Uj Szó, 1947. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1947-02-14 / 37. szám
2 NÓGRÁDI SÁNDOR: Partizánok Budapest felszabadító harcaiban Két éve, hogy felszabadult Budapest. A győzedelmes Szovjet Hadsereg vetett véget a Hitler-bandák és nyilasharamiák rémuralmának a magyar fővárosban. Budapest felszabadításáért nehéz harcokat kellett megvívni a felszabadító hadseregnek, súlyos véráldozatokat kellett hoznia azért, hogy fővárosunk népe szabadon fellélegezhessen és abban a biztos tudatban kezdhesse meg új életének építését, hogy felszabadítója hű barátként áll mögötte az ostrom utáni időkre is. A Budapestért folytatott küzdelmekben voltak a Szovjet Hadseregnek magyar oldalion nemcsak ellenségei, de fegyvertársai is. Ezek a fegyvertársak a nagybudapesti partizánok voltak. A budapesti és környéki partizánok szervezését csakhamar az országnak a németek által való megszállása után az illegális Magyar Kommunista Párt kezdte meg. Nagyobb méretekben a partizánharc azonban csak 3144 ősze felé kezdet kibontakozni. Legalább egy tucatnyira tehető azoknak a csoportoknak és egységeknek a száma, amelyek önmagukban is több akciócsoportokra oszolva pusztították a német katonai berendezéseket és szállítóeszközöket, rajtaütöttek a német katonai alakú Latoron, nyilas pártházakban pokolgépest helyeztek el, vagy kézigránátokat dobáltak a nyilasok és németek közé és ezel a tevékenységükkel állandóan nyugtalanították az ellenséget és gyengítették az erejét. Csak néhány példát: a bánhidai elektromos centrálé távvezetékét, mely Budapestnek szolgáltatta az áramot, kétszer robbantotta fel sikeresen az egyik budapesti partizáncsoport. Ugyancsak a robbantóosztagok több ízben egyszerre számos helyen felrobbantották a déli összekötő vasúti híd és a kelenföldi pályaudvar közötti vasútvonalat és ezzel mindannyiszor megbénították a németek összeköttetését a Dunántúl és a keleti front között- A robbantók rettenthetetlen bátorságára vall, hogy egyszer egy sikertelen éjjeli vasútrobbantás után a feladatot fényes nappal sikerrel megismételték, hogy idejében eleget tegyenek a partizánvezérkar parancsának. , ,, 1944 szeptemberétől a felszabadulásig a kézigránátok százait dobták a partizánok a németek teherautóiba, német járőrökre, laktanyákba, nyilas házakba. Ezek az akciók Óbudától kezdve a főváros belső kerületein át Kőbányáig és újpestig szedték áldozataikat a német megszállók és magyar cinkosaik»oraiból. Októberben robbantották fel a partizánok a Döbrentei-téren Gömbös Gyulának, a hírhedt Hitler-szolgának a szobrát, aki elsőnek taszította Hitler karjaiba Magyarországot. December elején a Városi Színházban egybehívott nyilas gyűlésen robbant a budapesti partizánok pokolgépe. Ez az akció olyan pánikot teremtett a nyilasok között, hogy lemondtak a nyilvános gyűlések rendezéséről. Dicséretreméltóan aktív harci tevékenységet fejtett ki az újpesti partizánegység is. Ők mentették meg az újpesti víztornyot a felrobbantástól, számos rajtaütést hajtottak végre a nyilasok és németek ellen, kommunistákat és munkaszolgálatosokat szabadítottak ki a nyilasok karmai közül. Hasonló tevékenység dicséri a kőbányai és rákospalotai , partizáncsoportokat. Egyes katonai csoportok komoly tevékenysége segítette elő a »civil« A nagybudapesti partizánok harcai összefolytak a Szovjet Hadsereg küzdelmével Budapest felszabadításáért és joggal az a büszke tudat töltheti el őket, hogy ha nem is sikerült nekik bátor cselekedeteikkel nagyobb néptömegeket felrázni, mégis elősegítették az előnyomuló csapatok mozdulatait és segítségükre voltak a szovjet bajtársaknak. A szovjet hadvezetésig ezt értékeli is és elismerése jelének kell tekinteni azokat a magas szovjet kitüntetéseket, amelyeket ez év januárjában Szviridov altábornagy a budapesti partizánok egy részének »Budapest felszabadításáért« átnyújtott Az évforduló» hálával gondolt minden magyar partizán, minden jó magyar hazafi hazánk és fővárosunk felszabadítójára, a dicső Szovjet Hadseregre" Budapest náp és az egész magyar nép tudatában van annak, hogy a szovjet hadsereg által számunkra kivívott szabadságot