Uj Szó, 1946. augusztus (2. évfolyam, 171-195. szám)
1946-08-25 / 190. szám
1940 ausztus 25, vasárnap AZ ÚJ SZÓ GYERMEKHETI LAPJA UJ Szó Fl u SA OROSZ IFJÚSÁGI IRODALOM MAGYARUL /stó: IRENCZENYI-WALDAPFEL IMRE Sehol a vilá ron nem fordítanak annyi gondot a gyermekre, sehol nem törődnek annyit az ifjúság testi és szellemi fejlődésével, mint a Szovjetunióban. Azok között az intézmények között, melyek az ifjúság ügyét szolgálják, egyike a legjelentősebbeknek a Gyermekirodalom Állami Könyvkiadóvállalata, rövidített orosz néven Oyetgiz. Ez a nagyszabású, könyv kiadóvállalat gondoskodik áramlóan az ifjúság ismeretterjesztő és szórakoztatva nevelő olvasmányairól. Milliós pélányszámban hozza forgalomba, filléres áron, hogy mindenki hozzájuthasson, a legnagyobb orosz írók: Puskin, Gogolj, Krulov, Turgenyev, Csehov, Tolsztoj, stb. gyermekeknek is való klasszikus alkotásait, az orosz népköltészet remekeit s a mai Írók Ifjúságnak szánt könyveit Páratlanul gazdag gyermekirodalom fejlődött ki a Szovjetunióban. Versek, mesék, elbeszélések, ifjúsági regények s a tudomány minden ágát felölelő ismeretterjesztő munkák jelennek meg, többnyire a Gyergiz kiadásában, kitűnő művészek illusztrációival. Azok az évtizedek, melyek erőszakosan zárták el előlünk a Szovjetuniót a magyar ifjúságot is nagy értékektől fosztották meg, lehetetlenné téve azt, hogy a Sovjetunió ifjúsági irodalmával megismerkedjék. Ennek a mulasztásnak a helyrehozatalára is sok minden történt azóta, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot A magyar könyvkiadók egy része legalább szívesen fordíttatja magyarra az orosz gyermekkönyveket és ezzel kettős célt ér el egyszerre. Egyrészt a szovjet-magyar barátság nagy ügyét szolgálja, másrészt friss színekkel, új értékekkel gazdagítja a magyar ifjúsági irodalmat Ha a Szovjetunió Ifjúsági Irodalmáról csupán azoknak a könyveknek az alapján kellene képet alkotnunk melyek máris megjelentek magyar fordításban, akkor is szemünkbe tűnnék két nagyon jellemző vonása. Az egyik az, hogy a Szovjetunióban a legnagyobb írók sem tartják méltóságukon aluli feladatnak, hogy írásaik egy részével egyenesen a gyermekolvasók felé forduljanak. A forradalom nagy költője, Majakovszkij képeskönyv-szöveget is írt; »Mi a jó és mi a rossz<r című képeskönyvét Zelk Zoltán ültette át magyar nyelvre. Az utolsó évek egyik legnagyobb orosz prózaírója, a nemrég elhunyt Alexej Tolsztoj, az orosz népmeséket irta át; gyönyörű mesekönyvét Vera Milovidova fordította magyarra. A szovjet ifjúsági irodalom másik jellemző tulajdonsága az, hogy komolyan veszi a gyermeket Ez annyit jelent hogy a szovjet írók akkor sem kezdenek el leereszkedően gügyögni, ha a gyermekolvasóval állnak szemben. Tudják, hogy a gyermek is értelmes ember, aki kevesebbet tud ugyan és kevesebbet tapasztalt, mint a felnőtt, de a szép, a jó, az igaz iránt talán még nagyobb benne a fogékonyság. Mindenre kiváncsi és mindent megért, ha egyszerűen, világosan mondják el neki. Ia van mindjárt Alexander Kononov könyve: »Igaz történetek Leninről«, melyet Sík Endre fordított magyarra. Kis elbeszélésekből bontakozik ki az orosz nép felszabadítójának, a Szovjetunió megalapítójának hatalmas alakja. A Sz. Jakovlev, a zseniális repülőgép-tervező, a Szocialista Munka Hőse, kinek vadászgépei, a_»Jako r-ok olyan nagy