Uj Szó, 1947. április (3. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-27 / 95. szám

8 Új Szó 1947 április 27. vasárnap A SZOVJET KÖLTŐK Petőfi Sándor születésének 125. évfordulójára készülnek Petőfi Sándor születésének 125. évfordulójára a Szovjetunió kiadja a nagy magyar költő verseinek egykötetes gyűjteményét. A gyűjtemény összeállításán részt vesznek a Szovjetunió legkiválóbb köl­ői, műfordítói. • ----- ----— Nikoláj Tihonov, a Sztálin-díjas költő, márciusban befejezte a »Szörnyű idő«, »Feltámadt a tenger, a népek tengere«, »Falu végén kurta kocsma«, »Tiszteljétek a közkatonákat« című versek fordítását. Borisz Paszternák, az orosz versírás mestere most dolgozik a következő Petőfi­­versek fordításán: »Téli esték«, »A jó öreg kocsmáros«, »Hazámban«, »Egy estém otthon«, és »A puszta télen«. Az ő tollából ismeri meg a szovjet olvasó a »János vitézt« is. N. Csukovszkij nemrég készült el »A ha­záról«, »Síkos a hó«, »Te a tavaszt szereted« fordításaival. Ugyancsak Leonid Martinon is, aki a »Magyar vagyok«, »Élet vagy halál«, »Magyar­­ország«­, »Egy goromba tábornokhoz« című versek fordítását fejez­i be. V. Levik — Petőfi halhatatlan tehetségének régi rajongója egész vers­­sorozattal szerepel majd a kötetben. Főleg politikai és szatirikus tartalmú verseket fordított. (»Nemzeti dal«, »A nemzethez«, »A helység kalapácsa«, »Hányadik már a pohár«.) Fjodor Golovcsenko, az Állami Könyvkiadó igazgatója minden lehetőt megtesz, hogy Petőfi költeményei 1948 január elsején már az orosz olvasó kezébe kerüljenek. A kötet összeállításán Hidas Antal, a Moszkvában élő magyar költő dolgozik. Alább leközöljük a Petőfi-versek fordítóinak — N. Tihhonov, A. Szurkon, B. Levik és a Magyarországon is ismert L. Pervomajszki ukrán költő nyilatkozatát, amelyek tanú­bizonyságai annak, milyen szeretettel dolgoznak a Szovjetunió legkivá­lóbb költői Petőfi halhatatlan műveinek fordításán. ANNA KRASZNOVA Nikoláj Tihonov: Nagyszabású orosznyelvű Petőfi könyvet! A hazája szabadságáért tollal és fegyverrel harcoló Petőfi Sándor for­­radalmi költészetét, a magyar nép­­lélek e halhatatlan lírikusának és népdalosának verseit már fiatal ko­romban megismertem. Azok a fordí­tások, sajnos, nem váltak ki — a­z eredetinek megfelelő — politikai ere­jükkel. A Nagy Honvédő Háború ki­törése előtt magam is vállaltam a nehéz és megtisztelő feladatot, hogy lefordítsak néhány Petőfi-verset. Eredetiben olvasták fel előttem a verseket s engem ámulatba ejtett sajátságos verselésének gyönyörű muzsikája. Tíz tizenöt verset fordí­tottam oroszra. Most új, nagyobb Petőfi-kiadás van előkészületben. A kötetnek 1948 ja­nuár elsején kell megjelennie — tehát­­ Petőfi születésének 125. évforduló­jára. A legjobb költők és műfordítók dolgoznak Petőfi verseinek fordítá­sán és bizonyos, hogy a szovjet olvasó végre alaposan megismerkedhetik a nagy forradalmár-poéta nagyszerű költészetével. Nagy költői irodalmi ünnep lesz ez, amellyel kifejezzük hálánkat a magyar nép a halhatatlan dalosának. A reakció ellen harcoló Petőfi, mint az igazság bajnoka él tovább. A száz évvel ezelőtt hazája szabadságáért, becsületéért és függetlenségéért har­coló Petőfi drága nekünk, mert ő az ifj demokratikus világ- a szabad em­­beriség gyönyörű jövőjének költője, harcosa és polgára. Harci dalai új erővel fegyvereznek fel mindenkit, aki népét, szabadságát, hazáját iga­zán szereti. Moszkva, 1947, S** - -­U é X %. !: / .Au: f-j-t*. *‚ ” thvfTp, 4..., € /'* ^ j* *sv «t. *r ' ‚ C 0~v?4 „t* *'*'*■* & im ‚.