Uj Szó, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-15 / 11. szám

6 „Jl szabadság ára“ Az 1940-es év német orvtámadásai so­rától la kiemelkedett aljasságában a semleges, békés kis Dánia ellen intézett támadás. A dán nép azonban méltó vá­laszt adott a fasiszta megszállóknak. Aki Európa szabad rádióállomásait hall­gatta, nap mint nap újabb és újabb hír­­adásokat kapott a dán hazafiak által a német hadigépezetben okozott károkról, szabotázsakciókról, fegyveres támadáso­k­­ról, szívós és elkeseredett belső ellen­állásról. Ez a hősies küzdelem a túlerő ellen a tárgya »A szabadság ára« című új dán filmnek, amelyet a Scala-filmszínház mutatott be. Bár a téma magában rejti a túlzott romanticizmus veszélyét, a film rendezője igen szerencsés kézzel nyúl eh­hez a kérdéshez is és mindenki számára rokonszenvessé teszi a mélységes em­­beri, póznélkü­li hősiességű, életükért remegő és mégis pillanatonként életüket kockáztató dán hazafiak szemérmes ro­mantikáját. Nagy szavak hangzanak el a filmben, de olyan formában, hogy senki számára nem lehetnek visszatetszőek. Igen jó keresztmetszetét adja a film az európai ellenállás belső szerkezetének is. Egymás mellett küzd a közös célért a munkás és az orvos, a diák és a föld­műves, a politikailag iskolázatlan pol­gár, aki csak az idegen elnyomás sú­lyát érzi és az öntudatos forradalmár, aki a dolgok mélyebb összefüggéseit is tökéletesen átlátja. A szereplők egyike sem sztár, de vala­mennyien tökéletesen elhihető és el­hitető alakítást nyújtanak, nem színé­szek, hanem élő emberek. A sok jó ala­kítás közül is ki kell emelnünk a Mi­chaelt játszó főszereplőét. Kár, hogy a szép és töretlen vonalú film szükségtelen és kissé erőszakolt happyt-enddel végző­dik. A szép és igaz film őszinte, megérde­­melt sikert aratott. SZEKERES JÓZSEF S/z&t&M'ztoi üzeneted Steiner Klára, Szakos, A hadif­ogolytevelevés közvetítése díjtalan. Ul Sió A szovjet hatóságok visszaküldik Magyarországra a lispei olajipari berendezéseket Az ausztriai szöv­et övezetből minden visszakerült Tíz hónapja működik a magyar Hazahozatali Kormánybiztosság. En­nek a tíz hónapnak eredményeiről számolt be kedden délelőtt Nyárády Miklós államtitkár-kormánybiztos. A Bécsben, Frankfurtban és Inns­bruckban működő hazaszállítási bi­zottságok ez alatt a tíz hónap alatt mintegy 1700 millió forint értékű magyar tulajdont hoztak vissza Ma­gyarországra. A visszahozott értékek közül a­­ leg­jelentősebb tételek a következők: a Magyar Nemzeti Bank 30.000 kg-nyi aranykészlete, a Postamúzeum 2,5 millió dollár értékű bélyeggyű­jtem­é­­nye, 1000 darab ló, a földművelésügyi minisztérium kísérletügyi intézeté­nek platinakészlete, 62 karát ipari gyémánt, az OTI rádiumkészlete, a Széchenyi Könyvtár 600 láda könyve (köztük a világhírű Corvina-kóde­xek), egy 500 ágyas kórház teljes felszerelése, mintegy 50 vágón gyógy­szer és kórházi műszer, 300 autó, az állami méntelepek lószerszámai. 500 írógép, 700 vasúti kocsi, a MFTR 22 hajója, a DETERT 2 tengerjáró ha­jója, az Első Magyar Gazdasági Gép­gyár (EMAG) 47 vagonnyi felszere­lése, a Szépművészeti Mú­zeum 80 millió dollár értékű képanyaga, az Állami Pénzverde 14 vágón nikkel­és rézpénz-készlete, a bábolnai és kisbéri ménesek 317 tenyészlova, stb. Mindez csupán hányada az ameri­kai, angol és francia megszállási öve­zetekben lévő hihetetlen mennyiségű magyar anyagnak — amelynek rész­letezését az Új Szó már ifibb cikk­ben közölte — és amelynek