Uj Szó, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1947-01-09 / 6. szám
2 Uj Szó A nemrégiben leleplezett demokráciaellenes szervezkedés ügyében megkértük Domokos Józf Ipwffí’ balám ügyészt, hogy az eddig ismert adatok alalmin nyilaatkozzék ■’z ügyről az »Uj Szó« olvasói ormára. A legfőbb államügyész a következőket mondotta: »A teljes tényállás ismerete nélkül jogi értékelést adni n nehéz. Azonban már az eddig rendelkezésre álló hivatalos jelentések ala ma is megállapítható, hogy a gyanúsítottak demokratikus államTéművnk megdöntsére iré'n’ö-vezkedést kezdeményeztek, illetve ilyen szervezkedésben résztvetek. A demokratikus államrendünket védő 1946. évi VII. törvénycikk 1. szakaszának első bekezdése szerint pedig mindenki, aki ilyen szervezkedést kezdeményez, vezet, vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti, bűntettet követ el és halállal vagy életfogytig tartó kényszermunkával, esetleg életfogytig tartó, vs*« 5—15 évig terjedhető fel házzal büntethető. Ugyanezen törvényszakasz második bekezdése értelmében bűntettet követ el az is, aki ilyen szervezkedésben tevékenyen részt vesz, vagy azt előmozdítja. Az ilyen résztvevőnek a büntetése — kényszermunka, amely öt évnél rövidebb nem lehet, vagy testi gyengeség esetén öt-tizenöt évig terjedhető fegyház. A törvény azonban nemcsak azokat rendeli büntetni, kik ilyen szervezkedést vezettek, vagy abban részt vettek, de még azt is, aki ilyen szervezkedésről hiteltérdemlő tudomást szerzett és azt a hatóságnak nem jelentette. Az ilyen személyt vétség miatt öt évig terjedhető fogházzal rendeli a törvény büntetni. Amit márat elmondtam, az csak a főbüntetés. Ehhez járulnak még a mellékbüntetések. A politikai jog gyakorlatának minden esetben való felfüggesztése, hivatalvesztés minden esetben, meg a vagyonelkobzás. A nem magyar állampolgárt az ország területéről örökre ki kell tiltani, a magyar állampolgárt pedig tartózkodási helyéről ki lehet tiltani. A szervezkedést vezető személyeknek egész vagyonát el kell kobozni, a résztvevők esetében pedig a bíróság vagy teljes, vagy részleges vagyonelkobzást mond ki. A nyomozás eddig ismertetett adatai alapján annyit már eddig is meg lehet állapítani, hogy ez esetben a törvényben tilalmazott szervezkedés folyt, tehát a cselekmények elbírálásánál ezt a törvényt kell alkalmazni.« A demokratikus államrend ellen irányuló összeesküvés büntetései halál Domokos József legfőbb államügyész nyilatkozata 1947 január 9, csütörtök Lap betiltások A belügyminiszter 500.006.1947. #&, január 4-én kelti rendeletével a Szom*bathelyen megjelenő »Nyugati Kis Újság« című napilapot két hétre beetiltotta, mert a lap január 3-i számában az ország belső rendjének és köznyugalmának megzavarására alkalmas közleményt tartalmazott A belügyminiszter január 3-án kelt 500 004/1947. számú rendeletével a Székesfehérváron megjelenő »Fehérvári Kis Újság« című napilapot három napra betiltotta, mert a lap december 31-én megjelent 157. számában az ország belső rendjének és nyugalmának megzavarására alkalmas cikket közölt. . . A belügyminiszter január 3-án kelt 500.003/1947. számú rendeletével a Hódmezővásárhelyen megjelenő »Vásárhelyi Független Újság« című napilapot egy hétre betiltotta, mert a lap december 31-én megjelent^ 241. számában az ország külpolitikai érdekeit súlysan sértő közleményt tartalmazott. SZÍNHÁZI műsor OPERRHAE: Sába királynője (6). — NEMZETI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (7). — NEMZETI KAMARASZÍNHÁZ: A biarlá (7). — VÍGSZÍNHÁZ: Clauda (7). PESTI SZÍNHÁZ: A t üzsdelovag (7). — BELVÁROSI SZÍNHÁZ: Jakobovszki é az ezredes (7). — MADÁCH SZÍNHÁZ: gyerekes emberek (7)— MŰVÉSZ SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger (7). _ MAGYAR SZÍNHÁZ:Tunika (7). — FŐVÁROSI OPF.HETTSZÍNHáZ: Fekete liliom (7). - PÓDIUM: Túl a konferencián f/(8). - ROYAL REVÜ VARIETE: A Royal Színház fantomja (7). Megdöbbentő részletek Magyarország kirablásáról Néhány napja írtunk arról az örvendetes tényről, hogy újabb magyar értékek kerültek vissza Nyugatról a Szovjetunió nagyjelentőségű bejelentése nyomán, mely szerint Ausztria szovjet megszállási övezetéből minden ottlévő magyar értéket visszaküldenek. Ezek az események adják meg az időszerűségét annak, hogy foglalkozzunk a kérdéssel: hogyan is rabolták ki a németek és a nyilasok Magyarországot. A Mocsáry—Bether-féle terv Az ország »tervszerű« kirablása 1944 október 15-ike után kezdődött. Az aljas terv első állomása a Mocsáry—Becher- féle szerződés volt, amely Erdélyre és a tiszántúli területekre vonatkozott. E terv szerint a »kiürítést« az SS Obersturmbannführer Becher vezetése alatt álló szervezet hajtja végre és működéséért az elszállított javak 50 százalékát kapja meg... Október 22-én megbízást kapott Becher a teljhatalmú megbízottitól, Veesenmayertől, hogy a háború továbbviteléhez szükséges anyagokat és élelmiszereket Magyarország kevésbbé veszélyeztetett területeire szállíttassa. Rövidesen azonban olyan kis terület maradt a nyilas kormány fennhatósága alatt, hogy a vasútvonalakon beálló torlódás következtében a »Deutscher Transportbevollmächtigter Ungarn und Slowakei« és a magyar közlekedésügyi kormánybiztosság 50 vonattot a magyar határhoz közel eső németországi rendezőpályaudvarokra irányított. Valamiféle bizottságokat alakítottak, amelyek a kimenő szállítmányokat vették volna számba, a bizottságok azonban november 10. után létesültek, a vonatok egy része viszont már november 2-től kezdve ®l ment. Mondanunk sem kell, hogy a bizottságok tisztekből és nem szakértőkből állottak. 1944 november 10-ére már az is kiderült, hogy ezeknek a szerelvényeknek a »felfogóállomásokon« való tárolása sem lehetséges. Az árut tehát be kell raktározni. Amíg megfelelő számú magyar tiszt nem érkezett, a beraktározást egy német tiszt végezte. Dr. Boden német gazdasági főmegbízott garancialevélben biztosította a magyar kormányt, hogy az áruk továbbra is Magyarország tulajdonában maradnak. Mindezt megerősítette Körner német tábornok és Müller német közlekedésügyi minisztériumi főmegbízott is. Gyakorlatban azonban mindez úgy festett hogy a németek — hivatkozva a magyar honvédelmi minisztérium és a német véderőfőparancsnokság között 1941- ben (!) kötött megállapodásra, mely szerint »Wehrmachtgut«jelű és zárt katonai szerelvények nem vizsgálhatók meg— a szállítmányokat amelyek német katonai fuvarlevéllel mentek, meg sem engedték tekinteni! Az ország kirablása tehát akadálytalanul folyt. A németek sokszor az erőszaktól sem riadtak vissza, a panaszokra pedig a Szálasi-kormány nem is reagált. A honvédelmi és a közellátásügyi minisztériumok kiküldöttei közül többen németül sem tudtak. A felfogóállomásokra érkezett magyar szállítmányok nagy részét nem is raktározták el, hanem azonnal bevonták a német gazdasági életbe. A magyar állam kezébe még csak átvételt igazoló okmány sem került. A német fuvarlevéllel menő vagonokat minden további nélkül német tulajdonnak tekintették. Ilyen ezredes, a fcroelő. 1944 december elején a már Bécsben tartózkodó »magyar« honvédelmi minisztériumban megjelent Ilyen ezredes,az OKW Feldivirtschaftsamt Erfassungsstab vezetője és bejelentette, hogy a »torlódás miatt kényszerülve voltak a magyar javak egy részét értékesíteni«... Novembertől — a vagonok átmeneti leállításától decemberig, az értékesítésig — rövid volt az út Miután a németországi raktárhelyzet egy hónap alatt nem változott lényegesen, nyilvánvaló, hogy az »evés közben jön meg az étvágy« esete állott be... Működik a Battha-törzs! A kiürítést december közepén a közellátásügyi minisztériumra bízták. Ez megállapodást kötött a németekkel és felállították az úgynevezett „Battha-törzset«, Battha Pál földművelésügyi államtitkár vezetésével különböző minisztériumok kiküldötteiből. Ennek irányítói (dr. Lenpvdii György, Németh Ráfael és dr. Minder Herbert) kezébe került Magyarország javainak sorsa. A németimádó, tehetetlen társaság megkötötte a Baltha—11 gén-féle megállapodást, amely a felfogóállomási vegyesbizottságok munkáját kizárólag a fuvarokmányok nélküli vagonok felülvizsgálására korlátozta. Viszont a legtöbb szállítmány — mint már mondtuk — katonai fuvarlevéllel, vagy német szállítmány" számmal »lépett ki...