Uj Szó, 1946. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1946-03-07 / 55. szám

■ i'íT-'s'jľi-is.'■/■”;■ [UNK]ÍS'. 1948 m&roias 7, csflftfrttfk Üj Szó8 Grizodubova Valentina repülőezredesnő a Szovjetunió hősnője A szovjet nő harca a szovjet hazáért A történelem nem ismer háborút, amelyből a nő olyan mértékben vette volna ki részét, mint azt a szovjet nép­nek a fasiszta Németország ellen folyta­tott nagy Honvédő Háborúja során ta­pasztaltuk. A szovjet társadalmi rend a nőt egyen­jogú, szabadságára büszke szovjet pol­gárnak nevezte. Ez a nő nem békülhetett meg azzal a gondolattal, hog­y fasiszta hódítók szolgálójává legyen- Nem tudtak és nem akartak meghajolni a német fasizmus előtt. Ez késztette őket arra, hog­y fivéreikkel és apáikkal együtt áll­­janak ki a haza védelmére. Lányok és asszonyok önkéntesen jelentkeztek a frontra, vagy a partizánosztagokba, hogy a férfiakkal együtt az első sorok­­ban harcoljanak az ellenség ellen. Semmi sem törheti meg a szovjet nők lelkesedését A háborús terhek már a férfiakat is eléggé sújtották, ám kétszeres nehezedtek a nőkre­ De semmi sem súllyal tör­hette meg a szovjet nők lelkesedését. Ádáz harcok során a hősiesség és állha­tatosság valóságos csodáit mutatták. Tízezer meg tízezer frontharcos nőt tün­tettek ki. Harmincnégy bátor partizánnő nyerte el a Szovjetunió Hősének kitün­tető címét. Félelmetes lövészek A Krímért folytatott harcokban különö­sem kitüntette magát Mária Bajda. Az egykori elárusítónőből félelmetes lövész lett. Jevdokija Noszdi, aki a háború előtt tanítónő volt, 49­ 957 kg bombát ve­tett, mint repülőnő a német állásokra. Mansuk Mametova száz meg száz né­metet terített le gépfegyverével. Neves városban, amelyet a Vörös Hadsereg az ő részvételével szabadított fel a német uralom alól, uccát neveztek el róla. Ugyanezen az uccán a súlyosan sebesült leányka szétverte gépfegyverével a né­metek utolsó kétségbeesett ellentámadá­­sát s ezzel biztosította a vörös egysé­gek előnyomulását. A már nem fiatal Mária Oktjabrszkaja háziasszonyból ki­váló harckocsivezetővé lett. A­ tüzet rám kell irányítani" A keletporoszország­i előnyomulás so­rán Nasztya Barbuzova rádiókezelőnő felejthetetlen érdemeket szerzett. Az el­lenség elkeseredetten védekezett. Min­den rögben megkapaszkodott. Sőt az egyik szakas­zon nehéz helyzetbe hozta az előrenyomuló vörös osztagot. A megfigyelőn csak a sebesült parancsnok és Barbuzova maradtak. A parancsnok még leadta az üzenetet: „Tüzérségi tüzet és erősítést kérek*., azután elvesztette eszméletét. Közben a németek már be­törtek a vörös állásokba s körülkerítet­ték a f>arancsnoki megfigyelőt. Ekkor kérdezte a vezérkar, hogy hová irá­­nyítsa a tüzet Nasztya pillanatig sem habozva adta m­eg a városát, sA tűzt rám kell irányítania. Meg is ismételte, mert attól tartott, hogy nem értették meg. Az üteg nem váratott magára so­káig. A németeket kiverék az állások­ból, de a parancsnok és a rádiókezelőnő valóságos csoda folytán megmenekült. A­ légelhárító tüzérségnél Sok nő volt alkalmazva a légelhárító tüzérségnél is. Az 1. balti fronton, egy légelhárító ágyú irányzójaként szolgá­l Claudia Barhol kina tizedesnő. Tizenkét német repülőgépet lőtt le. A nők ezrei védelmezték a szovjet városokat és fal­vakat a német repülőgépek támadásaival szemben. Az egészségügyi szol­gálatban Leggyakrabban azonban az­ egészség­ügyi szolgálatban találkoztunk a fronton nőkkel és leányokkal. Kötszertáskával a hátukon folytatták veszélyes hivatásu­kat, amely napról napra ezernyi áldoza­tot követelt. Az állások közé hatoltak, hogy a megsebesült vörös harcosokat és tiszteket a kötözőhelyre vigyék. Kuhansz­­kaja a Sztálingrád alatti harcok folya­­mán 348 sebesültet mentett meg ily mó­don, Nina Klujeva sebésznő pedig 600 sebesültnek adta vissza az életet A Dnyeper átkelésnél három szovjet nő, Mária Scserbacsenko, Vera Kascsejeva és Zinaida Szamszonova a Szovjetunió Hősének címét érdemelte ki- Ezek a hős leányok az ellenség ádáz tűzében át­úsztak