felkuta­tása, csomagolása és szállítása a kormánybiztos reményei szerint 1947. évben meg fog történni. Más a helyzet az ausztriai szov­jet övezetben, amelynek bécsi fő­parancsnoksága éppen most kö­zölte, hogy visszaküldi Magyar­­országra az utolsó még ottlévő jelentős magyar vagy önteteit: a lispei Magyar-Amerikai Olajipar R. T. 60 vagont kitevő rendkívül értékes fúró- és kutatóberende­zését. A fentebb említett EMAG-gépeken kívül minden más ipari berendezés a szovjet övezetből került vissza, így az Egyesült Izzó rádiócső-gyártás­­ra szolgáló gépei, a magyarországi Philips-művek, a Veith és Társa, a Marx és Marx-gyár gépei, úgyhogy a szovjet övezetben jelentősebb tételű magyar érték már nincs. A szovjet övezetből visszakerült té­teleket a Szovjet Hadsereg szállítja és kísérteti egészen Budapestig. A kormánybiztosság terveiben a többi hajó hazahozatala szerepel a legközelebbi teendőként, amely a jég­zajlás és a rendkívül alacsony víz­állás elmúlta — valamint az angol magánhitelezőkkel való tárgyalások befejezése — után történhetik meg. Az amerikai zónában ott van még a magyar ipari leszerelések és nyers­anyagok jórésze, hídépítési és hajó­építési anyagok, az angol zónában való tájékozódásra és összeíró mun­kára pedig csak most kaptak enge­délyt a magyar szervek. Az egyik legközelebb hazakerülő tétel az­ Opel és a Lamp­art gyárak nagyértékű gépállománya lesz. A francia zónában most leltározzák a Kistext 800 ezer méter textiláruját. Itt van ezenkívül kb. 500 ló, némi nyersanyag és vasúti gördülőanyag. A magyarországi zsidóktól elrabolt ékszerek Salzburgban és Innsbruck­ban vannak. Ezek hazahozatalát a békeszerződés értelmében szervezendő külön alap fogja intézni. Angol és amerikai kormánykörök­nek eredetileg az volt az álláspont­juk, hogy csak az 1945 január 21-e — a magyar fegyverszünet napja — után kihurcolt javakat szolgáltatják vissza. A szovjet álláspont már kezdet­ben az volt, hogy minden Ma­gyarországról elhurcolt magyar vagyontárgy visszaszolgáltatandó. Az angol és amerikai álláspont is éppen Molotov szovjet külügyminiszter határozott állásfoglalása és a magyar kormányférfiak moszk­vai, londoni és washingtoni látoga­tása­ után változott meg. Végezetül két érdekesség: Budapest rádiumkészlete e pilla­natban Belgiumban van, ahova mintegy hat tonna földdel együtt szállították. A rádiumikészle­tet ugyanis bombatámadás érte; telje­sen szétfolyt és most — több c­”­en­­dőre tervezett munkával! — a hat tonna földből fogják kiválaszt­ani A másik: a Németországba és Ausztriába hurcolt javak ügyében tizennyolc különböző állam van ér­dekelve: 18 restitúciós bizottság mű­ködik Németországban. Magyaror­­­szág — ezek közül az egyetlen »volt ellenséges« állam — eddig egyedül jóval többet kapott vissza, főként a Szovjetunió nagylelkűsége folytán, mint a többiek együttvéve. Mikor ezt megállapítjuk, nem hallgathatjuk el, hogy például Románia — idejében való­ észreférésével — el tudta ke­rülni minden vagyontárgyának el­hurcolását ... LÉVAI BÉLA anarchisták mellének pisztolycsövek szegeződtek. — Mi az? — ordította Lukas és a körülöttük tolongó tömegben osztag* jabelit keresett szemével Mindez hirtelen ment végbe, a pa­rancsnokok fellépése erélyes és ha­tározott volt. A matrózok eleresztet­ték Rudnyevet és Mezsint. Egy anar­chista — egy apró termetű, inas, tűzi vörös hajú — a tömeg közé rohant, de ott hosszú hajánál és gallérjánál fogva megragadta őt a hatalmas Bé­kán, megrázta és visszahajíto­tta