Uj Szó, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-16 / 12. szám

2 ÚJ Szó Részletek a Szovjet Budapestet mentő akciójából Néhány nap múlva két esztendeje lesz, hogy a Szovjet Hadsereg hős csapatai legyűrték az esztelen és bűnös budapesti német-nyilas ellen­állást és felszabadították Magyar­­ország fővárosának duna­ balparti ré­szét. Budapest ostroma sok ember­áldozattal járt — mindkét oldalon — és a főváros jórészének pusztu­lását hozta, nem is beszélve a fasisz­ták sok bűne közül az egyik lett­­megbocsáthatatlanabbról: a dunai hidak felrobbantásáról. A Szovjet Hadsereg mindettől meg akarta kímélni a magyar fővárost és lakosságát. Éppen a minap, a Szovjet Had­sereg által küldött parlamenterek aljas legyiilkolása évfordulóján mu­tattunk rá: az ostromló sereg pa­rancsnoksága mindent elkövetett, hogy m­inél kevesebb ember­ és anyag áldozatot hozzon Magyar­­ország felszabaduló fővárosa Most, az évfordulóra újabb adalékokat közlünk a Szovjet Hadsereg pa­rancsnokainak erről a munkájá­ról és egyben a magyar ellen­állás szervezetlenségéről. Az ügyről — amelyet alább elmondunk — ere­deti, vagy fotokópiás okmányok ke­zeink között vannak. A történet Illinger János sorok­sári magyar partizán története. 1944 december 27-én a Budapestet bekerítő Vörös Hadsereg déli front­jának egyik parancsnoka, Hacskó alezredes (tábori száma 03101) fel­kérte a szovjet csapatokhoz átszö­kött Illinger János és Sudár István szervezett munkásokat, vállalják el egy hazafias, a magyar nép érdeké­ben álló cselekedet végrehajtását. Az éjszaka beálltával menjenek vissza a német vonala­kon keresztül a bekerített Buda­pestre, keressenek összeköttetést a magyar — lehetőleg felső — tisztikarral, közöljék a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának hírét, Budapest teljes bekerítésének megtörtén­tét és ecsetelve helyzetük re­ménytelenségét, bírják rá őket a németek hátbatámadására, s ezzel a Vörös Hadsereg zavartalan bevonulásának biztosítására- Meg­bízást kaptak: keressék az összeköt­tetést a baloldal szervezett munkás­ságával és vegyék rá a nyílt ellen­állásra. A megbeszélések Dunaharaszti köz­ségben folytak. Aznap este 10 óra­kor a két magyar hazafi — igazi hazafi! — elindult a feladat végre­hajtására.­­ A szovjet tisztek tájékoztatták őket a német állások felől. A leg­alkalmasabbnak vélt ponton, a HÉV vonala és a Duna partja közötti el­­aknásított területen, heves német géppuska tűzben, egyórás kúszás után a német állások elé értek. Polgári iruhában voltak — az orosz front­­átlépési engedély ruhájukba volt varrva. Németül kiáltozni kezdtek, hogy »civilek vagyunk és megadjuk magunkat«. Az utasításhoz­ képest előadj­ák: az oroszok rosszul bántak velük, ezért szöktek vissza. Sorok­sárra, majd az iparuccai SS-parancs­­nokságra kerültek. Kihallgatásuk után másnap szabadon bocsá­to­tttük őkot. Azonnal megkezdték a munkát. Illinger kőbányai elvtársait kereste fel, majd kiment Soroksárra és ott felvette a magyar katonákkal az érintkezést. Azok örömmel fogadták és kérték, segítse át őket a fronton. Neki azonban tiszt, megbízható tiszt is kellett az összeköttetés megszer­vezéséhez. Egy erdélyi származású zászlóst ajánlottak; őt megbízható­nak tartották. Csakhamar kiderült, hogy tévedtek... Illin­gert azonnal letartóztatták és a pesterzsébeti parancsnokságra vit­ték, egy főhadnagy elé. Ott már ér­tesülve voltak küldetéséről; a főhad­nagy nem is adta át a