*- **. av. tu ^ ** ‘ e-*W**«' ' SC. ‚: ! -■ , ” A- «. — ' f * / - :i« ■ J*‚ -*.•** Uvi. * ' r u. Nikola­j Tihonov, a sztálin-díjas szovjet költő Petőfiről írt cikkének fényképmásolata Leonid Pervomajszki: Petőfi költészete hatalmas fegyver a magyar nép kezében Petőfi Sándor, a nagy magyar költő verseit Ukrajnában P­áv­el ti r ob­o­v­en­s­z­ki fordításában is­mertük meg. Ez a forradalmár és demokrata ukrán író sokat tett, hogy népét megismertesse a 19. szá­zad haladó szellemű nyugati íróinak alkotásaival. Ezek a fordítások azonban csak elszórtan jelentek meg egyes folyóiratokban és nem hatol­hattak be az olvasók szélesebb tö­megeibe. Petőfi költészetével később Lunacsarszkij, Zajasckij és N­o­v­ic­s — nagyon régi — orosz fordításai révén találkozhattunk. És csak az utóbbi időkben, a szovjet írók egy csoportja Nikoláj Ti­honov, Vera I­nb­er és mások munkájának eredményeként ismer­kedhettünk meg az igazi Petőfivel. Egyik főforrásul szolgált a Luna­csarszkij fordításában, 1925-ben meg­jelent Petőfi-füzet, — a fordító rö­vid­ bevezetésével, melyben avatott tollal, mélyenjárón jellemezte a ma­gyar forradalom nagy dalosának költészetét. Petőfi költői és politikai egyénisége rendkívül érdeklődést váltott ki bennem és rövidesen ma­gánt is hozzáfogtam a nagy és fele­lősséggel teljes feladathoz, hogy e zseniális költő felejthetetlenül szép verseit, dalait, riadóit, izzó politikai szatíráját ukrán nyelvre átültessem. Ez a munka nem múlt el nyomtala­nul a tulajdon költői tevékenysé­gemet illetőleg sem. A Petőfi fordí­tások lehetővé tették, hogy az uk­rán olvasó közvetlenül belekapcso­lódhasson a 19. század egyik legna­gyobb lírikusának és forradalmárá­nak költészetébe és történetébe és ez lényegesen hozzájárult — a szó legnemesebb és leggyümölcsözőbb értelmében — az ukrán szovjet iro­dalom és a haladó szellemű magyar, irodalom közötti baráti összekötte­tés megteremtéséhez. Az a meggyőződésem, hogy a moűt­­v idők forradalmi költészetének nincs még egy olyan kiemelkedő, teljes és tiszta alakja, akiben a költő sorsa és költészete annyira egybeforrott volna, mint Petőfi. Költészetének hamisítatlan népi volta, melyben igaz szépségében nyer kifejezést a leg­mélyebb népi dalvilág, mesteri mű­vészi formába öntött ragyogó világ­szemlélete példa gyanánt szolgálhat nemcsak a demokratikus haladásért harcoló magyar költőknek. A száz­­ év előtt meghalt Petőfi költészete páratlanul életerősnek és időszerű­nek bizonyult, hatalmas fegyvere ma a­ magyar népnek, mely most folytatja nagy küzdelmét hazája de­mokratikus megszilárdulásáért. Lehetetlen, hogy egy nép, mely­nek ilyen fegyver van a kezé­ben, le ne győzze ellenfelét a­­ reakciót.