« Az Uniko és a Diko" A magyar gyáripar »kitelepítésére« nézve az első megállapodást 1944 november 15-én kötötték. A munkát a Magyar Ipari Bizottság (Uniko) nevű szerv végezte. Ez tárgyalt a megfelelő német alakulással, a »Disco«val, ugyanolyan tervszerűtlenül, fejetlenül és rosszindulatúan, mint a hírhedt Battha-törzs. (Elég, ha megemlítjük, hogy a javak »értékesítése« eredményeként befolyt márkaösszegeket az ún. »Treuhandkonto«kon jórészt nem is vezették. A Szálasi-kormány még ahhoz is hódtálérult, hogy a szállítást német katonai teherautók eszközölték, ami az áruk jórészének nyom nélkül való eltűnéséhez vezetett. Nem volt jobb aelyzet a Dunán és az országutakon történt »kiürítés«-nél sem. A legtöbb uszály magyar őrség nélkül hagyta el az országot, megérkezésük után pedig kirakták, anélkül, hogy Battháékat is értesítették volna, Ilyen ezredes sürgősen kirakatta az uszályokat, úgy hogy a magyar részről felállított ú. n. Richard-bizottság a legtöbb esetben azok tartalmát sem tudta megállapítani. Az országutakon sok-sok milliárd értékű jószág hagyta el az országot, minden ellenőrzés nélkül. A kiürítésről készült statisztika nyilvánvalóan hamis. A mégis jellemző adatokat közöljük, egyrészt, mert nem árt újra és újra eszébe idézni a magyar közönségnek, mi az oka az ország mai nehézségeinek, másrészt pedig ezekből az adatokból is látszik: mi minden van még odakünn. Mennyit raboltak el? 1945 március 10-ig csupán a hegyeshalmi, galántai, soproni, szentgotthárdi, Csáktornyai, nszori és losonci határállomásokon 23.836 vágón áru kivitelét jegyezték fel. Ebben a számban még nincs benn a Kassán át kiment 10—12 ezer vágón és nincsenek benn a katonai valamint olaj- és bauxitszállítmányok. A kép, amit kapunk, tehát nagyon hiányos. A felfogóálomások már »csak« 18.248 magyarnak minősített vagonról tudnak, 11.172 a polgári javakat tartalmazó kocsi. Kimutatásuk a január 20ig terjedő időt dolgozza csak fel. Az ún. Jurcsek-Zörner-féle megállapodás alapján kivitt Sperrgutt anyagok 6—8 ezer vagon élelmiszert, textil-, szőrme- és bőrárut tesznek ki. Ludwiger ezredes, a WTL Südost parancsnokának közlése szerint 1945 január 15 ig 32,070 magyar vagon lépte át a határt Illetékes magyar körök becslése — 60—70 ezer vagon — tehát nem látszik túl magasnak! Ha a víziutakon történt kiszállítást vizsgáljuk — teljes adatok nem áll* van rendelkezésünkre — azt látjuk, hogy csupán Gönyüben 1944 december 8-tól 28-ig 343 hajó magyar áru ment ki. engeraui megfigyelés szerint 1944 november 1—1945 január 23-i időpontban 423 hajó (uszály) lépett Németország területére. A magyar-német vegyesbizottság pedig 1945 április 1-ig 568 hajóról készített jegyzőkönyvet. (Arról, hogy a hajók milyen magyar javakat vittek, az »Új Szó« december 21-én közölt részletes cikket.) Az országutakon kivitt mérhetetlen mennyiségű anyagról semminemű kimutatás nincs. Van azonban még egy adat a birtokunkban: a Hírhedt Becher által vezetett SS szervezet minden fenti mennyiségen felül — saját bevallása szerint 77.808 tonna árut vitt ki az országból. Ezt tették a »hű szövetségesek« és aljas kreatúráik: a hazaáruló nyilasok. Ez az egyik legfőbb oka a magyar életszínvonalban beállott csökkenésnek, ez az oka a nyomorúságnak és ezért, várja a magyar közvélemény minden — ma még fellelhető — magyar érték mielőbbi visszahozatalát. LÉVAI BÉLA I