németeknek, hanem bekísértette a Hadik-lakta­­nyába, majd onnan a Várba, a mi­niszterelnökségi palotába kötözött kémelhárító (1. b.) osztályra. A fa­siszta zászlós azzal adta át Illin­­ger’t, hogy továbbítsák a németekhez és végezzék ki- A kihallgatást végző Mosoni Emil százados azonban — pár magasrangú tiszt­társáv­al egy­ü­tt — igaz magyarnak bizonyult és mint mondotta: támogatja az ellenállási mozgalmat. Titkos jegyzőkönyvet vett fel az árról, de közölte, hogy el nem en­ged­heti, mert a német érzelmű nyi­las tisztek elárulnák az ügyet. Ehelyett átküldi a városparancsnok­ságra, a városparancsnok szárny­segédjéhez, Bakos Géza főhadnagy­hoz, akinek módjában esz az ügy érdekében cselekedni. Kezünk közt van Mosonyi százados szolgálati jegye, amellyel Illinger János »pol­gári egyén«-nek a Mária Terézia lak­t­anyába val­ó kísérésére ki ve­zényli Horacsek Rezső honvédet. Hora­csek honvédnek a szolgálati jegy értelmében ezután be kellett vonulnia az 1. b. oszta yhoz. A városparancsnokságon tudta meg Illinger, hogy a Vecsésnél — vele egyidőben — átküldött szovjet hivatalos parlamentereket lemészárolták a fasiszták. (Amint­ mondja, az őt kihallgató tisztek is megbotránkoztak ezen a barbárságon.) A városparancsnokság Bakos fő­hadnagya azonban , ahelyett, hogy intézkedett volna, vagy ha már nem mert, vagy nem akart intézkedni, legalább szabadon engedte volna 111 ingert, a kísérő honvéddel együtt visszakísértette a Várba a kémelhá­­rító osztályra. Olvassuk a főhad­nagy kézírásos céduláját: »Kedves Laci! Az átküldött Illinger Jánost kihallgattam, mint nem hozzám ille­tékest visszaszármaztatom. Üdvözöl Géza«. Amikor emberek tízezreiről, házakról, gyárakról, hidakról, gépek­ről volt szó, akkor az számított: ki ille­tkes«, ki nem Pedig mintha már hallottunk volna valami »VÁP- ellenállási mozgalom« alakulásá­ról ... A fogolyőr Horacsek már nem ke­reste ennyire az »illetékességet« és mialatt foglyát a Várba kísérte, s vele együtt megszökött. Magukkal vitték a kémelhárító osztályon velük felvett jegyzőkönyvet is... Január 2-ától kőbányai és kispesti elvtársait tájékoztatta és látta el utasításokkal. Illinger, majd jól meg­figyelve a német tüzelőállásokat és légvédelmi ágyúkat, német nyelvtu­dását felhasználva, Ges’apo-megbí­­zottként ment Soroksár-Újtelepre. Tá­jékoztatta Soroksár­­ község elöl­járóságát is a helyzetről, mire a derék svábok hálából feljelen­tették a nyilas parancsnokságon. Újból a Soroksáron állomásozó­ ma­gyar katonákkal vette fel az érint­kezést és egy csoportjukkal meg­bújva, bevárta a bevonuló orosz csa­patokat. A csapatok megérkezése után jelentkezett Hacskó szovjet al­ezredesnél, aki a vele lévő valamennyi magyar katonát orosznyelvű igazolvánnyal ellát­va, hazabocsátotta családjához. Sudár István­­ Pestszenterzsébeten »bukott le«, amikor a csepeli WM- gyáriakkal már felvette az érintke­zést. Az SS-parancsnokságon kapott írás azonban megmentette, s a fel­szabadítás Pestszenterzsébeten érte. A történet most már rövid. A 03101. tábori szám 1945. I. 11-én kelt hivata­los írása igazolja, hogy »Illinger János különleges feladatokat hajtott végre Budapest ostrománál«. Az ugyancsak azon a fronton működő Kos Zoltán igazolja, hogy Illinger János »nagy szolgálatot tett a Vö­rös Hadseregnek« és tegyük hozzá; szolgálatot tett, illetve akart tenni az egész magyarságnak. A Vörös Hadsereg tisztjei, katonái és az Illinger Jánosok meg akarták menteni Budapestet. A