­­ Azt hiszem, hogy Petőfinek ukrán nyelvre való fordítására irányuló munkám még nem ért véget. Születésének 125-ik évfordulójára Petőfi ukrán fordításának második ■könyvét készítem elő. Az általam 1938-ban kiadott fordításokat Petőfi nagyszerű politikai, örökszép lírai és epikai verseivel egészítem ki. Remé­lem, hogy fordításaim — közöttük né­hányat újra­ átdolgoztam — hozzá­járulnak ahhoz, hogy az ukrán ol­vasók alapjában megismerjék Petőfi Sándor költészetét és megszilárdít­sák a szovjet irodalom és a mai magyar pr­ogresszív irodalom közti baráti összeköttetést, Kiev, 1947. Alexej Szurkov: „A legnagyobb fokú megtisztel­ésnek tartom, hogy résztvehetek Petőfi verseinek­­ fordításában“ Húsz év előtt, amikor először került a kezembe Petőfi orosz fordítása, úgyszól­ván a szíven ütött Petőfi szenvedélyes, izzó lírikája, szabadságért vívott har­cának nagyszerű pátosza. A dicsőséges magyar forradalom e dalos harcos hőse nagyon rokonszenves, nagyon érthető a szovjet nép számára, mely a harc és munka, ferge­tegében építette fel új vilá­gát. .Türelmetlenül várom Petőfi költe­ményeinek tökéletesebb és kimerítőbb fordítását és a nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy részt vehetek e munkában. Moszkva, 1947. V. Levik: „Nagy a jövője annak a népnek, melynek ilyen fiai vannak“ Aki nem ismeri a­ művészi fordí­tás nemes gyönyörűségét, nehezen érti meg, milyen érzést váltott ki belőlem, amikor megismerkedtem Magyarország zseniális költőjének hagyatékával. Írói munkám során a világirodalom legnagyobb reprezen­tánsainak, Heine, Byron, Shake­speare fordításán kellett dolgoznom. Most, hogy Petőfi költészetéhez fog­tam, boldogan állapítom meg, hogy a művészet kincseskamrája távol­ról sincs még kimerítve számomra, mer­t jó ideig e rendkívüli nagy költő fényében élhetek majd. Meg­mondom, mit értek ezalatt. Amikor nagy költőt fordítok és a munka magával ragad — önkéntelenül, de egészen természetesen — a költő sze­mével kezdek nézni, egész lelki be­­állítottságom, valahogy ama versek színében ég, melyeket éppen fordí­tok. Emlékszem, hogyan dolgoztam­ Le­nau líráig versein. Az Oka folyó partján éltem akkor, a szabad kö­zép-orosz síkságon, víg barátok tár­saságában. Mindezek ellenére szo­morít és lehangolt voltam, mert Le­nau versei folyton ott motoszkáltak a lelkemben és borús színben tár­ták elém az egész világot. Ez az, ami sohasem fordulhat elő Petőfi fordítójával. A fiatal, lázadó, egészséges vér, erővel duzzadó életakarása c­íme az alap, melyen Petőfi költészete teljes nagyszerűségében lombosodik. De a fiatalos, lázadó duhajság sohasem ön­cél. Éles politikai célkitűzöttség jel­lemzi szívének minden dobbanását. És meg kell állapítanom, egyetlen költőnél — Heinét sem véve ki, — nem találkoztam az egyéni és társa­­dalmi szempontnak olyan elszakítha­tatlan egységével, mint Petőfinél­ Petőfi képgazdasága elragadó. Fe­lejthetetlen, ezer változatú tájfesté­­sét, a falusi és városi élet ezer tarka vásznát mesteri kézzel tárja elénk Petőfi lángoló tehetsége, mely széles, viharzó és elragadó, mint a megáradt magyar Tisza. És mily nagyszerű a humora, színarany derűssége, mely még a legkomorabb pillanatokban sem hagyja magára. Valóban­­ nagy a jövője annak­ a népnek, amelynek ilyen fiai vannak és én mélységesen hálás vagyok a ma­gyar népnek, hogy ily embert adott a világnak." Moszkva, 1947.

Next