Uj Szó, 1948. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-01 / 1. szám

1948 Január 1, csütörtök Uj Szó 3 Fejlődik és virul a szovjet kultúra Az új esztendő elé Van a mi népünknek is jó közmondása: »Tartsd számon a hétköznapokat, az ünnepek maguktól jöpítik.« Ez a közmondás pompásan fejezi ki nagyszerű tulajdonságait népünknek, mely széles lendülettel és lelkesen tud dogozni, de kitűnően jellemzi ez a közmondás ,a mi ünnepeinket is. Ezek az ünnepek a hétköznapok makacs munkájában születnek és népünk nagyszerű munkáját ékesítik. A szovjet nép olyan emberre hasonlít, aki magas hegyre kúszik és minél közelebb ér a csúcshoz, annál szélesebben tárul fel előtte a láthatár és mi örömmel rögzítünk le minden megtett útszakaszt. Nehéz volt az elmúlt esztendő, sok súlyos, véres sebet kellett behegedteni; sokat, amit a háború feldúlt, helyre kellett állítanunk, újjá kellett építenünk. Nincs az időnek lelkes!A többi és szabatosabb fogalma — a Sztálini ötéves terveknél. E tervek, mérföldkövei országunk rohamos fejlődése útjának. Mindegyik rámutat, miként változik meg országunk arculata, miként nőnek fel új embereink és milyen lelkesedéssel lombosítják új életüket. Fiatal munkás és fehérhajó aggastyán boldogan, a győzelembe vetett megingathatatlan hittel vállalja, hogy a háború utáni ötéves tervet 4 év alatt teljesíti. Leningrád dolgozóinak nyomában, akik tudvalévően a háború utáni terv második évét már 1947 október 23-án tejesítették, ezer és ezer ipari vállalat máris hozzáfogott a terv harmadik évének megvalósításához. Az akarjuk, hogy országunk még hatalmasabbá, a szovjet nép élete még jobb és szebb legyen. És a szovjet emberek e törekvése teljességgel reális. • Már eddig is sokat értünk el. Nemrég hajtották végre országunkban a ■pénzügyi reformot. Megszüntettük a jegyrendszert az élelmezési és ipari árucikkekre. Ez a reform biztosítja a teljes értékű rulére való átmenetet. Ez a reform a kapitalista országokra jellemző, nehéz és hosszadalmas válságok, tehát valutakáosz, áremelés, a reális munkabér csökkentése, a munkanélküliség emelkedése nélkül valósult meg. A Szovjetunióban ninc eset, krízis és nem lesz munkanélküliség. Ellenkezőleg: Az ipar minden ágának rohamos fejlődése egyre növekvő tömegekben vonja, magához a munkások és hivatalnokok tízezreit- Az ipari és élelmezési termékek árának leszállítása a reális munkabér, következőleg a dolgozók helyzetének jelentős megjavulását eredményezi. A Szovjetunió a bábormáni legnehezebb feltételek között olyan ütemben fogott a helyreállítás nagy munkájához, melyre egyetlenegy kapitalista állam sem képes. A szovjet ember tudja, hogy minden termelési siker, egyenlő értékű egy harcvonalbeli nagy győzelemmel Valamikor, gyermekkoromban, mint egy szegény doni kozák földműves fia, arról ábrándoztam, hogy Herry Otrubeesi: találjuk, amely a boldogság netovábbjának tűnt fel előtem. Az ötrubelest azóta sem találtam meg. Egész életemben dolgoztam és enni tant. Gyermekkoromban a falu Vaszilij nevű cigány kovácsánál, aztán a katonai ipariskolában, gyárakban dolgoztam. Érettebb koromban találmányokkal foglalkoztam, azokat javítgattam, tökét létesítettem. Ferralán tevékenységemmel azonban csak az Októberi Forradalom után foglalkozhattam komolyan, mert csak a szovjet rendszer tette lehetővé, hogy komoly tudást szerezzek és tudásomat tovább fejlesszem.. Miután megszereztem a szükséges elméleti tudást, tervező lettem. Kutató munkám céljaira laboratóriumot bocsátottak rendelkezésemre. De az én esetem nem egy kivételes eset. Hazám minden polgárának lehetvé teszi, hogy tudását és tehetségét a nép és az ország érdekében fejlessze és tökéletesítse. Ha tíz életem volna, mind a tizet boldogan odaadnám népemnek és hazámnak, mert nincs szentebb, mint a népért való munka és győzelmünk egyetlen záloga: a munka. Mint győzők találkozunk az új évvel- mert győzők vagyunk a munka, frontján is. Örömmel építjük boldog életünket, de éberen állunk ort a béke, országunk millió és millió dolgozóinak, az egész világ egyszerű embereinek érdekei mellett. V TOKAREV, tervező-mérnök, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, a Szovjetunió Hőse, a Sztálin-díj kitüntetettje, építői, a közelmúlt harcok hősei, akik most újjáépítik a gyönyörű szovjet hazát. Mi művészek is örömmel és bizakodással fogadjuk a közeledő 1948-at. Nem kétséges, hogy az új év még nagyobb győzelmeket hoz a szovjet országnak a gazdasági élet, a tudomány és a művészet frontján. Boldogok vagyunk, hogy a szovjet országban élünk és a nagy szovjet nép számára alkotunk." IVAN BERSZENYEV a moszkvai Lenini Komszomol Színház művészi igazgatója. A népnek alkotni a legnagyobb boldogság Az elmúlt esztendő országunk történelmébe mint a hatalmas alkotómunka éve vonul be. Ez a munkalendület megnyilvánult az élet minden dlántő területén. A nemzetközi arénában a Szovjetunió a demokrácia, a haladás és a béke védőjének nemes szerepében lépett fel a reakció és az új háború gyújtogatói ellen. Az egész világon felharsogott, a szovjet diplomácia bátor hangja, amely szilárdan és következetesen védte az egész emberiség érdekeit. Egy szabad és hatalmas nép hangja volt ez A szovjet nép jelenleg nemcsak gyors istenében, gyógyítja azokat a súlyos sebeket, amelyeket a hitleristák támadása okozott, hanem sikeresen oldja meg az élet, a gazdaság, a tudomány és a művészet terén felmerülő újabb és újabb problémákat. E feladatok teljesítésére egyesültek a kommunizmus nagy eszméjétől lelkesített szovjet emberek. Mindenfelé ég a munka és minden nap újabb bizonyságot szolgáltat arra, mily sikerrel valósul meg a nagy Sztálin női ötéves terve, amely országunk újjászületését jelenti és lehetővé teszi, hogy újabb nagy lépéssel haladjunk előre. Az elmúlt év végét két esemény teszi emlékezetessé, mindkettő az ország nagy felemelkedéséről, erejéről és egységéről tesz tanúságot. Ezek a pénzrefomra és a jegyrendszer megszüntetésére vonatkozó kormányrendeletek és a helyi szovjet választások fényes eredménye. A pénzreformnak és a jegyrendszer megszüntetésének jelentőségét és következményeit nehéz lenne túlértékelni, annyira hozzájárulnak ezek az intézkedések a szovjet emberek életszínvonalának emeléséhez. Könnyebbé vált az élet, ezt mindenki érzi. A helyi szovjetekbe történt választások eredményei pedig újra bizonyságot adtak a szovjet nép rendíthetetlen erkölcsi és politikai egységéről. E nép alkotóerejébe vetett szilárd hittel lép az új esztendőbe. Az elmúlt év gazdag volt jelentős eredményekben a szovjet művészet, így a szovjet színművészet terén is. Számos értékes munka látott napvilágot- amelyek lehetővé tették, hogy a színpadon megjelenjenek a szovjet emberek, a jelenkor hősei, a kolhósmánkások, az ifjúság, az ipar 1947 győzelmei után Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a világ összes népei örömmel fogadják az új esztendőt. Egyesek azért, mert a távozó év semmi jót nem hozott számukra és minden reményüket a jövőbe vetik. Mások, — így a Szovjetunió és az új demokrácia országai — mert az elkövetkező évben még nagyobb sikereket érhetnek el, mint a múlt esztendőben. Nekünk, szovjet embereknek nincs okunk arra, hogy 1947-re panaszkodjunk. Kiemelkedő év volt, gazdag a népgazdaság, a tudomány és a művészet terén elért jelentős eredményekben. Az önfeláldozó munka eredményekép, nálunk minden Marshallféle segítség nélkül megszűnt a jegyrendszer, megvalósult a pénzügyi reform és az árak csökkenése. Csupán a szocialista rendszer biztosíthatott ilyen jelentős eredményeket. Mivel dicsekedhetnek viszont a kapitalista világ országai! Talán az árak emelkedésével, a termelés viszszraesésével, a kenyéradag csökkentésével és a munkanélküliséggel, az egyszerű emberek életszínvonala és demokratikus jogai elleni hadjárattal? Még jellemzőbbek 1947 politikai eredményei: a Szovjetunióban és a népi demokráciák országaiban a béke és a békés munka uralkodik. Az aniai demokratikus táborban viszont az erősek rabszolgaságba döntik a gyengéket, a durva erőszak diadal- 1948 győzelmei felé maskodik és sárba