a körbe... Mezsin keserű nyálát nyeldekelve mondta Vorosilovnak: — A »Teknősbékával« kezdtük, el­határoztuk, hogy ellenőrizzük azt a széfet, amelyikben a hadsereg érté­kei vannak... Azonnal kisült, hogy a legénység egy részének nagyon el­lenséges a hangulata. Ez a három még revolverrel is megfenyegetett bennünket és nem akarta megenged­ni, hogy felnyissuk a széfet... Ar­ról van szó, hogy a »Teknősbéka« körül, meg magában a kocsiban is ott, találtuk ezeket, ezeket — és ujjá­­val az anarchisták felé bökött — Nyilván agitáltak. A hangulat egyre parázsabb lett... Mi továbbra is kö­veteltük, hogy nyissák ki ... Kivon­­szoltak bennünket a vagonból és agyonlövéssel fenyegetőztek... — Hazudsz, kutya! — A három matróz egyike — egy himlőhelyes, pirosarcú, lapos orrú alak — szét­lökte könyökével azokat, akik fogták és dühtől égő zöldes szemét Mezsinre meresztette. — Hol voltál te varan­gy­osbék­a, amikor mi, tengerészek már vérünket ontottuk a forrada­lomért? ... A másik kettő visszatolta a­­ nekik szegzett revolvercsöveket és lódítot­ta, amit az első mondott. — Ne ijesztgessetek bennünket ilyen játékszerekkel, jól ismerjük a forradalmi törvényt... Megint rövid dulakodás keletke­zett. Szapora szitok és káromkodás. Bachvalov remegő pufók arccal kia­bálja, hogy oszoljanak szét, enged­jék elszállítani a letartóztatottakat. Vorosilov izgatottan, de színleg nyu­godtan nyújtotta kezét Bokun felé, gyorsan mondotta: »Szaladj csak a zászlóaljhoz — riadó, fegyverbe ide !... Az egyre fokozódó zűrzavar közepett a még szorosabban, még közelebb nyomuló tömegben fülsiketítő han­gok hallatszottak: — Olyan rendet vezetnek be, mint a Romanovok !... — Eladtak bennünket!... — Ki ez, hogy így parancsolgat? Gyerünk csak, ide azt a Vorosi­­lovot ! — Feleljen!... Vorosilov, gyere ki! — Elljen az anarchia! — kiáltotta néhány torok. A parázs hangulat egyre fokozó­dott. Már nem lehetett megkülönböz­tetni az egyes hangokat. A himlőhe­­lyes matróz kiabált a leghangosab­ban... Úgy látszott, már-már eldör­dül egy lövés és mindjárt a földön kezd hengergődzni ennek a sok ordí­­tozónak a teste... A tömegből elő­tolakodott Csugaj. Pántlikás sapkája alól egy hajcsimbók buggyant a homlokára, arca széles, szeme kerek volt, és mintha fajanszból lett volna, semmiféle kifejezés sem ült benne. Bajuszát hegyesre pödörte. Matrózos, kacsázó járással odament a ragyás tengerészhez és se szó — se beszéd, karja egész lendületéből öklével oda­kent neki egy betyárosat a halánté­kára. A ragyás összerogyott, »Úgy kell neki!« — kiáltották többen a tö­megből. A matróz másik két cimbo­rája azonnal befogta a száját és visszatámolygott Csugaj elől. Lukas kinyújtotta erős nyakát. — Elvtársak, mindenki tudja, hogy az én zászlóaljamban ezerkétszáz szurony van és enyém az egész tü­zérség ... Nem fogok sokat teketó­riázni ezzel a csürhe bandával... (Folytatása következik) A Szovjetunió Tudományos Akadémiája felajánlotta kiadványait Magyarországnak A Szovjet Tudományos Akadémia művészettörténeti intézete meleghan­gú, levélben válaszolt a magyar Or­szágos Könyvtári Központ kérelmé­re és közölte, hogy készséggel áll rendelkezésére­ a szovjet festészetre, szobrászatra, építészetre, színházra és zenére vonatkozó kiadványok te­kintetében. MOZIK MŰSORA ■ki­ iák&d­S8WBEK&mS85m&­­gr. , Szovjet filmek más NAGY-BUDAPESTEN: KOSSUTH (Budapest): A préda. — MARX: Tito népe; 1946 május 1. — OMNIA: Ta­ « Iátt gyerek. — PARTIZÁN: Napkeleti