Uj Szó, 1946. augusztus (2. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-25 / 190. szám

1940 au­sztus 25, vasárnap AZ ÚJ SZÓ GYERMEKHETI LAPJA UJ Szó Fl u SA OROSZ IFJÚSÁGI IRODALOM MAGYARUL /stó: IRENCZENYI-WALDAPFEL IMRE Seh­ol a vilá­ ron nem­ fordítanak annyi gondot a gyermekre, sehol nem­ törődnek annyit az ifjúság testi és szellem­i fejlődésével, mint a Szovjet­­unióban. Azok között az intézmények között, melyek az ifjúság ügyét szolgálják, egyike a legjelentősebbek­­nek a Gyermekirodalom Állami Könyvkiadóvállalata, rövidített orosz néven O­y­e­t­g­i­z. Ez a nagyszabá­sú, könyv kiadóvállalat gondoskodik áram­lóan az ifjúság ismeretterjesztő és szórakoztatva nevelő olvasmá­nyairól. Milliós pélányszámban hoz­­za forgalomba, filléres áron, hogy mindenki hozzájuthasson, a legna­gyobb orosz írók: Puskin, Gogolj, Krulov, Turgenyev, Csehov, Tolsztoj, stb. gyermekeknek is való klasszikus alkotásait, az orosz népköltészet re­m­ekeit s a mai Írók Ifjúságnak szánt könyveit Páratlanul gazdag gyer­­mek­irodalom fejlődött ki a Szovjet­­unióban. Versek, mesék, elbeszélések, ifjúsági regények s a tudomány min­den ágát felölelő ismeretterjesztő munkák jelennek meg, többnyire a Gyergiz kiadásában, kitűnő művészek illusztrációival. Azok az évtizedek, melyek erőszakosan zárták el elő­lünk a Szovjetuniót a magyar ifjú­ságot is nagy értékektől fosztották meg, lehetetlenné téve azt, hogy a Sovjetunió ifjúsági irodalmával megismerkedjék. Ennek a mulasztásnak a helyreho­­zatalára is sok minden történt azóta, hogy a Vörös Hadsereg felszabadí­totta Magyarországot A magyar könyvkiadók egy része legalább szí­vesen fordíttatja magyarra az orosz gyermekkönyveket és ezzel kettős célt ér el egyszerre. Egyrészt a szovjet-magy­ar barátság nagy ü­gyét szolgálja, másrészt friss színekkel, új értékekkel gazdagítja a magyar ifjúsági irodalmat Ha a Szovjetunió Ifjúsági Irodal­­máról csupán azoknak a könyveknek az alapján kellene képet alkotnunk melyek máris megjelentek magyar fordításban, akkor is szemünkbe tűn­nék két nagyon jellemző voná­sa. Az egyik az, hogy a Szovjetunióban a legnagyobb írók sem tartják méltó­ságukon aluli feladatnak, hogy írá­saik egy részével egyenesen a gyer­­mekolvasók felé forduljanak. A for­radalom nagy költője, Majakov­szkij képeskönyv-szöveget is írt; »Mi a jó és mi a rossz<r című képes­könyvét Zelk Zoltán ültette át ma­­gyar nyelvre. Az utolsó évek egyik legnagyobb orosz prózaírója, a nem­rég elhunyt Alexej Tolsztoj, az orosz népmeséket irta át; gyönyörű mesekönyvét Vera Milovidova for­dította magyarra. A szovjet ifjúsági irodalom másik jellemző tulajdonsága az, hogy ko­molyan veszi a gyermeket Ez annyit jelent hogy a szovjet írók akkor sem kezdenek el leereszkedően gügyögni, ha a gyermekolvasóval állnak szem­ben. Tudják, hogy a gyermek is ér­telmes ember, aki kevesebbet tud ugyan és kevesebbet tapasztalt, mint a felnőtt, de a szép, a jó, az igaz iránt talán még nagyobb ben­ne a fogékonyság. Mindenre kiván­csi és mindent megért, ha egysze­rűen, világosan mondják el neki. Ia van mindjárt Alexander Kononov könyve: »Igaz történetek Leninről«, melyet Sík Endre fordított magyar­ra. Kis elbeszélésekből bontakozik ki az orosz nép felszabadítójának, a Szovjetunió megalapítójának hatal­mas alakja. A­ Sz. Jakovlev, a zseniális repülőgép-tervező, a Szo­­ciali­sta Munka Hőse, kinek vadász­­gépei, a_»Jako