Uj Szó, 1947. április (3. évfolyam, 74-97. szám)
1947-04-27 / 95. szám
8 Új Szó 1947 április 27. vasárnap A SZOVJET KÖLTŐK Petőfi Sándor születésének 125. évfordulójára készülnek Petőfi Sándor születésének 125. évfordulójára a Szovjetunió kiadja a nagy magyar költő verseinek egykötetes gyűjteményét. A gyűjtemény összeállításán részt vesznek a Szovjetunió legkiválóbb kölői, műfordítói. • ----- ----— Nikoláj Tihonov, a Sztálin-díjas költő, márciusban befejezte a »Szörnyű idő«, »Feltámadt a tenger, a népek tengere«, »Falu végén kurta kocsma«, »Tiszteljétek a közkatonákat« című versek fordítását. Borisz Paszternák, az orosz versírás mestere most dolgozik a következő Petőfiversek fordításán: »Téli esték«, »A jó öreg kocsmáros«, »Hazámban«, »Egy estém otthon«, és »A puszta télen«. Az ő tollából ismeri meg a szovjet olvasó a »János vitézt« is. N. Csukovszkij nemrég készült el »A hazáról«, »Síkos a hó«, »Te a tavaszt szereted« fordításaival. Ugyancsak Leonid Martinon is, aki a »Magyar vagyok«, »Élet vagy halál«, »Magyarország«, »Egy goromba tábornokhoz« című versek fordítását fejezi be. V. Levik — Petőfi halhatatlan tehetségének régi rajongója egész verssorozattal szerepel majd a kötetben. Főleg politikai és szatirikus tartalmú verseket fordított. (»Nemzeti dal«, »A nemzethez«, »A helység kalapácsa«, »Hányadik már a pohár«.) Fjodor Golovcsenko, az Állami Könyvkiadó igazgatója minden lehetőt megtesz, hogy Petőfi költeményei 1948 január elsején már az orosz olvasó kezébe kerüljenek. A kötet összeállításán Hidas Antal, a Moszkvában élő magyar költő dolgozik. Alább leközöljük a Petőfi-versek fordítóinak — N. Tihhonov, A. Szurkon, B. Levik és a Magyarországon is ismert L. Pervomajszki ukrán költő nyilatkozatát, amelyek tanúbizonyságai annak, milyen szeretettel dolgoznak a Szovjetunió legkiválóbb költői Petőfi halhatatlan műveinek fordításán. ANNA KRASZNOVA Nikoláj Tihonov: Nagyszabású orosznyelvű Petőfi könyvet! A hazája szabadságáért tollal és fegyverrel harcoló Petőfi Sándor forradalmi költészetét, a magyar néplélek e halhatatlan lírikusának és népdalosának verseit már fiatal koromban megismertem. Azok a fordítások, sajnos, nem váltak ki — az eredetinek megfelelő — politikai erejükkel. A Nagy Honvédő Háború kitörése előtt magam is vállaltam a nehéz és megtisztelő feladatot, hogy lefordítsak néhány Petőfi-verset. Eredetiben olvasták fel előttem a verseket s engem ámulatba ejtett sajátságos verselésének gyönyörű muzsikája. Tíz tizenöt verset fordítottam oroszra. Most új, nagyobb Petőfi-kiadás van előkészületben. A kötetnek 1948 január elsején kell megjelennie — tehát Petőfi születésének 125. évfordulójára. A legjobb költők és műfordítók dolgoznak Petőfi verseinek fordításán és bizonyos, hogy a szovjet olvasó végre alaposan megismerkedhetik a nagy forradalmár-poéta nagyszerű költészetével. Nagy költői irodalmi ünnep lesz ez, amellyel kifejezzük hálánkat a magyar nép a halhatatlan dalosának. A reakció ellen harcoló Petőfi, mint az igazság bajnoka él tovább. A száz évvel ezelőtt hazája szabadságáért, becsületéért és függetlenségéért harcoló Petőfi drága nekünk, mert ő az ifj demokratikus világ- a szabad emberiség gyönyörű jövőjének költője, harcosa és polgára. Harci dalai új erővel fegyvereznek fel mindenkit, aki népét, szabadságát, hazáját igazán szereti. Moszkva, 1947, S** - -U é X %. !: / .Au: f-j-t*. *‚ ” thvfTp, 4..., € /'* ^ j* *sv «t. *r ' ‚ C 0~v?4 „t* *'*'*■* & im ‚.*- **. av. tu ^ ** ‘ e-*W**«' ' SC. ‚: ! -■ , ” A- «. — ' f * / - :i« ■ J*‚ -*.•** Uvi. * ' r u. Nikolaj Tihonov, a sztálin-díjas szovjet költő Petőfiről írt cikkének fényképmásolata Leonid Pervomajszki: Petőfi költészete hatalmas fegyver a magyar nép kezében Petőfi Sándor, a nagy magyar költő verseit Ukrajnában Pável ti r obovenszki fordításában ismertük meg. Ez a forradalmár és demokrata ukrán író sokat tett, hogy népét megismertesse a 19. század haladó szellemű nyugati íróinak alkotásaival. Ezek a fordítások azonban csak elszórtan jelentek meg egyes folyóiratokban és nem hatolhattak be az olvasók szélesebb tömegeibe. Petőfi költészetével később Lunacsarszkij, Zajasckij és Novics — nagyon régi — orosz fordításai révén találkozhattunk. És csak az utóbbi időkben, a szovjet írók egy csoportja Nikoláj Tihonov, Vera Inber és mások munkájának eredményeként ismerkedhettünk meg az igazi Petőfivel. Egyik főforrásul szolgált a Lunacsarszkij fordításában, 1925-ben megjelent Petőfi-füzet, — a fordító rövid bevezetésével, melyben avatott tollal, mélyenjárón jellemezte a magyar forradalom nagy dalosának költészetét. Petőfi költői és politikai egyénisége rendkívül érdeklődést váltott ki bennem és rövidesen magánt is hozzáfogtam