magyar pa­rancsnokságokon ülő urak nagy része nem akarta, vagy nem merte akarni. A 03101. számú front­parancsnokság kitüntetésre terjesztette föl történe­tünk főszereplőjét. Az Illinger Já­nosok meg is érdemlik a kitünte­tést Amikor sorra kerülnek a ma­gyar közönség elé a filmek, amelyek a szovjet partizánok egyedülállóan csodálatos hőstettei után most egy­más után mutatják be a jugoszláv, a francia, az olasz vagy a maroknyi dán nép hősi ellenállását és szabad­ságküzdelmét, kell, hogy beszéljünk 3,— sajnos — kevésszámú magyar­ról, aki­ igyekezett méltó módon vi­selkedni Európa szabadságszerető embereihez és arról a Hadseregről, amely ehhez módot nyújtott nekik. Lii­ LÉVAI BÉLA Mistéth Endre miniszter tagja volt a népellenes összeesküvők „Magyar Közösségének“ is Mistéth Endre építés- és köz­munkaügyi miniszter január 15-én írásban lemondott tisztségéről. A miniszter azzal indokolta lemondá­sát, hogy a felszabadulás előtt tagja volt a nemrég leleplezett földalatti összeesküvést vezető »Magyar Közös­ség« elnevezésű szervezetnek­ A lemondással kapcsolatosan­ meg kell jegyeznünk, _hogy_ az építés- és közmunkaügyi minisztériumban több szabálytalanság került napvilágra. Nem igazolt vagy szankciókkal igazolt építészek milliós megren­deléseket kaptak. Miniszteri tisztviselők és aktív kis­gazdapárti képviselők — a nyilván­való összeférhetetlenség ellenére — megrendeléseken osztozkodtak. A minisztérium hatalmas, de másod­rendű közmunkákra adott megbízást s a ki­slakásépítést teljesen elhanya­golta. Az évi százmillió forintos költ­ségvetési keretet e másodrendű közmunkákkal teljesen kimerítette. Az államrendészeti osztály meg­kezdte Mistéth Endre kihallgatását.­­ Az üggyel kapcsolatosan több mi­niszteri tisztviselőt és magasállású hivatalnokot letartóztatták. * A fasiszta szervezkedés kiváltotta a magyar dolgozók jogos felháboro­dását. Szerkesztőségünkbe egymás­ után érkeznek a dolgozók tiltakozó üléseik határozatai. Szerdán délelőtt 10 órakor a ház­tartási alkalmazottak, valamint a Házfelügyelők Szabad Szakszerveze­tének tagjai sokezer főnyi tömegben tüntettek a parlament előtt a fa­siszta összeesküvők ellen. Küldött­ségük memorandumot nyújtott át Nagy Ferenc miniszterelnöknek, melyben a bűnösök legszigorúbb megbüntetését kérte. A tüntető tö­meg Nagy Ferenc miniszterelnök rövid beszéde után a legnagyobb rendben szétoszlott. Három szovjet tiszt Szabadság-Rendet kapott A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök előterjesztésére Du*­bina Georgij Petrovicsnak, a Szov­jet Hadsereg századosának, Sznyim­­sikov Fedor Vasziljevicsnek, és Parfjonov Szergej Pavlovicsnak, a Szovjet Hadsereg főhadnagyainak Budapest székesfőváros közellátásá­nak megszervezésében szerzett kima­gasló érdemük elismeréséül a Ma­gyar Szabadság Érdemrend bronz­fokozatát adományozta. Magyar politikusok kitüntetése A köztársasági elnök a miniszter­­elnök előterjesztésére a demokratikus Magyar Köztársaság megteremtése és kiépítése körül szerzett kiváló ér­demei elismeréséül Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, államminisz­ternek a Magyar Szabadság Érdem­rend ezüst- és bronzfokozatát, Hor­váth Márton lapszerkesztőnek a Ma­gyar Szabadság Érdemrend ezüst­fokozatát és Kiss Károly nemzetgyű­lési képviselőnek a Magyar Szabad­ság Érdemrend ezüstfokozatát ado­mányozta. • MOZIK MŰSORA Szovje­t filmek ma: NAGY-BUDAPESTEN: ALFA (Kőbánya): Kövirág. — IPOLY: Piák a