Uj Szó, 1947. szeptember (3. évfolyam, 198-221. szám)

1947-09-02 / 198. szám

ÁRA 20 PILLÉR III. évfolyam 198. 1717.) az. 1947 SZEPTEMBER 2. KEDD A SZOVJET HADSEREG LAPJA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA SZÁMÁRA Választási creditángok Az öt békeszerződés ratifikálása A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége rendeleteivel ratifi­kálta az Olaszországgal, Romániá­­val, Magyarországgal, Bulgáriával és Finnországgal kötött békeszerző­déseket, amelyeket a Külügyminisz­terek Tanácsa készített elő és ez év február 10-én Párizsban írtak alá. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének ez a döntése új, fontos korszak kezdetét jelenti a Szovjet­unió és az említett öt európai ország közötti viszony történetében. A bé­keszerződések ratifikálása de jure is véget vet a Szovjetunió és az em­lített államok közötti hadi állapot­nak, eltávolít minden akadályt a kö­zöttük és a Szovjetunió közötti egészséges viszony további fejlődé­sének útjából, amelyet hat évvel ez­előtt a hitlerista Németországnak és akkori szövetségeseinek alattomos támadása által a Szovjetunióra és más békeszerető népekre rákénysze­­rített bűnös háború megszakított. A szovjet emberek, akiknek életbe­vágóan fontos érdekük fűződik a béke megszilárdításához, a más or­szágokkal való háború utáni viszony rendezéséhez és stabilizálásához, me­legen üdvözölték az öt békeszerző­dés aláírását, amely egy fél évvel ezelőtt játszódott le. Ugyanilyen nagy megelégedéssel fogadják e békeszerződéseknek a Szovjetunió által való ratifikálásáról szóló köz­lést is. „ Az öt békeszerződés végleges for­májában lényegében véve megfelel azoknak a követelményeknek, ame­lyeket a demokratikus közvélemény támasztott. Ezek a szerződések nem hagyják büntetlenül a támadó há­borúban a fasiszta tengely oldalán való részvételt; a háború sújtotta országoknak elégtételt adnak, ha nem is teljes mértékben. Ugyan­akkor viszont a bosszúnak semmiféle nyomát sem találjuk ezekben a béke­­szerződésekben a legyőzött álla­mokkal szemben, amelyekre ezek a szerződések nem raknak elviselhetet­len terheket, nem csorbítják politi­kai és gazdasági függetlenségüket, jóllehet egyes államok, elsősorban pedig az Egyesült Államok képvi­selői több ilyen irányú kísérletet tettek a szerződések előkészítése fo­lyamán. . . A párizsi békekonferencia napjai­ban — amikor megvitatták az öt bé­keszerződés tervezetét — nem volt hiány olyan manőverekben, melyek arra irányultak, hogy a legyőzött országok gazdasági és politikai le­igázásának eszközévé változtassák ezeket a szerződéseket. A Szovjet­unió, amely következetesen védelme­zi a nagy és kis államok független­ségének elvét, leleplezte és semlege­sítette ezeket a manővereket. A de­mokratikus világ ellenfelei kényte­lenek voltak korlátok közé szorítani mohóságukat. Az Olaszországgal, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával és Finnországgal megkötött békeszer­ződések igen komoly, pozitív szere­pet játszhatnak ezeknek az államok­nak életében. Most megnyílt előttük a demokratikus fejlődés és az alkotó munka széles útja. Lehetővé vált számukra az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való belépés. Módot kapnak arra, hogy komoly tevékeny­séget fejtsenek ki a nemzetközi béke és a többi országgal való gyümöl­csöző együttműködés érdekében. A többi már maguktól az említett államoktól függ, amelyekkel ezeket a békeszerződéseket kötötték, vagyis attól függ, hogy mennyire készek szakítani a múlttal. Ezek az államok a maguk kezében tartják sorsukat. Ismeretes, hogy Románia, Bulgária és Magyarország bátran és határo­zottan elindultak az új úton és me­részen haladnak előre. Erős kézzel tépik ki országuk talajából a fa­siszta dudvát, hatásos intézkedése­ket tesznek a fasiszta gócok felszá­molása és a fasiszta maradványok kiirtása céljából. Következetes és állhatatos harcot vívnak a demokra­tikus rendszernek országukban való megszilárdítása érdekében, ami egy­ben záloga a népek közötti békés együttműködésnek és a tartós béké­nek is. Nem kétséges, hogy ezen az úton eljutnak országuk felvirágzá­sáig, biztosítani fogják népeik szá­mára a jólétet és a boldogságot. Erre biztosítékul szolgál a népi erőknek népi demokrácia országaiban tapasz­talható alkotó lelkesedése, teremtő lendülete is. Sajnos, a mai Olasz­ország kormányköreinek képességei kétségessé teszik azt, hogy vájjon fel tudják-e számolni a fasizmus ma­radványait, amelyek még erősen érez­tetik hatásukat Olaszország belső életében. Megengedhetetlen az a hangnem, amelyet az olasz fasizá­­lódó elemek az Olaszországgal kötött békeszerződés és az azzal összefüg­gésben álló problémák kapcsán meg­ütnek. Sőt, az olasz kormánykörök is megengedik maguknak azt, hogy a békeszerződés aláírásakor és ratifi­kálásakor demagóg módra e szerző­dés semmibevevésére szólítják fel a népet. Felesleges