r-ok olyan nagy mér­tékben járultak hozzá a honvédő há­ború győzelméhez, maga számol be az Ifjúságnak küzdelmes életéről »A fellegekig« című könyvében (fordí­totta Zsombor János). Még két ifjúsági regény az, amely­nek semmiesetre sem szabad hiányoz­nia e futólagos áttekintésből sem, Valentin K­a­t­a­j­e­v könyve; Vá­­nya, az ezred fia, háborús regény. Egy kisfiúról szól, akinek a németek mindenkijét megölték elharryottan és félig elvadulva bujdosik az erdőben, amíg szovjet felderítők ráakadnak, szeretetükbe fogadják. A »bojtárka«, ahogyan a derék katonák herézik a gyereket, bátorságával, életrevalósá­gával, kedvességével méltónak bizo­nyul erre a szeretetre s méltónak bizonyul arra is, hogy pártfogójá­nak, a hősi halált halt Jenakiev ka­pitánynak utolsó akarata értelmében bekerüljön a Szovjetunió híres kato­nai nevelőintézetébe, a Szovorov-isko­­lába. Ezt a könyvet Lajta Zoltán, Ljev Kasszl­jnak, a moszkvai rádió ifjúsági szakosztálya vezetőjé­nek Drága kisfiam! című re­gényét Makai Imre fordította. Ez utóbbi már igazi pionír-regény és arról a hősi önfeláldozásról számol be, amellyel a kis pionírok vettek részt a honvédő háborúban. Ezek a könyvek nem szépítenek és nem ér­zelegnek, a mi ifjúsági irodalmunk­ban talán szokatlan őszintesí­ Trtfpl tárják a gyermekolvasó elé a háború bi­zgalmait. De aki azt hiszi, hogy a gyűlölet uralkodik bennük, az nem ismeri a szovjet lelket. KassziLi és Katajev könyve egyaránt az ember­ség a hűség és a szeretet könyve. Befejezésül említsük még meg Ja­kovlev könyvének egy fig­yelemre­­méltó tanulságát. Egy beszélgetésből, melyet Sztálinnal­ folytatott, kitűnik, hogy Sztálin, akit a szovjet n ép nem­csak vezérének, nemcsak sárjának, hanem tanítójának is szeret nevezni, az ifjúsági irodalom kérdései iránt meleg érdeklődést tanúsít, így hát természetes, hogy a SzovV!­­"' —>­­jó könyvet adni a gyermekek kezé­be jó szocialista munkának számít-AZ Szekundát kapott a tanár úr Irta: V. Karbovszkij 'Az öreg tanár írógépén kopogott, mikor dolgozószobájába toppant Pavlik. — Nagyapó,­­r mondotta a tőle telhető legboldogtalanabb hangon — nekem fáj a fejem és a hasam­ is egy kicsit­— Menj a mamához, Pavlik, hogy adjon neked hashajtót és gyorsan feküdt ágyba — mondotta nagyapó s fel sem emelte szemét a gépről-Pavlik megijedt, hogy ilyen ko­molyra fordult a dolog. — Nem, nagyapó, én csak ma ér­zem magam rosszul, holnapra el­múlik az egész. De ma korán isko­lába kell mennem és fordítást kell csinálni angolból, dehát hogy tudom ezt megcsinálni, mikor a fejem és a hasam­­. . . . . . — Aha, kezdem már érteni, miről van szó, — mondotta nagyapó — no öcsém, akkor hátra arc! foglalkozzék teljes erejével.Mindenki — De nekem ma semmi erőm sincs, — felelte Pavlik reszkető hangon, a szekrényhez dőlve, mintha ott ke­resne támaszt. — Ugyan, nagyapó, mibe kerül neked, ha.­­ látod, te tanár vagy! A tanár tovább kopogott a gépem ügyet sem vetve unokájára. Pavlik kis s­z­ünet után újból elkezdte: •_ Ugy­e, nagypapa, lefordítod? — Le.