Uj Szó, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-04 / 3. szám

1947 Január 4, szombat Ki­­ ad róluk? Outtalai­­­ Sándor ma 67. (19:0, Braun Búza) 1942 április ö1-én vitték a frontra Pestszent­­lőrincról, 1943 jan. elején a Don vidéken el­tűnt. Tábor «zám­a 210/69. volt. Kérem azokat, *ki k találni,* tu-nak róla, értesítsék üukmann Sándornál, Bpest, VI., Eötvös u. 25/1». Keresem fiamat, ifj. Benöfi (121a*sej) Istvánt (19­16, Mihalik Anna). 1945 februárban Budán «vett fogságba. 1946 máj­usában kivitték Orosz* Országba, azóta nem tudunk rola* 11a «alaki tu­d valamit hul­ éiárol, kérem értesítsen-­k a címret Benő­fi Is­­tán, iipe?*, 11., Zápor u. 82. Kohn György (1918, Lang Ella). B.vonult 1912 pünkö­­dkor Szécsénybe. Utolsó lap 11H3 január 16-i dátummal a Don mel.öl. Tábori sz. 257/49* Kórhá­zban volt mint bc;eg, később ápJ’ó volt a Don me litt,*. Aki tud ról a valakik, 61‘te­­fu­tscu az Uj Bzó útján. Kér­­em fiamat Baranyai Lászlót, festő és gépi ervezető (1920, K­aitzinger Lenke). 19*3 január 1­-én Likova orosz községben es­e­tt fog­ságba. Azóta nem irt. Aki tud rala, é­l.»i>c Baranyai János festőt, B­led, itákóczi út 17. S­ on­e Kálmán (1917, Trombitás Margit;. Be­vonult már­ l­»-én Csáktornyára. Eltünt 1944 no­vember végén. Aki tud róla, értesitse finüségét Szente Kálmánnál, Lepsény, Nagyatádi u. 46. Veszprém m. Picz­ens tív szk. (1910, Papp Eleonora). El­tűnt a Don mellett Kre­tiki közelében 1943 jan. 14-én. Utoljára 1913 január 12 én adott él­etjeit magáról. Aggódó szülei kérik, aki tud róla, ér­tesítse a függetl­n Kisgazdapárt baranya vár­megyei központját, Pécs, Munkácsy u. at. Garay Vince (1920,­­Berrni Etel). Büürit Vence­nne­s és Sz­arloszkol között 1948 .január 18 án. Aggódó szül­ei kérik, aki tud ró­l, értesítse a Független Kisgazdapárt barany­a vármegyei köz­pontja.*, Pécs, Munkácsy u. 81-Papp Imre (19ü6. Végh Rozália) még Magyar- Országo n, Karkahoidasnál tűnt el mtá-be.- Ag­gódó felesége és kisfa kérik, aki tud róla, értesítse a Független Kisgazdapárt baranya vár­m­­gyei központját, Pécs, Munkácsy u. 31. Sajó Rezső (1904, Feuerstein Berta) kiment Gödöl­lről a 109/41­ századdal. Kere­ 4 felesége és kisfia, Paulay Ede u. 37. III. cm. Szántó Béla (1012, Schloss Ilona) kiment Gö­döllőről a 100/41. századdal. Értesitést kér Sajó Rezsőné, Pauly Ede u. 37. III. Cm­. Löw György (1904, Winder Margit) kiment Gö­döllőről a 1­09/39. századdal Értesítést kér Low György­né, Bp­est, Lövőház u. 27/b. Farkas Györgyről (11­27. F­uchl G­zella) aki tud, érte a Póe éd­sanyját, Miksa u. 5. 1. 8. Keresem férjemet, ifj. Szőke Istvánt (1969, Gál Erzsébet). Bevonu­l UM- ben Budafokra. Onnan kaptam tőle levelet. Aki tud róla, ér­tesítse aggódó feleségét s két kis gyermekét. Ifj. Szőke Istvánné, S­­ánaf jud Cluj, Román a. Golyha József szkv. (19M, Rácz Mária). Aki tud róla, értesíte feleségét, Go­yha Józsefnét« Szajo­ I, Siller Sándor (1013, Sifter Béla). Bevonult 1912 jún. 11-én Jászberénybe, musz -hoz. U el­»­jára 1042 okt. 23-án irt Oroszországból. Érte a sí­rat kó felesége­m Uj Szó kiadóhivatalához. Dr. Sallai Miklós (1918, lllrseb Györgyi). Utoljára 1944 októberben írt Munkácsról. Érte­­sitést kér édesanyja, ,dr. Sallai Ábráné, Bpegt, V*, Csanádi ui. 18. Keresem fiamat, Weinb­rger Györgyöt (19­0 Gottlieb Szeréna). Utó­só hír róla 1943 fe­buár­­ban, Sztarioszkol melletti Prochorovk­a mező­városban maradt a kórháznak berendezett asz­­talosműh­elyben. Értesítést kér M­einbergerné és Tibor, BpCI.