mértékben járultak hozzá a honvédő háború győzelméhez, maga számol be az Ifjúságnak küzdelmes életéről »A fellegekig« című könyvében (fordította Zsombor János). Még két ifjúsági regény az, amelynek semmiesetre sem szabad hiányoznia e futólagos áttekintésből sem, Valentin Katajev könyve; Ványa, az ezred fia, háborús regény. Egy kisfiúról szól, akinek a németek mindenkijét megölték elharryottan és félig elvadulva bujdosik az erdőben, amíg szovjet felderítők ráakadnak, szeretetükbe fogadják. A »bojtárka«, ahogyan a derék katonák herézik a gyereket, bátorságával, életrevalóságával, kedvességével méltónak bizonyul erre a szeretetre s méltónak bizonyul arra is, hogy pártfogójának, a hősi halált halt Jenakiev kapitánynak utolsó akarata értelmében bekerüljön a Szovjetunió híres katonai nevelőintézetébe, a Szovorov-iskolába. Ezt a könyvet Lajta Zoltán, Ljev Kasszljnak, a moszkvai rádió ifjúsági szakosztálya vezetőjének Drága kisfiam! című regényét Makai Imre fordította. Ez utóbbi már igazi pionír-regény és arról a hősi önfeláldozásról számol be, amellyel a kis pionírok vettek részt a honvédő háborúban. Ezek a könyvek nem szépítenek és nem érzelegnek, a mi ifjúsági irodalmunkban talán szokatlan őszintesí Trtfpl tárják a gyermekolvasó elé a háború bizgalmait. De aki azt hiszi, hogy a gyűlölet uralkodik bennük, az nem ismeri a szovjet lelket. KassziLi és Katajev könyve egyaránt az emberség a hűség és a szeretet könyve. Befejezésül említsük még meg Jakovlev könyvének egy figyelemreméltó tanulságát. Egy beszélgetésből, melyet Sztálinnal folytatott, kitűnik, hogy Sztálin, akit a szovjet n ép nemcsak vezérének, nemcsak sárjának, hanem tanítójának is szeret nevezni, az ifjúsági irodalom kérdései iránt meleg érdeklődést tanúsít, így hát természetes, hogy a SzovV!"' —>jó könyvet adni a gyermekek kezébe jó szocialista munkának számít-AZ Szekundát kapott a tanár úr Irta: V. Karbovszkij 'Az öreg tanár írógépén kopogott, mikor dolgozószobájába toppant Pavlik. — Nagyapó,r mondotta a tőle telhető legboldogtalanabb hangon — nekem fáj a fejem és a hasam is egy kicsit— Menj a mamához, Pavlik, hogy adjon neked hashajtót és gyorsan feküdt ágyba — mondotta nagyapó s fel sem emelte szemét a gépről-Pavlik megijedt, hogy ilyen komolyra fordult a dolog. — Nem, nagyapó, én csak ma érzem magam rosszul, holnapra elmúlik az egész. De ma korán iskolába kell mennem és fordítást kell csinálni angolból, dehát hogy tudom ezt megcsinálni, mikor a fejem és a hasam. . . . . . — Aha, kezdem már érteni, miről van szó, — mondotta nagyapó — no öcsém, akkor hátra arc! foglalkozzék teljes erejével.Mindenki — De nekem ma semmi erőm sincs, — felelte Pavlik reszkető hangon, a szekrényhez dőlve, mintha ott keresne támaszt. — Ugyan, nagyapó, mibe kerül neked, ha. látod, te tanár vagy! A tanár tovább kopogott a gépem ügyet sem vetve unokájára. Pavlik kis szünet után újból elkezdte: •_ Ugye, nagypapa, lefordítod? — Le., lehet — mormogta végre is nagyapó, de nem mulasztotta el, hogy szigorúan rá ne szóljon unokájára: — Ne zavarj! Pavlik megörült. — Látod, itt ezen az oldalon — és szolgálatkészen átnyújtotta nagyapónak az angol nyelvkönyvet. — sVendégségben a nagynéninél*. Elbeszélés. Látod? — Ühüm, — ügyet em vetve rá mormogott a tanár — csak nem zavarj! — Hát meg leszed! Én később