a folyón s az ellenségtől elhódí­tott keskeny földsávon kötözték a se­besülteket. Női parancsnokok Mária Barrakona alhadnagynő, ugyan­csak a Szovjetunió Hőse, maroknyi vö­rös harcos élén 53 ellenséges ellentáma­dást vert vissza és 18 repülőtámadást hárított el. A harcok 5 napon át szaka­­datlanul tartottak. A hitleristák egyre újabb csapatokat és tankokat küldtek a maroknyi hősök ellen, mégsem sikerült azok állását elfoglalni. Jevdova Barsanszkaja ezredparancsnoknő egy éjjeli gárda őrnagy bombázó­­ezredet vezényelt. Ez az ezred a kubáni szteppén, G­rozi alatt, Keres, majd Sai­­vasztopol mellett pusztította a némete­ket. Leila Koleszova csoportpa­rancsnok, aki a háború előtt egy moszkvai iskolá­­ban tanított, harcosaival nem egyszer áthatolt a német vonalakon, az ellene^ hátába került és ott eredményesen sem­­m­­isí­tette meg a németek telefonvonalait és utánpótlási támpontjait. A németek külön egységeket szerveztek ennek a me­rész osztagnak szétverésére. De Le­la, kilenc leányból álló csoportjával, akik valamennyien moszkvaiak voltak, nem engedte magát meglepni. Miután felada­tát teljesítette, csatlakozott a partizá­nokhoz és még sokáig nyugtalanította a németeket. Partizánnők Általában a szovjet partizánnők ha­talmas támogatást nyújtottak a Vörös Hadseregnek. Ezer meg ezer katonavona­tot siklattak ki, száz meg száz hidat robbantottak fel és tízezernyi ellenséges katonát semmisítettek meg. Egyetlen éjszakán a Ta­jána Lankova vezetése alatt álló partizánosztag 200 németet irtott ki, miközben ő maga egyetlen em­bert sem vesztett. Anna Maszlovszkaja, aki most a Szovjetunió Hőse, nyolc par­­tizánnal megtámadta egy kis város né­met helyőrségét. A fiatal lány egy má­sik partizánnal együtt behatolt a rend­őrség épületébe. Beszédbe egyesedett az őrrel, miközben a másik partizán az őr háta mögé került és zaj nélkül elintézte. Azután géppisztollyal az őrszobába tör­­tek, lefegyvereztek hét rendőrt, e’vették fegyverüket és okmányukat, majd e’tá­­voztak. Később megtámadták a város­­parancsnokságot, a postát meg a vasút­állomást. A hasonló, merész rajtaüté­­sek, állandóan félelemben tartották a hitlerista megszálló csapatokat. A partizánharc feltéte­lei súlyosak. Hosszú menetelések, különösen gyakran mocsarakon és erdőkön keresztül. Ellen­­séges bekerítések. Kevés nyugalom. Mindez óriási testi és szellemi erőfeszí­­tést igényelt A női partizánosztagok mégis mindenütt megállták helyüket. Olga Tihomirova felderítőnő, amikor az egyik harcban az osztag parancsnoka megsebesült, maga állt az éh­e s táma­dás közben az osztag élén járt Ery grá­nátszilánk leszakította a jobbkezét, de ő tovább ment, míg csak a partizánok erővel le nem fogták , nem kényszerí­­tették, hogy a csatateret elhagyja. Le­küzdve az iszonyatos fájdalmat, a leányka még akkor is a többi sebesül­tekre gondolt,s nem nyugodott míg biz­tos helyre nem vezette őket. Az építőmunka frontján A szovjet nő a haza becsületéért, a szovjet nép szenvedéseinek megbosszu­­lásáért és a haza felszabadításáért vo­­nult hadba a fasiszta hódítók e­len. Most pedig­, mikor a Vörös Hadsereg teljes győzelmével kezdetét vette a békés építő­­munka, a szovjet nő ugyanolyan len­­­­dü­lettel és lelkesedéssel sorakozik fe’ az építőmunk­a frontján, mint amilyen hő­siességgel az ellenség ellen harcolt. já­cskoUovi villamosművek javító­üzemében a munkásnők helyrehozzák a kiégett villanykörtéket A szovjet nő a gyárakban a férfi egyenrangú munkatársa Üzbég nő a Szamarkand közelében talált régi agyagedények művészi helyreállításával foglalatoskodik Szovjet- Grúzia jubileuma Szovjet-Grúzia Legfelső Tanácsa a köztársaság fennállásának 25.­ évfor­dulója alkalmából ünnepi ülést tar­tott. Üdvözlő iratot küldtek Sztálin generalisszimusznak. Ismertetik azo­kat a sikereket, amelyeket a köztár­saság fejlesztésében eddig elértek és biztosítják Sztálint, hogy hatványo­zott erővel fognak dolgozni a hábo­rús sebek begyógyításáért és a Sztá­lin által új terv megvalósí­tásáért

Next