Uj Szó, 1947. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)
1947-08-01 / 173. szám
1947 augusztus 1, péntek Uj Szó 3 A. SZERAFIMOVICS: MOSZKVA HANGJA Az ősi harangjátékból kizeng hat mély, elbúgó harangütés... A Kreml tornya kongat . . . Hat óra... S a Vörös tér felett felzúg az éterben a szovjet himnusz. — Halló, itt rádió Moszkva! Jó reggelt, elvtársak! így kezdődik a nap a Szovjetunióban — az alkotó, örömteljes munka, az emberi boldogság napja. Moszkva, a főváros, köszönti az országot. Nyolcszáz éve .. . Miközben a lüktető forgalmú teret, az óriási kiterjedésű sokmilliós várost nézi az ember, nehéz elképzelni, hogy , nyolc évszázaddal ezelőtt Moszkva alig néhány apró, füstös házikóból, kicsinyke fatemplomból álló lakótelep volt, ott, azon a dombon, melynek tövében a Moszkva és a Jauza folyó találkoznak egymással. »Jöjj el hozzám, testvérem, Moszkvába« — írta Vladimir Dolgorukij szuzdali herceg, a novgorod-szergerszki Szvjatoszláv hercegnek Az ősrégi Ipátyev krónika elsárgult pergamentjén, nyolcszáz évvel ezelőtt említették meg első ízben Moszkva nevét És ettől az időtől kezdve Moszkva, neve sohasem , maradt ki többé a régi, később pedig az új kéziratok és könyvek lapjairól. Sokat lehet ezekben a könyvekben olvasni arról, hogyan növekedett, fejlődött íoszkva, hogyan vált a pusztító tűz martalékává, hogyan született ismét újjá, hogyan erősödött, acélosodott a munkában és harcban és hogyan lett egyre hatalmasabb, egyre szebb az orosz föld fővárosa. Moszkva rendkívül fontos sztratégiai központ volt Oroszország történetének viharos korszakaiban. Ugyanakkor a közigazgatás központja is volt: innen indult el az ' orosz ’államiság, de innen indult el az orosz feudalizmus bukása is. Moszkva felé törtek a falánk ellenségek , és Moszkvától futottak vissza véres fejjel, halálra, sebezve. Százharmincöt esztendővel ezelőtt, 1812-ben léptek utoljóra — és vesztükre — idegen hódítók Moszkva földjére. Azóta soha többé nem adatott meg ellenségnek, hogy meglássák Moszkvát. Az igazi világváros Moszkvában kelt hadra az orosz proletariátus az önkényuralom ellen. Jús a kapitalizmus romjain született meg a világ első megingathatatlan, legyőzhetetlen szocialista birodalma: a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége. Csaknem minden, ami drága és becses az orosz ember szívének, összefügg Moszkvával: a harc és a győzelem, az emberi kezek legszebb alkotásai és a legfényesebb eszmék. Moszkva szülte a nagy írókat: Gribojedovot, Puskint, Lermontovot. Itt kezdte el irodalmi tevékenységét a »kérlelhetetlen kritikus« Visszárion Belinszkij és itt élt Gogo y, itt alakult ki Herzen, Ogarov világszemlélete. Moszkvában dolgozott Timirjazev, a híres tudós és Zsukovszkij, »az orosz repülés atyja«, Sztóletov, a fizikus, Botkin és Szklifasszovszkij, a hírneves orvosok És a világhírű képzőművészek: Repin, Szurikov, Levitán, Szerov s a zene halhatatlan mesterei: Csajkovszkij, Rachmaninov és Szkrjabin, a nagy színészek: Scsepkin, Jermalova. Itt alakult meg a Művész Színház és a Tretyakovképtár. Moszkvában, éltek és írták örökbecsű munkáikat Csehov, Maxim Gorkij, Majakovszkij. Október 27-én dördültek el az első lövések Pétervárott , és másnap már fegyverrel a kézben vonultak fel a munkások és katonák Moszkva utcáin. 