sze­­­­re­llmesek. — ROYAL APOLLO: Diadalmas Péter. — URÁNIA: Szerencse feli BÉKE (Rákospalota): Cirkusz. — SZÉ­CHÉNYI (Pestújhely): Dubrovseky, a be­tyárok kapitánya* — UNIÓ (Pestszent­lőrinc): Szerencse fel! 1947 Január 15, szerda BUDAPEST: ADY: Boszorkányt vettem feleségül (3, 5, 7). — ALFA (Kőbánya): Címzett ismeretlen (7*6, 7*8). — ASTORIA (Kőbánya): Fekete ember (5, 7). — BELVÁROSI: Csattan a csók (5­7). — BODOGRÁF: Texasi álarcos (7*4, 7*6, 7*8). — CAPITOL: Lehull az álarc (2, 4, 6, 8)­— CORSO: A szerető két arca (7*4, 7*6, 7*8). — CITY: A nagy kaland (724, 7*6, 7*8). — CORVIN: Kétágyas hálószoba (7*4, 7*6, 7*8). — DÉCSI: Tav­asz a Broadwayn (4, 6, 8). — DÓZSA: Szerteean kikötője (7*6, 7*8). — ELIT: így történ** (7*4, 7*6, 7*8). — ÉVA: Egymásért (7*6, 7*8). — FLÓRIÁN: Szerelem beleszól (előad. kezdete (7*4, 7*6, 7*8). — FÓRUM: Tavasz a Broadwayn (7*4, *­*6, 7*8). — KÖRÚTI HÍR­ADÓ: Magyar, szovjet francia híradók. Sport­híredó: Nemzetközi aktualitások (folyt, előad, reggel 9-től este 10-ig). — HUNNIA: Három testőr és Kongo, a fekete extázis (7*4, 7*6,­ 7*8). — JÓZSEF ATTILA: Villamosszék felé (4, 6, 8). — IPOLY: Csattan a csók (7*4, 7*6, 728). — KAMARA: Az operaház fantomja (7*4, 7*6, 7*8). — KOSSUTH (Budapest): A préda (7*4, 7*6, 728). — LLOYD: Boszorkányt vettem feleségül (7*4, 7*6, 7*8). — MARX: Tito népe, 1946 május 1. (7*4, 7*6, 7*8). — OMNIA: Talált gyerek (4, 6, 8). — PALACE: Amiről nem beszé­lünk (11, 1, 3, 5, 7). — PARTIZÁN: Napkeleti szerelmesek (7*4, 7*6, 7*8). —­ PHÖNIX: Párizs rejtelmei, fii, X. 3, 5, 7). — ROXY: A gyanú árnyékában (2, 4, 6, S). — ROYAL APOLLO: Diadalmas Péter (Vt4,­­A6, 8). — SAGVAHI: Pal a tűzpiros virágról (V*4, Vs6, V:8). — SCALA: A szabadság ára (4, 8, 8). — SZABADSÁG (Budapest): Tünemény (Vs4, Vr6, V28). — ÚJ­LAKI: Szép kis család (V=6, V28). — URÁNIA: Szerencse fel! (4, 6, 8).­­ VÁROSI SZÍNHÁZ: Arad a vihar (3, 5, 7). — ZUGLÓI: Asszony a vonaton (V­:6, V:8). KÖRNYÉK: BÉKE (Rákospalota): Cirkusz (5, 7). __ FO­RUM (Pestszentlőrinci: Csa­k a papa meg ne tudja (Vrß, V18). — FLÓRA (Kispest): Bűn és szerelem (V16, V*8). — KOSSUTH (Pesterz­éke): Szép kis család (­1,8. (1,8). — ROYAL (Kispest): Férfiak kedvence O/16,­­1,8). — SZABADSÁG (U)pest): Torpedótámadás (‘­16,­­1,8). — SZÉ­CHENYI (Pestújhely): Dubrovszky, a belvárok kapitánya (­1,6, V*8). — TÁNCSICS (Csepel): Asszonyért (V26, 'la). — TÁTRA (Pestrzsébet): Csak névleg (3, 7). — TÜNDÉR (Újpest): Vas­­korona (V26, V18). — TAVASZ (Rákospalota): Őrség a Rajnán (5, 7). — UNIÓ (Pestszent­lőrinci: Szerencse felt (Vs6>­­fa). SZÍNHÁZI műsor ÁLLAMI OPERA: Pique Dame (6)­ •— NEM­ZETI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (ifjú­sági előadás, 2): Antonius és Cleopatra (7(7) - NEMZETI KAMARASZÍNHÁZ: A bunda (7). VÍGSZÍNHÁZ: Nincs előadás. — PESTI SZÍN­HÁZ: A tőzsdelovag (7). — BELVÁROSI SZÍN­HÁZ: Jakofiovsaki és az ezredes (7). — MA­DÁCH SZÍNHÁZ: Egerek és emberek (7)* MŰVÉSZ SZÍNHÁZ: Tizenkét éves vagyok .(7)­­ MAGYAR SZÍNHÁZ: Janika (7). ~ FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ: Fekete liliom (7). — PÓDIUM: Túl a konferencián (7*8). - ROYAL REVÜ VARIETÉ: A Royal Színház fantomja (7). — KAMARA VARIETÉ: Amiről beszélünk (7). ra3eT.a CoBeTCKofi ApiíHH Husi BeHrepchoro HacejeHas mVJ SZÓ“ szerkesztőség Budapest, VII. Erzsébet-körút 9-11.1. Newyork-palota. Telefon: Titkárság: 221—880, fiúosztály: 222 - 046 Kiadóhivatal: 420—783. Hirdetési és terjesztési osztály: 222—083.

Next