Uj Szó, 1947. október (3. évfolyam, 222-248. szám)
1947-10-01 / 222. szám
Ara 20 FILLÉR Gondosítonás a szovjet bányászról Mai számunkban ismertetjük a Szovjetunió minisztertanácsának rendeletét, amely új kiváltságokat és kedvezményeket állapít meg a szovjet szénbányák munkásai és műszaki személyzete részére. Ezt a rendeletet lehetetlen lelkesedés nélkül olvasni! A szovjet kormány által hozott szabályokat olvasva, amelyek a széniparban és a bányaépítkezésben végzett hosszantartó munkáért a földalatti munkások, bányászmesterek és mérnökök ösztönzésére születtek, újra és újra éreztük a szovjet szocialista rendszer nagyszerűségét, a szovjet hatalom őszintén demokratikus voltát, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatalmas jelentőségét. A munka a szovjet országban: becsület és dicsőség. »A kapitalizmusban — mondja Sztálin — amunkának magános, személyes jellege van... Senki sem ismer téged és nem is akar ismerni ... Más a helyzet a szovjet rendszer körülményei között. A dolgozó ember itt becsületben áll. Itt nem a kizsákmányolóknak, hanem magának, osztályának, társadalmának dolgozik. A dolgozó ember itt nem érezheti magát elhanyagoltnak és magánosnak. Ellenkezőleg: a dolgozó ember nálunk országa szabad polgárának, a maga nemében társadalmi tényezőnek érzi magát. És ha jól dolgozik és azt adja a társadalomnak, amit adni képes, akkor a munka hőse és dicsőség övezi.« A forradalom előtti Oroszország bányászának munkája nemcsak a legnehezebb és legveszélyesebb, de a legörömtelenebb és legkilátástalanabb munka is volt- A forradalom előtti bányásznak keserű volt az élete, szörnyű volt az öregsége. A szovjet hatalom — fennállásának első napja óta — különös gondot fordít a bányászokra. A szovjet munkástörvényhozás a szénipar munkásait a legkedvezőbb körülmények közé helyezi. A szénmedencékben iskolák, gyógyintézmények nagy hálózatával, üdülőkkel, gyermekkertekkel, klubokkal és könyvtárakkal, kulturált városok és lakótelepek épültek a bányászok részére, Jianghai és »Szobocsejevka«, a donyecmedencei, mocskos földkunyhókból álló munkáslakótelepek — eltűntek a föld színéről és helyükbe korszerű, kényelmes lakóházak épültek a szovjet bányászok számára. Most tanúi vagyunk a szovjet szánipar további fejlődésének és dolgozói iránti sztálini gondoskodás újabb megnyilvánulásának. A széniparban és a bányaépítészetben végzett hosszantartó munkásságáért, a Szovjetunió miniszteri tanácsának rendelete a föld alatt dolgozó munkásoknak, bányászmestereknek, vezetőknek és mérnöki technikai dolgozóknak az ideiglenes munkaképtelenség és nyugdíjbiztosítás terén jelentős kiváltságokat és kedvezményeket nyújt-Mától kezdve az 50 éves kort elért, a széniparban és bányaépítkezésben húsz vagy többéves múlttal rendelkező valamennyi bányász élete végéig nyugdíjat kap, annak a fizetésnek a felét, amely nyugalombavonulása előtt járt neki. Bevezetik a szolgálati évek szerinti egyszeri jutalmazás rendszerét is. A kormány a szénbányászoknak még más jelentős kiváltságokat és kedvezményeketbenyújtott. A vétójog a világhétté bástyája A »Daily Worker« foglalkozik az Egyesült Nemzetek Szer-Ivezetében folyó harccal. »Tulajdonképpen nem a Szovjetunió áll szem * A kommunista párt, a szovjet kormány és Sztálin kivételes figyelemmel és gondoskodással veszi körül a szénipar dolgozóit. A szovjet állam minden téren segítséget nyújt a szénipar dolgozóinak, hogy végrehajthassák az előttük álló nagy és felelősségteljes feladatokat. Azoktól, akik életüket, munkásságukat a szénért folyó harcnak szentelték, az ország semmit sem sajnál. A bányász munkáját, a »bányász« nevet a Szovjetunióban tisztelet és dicsőség övezi A kormányrendelet értelmében azok a munkacsoportvezetők és bányászmesterek, akik tíz évet dolgoztak a föld alatt és kiváló eredményeket értek el, a »Megbecsült bányász« címet kapják. A szovjet ország büszke széniparának dolgozóira. A dolgozók e hadseregei a sztálini öt éves tervek végrehajtásáért folytatott harcban növekedtek, fellendítették a szovjet tüzelőanyag-ipart, becsülettel és önfeláldozóan végrehajtják a történelmi jelentőségű sztálini előírásokat és biztosítják a Szovjetunió széniparának további fellendülését és fejlődését. A szénbányászok részére most bevezetett jelentékeny kiváltságoknak és kedvezményeknek az a céljuk, hogy még jobban megerősítsék a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágának kádereit, hogy megteremtsék a feltételeket e káderek fejlődésére, tökéletesedésére és arra, hogy tartóssá tegyék a szénipariüzemek dolgozó állományának állandóságát. (Az »Izvesztija” vezércikkéből) A TARTALOMBÓL» Munkásegység nélkül Csehszlovákia végzetes lejtőre kerülne (5. o)» A szovjet kormány a bányászokért A németországi szociáldemokrácia a demokrácia ellen (6. oldal) A hároméves terv októberi beruházása III. évfolyam 222. (741.) u, 1947 OKTÓBER 1. SZERDA (8. old.) A SZOVJET HADSEREG LAPJA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA SZÁMÁRA (3. t)MD fJ A moszkvai rádió hírmagyarázója Visinszkijnek az Egyesült