­, lehet — mormogta végre is nagyapó, de nem mulasztotta el, hogy szigorúan rá ne szóljon unoká­jára: — Ne zavarj! Pavlik megörült. — Látod, itt ezen az oldalon — és szolgálatkészen átnyújtotta nagy­apónak az angol nyelvkönyvet. — sVendégségben a nagynéninél*. El­beszélés. Látod? — Ühüm, — ügyet­­ em vetve rá mormogott a tanár — csak nem zavarj! — Hát meg leszed! Én később visz­­ogtaJÖvök- Jó? I CB Ühüm-Egy óra múlva jöhetek? — Ühüm. — Köszönöm, nagyapó. — hálálko­dott Pavlik és elfutott. Pontosan egy óra múlva óvatosan benyitott a dolgozószobába- Az asz­talon feküdt a szétnyitott nyelv­könyv és rajta a telegépelt lap-Pavlik ugrándozott örömében: — De jó nagypapám van nekem! Nem csapott be, m­eg­csinált­a! Fogta a könyvet és papírt, átmentt szobájába, hogy füzetébe lemásolja a feladatot. Másnap Pavlik sötéten, mint egy esőfelhő, érkezett haza az iskolából. Némán nyitotta ki nagyapó előtt a füzetet, hol­ott díszlett egy zsírosan fénylő, kék szekunda-nagy. — Mi ez? — csodálkozott nagyapó, lehajolt és elolvasta a sorokat — »fillokszéra — a szőlőtőkét meg­támadó kártékony­..* — Pavlik! Honnan vetted ezt?! — Nem, inkább te mondd meg, nagyapó, honnan ástad ezt ki? Lá­tod, most szekundát kaptál! — Ki? Én? Mire? — Erre a dolgozatra, természete­sen. Azért, mert a nagynéniről szóló dolgozat helyett ilyen zöldségeket írtam a füzetbe- A tanító néni azt mondotta, hogy ez a neveletlenség. Ezt nem vártam tőled, nagyapó! Nagyapa ahelyett, hogy elszomoro­dott volna, nagyon felvidult. — Ez az! A cikkem a fillokszérá­­ról. Tűvé tettem már érte a házat! — Hát akkor hová tűnt az én an­gol fordításom? — Lásd, megmondottam neked, hogy nem szándékozom angol fordí­tást csinálni, azért, mert ez —a csa­lás- Nekem megvan a magam dolga, — neked a­ tiéd. De őszintén szólva, — tette még hozzá mosolyogva — nem igazság, hogy szekundát kap­tam rá. Ez nagyon hasznos, jó cikk a szőlő hrt.nyűtnéről Fordította: KRISTÓF ANNA 11 h­írek Non György, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség főtitkára, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának meghívására, a magyar Ifjúság küldött­­­ségének élén részt vett a szovjet Ifjúság ezévi ös­szövetségi Sportünnepélyén. E­l­­ményeiről­ most részletes beszámolót kö­zöl a MADTSz hetilapjában, az iffjúság«­­ban. Itt írja: »A Szovjetunióban töltött 16 nap alatt annyit láthattunk, hallhat­­tunk, tapasztalhattunk, min­t sehol má­sutt a világon. A kétszázmilliós biroda­lom, ahol nincs sem kizsákmányolás, sem nemzeti elnyomás, a diadalmasan befeje­zett honvédelmi háború hősi lendületével valósítja meg a világ legnagyobb szabású újjáépítési és toMitk­ai tervét, a negye­dik ötéves tervet. Utunk folyamán lépés­ről-lépésre találkoztunk a honvédelmi há­­ború nyomaival, megcsodáltuk az újjá­építés iramát. Napról napra új és új ol­dalról ismertük meg a szovjet állam: leg-szo­v­jeti­fjúságnak nagyobb kincsének, a boldog életét« * Az Ifjúság augusztus 16-i száma Jubi­­leumi szám: a M&DISz központi heti­lapja egy esztendeje indult meg, azóta harcos szószólója a magyar ifjúság ér­dekeinek és azóta irányítja töretlen len­dülettel a magyar ifjúság küzdelmét a népi demokrácia teljes megvalósulá­sáért. * Az Úttörők kéthónapos versenye július 1-én indult meg, valamennyi nagy buda­pesti o­­ppat részvételével. A pontozásos verseny célja a mozgalom megerősítése, az örsi élet kialakítása, a kultúralét és a sport fejlesztése az egyes csapatokon és őrsökön belül. Feladatai közé tarto­zik az is, hogy az erősebb csapatok segítik a gyengébbeket. A verseny állása a hatodik hét után a következő: I. A XIV. kerület. II. A VII. kerület. III. Pestszentim­rc. IV. Rákosfalva, V. Pest­­szenterzsébet, VL A VII. kerület. T. „ÚJ szó"* Madóhivatala JBUBA Lizaebei-i.örUt 0-11, 1 ■'I J

Next