*, VII­, Almásy tér 8. II. tft-Vár István gazdasági munkás (1914) 1915 már­cius 27-én esett fog^é­gba Székcsi hínáron. 1945 április 15 én vitték Szegeden keresztül Temes­vár felé. Azóta semmi bir róla. Ha valaki tud róla, értesítse Vér Istvánnét, Szeged, Királ.Ir­­balom 879. sz. Szélig XS séf (1017. Vertenz n Mária). Eltűnt 1943 jan. 14-én a Den kanyarnál Aki tud róla, értesítse feleségét, Szélig Józsefnél, Hőgyész. Petőfi u. 1 to. Ifj. Haász János asztalos (1912) e-Kb­* 1944 nov. a.-án. Aki tud róla, értesíts* »d* Haágy Jánosnál, Hőgyész. Pap Lajos (191 t) 1049 febr. 11-én vonult be a Szombathely, mellet­t Erdő ® pos­tára, a 13 sz. s­unkás századhoz. Aki tilt róla, értesítse özv. Pap Lajosnál. Csajág. Visz’ai József (1920. Lukács Mária). Eltűnt 1948 jan 30-án Siroki nevft vftrosb­an, a Don­­kanyarnál. Aki Mid róla, értesítse agg­dó fele­ségét, ifj. Visz­ki Józsi­fnés, Bodvaszilas, Ab­­ uj- Torna m. Nánás 4 János (1929. Házi Erzsébet) 1914 okt. 12-én esett fogságba Mezőberénynél. Azóta semmi bír róla. Aki tud valam­i. érte­sse Xánási Já­nost K módi. Ati’fa u. 21. Bihar m. Szilágyi János (1907. Egy n Mária). 1944 ápr­ 1-én vonult be. Ion szeptemberben esett orosz fogságba. Aki ‘ml róla, ért vitae Szilágyi Já­­nosnév, Komád, Atil­a u. 29. Bihar m. írászi Dániel (1909. Fodor V Imát. Aki tud róla, értesítse Trászi Dánielnél, Komádi* Kos­­gu­fh n. 11. Bihar m. Kerekem férjemét. Kövesd­ Mihályt (1920. W'tzI Már!a). EPflnt 1943 .n. M­én a Tan­kanyarban- Csapa­tcs*e 18/I. zlj. 2. százai Szek­­szárd. gyalogns. Aki tud róla, ér'esitse Kuvesdi M'báH'nét. Horvé^z, Po őfi «. 189. Avacs József (1920. Bessenyei Már‘a). Fog­ságba eset 1944 cl-1'bév­­­égén. Aki tud róla, értesítse szüle­t. Agocs János, Dombegyház, Levente ucca. Koltavéri Feren­ez (1917. Manger Anna)., aki 1943 jan­uár 17-én Voronyezsrnél e’»fínt. keres­ k azülei és testvérei Aki tud valamit róla, érte­­ni se Kolta­ 4r. Rajmundot. Bpest, VIII.» Bóka? János n 5 Zsák rórdoT villanyszerelőröl !!9?R R­ann Er­­zséb t) aki tud va’am’it érte­«?tse szüleit. Z­ák Bé’a, VII . Dob ucca 23. I. em 7. Javicza György zls.-ról, aki a 101. pe. hír. ezd.-tól 1941 október 20-án Ungtarnáca ás Nr.zy kapocs kö­zött töm el azóta «emmi hírt nem tudnak róla aggódó szülei. Újpest, Csokonai üces 14 KI TUD BI­LA? Láng József, gárdonyi lakos. 10. hadk­egészít­ő, 3. ezreddel! honvédkatona. 