hangsúlyozni, hogy mindez a legélesebb ellentétben ál­l elsősorban Olaszország érdekeivel. Természetesen nem tökéletesek a ratifikált békeszerződések és sok minden van bennük, ami nem elégí­­­­ti ki az érdekelt feleket. E szerződé­seknek valóban vannak fogyatékos­ságai, amelyeket feltétlenül kívána­tos, sőt szükséges lett volna eltávolí­tani. A Szovjetunió igen nagy­ erő­feszítéseket tett annak érdekében, hogy kiküszöböljék ezeket a fogyaté­kosságokat és nem kis eredményeket ért el ezen a téren. De nem sikerült minden fogyatékosságot kiküszöböl­ni. Az 1947 február 10 én Párizsban aláírt békeszerződések mai formá­jukban mégis jelentékeny hozzájáru­lást jelentenek Európa háború utáni elrendezéséhez, valamint a népek bé­kéje és biztonsága megteremtése ügyéhez. Molotov, szovjet külügyminisz­ter teljes joggal mutatot rá a pári­zsi békekonferencián arra, hogy az ezeket a békeszerződéseket előkészí­tő demokratikus országok­­ olyan munkát végeztek Párizsban, amely lényegében megfelel a népek bizton­ságának és a világbéke megszilárdí­tására törekvő nagy és kis országok érdekeinek, noha — amint Molotov már akkor jelentette — ezek a béke­szerződések nem tükrözik vissza tel­jes mértékben a szövetséges népek igazságos kívánságait. A jelenlegi körülmények között ezek a békeszerződések a legjobbak, amilyeneket ki lehetett dolgozni a sok fél részvételével lefolytatott tár­gyalások során. A Németország volt szövetségesei­vel való békeszerződések kidolgo­zása pozitív példa arra, hogyan kell megoldani a háború utáni nagy és bonyolult, politikai feladatokat. Eze­ket a feladatokat csak a nemzetközi együttműködés módszerével lehetett megoldani. Nem titok, hogy a pá­rizsi konferencia során bizonyos erők azzal kísérleteztek, hogy a békeszerződések előkészítését más mederbe vezessék, az egyeztetett ha­tározatok elutasítására és durva dik­tátumra törekedtek. Ezek a kísérle­tek kudarcot vallottak. A párizsi ér­tekezlet néhány egyoldalú határo­zata, amelyek nem feleltek meg a demokratikus béke feladatainak, életképtelennek bizonyultak. Elher­­vadtak mielőtt még kinyíltak volna ... A nemzetközi együttműködés elvei, a krimi és potsdami elvek, most is fe­lülkerekedtek. Ezt különösen hang­súlyozni kell ma, amikor az Egye­sült Államok Anglia segítségével a Németországgal, Japánnal és, Auszt­riával való békeszerződések kidol­gozása során azzal próbálkoznak, hogy az eset által már elítélt dikta­túrára irányuló vétkes kísérleteket felélesszék. A közelmúlt tapasztala­tai a legmeggyőzőbben mutatnak rá arra, hogy ezek a kísérletek kikerül­hetetlenül teljes bukásra vannak ítélve. A szovjet nép következetesen és hajthatatlanul harcol a szilárd de­mokratikus békéért és a népek biz­tonságáért. »Biztosak vagyunk abban, hogy az a harc, amelyet a demokratikus békéért folytatunk, megfelel a nagy és kis országok népei legfontosabb érdekeinek, megfelel minden szabad­ságszerető nép létérdekeinek. Mi ezt a harcot — bár ez egyes esetekben nem tetszik másoknak — a demokra­tikus béke érdekében, a népek biz­tonságának nem szavakkal, hanem eztekkel való biztosítása érdekében folytatjuk. Mi, szovjet emberek, oda­­adóan szolgáljuk ezt a nagy ügyet és a népünk előtti felelősségérzeté­től vezetve a legnagyobb következt­ességgel és eréllyel folytatni is fogjuk ezt a harcot.« (V. M. Molotov­) Molotov e szavaiban kifejezésre jut a szovjet államnak az öt volt el­lenséges állammal kötött és most ratifikált békeszerződések kidolgozá­sában betöltött fontos szerepe. A Szovjetunió példát mutat a demo­kratikus békéért folytatott céltuda­tos­­ és odaadó harcra. A szovjet nép — a mérhetetlen» hatalmas Szocialista Szovjetköztár­­saságok Szövetségének minden mun­kása, parasztja és értelmiségi dolgo­zója, egy emberként — védelmezi a szovjet külpolitikát, teljesen és fenntartás nélkül támogatja a J. V. Sztálin vezetése alatt álló szovjet kormányt. A szovjet nép n­agyra­­becsüli a békét, amely az ország jólétéért és felvirágzásáért való al­kotó és építő erőfeszítésének alapját jelenti.Ezért fogadják a szovjet emberek megelégedéssel a szovjet kormány­nak és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének az öt békeszer­ződés ratifikálásáról szóló rendele­tét. Ez hozzájárul a nemzetközi együttműködés megszilárdításának ügyéhez, a népek békéje és bizton­sága megerősítésének ügyéhez, an­nak a nemzetközi reakciónak minden cselszövése és intrikája ellenére is, amely minden áron meg akarta hiú­sítani ezt az együttműködést.’ A szovjet nép a szovjet kormány­nak, nagy vezérének és tanítójának, Sztálin generalisszimusznak vezetése alatt­ továbbra is következetesen és kérlelhetetlenül harcolni fog a de­mokratikus békéért, a népek bizton­ságáért, hazája jólétéért, boldogsá­gáért és dicsőségéért, valamennyi demokratikus, kis- és nagy ország békés szilárd , egy­ültm­­ű­ködéséért. A Pravda vezércikke

Next