Nemzetek közgyűlésén elhangzott beszédével foglalkozva megállapította, hogy ez a felszólalás hatalmas ütés a háborús uszítók ellen. Ezt bizonyítja az a riadalom és nyugtalanság, amely Visinszkij beszéde után a reakciós táborban támadt. Ez a visszhang még világosabban mutatja, melyek azok a körök, amelyek a népeket a háború mjbre akarják sodorni, kik azok a személyek, akik nemcsak a nemzetközi együttműködés elvét próbálják sutba dobni, hanem a legelemibb erkölcsi szabályokat is. A demokratikus népek most már végérvényesen meggyőződhettek arról, mennyire helyesa szovjet indítvány, amely szerint a törvény erejével kell lesújtani az új háborús gyújtogatókra. Egyes amerikai körök véleménye szerint a háborús propaganda betiltása nem fér össze a sajtószabadság elvével, nem egyeztethető össze a szabad véleménynyilvánítással. Köztudomású, hogy az emberi társadalom mindig elszigetelte azokat az elemeket, amelyek az erkölcs alapját veszélyeztetik. Minden országban hoztak törvényeket, amelyek tiltják a rabszolgakereskedelmet, a lélekkufárkodást, az erkölcsileg botrányt okozó művek terjesztését. Soha senki sem állította, hogy ez ellentmond a sajtószabadság elvének. Csak az emberi kultúra és haladás ellenségei állíthatják, hogy a háborús propaganda betiltása nem egyeztethető össze a demokráciával és a szabad sajtóval. Az amerikai háborús uszítóknak legújabb vádja a Szovjetunió ellen, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén résztvevő szovjet küldöttség a legkülönbözőbb sértő kijelentéseket használva, hadjáratot indított az amerikai _nép_ ellen. Ennek nyilvánvalóan az a célja, hogy a szovjet-amerikai együttműködést megdöntsék. Visinszkij azonban erélyesen visszautasította ezeket a rágalmakat. A háborús uszítók igenis az amerikai nép becsületére törnek, velük semmikép sem azonosíthatjuk az amerikai népet A háborús uszítókat az amerikai nép is megbélyegzi és elítéli őket, mint gonosztevőket. Ezek az elemek minden békeszerető nép, az egész haladó emberiség érdekei ellen törnek. Kétség nem fér ahhoz, hogy az amerikai sajtó, amely a monopóliumok érdekeit szolgálja, nem fejezi ki az amerikai nép érdekeit és kívánságait. A béke igazi hívei az Egyesült Államokban is felemelik tiltakozó szavukat a háborús propaganda ellen. A New Republic című lap szerint az Egyesült Államok kormányának nem szabad hallgatnia azoknak a tanácsára, akik kardcsörtető politikát hirdetnek. A béke elvész, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetét szovjetellenes blokká alakítják át — írja többi között a lap. A PM hírmagyarázója Visinszkij felszólalásáról szólva hangoztatja, a szovjet küldöttség vezetőjének igaza volt, amikor azzal vádolta az amerikai lapokat, hogy háborúra uszítanak és gyűlöletet akarnak ébreszteni a szovjet nép iránt- A francia, lengyel, magyar, román, csehszlovák, olasz és a többi demokratikus országok sajtója is lelkesen helyeselte Visinszkij nyilatkozatát. Valamennyi demokratikus nép szerte a világban teljes mértékben támoztatja a szovjet küldöttség indítványát, amely a biztonság megszilárdítására és a népek békés együttműködésének megteremtésére irányul. NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK A Szovjetunió és Lengyelország támogatja Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe Csehszlovák munkásegység a reakció ellen Sajtószabadság vagy háborús uszítás? ben Amerikával, — írja a cikk — hanem a béke ügye a háborúéval, az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennállása a megsemmisülésével. Éppen úgy, mint a régi Népszövetségben, ma is a Szovjetunió képviselői az élharcosai a világ demokratáinak» a kis nemzeteknek a gyarmati népeknek, a közembereknek és a béke minden barátjának.« A cikk új háború előkészítésével vádolja az amerikai imperialista köröket. Egy diplomáciai akadály áll azonban az amerikai reakció támadó és terjeszkedő terveinek útjában és szolgál támaszul a világ demokratikus és békés erőinek — az Egyesült Nemzetek alapokmánya. Mindaddig, amíg ez az alapokmány és a Biztonsági Tanács az egyoldalú határozatokat megakadályozó vétójoggal fennáll, addig az amerikai reakció nem indíthat teljes támadást anélkül, hogy az Egyesült Nemzetekkel összeütközésbe kerüljön. A vétójog a világbéke bástyája. Visinszkij súlyos vádjainak — folytatja a lap — egyetlen pontját sem tudták megcáfolni. McNeill olcsó szótornája csak leleplezte a válaszra való képtelenségeit. Igazán szégyen, hogy a világtörténelem ilyen válságában az angol nép szószólója egy volt Beaverbrook-ember (McNeill azelőtt a »Daily Express« nél működött), aki csak hajlongani tud az amerikai kapitalista monopóliumok előtt, ádázul dühöng a Szovjetunió ellen és tömjénezve hízeleg Charlehillnek. Rámutat a lap arra, hogy McNeill még tovább ment, mint Marshall a »három nagy«_ egységéről szóló elgondolás kifejezett elvetésében» »Itt az ideje — állapítja meg a cikk — hogy feltegyük a kérdést a munkásmozgalom minden tagjához: váljon ez az a politika, amely mellett az angol munkásság kiáll?« (Fohrintdifi a 2. poni ok.)