nekünk magunknak kell megvédeni minden belső ellenséggel szemben, során a kiflagíott felszólalásokra, számokkal, adatokkal telített beszéde során többek között visszautasította Sulyok Dezső azon állítását, hogy Magyarország külföldi kölcsön nélkül semmiképpen sem tud talpraállni. A nemzetgyűlés ezután általánosságban — nagy szótöbbséggel — elfogadta az 1946—47. évi költségvetést. Nagy Vince, Futó József és Dénes István határozati javaslatainak elutasítása után áttértek a miniszterelnökségi tárca kölzvetésének tárgyalására. A tárca költségvetését Dubay István előadó ismertette. Előadói beszédében Dubay alkalmat talált arra is, hogy amnesztiát követeljen és az Internáltak védelmére keljen. Az igazán reakciós beszéd azonban ezután következett. Libadi Antal, a Szabadság Párt szónoka, a legélesebb tornában támadta a népművelés terén bevezetett demokratikus intézkedéseket, amelyek a dolgozók továbbképzését célozzák. Támadta a demokratikus magyar sajtót és a magyar rádiót. Támadta a belügyminisztert, amiért feloszlatott egyes államellenes tevékenységet folytató egyesületekért. Hihetetlenül reakciósszellemű felszólalását a munkáspártok állandó »ellentéradattal!«, fasiszta!« kiáltásokkal kísérték. Lapzártakor az ülés tart. A magyar nemzetgyűés általánosságban elfogadta az 1946-47 évi költségvetést A nemzetgyűlés szerdai üléséig délután Szeder Ferenc szociáldemokrata képviselő a szocialista eszme diadalmas előretöréséről és arról beszélt, hogy a magyar munkásság, ha kell, kérlelhetetlenül fog eljárni azokkal szemben, akik a szabadság és a demokrácia ellen törnek. Utána Gulácsy György pártonkívüli képviselő mondott nagyhatású beszédet. A Magyar Kommunista Párt érdemeinek kihangsúlyozása után leszögezte, hogy a magyar demokráciát csak a jobboldal felől fenyegetheti veszély. Szólott a horthysta elemek és a nagykapitalisták képviselőinek a Kisgazdapártba való benyomulásáról, majd magas színvonalon fejtegette a demokrácia kérdéseit. * „ Schlacht» Margit után Károlyi Mihály kért szót és költségvetési beszédének félreértett részeit világította meg újból. A csütörtöki ülésen Rácz Jenő pénzügyminiszter válaszolt az általános vita Dl Sa* 1947 február 14, péntek „A szolgaság örök űzték ki a dicsőséges Szovjet Hadsereg csapatai“ Felszabadulási ünnepség a budapesti Újvárosházán Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága Budapestnek a fasiszta elnyomás alóli felszabadulása második évfordulója alkalmából rendkívüli díszközgyűlést tartott. A díszközgyűlésen megjelent a kormány csaknem valamennyi tagja is. A Himnusz eléneklésa után az elnöklő Szakasics Árpád mondott megnyitóbeszédet: — Budapest dolgozó népe 1945 február 12-én elhatározta, hogy amíg ez a város állni fog, ez a nap mindig ünnepet jelent, mert a szolgaság örök gyalázatát űzték ki a dicsőséges Szovjet Hadsereg csapatai. — Soha el nem múló hálánk illeti ezért a hatalmas Szovjetuniót, annak hősies népét, bölcs vezetőit, a nagy Sztálin generalisszimuszt, kiváló munkatársait, különösen Vorosilov marsallt, a magyar nép őszinte barátját. Kővágó József, Budapest polgármestere köszöntötte és háláját fejezte ki a felszabadító Szovjet Hadseregnek, majd a közgyűlés egyperces néma felállással emlékezett meg a hős szovjet katonákról és a fasizmus edleai harc magyar hőseiről, akik a város felszabadítása közben életüket vesztették. A pártok szónokai méltatták ezután a nap jelenőségét, majd a székesfőváros küldöttség útján köszönetét és háláját fejezte ki Szviridov altábornagynak, Puskin követnek, Zamercov vezérőrnagynak a felszabadításért, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak és a Szovjet Városparancsnokságnak azért a segítségért, melyet a Szovjetunió Budapestnek nyújtott. Emléktábla-avatás a Nemzeti Front Központi Bizottságának volt székházén A felszabadulás második évfordulója alkalmából ünnepélyes keretek között emléktáblát lepleztek le a II., Szabó Ilonka ucca 2. számú ház falán, ahol annak idején a Nemzeti Front Központi Bizottsága szervezkedett. . Az avatási ünnepségen megjelent Tildy Zoltán köztársasági elnök is. Beszédében méltatta az ellenállási mozgalom megszervezésének jelentőségét. A felszabadulás emlékünnepe az Operaházban Budapest felszabadulásának második évfordulója allkalmából szerdán este díszelőadás volt az Operaházban. Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Varga Béla, a nemzetgyűlés elnöke, Rákosi Mátyás és Szakasics Árpád miniszterelnökhelyettesek, a magar kormány miniszterei és államtitkárai, a demokratikus pártok vezetői, a főváros vezetősége élén Kővágó József polgármesterrel, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság több tagja, a Szovjet Hadsereg több magas rangú tisztje, továbbá a politikai- társadalmi élet sok vezető személyisége vett részt az ünnepségen. A magyar és szovjet himnuszok eljátszása után Kővágó József polgármester mondott ünnepi beszédet— Nemcsak a fizikai újjáéledés lehetőségeit köszönhetjük a felszabadító Szovjet Hadseregnek, — mondotta többek közt — hanem azt is, hogy demokratikus társadalmi berendezkedést alakíthattunk ki, melyben az ország felemelkedéséért küzdőtérre léphettek a nép eddig elnyomott erői. Városunk nem fogja elfelejteni soha, hogy utunk ahhoz a megbékélt társadalomhoz vezet, melyben az osztályok közötti különbség egyforma anyagi jólétben oldódik fel. Kül- és belpolitikánkat úgy kell alakítani, hogy az az Egyesült Nemzetekben, különöskép a velünk szomszédos Szovjetunióban mindig baráti bizalmat keltsen irántunk és meggyőzze őket arról, hogy az emberi szabadságjogokra épített köztársaságot, mi, Budapest lakossága és az ország népe közösen alkotjuk és annak megvédésére szövetséget kötöttünk.« Az ünnepi beszéd elhangzása után az Operaház együttese a Fidéliót adta elő._ A politikai és emberi felszabadulás örök időkre szóló drámai himnuszában a IX. szimfónia költője saját szabadságimádatát és Zsarnokgyűlöletét vetítette ki- A Fidélio Beethoven zsenijének fényében forradalmi szimbólummá magasztosult, ezért minden más operánál méltóbb és alkalmasabb a felszabadulás örömhangulatának fölidézésére. Az előadásnak Silvesteri karnagy, a bukaresti Opera zeneigazgatóinak vezénylete adott volna különös ünnepi díszt. A román karnagy azonban nem érkezhetett meg Budapestre, így helyette s a Bécsben időző Ferencsik János helyett Lukács Miklós dirigált nemes és átszellemült beethoveni stílusban. Az előadás egy-két főszereplő váratlan megbetegedése miatt, egyébként is veszélyben forgott. Szerencsére sikerült idejében pótlásról gondoskodni Különös dicséretet érdemel Raskó Magda, aki négy nappal az előadás előtt tanulta be Marcéina szerepét s jól megállta helyét a B'olhy Anna, Rosier Endre, Kálmán Oszkár, Angyal Nagy Gyula, Maler?la Oszkár, Tóth Lajos alkotta kiváló együttesben- L. V. Szovjet tudós előadása a Magyar Meteorológiai Intézetben A mind bensőségesebben kialakuló szovjet-magyar barátság jegyében a szovjet és magyar tudományos élet kiválóságai sűrű egymásutánban tartanak kölcsönösen előadást a két ország tudományos eredményeiről. Ebből a sorozatból is kiemelkedik Kozakov Leonidnak, a Szovjet Hadsereg gárdaőrnagyának, a moszkvai meteorológiai intézet tudósának előadása a Szovjetunió meteorológiai és vízrajzi szolgálatáról. Az előadást dr. Réthly Antal fordítja magyarra. A február 18-án délutánz5 órakor a Meteorológiai Intézetben (II., Kisrókus ucca 13.) megtartandó előadásra vendégeket szívesen látnak. A MSzMT irodalmi szakosztályában pénteken délután 6 órakor Darvas József »Az elefántcsont toronyról és a szocialista, realizmusról« tart előadást, amelyet szabad vita követ. SZÍNHÁZ: MŰSOR OPERAHÁZ: Nikifá legemisí Sylvia; Botora (?)• NEMZETI SZÍNHÁZ: Kainébjis hölgy (7). NEMZETI KAMARASZÍNHÁZ: Hullám«* vőlegény (7). - VÍGSZÍNHÁZ: Nemzeti drogéria (7). — PESTI SZÍNHÁZ: Váratlan rendÓR (7). - BELVÁROSI SZÍNHÁZ: Lulu és Rechta (7). - MADÁCH SZÍNHÁZ Egerei és emberek (7). MŰVÉSZ SZÍNHÁZ: Urak, Uöjlök, gyilkosok (7). - MAGYAR SZÍNHÁZ: Minióra (7). - FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ: Okos manu (T)- - MEDGYASZAY SZÍNPAD: Uraim, csak egymás után (7). — PÓDIUM: Mi lenne ha ? ■ (7). — ROYAL REVÜ VARIETÉ: Tavasz a kará on ?' — KAMARA VARIETÉ: Karnevál (7)