219 P8 tábori no?fa címen 1912-b*en Perba köz­­ségben volt S­itányi László főhadnagy parancs­­noksága a’alf. Azóta csilárija semmiféle hírt nem tud róla. Ak? hárma tnd holéléről vagy hogy létáról értesítve kétségben»rtf feleségét, Láng Józsefnét. Gárdony Pohér vérmegye. Burger László bdo őrm. (1919 Szabó Anna). Eltűnt 1043 január 17-én Verette község (Don) közelében Aki tud róla vala Tní* , értesítse szü­lött Burger Oyula. Bpest. VI­.. Rákóczi út 58. Verő György mu 7 (199­1. ® ehubert Józa' 1943 január köz­bén tűnt el a Voronyezs körüli bar­mokban Aki tud róla. közölni -f'-le<=e'T-ével. Verő Győrevné Bpes t. V., Szent István körút 2. Menczer Sándor kereske­ lősegédet d­űló- Bébe­r Róza­ keresik szülei. Bpest, VL, Lázár & ló. L em. 2. C] Szd Két egymást követő felhőszakadás kétszázm­illió dináros pusztítást okozott Albániában Jugoszláviában húszmillió dinárt gyűjtöttek és tízmilliót­­ a kormány adott az albán tesvérnemzetnek Belgrád. Albániát, amelyet a­­ ja­­poszláv népek testvérország­ ának te­kintenek, két egymást követő felhő­­szakadás érte. Az ítéletidő az ország­ életében példátlan pusztítást okozott. A belgrádi Poltika munkatársa be­utazta az árvízsajtolta albán vidéke­ket és megrázó képet fest a látottak­ról. A felhőszakadás annyira megr­­uzzasztotta a vad hegyi patakokat, hrjry csincs helyeken ezek szinte ten­g­erré dagadva, hatalmas terüle­teket árasztottak el. Amerre a höm­pölygő vízhullám elvonult, semmi sem maradt énség­ben. A házak kár­tyavárként omlottak össze. A sebes víz kimosta a földeken az elvetett őszi vetést. A szennyes ár magával sodorta az emberek szegényes lakás­­berendezési tárgyait és jószágait is. Sátrak alatt él a lakosság Az­ árvízsú­jtotta területeken jaj­­ves­ékelő, siró családokat talált az újságíró. A víz alatt álló városok­ból, így Skutnriból is, ahol ma is fél méter magasan­ áll a * víz, * t a lakosság a hegyekbe költözött. A kormány pillanattayi támogatásként, konyhákat létesített és sátrakat ál­lított fel, amelyekben a szerencsé­­len lakosság meghúzódhatott Sok gyermek mezítláb, rongyos ruhák­ban didereg a hidegben. Az áradás nyomai elszomorítóak. A nagyerelfi viz a­ hegyekből hatal­mas kőiket, sziklákat görgetett maga előtt s magával sodorta az út­jába kerülő gerendákat, lakásberen­dezési tárgyakat. A víz ereje olyan nagy volt, hogy gyökerestől tépett ki a földből vastag fákat. A csapás nagyságát még növeli az, hogy a víz a legtermékenyebb terü­leteken pusztított. A baj annál sú­lyosabb, mert az idei nagy szárazság miatt a termés amúgy sem volt ele­gendő s most a víz kimosta a föld­ből az őszi vetést és ezáltal a jövő­évi term­és is veszélybe került. A bel­grádi Politika tudósításában ki­emeli, hogy Albánia jobb sorsra érdemes, de a­zék népe az idén is éhh­alálnak néz elébe. Betemetett hegyi falvak Az első felhőszakadásnál sokkal nagyobb méretű volt a második, amely olyan területekre is eljutott, amelyet az első áradás megkímélt. A legérzékenyebb károkat a mező­­gazdaság szenvedte. A termőföldek hatvan százaléka áll víz alatt. Szak­értők szerint a legjöbb esetben már­ciusban lehet majt ezeken a földe­ken újra vetni, s akkor is már csak kukoricával és ennek­ következtében a jövő évi termésben nagy kiesés várható. A hegyekből alázúduló víz­­tömegt iszappal és sárrét­­eggel vonta be a bevetett földeket. H­asonlókép­­pen sokat szenvedtek a gyümö­csösök és az ola­fák is, amelyek Albánia élelmezésében igen fontos szerepet játszanak. Az állatállomány is meg­ritkult, egyes aktok teljesen kiürül­tek. A