a nagy és felelősséggel teljes feladathoz, hogy e zseniális költő felejthetetlenül szép verseit, dalait, riadóit, izzó politikai szatíráját ukrán nyelvre átültessem. Ez a munka nem múlt el nyomtalanul a tulajdon költői tevékenységemet illetőleg sem. A Petőfi fordítások lehetővé tették, hogy az ukrán olvasó közvetlenül belekapcsolódhasson a 19. század egyik legnagyobb lírikusának és forradalmárának költészetébe és történetébe és ez lényegesen hozzájárult — a szó legnemesebb és leggyümölcsözőbb értelmében — az ukrán szovjet irodalom és a haladó szellemű magyar, irodalom közötti baráti összeköttetés megteremtéséhez. Az a meggyőződésem, hogy a moűtv idők forradalmi költészetének nincs még egy olyan kiemelkedő, teljes és tiszta alakja, akiben a költő sorsa és költészete annyira egybeforrott volna, mint Petőfi. Költészetének hamisítatlan népi volta, melyben igaz szépségében nyer kifejezést a legmélyebb népi dalvilág, mesteri művészi formába öntött ragyogó világszemlélete példa gyanánt szolgálhat nemcsak a demokratikus haladásért harcoló magyar költőknek. A száz év előtt meghalt Petőfi költészete páratlanul életerősnek és időszerűnek bizonyult, hatalmas fegyvere ma a magyar népnek, mely most folytatja nagy küzdelmét hazája demokratikus megszilárdulásáért. Lehetetlen, hogy egy nép, melynek ilyen fegyver van a kezében, le ne győzze ellenfelét a reakciót. Azt hiszem, hogy Petőfinek ukrán nyelvre való fordítására irányuló munkám még nem ért véget. Születésének 125-ik évfordulójára Petőfi ukrán fordításának második ■könyvét készítem elő. Az általam 1938-ban kiadott fordításokat Petőfi nagyszerű politikai, örökszép lírai és epikai verseivel egészítem ki. Remélem, hogy fordításaim — közöttük néhányat újra átdolgoztam — hozzájárulnak ahhoz, hogy az ukrán olvasók alapjában megismerjék Petőfi Sándor költészetét és megszilárdítsák a szovjet irodalom és a mai magyar progresszív irodalom közti baráti összeköttetést, Kiev, 1947. Alexej Szurkov: „A legnagyobb fokú megtisztelésnek tartom, hogy résztvehetek Petőfi verseinek fordításában“ Húsz év előtt, amikor először került a kezembe Petőfi orosz fordítása, úgyszólván a szíven ütött Petőfi szenvedélyes, izzó lírikája, szabadságért vívott harcának nagyszerű pátosza. A dicsőséges magyar forradalom e dalos harcos hőse nagyon rokonszenves, nagyon érthető a szovjet nép számára, mely a harc és munka, fergetegében építette fel új világát. .Türelmetlenül várom Petőfi költeményeinek tökéletesebb és kimerítőbb fordítását és a nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy részt vehetek e munkában. Moszkva, 1947. V. Levik: „Nagy a jövője annak a népnek, melynek ilyen fiai vannak“ Aki nem ismeri a művészi fordítás nemes gyönyörűségét, nehezen érti meg, milyen érzést váltott ki belőlem, amikor megismerkedtem Magyarország zseniális költőjének hagyatékával. Írói munkám során a világirodalom legnagyobb reprezentánsainak, Heine, Byron, Shakespeare fordításán kellett dolgoznom. Most, hogy Petőfi költészetéhez fogtam, boldogan állapítom meg, hogy a művészet kincseskamrája távolról sincs még kimerítve számomra, mert jó ideig e rendkívüli nagy költő fényében élhetek majd. Megmondom, mit értek ezalatt. Amikor nagy költőt fordítok és a munka magával ragad — önkéntelenül, de egészen természetesen — a költő szemével kezdek nézni, egész lelki beállítottságom, valahogy ama versek színében ég, melyeket éppen fordítok. Emlékszem, hogyan dolgoztam Lenau líráig versein. Az Oka folyó partján éltem akkor, a szabad közép-orosz síkságon, víg barátok társaságában. Mindezek ellenére szomorít és lehangolt voltam, mert Lenau versei folyton ott motoszkáltak a lelkemben és borús színben tárták elém az egész világot. Ez az, ami sohasem fordulhat elő Petőfi fordítójával. A fiatal, lázadó, egészséges vér, erővel duzzadó életakarása címe az alap, melyen Petőfi költészete teljes nagyszerűségében lombosodik. De a fiatalos, lázadó duhajság sohasem öncél. Éles politikai célkitűzöttség jellemzi szívének minden dobbanását. És meg kell állapítanom, egyetlen költőnél — Heinét sem véve ki, — nem találkoztam az egyéni és társadalmi szempontnak olyan elszakíthatatlan egységével, mint Petőfinél Petőfi képgazdasága elragadó. Felejthetetlen, ezer változatú tájfestését, a falusi és városi élet ezer tarka vásznát mesteri kézzel tárja elénk Petőfi lángoló tehetsége, mely széles, viharzó és elragadó, mint a megáradt magyar Tisza. És mily nagyszerű a humora, színarany derűssége, mely még a legkomorabb pillanatokban sem hagyja magára. Valóban nagy a jövője annak a népnek, amelynek ilyen fiai vannak és én mélységesen hálás vagyok a magyar népnek, hogy ily embert adott a világnak." Moszkva, 1947.