alakja. Ott élt, mozgott és gondolkozott és alkotott a nézők szeme előtt Lenin, az ember, a vezér, az államalkotó. Scsukin alakítása kétségtelenül a film legnagyobb művészi értéke. Ezen túlmenőleg azonban a közönség szeme elé tárult az 1918 as szovjet ország minden problémája és az a csodálatos harc, amelyben a leghumánusabb emberi eszme legyőzte a reakció sötétben bujkáló démoni erőit. Ott állt előttünk 1918 szovjet országa. A térképen egyre szűkebbre szorul a kör. A fehér gárdák félig már bekerítették Chricint, a mai Sztálingrádot, a belső reakció szervezkedik, Buharin és Trockij a hatalomra törnek, merénylő revolverek dörrennek és a fiatal szovjet állam legjobbjai esnek áldozatául a gyilkoló reakciónak. A helyzet válságos. Lenin és a mögéje tömörült haladó erők azonban nem vesztik el a fejüket és a megtörhetetlen munkás- és parasztegységre támaszkodva, felveszik a harcot a reakció ellen és legyőzik azt. Megjelenik előttünk a filmen a Leninnel beszélgető Gorkij. A film vége felé a túlzó humanisták által védelmezett, dédelgetett reakció, merényletet követ el Lenin és ezzel a fiatal szovjet állam léte ellen. Lenin azonban meggyógyul és a győzelemben törhetetlenül hívő szovjet nép Vörös Hadserege Cáricinnél szétzúzza az ellenforradalmárok csapatait. A film a győzniakarás és kollektív összefogás apotheozisa. Még ennél is több: élő történelem és soha el nem csituló harci kiáltás a reakció ellen. A film magyar szövegére vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy az ilyen nagy művészi és politikai jelentőségű szovjet filmek szövege szorosan összefügg a képpel. Pásztor Béla magyar szövege sajnos, nem üti meg a filmhez méltó mértékét, mert a legfontosabb párbeszédeknek is csak hézagos és igen gyenge tartalmi kivonatát adta. —Z— Tizennégy új orosz nyelvtanfolyam Budapesten Szeptember 10-én nyitja meg Vas Zoltán polgármester és Moór Gyula egyetemi rektor Budapest Székesfőváros Szabad Eperemét. Ez egyben megnyitása a Fővárosi Népművelési Központ ezévi előadásainak. _ A magyar tudományos világ legjobbjai ismertetik részint saját szaktudományuk kérdéseit, részint azokat a közismereti problémákat, melyekről minden haladó embernek tudomást kell szerezni. Ezenkívül egész sor gyakorlati tanfolyam nyílik meg: nyelvtanfolyamok, helyesírás, technikai, ipari, jogi, kereskedelmi ismeretekből. * Az orosz világ iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődés egyik jele, hogy milyen sokan akarnak megtanulni oroszul. Ennek az érdeklődésnek megfelelően a Népművelési Központ most valósággal teleszórta orosz nyelvtanfolyamokkal Budapest egész területét. Budán 3 különböző helyen, Pesten 11 helyen tanulhat ezután mindenki orosz nyelvet. De ezenkívül egy kereskedelmi tanfolyam is működik, ahol az orosz kereskedelmi nyelvet és levelezést tanítják. Ugyanott külön tantárgyként szerepel az orosz pénz- és mértékegységek rendszere. * A Szabad Egyetemen aek hivatottabb előadók ismertetik a szovjet állam és a szovjet kultúra problémáit Bolgár Elek a Szovjetunió társadalom- államrendjéről tart előadássorozatot. Sándor Pál a XX. század orosz bölcselőiről ad elő. Gábor Józsefnél az orosz nevelési rendszert. Ék Sándor a szovjet képzőművészet irányát, a szocialista realizmust ismerteti. Különös érdeklődésre tarthat számot az az előadássorozat melyben a szovjet zenét, művészetet irodalmat, színházat, filmet ismertetik: Pogány Gábor, Szabó Ferenc, Gergely Sándor, Hont Ferenc és Balázs Béla Az egyes kerületekben is előadássorozatok indulnak a szovjet kultúráról. Budán vetített képekkel kísérve ismertetik az orosz képtárakat. A Belvárosban „A háború és béke«az orosz irodalomban* kezdődik előadássorozat orosz címmel nyelven. Ez már az orosz nyelv szaladói számára folyik. A VI. kerületben az orosz regényről indul tanfolyam. Ezek az előadások lehetőséget adnak arra, hogy Budapest közönsége megismerhess nagyvonalaiban a Szovjetunió kultúráját és alapokat szerezzen további ismereteihez. E. F.