víz állati tetemeket sodor magával. A parasztok elveszteték tehenüket, kecskéjüket, amely táp­lálta a családot. Ma is vannak falvak, amelyeket teljesen betemetett az iszap és a hegyekből lezúduló kőtömeg. Politányfalu például nem is látszik ki a kőhegy alól. Segítség Albániának Az árvíz 15 millió albán frank ös­­­szegű kárt okozott, ami 187 millió dinárnak felel meg. Az albán kor­mány szerény eszközeihez mérten nyomban a bajbajutottak segítségére sietett. Mindenekelőtt a hegyi pata­koktól védettebb helyekre költöztetek a lakosságot élelmiszert és a legszük­ségesebb ruhaneműt osztotta ki kö­zöttük Jugoszlávia népeinek szíve is meg­mozdult, országos gyűjtést rendez­­tek Minden falu és minden gyár ki­vette részét az adományokból. Közel húszmillió dinárt adtak­ ­ össze, ami az elszenvedett kárnak több, mint húsz százaléka és így a jugo­szláviai támogatás messzemenően elősegíti az albániai­­ károsultak talpraállítását és megsegítését. A jugoszláv kormány tízmillió di­­náros segítségével most harmincmil­lió dinár áll rendelkezésre az albán árvízkárosultak részére- T. P. A Szóv’c­sanló múlt évi legnépszerűbb kön­yve Az el­múl­t év kulturális eseményei­re visszapillantva, a moszkvai rádió megemlítette, hogy az év legnépsze­rűbb könyve Fagyejev »Ifjú gárda« című regénye volt, amely 300.000 pél­dányban látott napvilágot. Nyolcvan új színház kezdte meg működését a Szovjetunió területén és ezzel a színházak száma 1000-re emelkedett. 5 CU CXva&á Újai Üzenet a marsanszki doktornőknek! A marsanszki 64. sz. láger egykori la­­kója hálás újévi üdvözletet küld az orosz doktorioáknak: az orvos-major nők­nek, százados-orvosnőnek. Nem felejtem el, hogy milyen önfeláldozóan gondoz­ták a magyar foglyokat. Nem tekintet­tek bennünket ellenségnek és olyan szere­tettel kérdezték naponta magyarul: mi fájt Mert még a magyar szót is tanul* gatták, hogy saját nyelvünkön úrik*­­lődjenek hogylétünk felől. A súlyos betegeket még éjjel is meg­látogatták és injekciót adtak nekik. Ez volt az igazi emberszeretet, az emberi gyarlóság fölé emelkedés. Kedves Doktork­ák! A magyar hadi­­foglyok ezt nem felejtik el. Ezért Innét a messze hazájukból is köszönetet m­on­­danak. Ott nem volt mód megköszönni. Talán az »Uj Szó« elviszi a köszönetét és a hálát messze Marsanszkba, — a Volga közelébe — elviszi sz én hálámat és kö­­szönetemet is a 20B. és a 15/A. laza* rsttbo a doktoricáknak. Arra kérjük, hogy gondozzák, gyó­gyítsák a még ott lévő fogoly bájtéi* sóinkat is szeretettel, hogy mi el db!) ők !* hazajöhessenek! Egyben e helyen köszönöm meg Mo#* kovicz doktornak a magyar musz. orvos­nak, aki velem együtt jött haza — ,hogy olyan jó szívvel kezelte a fogolybetege­ket. Ő volt a m­amaszki magyar foglyok önzetlen és lelkiismeretes »fogoly­orvosa«, vigasztalója és oktatója. Isten áldja meg ott Nyíregyházán vagy ahol jekemleg tartózkodik! POBY LATOS tanító, volt marsanszki hadifogoly, Borzavár, Veszprém megye. »süt ALEXE] TOLSZTOJ A KENYÉR FORDÍTOTTA: MAKAI IMRE REGÉNY 60 — Csendesebben, csendesebben, mu­zsikok, ne tülekedjetek, hé! (És aztán odasúgott Jermannak:) Szállj le, majd én magam beszélek