gáton. — ROYAL APOLLO: Dia­dalmas Péter. — SZABADSÁG (Budapes): Csárdáskirálynő. — URANIA: Ifjúság ün­nepe és Népek ntél­őszéke. — ZUGLÓI: Küvirág. — FLÓRIÁN: Eskü. — TÜNDÉR (Újpest): Préda. I 194? Ijanmir 16, csütörtök BUDAPEST: ADY: Szingapúri táncosnő (3 S, 7). — ALFA (Kőbánya): Küsirág (‘/ifi, */»8) — A TORIA (Kő­bánya): Richmond! rejtély (5, 7). — BEL­VÁROSI: Jég hátán is megálljuk (5, 7)* — BETHLEN: V/. operaház fantomja í'/*4, */i6, V«8). — BODOGRAF: Nősül a férjem ('Isi, 'Isi, V«8). — CAPITOL: Lehull az álarc (2, 4, 6, 8). — CORSO: A szerkő két arca C/14,­­/Ifi, Vi8). — CORVIN: Kard és szerelem (4, 6, 8). — CITY: Vágyak asszonya (l/i4, ’/16,­­Is6). — DÉCSI: Kard és szerelem (4, 6, 8). — DÓZSA: Párizsi muzs­ka (Vi6, Vi6). — DAMJANICH: Csattan a csók (‘/G, Vi6, */»8). — ELIT: így történt (V_4, Vs3, ‘/«8). — ÉVA: Emlékszel még? ('la, ViB). _ FORUM: Madách ('Isi, '/ifi, >/>8). — FLÓRIAN: Eskü ('A4, V.0, Vi8). — HÍRADÓ: Mafirt-krónika, szovjet, francia híradó. J rry Wald és zenekara, Ausztrália szíveiben. Gör­korcsolya, sportfilm (folyt, előad, reggel 9-től este 10-ig). — HUNNIA: Zweigfeld-görljik (Vi4, ViB, 'la). - JÓZSEF ATTILA: Algír­­(4, 6, 8). — IPOLY: Fiúk a gáton ('A4, 'AB, 'la). — KAMARA: Király bolondja (‘­i4, 'A6, ViS). — KOSSUTH (Budapest): Szingapúri táncosnő (‘A4, 'AB, Vi8). — KULTUR: Fekete ember ('A4, '/ifi, '/*8). — LLOYD: Az operaház fantomja ('A4. 'la, 'la). — MARX: Villamosszék felé ('A4, 'la, 'la). - OMNIA: Csillagok parádéja (4, 6. 8). — PALACE: tm­iről nem beszélünk (11. 1, 3, 6. 7). - PARTIZÁN: Emlékszel még? ('A4. 'AB, Vi8). - PHÖNIX: Villamosszék felé (10, 12, 2, 4, 6, 8). — PÁTRIA: Hatosfogat; Táncos kalózok (4, 6, 8). — ROXY: Pinocchio (2,­­1, 6, 8). — ROYAL APOLLO: D­ado­más Péter ('A4, 'AB, 8)­ — SAGVARI: így történt ('Isi, 'la, Vs8). — SCALA: Csillagok parádéja (4, 6, 8). — SZABADSÁG (Buda.­sz): Csárdáskirálynő (‘A4, '/iB, >/i8). — ÚJLAKI: RejtélyM asszony ('/16, '/*8). — URANIA: Ifjúság ünnepe és Né­pek ítélőszéke (Göring és társainak bünpere és bünhödése) (4, B, 8). - VÁROSI SZÍNHÁZ: Arat a vihar (3, 5, 7). — ZUGLÓI: Kövirág (/iB, '/18). KÖRNYÉK: BÉKE (Rákospalota): Kémvadászok (5, 7). — FORUM (Pestszentlörinc): őrség a Rajnán ('la, 'la). — FLÓRA (Kispes): Életre halálra (>­i6, 3A8). _ KOSSUTH (Pesterzsébet): Rafics, a fran­kos betörő ('la, 'la). - ROYAL (Kispest): Férfiak kedvence (VsB, 'la). — SZABADSÁG (Újpest): Lehull az álarc (‘Ab, 'la). — SZÉ­CHENYI (Pestújhely): Amiről nem beszélünk (‘AB, Vi8). — TÁNCSICS (Csepel): ópiumkeringő ('la, ’la). _ TÁTRA (Pesterzsébet): Rzovíthy Éva (5, 7). — TÜNDÉR (Újpest): Préda ('la, '­a). — TAVASZ (Rákospalota): Fehér vonat ÍS, 7). — UNIÓ (Posszentlőrinc): Végre egy jó házasság ('­16, 'la). SZÍNHÁZI műsor Állami OPERA: Bohémélet (7). — NEM­­ZETI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (Ifjú­sági előadás, 2); Antonius és Cleopatra (/17). — NEMZETI KAMARASZÍNHÁZ: A bunda (7). VÍGSZÍNHÁZ: Nincs előadás. — PE­TI SZÍN­HÁZ: A tőzsdelovag (7).­­ BELVÁROSI SZÍN­­HÁZ: Jakobovszky és az ezredes (7). — MA­DÁCH SZÍNHÁZ: Egerek és emberek (7). — MŰVÉSZ SZÍNHÁZ: Tizenkét éves vagyok (7). — MAGYAR SZÍNHÁZ: Janika (7). — FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ: Fekete liliom (7). — MEDGYASZAY SZÍNPAD: Uraim, csak egymás után (7). — PÓDIUM: Tán a kon­ferencián (7). — ROYAL REVÜ VARIETÉ: A Royal Színház fantomja (7). — KAMARA VA­RIETÉ: Nincs előadás.

Next