tapossák az erkölcs, a jog és a szabadság nagy elveit A burzsoá társadalom doh'i, mérgezett légkörében a művészet is elfajzásra van ítélve. Csak néhány hónapja, hogy a velencei filmünnepségen bemutatták 13 ország filmművészetét és kitűnt, hogy mily mélyre süllyedt Hollywood filmgyártása és milyen új magasságokra emelkedett a szociális és kulturális haladás országának, a Szovjetuniónak filmművészete. Hét díj huszonhárom közül — ilyen sikert a résztvevő országok egyike sem ért el. Az amerikai filmgyártás Velencében csúfos kudarcot vallott, nem kevésbbé szégyenleteset, mint a háború utáni időszak többi nemzetközi filmünnepségein. A szovjet filmművészetet azok a magasrendű törekvések hatják át, amelyek a szovjet nép minden megnyilatkozását jellemzik. A reakció erői a világot újabb háború felé taszítják, azonban annál rettenthetetlenebből védi a béke ügyét az én országom, a Szovjetunió. Büszkévé tesz az a tudat, hogy a film, amelyen jelenleg dolgozom, bár csak kis része ehnek a nagy hivatásnak, segítségére lesz a béke és a haladás táborának a reakció és a gonosz háborús hírverés ellen vívott küzdelemben. MIHAIL KOMM, Sztálin-díjas filmrendező, több nemzetközi díj nyertese A nagy emberi e léget ért az 1947-es esztendő. Az új év új alkotásokra hív, de eddig megoldatlan feladatainkra is emlékeztet bennünket. A szovjet embereket neon nyugtalanítja az a gondolat, hogy nem jutnak hozzá erejük és képességeik teljes kifejtéséhez. A szovjet művészet tényezőinek gondjai, az alkotás kérdéseinek gondjai. Nem könnyű feladat megfelelni a szovjet nézőközönség magas kívánalmainak. Minthogy a szovjet közönség a világ legérettebb, legszigorúbb publikuma és roppant figyelmesen, komolyan és meggondoltan ítélkezik minden színdarabról, minden filmről, arra tanít bennünket hogy a művészet szent legyen előttünk, hogy egy életet, éljünk a néppel. 1947. évi legutolsó munkám, a »Falusi tanítónő« egy egyszerű szovjet tanítónőről szól, aki életének ötven esztendejét szentelte a gyermeknevelés nagy ügyének. A szovjet haza igen nagyra becsüli a pedagógusokat, mint a kulturális építés legtevékenyebb közreműködőit, egy nagy állami feladat részeseit. Emék művészete . . . A film tárgya is ennek megfelelő: a kulturális építés, a nép szolgálatának problémája, az élenjáró ember, a nagy emberi eszmék hordozójának élete — a szovjet művészet, központi témája. Ebben is rejlik élő ereje__ Azt akartam, hogy filmem hősnője, a szovjet tanítónő, a nagy nemzetközi találkozón, ahol e nemes hivatás művelői összegyűlnek, méltán kérdezhesse meg kollégáitól: »Évtizedek óta foglalkozunk gyermekneveléssel. El kell mondanunk nekik, milyen szép a földi élet és milyen szép az ember. De nézzék csak meg, mit tesznek neveltjeikkel a kapitalista országokban olyan emberek, akik a személyiséget egoizmussá torzítják, emberek, akik megrabolják az emberiséget legértékesebb kincseitől; emberek, akik üzletet csinálnak a háborúból és a lelkiismeretből. Azt tanácsolom, nézzék csak meg, hány millió és tízmillió tanítványuk halt meg ezeknek az embereknek akaratából.Tartsák távol és óvják meg tanítványaikat ezektől az üzelmektől. Küzdjenek a békéért!« Mi itt a Szovjetunióban az emberi értelembe, a népi tömegek erejébe vetett maradéktalan hittel üdvözöljük az új esztendőt. Akkor töltjük be feladatunkat, ha minden erőnket a nép szolgálatának ezen teljük és bemutatjuk a nép lelkének szépségét és nagyságát. Azoknak a nagy emberi eszméknek szellemében fogunk dolgozni, amelyekről a nagy orosz író, Maxim Gorkij beszélt: »Ember — ez büszkén hangzik.« Hívek maradunk hagyatékához; közel megyünk az élethez, hogy feltárhassuk számára mindazt a szépet, ami szívünkben rejtőzik. Az új, 1948-as évben olyan emberekről szóló filmeken kell dolgoznunk, akiknek számára a béke és a haladás az élet fő célja. Biztos vagyok benne, hogy a jövő év hazám és népem számára új sikereket hoz minden téren — így természetesen a művészetben is. MARK DONSZKOJ Sztálin-díjas filmrendező, a Maxim Gorkijról szóló filmtrilógia szerzői.