a fejük­kel... Húzódjatok csak egy kicsit arrébb, engedjetek utat ennek az em­bernek. Jerman megállt az asztal mellett, schorgisztotta a fejét és zihálva lé­legzett. Szasa Tribka meg töröl­te ráncos száját, sarkig nyitotta apró, halvány szemét. Cserzett, redős arca egy­­ü­gyűnek és nyíltnak látszott, de mindenki tudta, hogy Szasa Tribka ravasz, okos asszony és jól fel van vágva a nyelve. — Emberek, asszonyok, hát , én most a ti nyelveteken akarok szólni hozzátok, ha az értelmes beszédet nem értitek... Minek vetitek úgy rá magatokat Jerman elvtársral ö az íróasztal munkása, én meg a tö­megek közt dolgozom — most velem beszéltek... Egy hang a tömegből: — Eg­y követ fúj az egész banda. Egy másik: — Ne bántsd, mert még az anyád mindenségét kezdi emlegetni... — Ha em­ eve em, se görbül meg egy haiam szála se, fiacskám. — fe­lelte Szasa Trubka, összehunyorí­­totta szemét és széle­ pbb terpesz­tette lábát, hogy biztosabban megáll­jon a rozoga asztalon. A férfi tű, az asszony meg cérna, valamikor így mondták... De most az asszony a tű, te pedig a cérna, húzódjál csak utánam és ne pivaszkodj. A tömegben többen elnevették ma­gukat. Egy dühös hang közbekiál­­tott: — Par­­ ne« nők, hisz nadrágot hú­zott... Minden hájjal megkent szi­­p­orgó!... Sza«a Trukka felkapta a szót: — »Ahs!«^ — és tovább évődött: — Minek vettem magamra ezt a nadrágot! Biztosan azért, mert jól áll! (Egyes hangok:^ »Fordulj meg!« »Guggolj le!« »Szűk egy kicsit!« »Szétreccsen, vigyázz!« és egyik-má­­sik a haho­át még olyan erős meg­jegyzéssel is fűszerezte, ami nem bírja el a nyomdafestéket.) Én már­ ezelőtt is görbén néztem a tulajdon szoknyámra... Felmegy az ember az emlevényre, mindjárt azt mond­ják: »Nincs Ut keresnivalód, nagy a mama, minek tolod ide a képed... Elmegyek a vezérkarhoz, nem eresz­tenek be szoknyában. Én állítom: nem vagyok vénasszony... (Néhány dévaj hang megint megeresztet­t egy­két lenyomhatatlan kifejezést.) Én harcos bajtárs vagyok, én a tanyá­kon egymagam két fehérbandát in­téztem el mindörökre... Úgy meg­untam a szoknyát, hogy lát­ni sem akarom... Ma hazaszaladok, hát ott lóg Miska fiam egyenruhája a falon, magamra húztam, elvettem még a pisztolyát és most ezért vagyok itt.... A barátságos ráncok közül most színevesztett, de nagyon is okos, egy­általán nem vén asszonyos szempár nézett a hallgatóságra.­­ No, de eleget b­esúgtunk, térjünk a tárgyra... Én már beszéltem ma az én aszonyaimmal. A fakikötőben nálunk van vagy hatezer asszony... Jobban dolgoznak, mint ti és többet is keresnek, mint ti, férfiak... — Na-na, Szasa!... ■— Na, ne lódíts már akkorát! — Jobban, jobban!... Az én uszo­nyaim jól meg vannak szervezve. Mulasztani is ritkábban mulaszta­nak, pálinkát se isznak. — Hazudsz, te boszorkány, hisz te is úgy iszol, mint a kefekötő... _— Én igen — az más lapra tarto­zik, én a kormány vagyok, a ken» külön porció jár... (Sokan megint elnevettték magukat és hangosan csó­válták a fejüket: »Na, ennek jól fel­­vágták a nyellét, mindenre kész van nála a felelet.«) Hatezer asszony meg ennek a jól fe­cseperedett szakállas társaságnak a fele ittmarad a huh»* l

Next