viszogtaJÖvök- Jó? I CB Ühüm-Egy óra múlva jöhetek? — Ühüm. — Köszönöm, nagyapó. — hálálkodott Pavlik és elfutott. Pontosan egy óra múlva óvatosan benyitott a dolgozószobába- Az asztalon feküdt a szétnyitott nyelvkönyv és rajta a telegépelt lap-Pavlik ugrándozott örömében: — De jó nagypapám van nekem! Nem csapott be, megcsinálta! Fogta a könyvet és papírt, átmentt szobájába, hogy füzetébe lemásolja a feladatot. Másnap Pavlik sötéten, mint egy esőfelhő, érkezett haza az iskolából. Némán nyitotta ki nagyapó előtt a füzetet, holott díszlett egy zsírosan fénylő, kék szekunda-nagy. — Mi ez? — csodálkozott nagyapó, lehajolt és elolvasta a sorokat — »fillokszéra — a szőlőtőkét megtámadó kártékony..* — Pavlik! Honnan vetted ezt?! — Nem, inkább te mondd meg, nagyapó, honnan ástad ezt ki? Látod, most szekundát kaptál! — Ki? Én? Mire? — Erre a dolgozatra, természetesen. Azért, mert a nagynéniről szóló dolgozat helyett ilyen zöldségeket írtam a füzetbe- A tanító néni azt mondotta, hogy ez a neveletlenség. Ezt nem vártam tőled, nagyapó! Nagyapa ahelyett, hogy elszomorodott volna, nagyon felvidult. — Ez az! A cikkem a fillokszéráról. Tűvé tettem már érte a házat! — Hát akkor hová tűnt az én angol fordításom? — Lásd, megmondottam neked, hogy nem szándékozom angol fordítást csinálni, azért, mert ez —a csalás- Nekem megvan a magam dolga, — neked a tiéd. De őszintén szólva, — tette még hozzá mosolyogva — nem igazság, hogy szekundát kaptam rá. Ez nagyon hasznos, jó cikk a szőlő hrt.nyűtnéről Fordította: KRISTÓF ANNA 11 hírek Non György, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség főtitkára, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának meghívására, a magyar Ifjúság küldöttségének élén részt vett a szovjet Ifjúság ezévi összövetségi Sportünnepélyén. Elményeiről most részletes beszámolót közöl a MADTSz hetilapjában, az iffjúság«ban. Itt írja: »A Szovjetunióban töltött 16 nap alatt annyit láthattunk, hallhattunk, tapasztalhattunk, mint sehol másutt a világon. A kétszázmilliós birodalom, ahol nincs sem kizsákmányolás, sem nemzeti elnyomás, a diadalmasan befejezett honvédelmi háború hősi lendületével valósítja meg a világ legnagyobb szabású újjáépítési és toMitkai tervét, a negyedik ötéves tervet. Utunk folyamán lépésről-lépésre találkoztunk a honvédelmi háború nyomaival, megcsodáltuk az újjáépítés iramát. Napról napra új és új oldalról ismertük meg a szovjet állam: leg-szovjetifjúságnak nagyobb kincsének, a boldog életét« * Az Ifjúság augusztus 16-i száma Jubileumi szám: a M&DISz központi hetilapja egy esztendeje indult meg, azóta harcos szószólója a magyar ifjúság érdekeinek és azóta irányítja töretlen lendülettel a magyar ifjúság küzdelmét a népi demokrácia teljes megvalósulásáért. * Az Úttörők kéthónapos versenye július 1-én indult meg, valamennyi nagy budapesti oppat részvételével. A pontozásos verseny célja a mozgalom megerősítése, az örsi élet kialakítása, a kultúralét és a sport fejlesztése az egyes csapatokon és őrsökön belül. Feladatai közé tartozik az is, hogy az erősebb csapatok segítik a gyengébbeket. A verseny állása a hatodik hét után a következő: I. A XIV. kerület. II. A VII. kerület. III. Pestszentimrc. IV. Rákosfalva, V. Pestszenterzsébet, VL A VII. kerület. T. „ÚJ szó"* Madóhivatala JBUBA Lizaebei-i.örUt 0-11, 1 ■'I J