1918 márciusában Vladimir Iljics Lenin a Népbiztosok Tanácsának elnöke, első ízben érkezett meg a Kremlbe. S ettől kezdve Moszkva az ország szíve, a Szovjet Birodalom székhelye lett. »Moszkva, Kreml« — így végződtek azok a dekrétumok, amelyeket Lenin írt alá. S e rendeletek valóra is váltották a nép régi vágyait, az emberiségnek azt a sokévszázados vágyálmát, hogy szabadság és boldogság legyen úrrá a földön. És a régi, patinás épületekről ma a város új életrajzát olvassuk le: A Szakszervezeti Szövetség Háza — azelőtt a kiváltságosok kupaktanácsának székháza — ahol a szegényparasztság kongresszusa, a legfontosabb tanácskozások és összejövetelek zajlottak le. A volt főkormányzóság házában — a Gorkij uccán, ezelőtt Tverszkaján — székelt az októberi napokban a Munkás- és Katonaküldöttek Moszkvai Tanácsa, a forradalom vezérkara. Ez az épület ma is a Moszkvai Szovjet székháza. A Nagy Színházban (Operaház) tartották meg a szovjetek ötödik kongresszusát amely elfogadta az Orosz Föderáció alkotmányának alaptörvényét és »A dolgozók és kizsákmányolt nép jogainak kinyilatkoztatását«. Moszkva harcok közepette épült és erősödött A szovjet állam és annak fővárosa azokban a nehéz években épült, fejlődött és erősödött, amikor a külföldi beavatkozók, a fehérgárdisták, Kolcsák és Demkin bandái minden oldalról Moszkva felé törtek. Lenin akkor bízta meg Sztálint a déli front irányításával és Moszkva megmentésével. És az ellenség elbukott. A moszkvaiak pedig, bízva a győzelemben, ezekben a nehéz napokban is építették, tatarozták, szépítették városukat. Lenin az első kommunista iszubotnyikok« at (szubotnyiknak nevezték a szombati napokon végzett önkéntes, ingyenes munkát) a szociálisa munkához úgy értékelte mint »nagy példaadást« a munkához való szocialista viszonyra és maga is részt vett a Moszkva fejlesztésére irányuló első, május elsejei „szubbotnyikon«. Még ma is magam előtt látom azt a képet, amelyet 1936 novemberében, a szovjetek VIII. kongresszusán láttam, azon a kongreszuson, amely elfogadta a sztálini alkotmányt. Amikor felolvasták a 145. szakaszt: Szocialista Szovjet köztársaságok Szövetségének fővárosa Moszkva« — ezernyi kéz emelkedett szavazásra, vörös képviselői igazolványt lobogtatva, amit lelkes éljenzés kísért. Ez a nap az ősi, de örökké fiatal város történetének egyik legszebb napja volt • •' Mennyi felejthetetlen nép és dátum fűződik Moszkva nevéhez! '1924 január 24-én Moszkvában, a’ Nagy Színházban hangzott el Sztálin esküje, melyben hűséget fogadott és megesküdött arra, hogy a népet fogja szolgálni. Esküt tett Leninnek és az egész szovjet népnek. S a sztálini eskü testet öltött: a szovjet élet programja lett. A nép képviselői által Moszkvában elfogadott sztálini ötéves tervek megvalósításával lerakták a Szovjetunió hatalmának, a fasizmus fölötti győzelemének alapjait. ■ • K Moszkva jóváhagyta az új tervek számadatait — és az országban gyárak, üzemek épületek, a kolhozparasztok házaiban kigyúlt a villanyfény. Hatalmas mozdonyok száguldottak a vasútvonalakon. Megnyíltak az iskolák és szanatóriumok kapui, a síkságokon petróleumkutak nőttek és aranyszínű kalásztenger hullámzott a dús kolhozföldeken. Moszkva egymaga az ország ipari termelésének 22,5 százalékát adta. Moszkva mindig és mindenütt az alkotók első soraiban haladt. Sztálin annyi, amint győzelem ... Amidőn 1941 egyik júniusi éjszakáján a hitleri hordák megrohanták a Szovjetunió határait, a szovjet nép — miként a polgárháborúban is — Sztálinra bízta mind a saját, mind az ország és a főváros sorsát. »Moszkva, Kreml« — így voltak aláírva a Új tér a Szádovo-Szpaszkája uccán, Moszkvában • f4mm*,zmW** ?V Este a város központjában, ahol az Ochotnij-Rjnd a Szverdlov térbe torkollik. Balra a Szovjetunió Miniszterkmácsának épükéd, idäbra~-*