Uj Szó, 1948. február (4. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-01 / 26. szám

1948 február 1. vasárnap V. I. CSUJKOV gárdavezérezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, Sztálingrád védője. A sztálingrádi csata öt éve m­ár, hogy Sztálingrádban elf­rdult a gigászi csata végét je­­lentő utolsó ágyúlövés. A dicsőí­tet­tet emlékezete nemzedékről nemze­dékre fog szállni. A volgai városban lefolyt ütközet fordulópontot jelen­­tett a háború menetében. A sztálin­grádi csata megmutatta az egész világnak a szovjet nép, a Szovjet Hadsereg erejét, Sztálin hadvezér­ kiválóságát és véglegesen feltárta a német­­stratégia kalandorszellemét. A német haditerv A német fasiszta főparancsnokság 1942 nyarán hatalmas, elsőrendűen kiképzett és kitűnő technikával el­látott hadseregcsoportot vont össze a Don-kanyarban. Ez a csoport a 4. és 6. német hadseregekből állott. E hatalmas erőnek az lett volna a feladata, hogy kitörjön a Volgáig, elfoglalja Sztálingrádot, elvágja az ország középső részét a Kaukázus­tól és egy — a Volga mentén észak felé irányuló­ — csapással megke­rülje Moszkvát és elvágja azt vol­gai és uráli támaszaitól.­­A német sztratégák arra számítot­tak, hogy e terv végrehajtásával si­kerrel fejezhetik be a keleti hadjára­tot­ Sztálingrád elfoglalása, amelyet Hitler 1942 július 25-re tervezett, a német főparancsnokság sz­tra­tégiai tervének egyik legfontosabb alkotó­része volt. Sztálingrádot és a Volgát szörnyű veszedelem fenyegette. A német­­ hadseregcsoport, amely összesen 16—17 gyalog hadosztályból, négy páncélos hadosztályból és négy gépesített hadosztályból állt. 1942 július 23-án döntő támadásba lendült Sztálingrád ellen- A cél: egy csa­pásra elfoglalni a várost. Elkesere­dett, kemény harc kezdődött. A né­metek nagy erővel és szüntelenül rohamozták a szovjet csapatok állá­sait. Nagyszámú repülőgép támoga­tásával sokszáz tankot vetettek be. A szovjet, csapatok bátran verték vissza, a dühös támadásokat és el­lentámadásaikkal nagy veszteséget okoztak a németeknek, lassították a jelentékeny túlerőben lévő ellenség előnyomulását. A német főparancs­nokság világosan látta, hogy a kez­deti terv, a város villámgyors elfog­lalása nem sikerült. Gyors kelet felé vonulás helyett, amire a német parancsnokság számított, az ellen­ség legfontosabb csoportja kényte­len, volt késleltető harcokba bocsát­kozni a Don nyugati part­ján. E har­cok folyamán emberben és hadi­anyagban óriási veszteségeket szen­vedett. A németek ekkor átcsoportosítot­ták erőiket és újra támadtak. Már ehhez a támadásukhoz is igénybe kellett venniük tartalékaikat. A szov­jet csapatok kemény ellenállása és kitűnő taktikája azonban ezúttal is keresztezte az ellenség számítá­sait. A fasiszta csapatoknak csak augusztus 1­­ 23-án — nagy veszteségek árán — sikerült kijutniuk a Volgá­hoz, Sztálingrádtól északra, de a Sztálingrádtól délre folyó támadás kifulladt. A város el­foglalási kísér­­let­'­­ezúttal is csődöt mondott. Ezen a napon a dühös hitleristák Sztálin­grád ellen vetették be a 4. német légiflotta csaknem egész erejét. Az uccák lángban álltak, egész háztöm­bök dőltek romba. Fekete füst s­zál­­lot­t a nagy orosz folyó partjai fö­lött­ Sztálingrád védői — a 62. hadsereg Szeptember 13-án kemény harcok kezdődtek Sztálingrád nyugati elő­városaiban. A város védelme a 62. hadseregre hárult. A hitleri parancsnokság a táma­dás egész folyamán a legjobb tech­nikával felszerelt, válogatott csapa­tainak hatalmas tömegét vetette harcba. A rohamok éjjel-nappal, kö­vették egymást. A Szovjet Hadsereg állásait ezernyi , ágyú és r­epülőgép lőtte és bombázta szüntelenül. A szovjet állások fölött állandóan ott »lógott« a sok német repülőgép: naponta 2—3000 bombázó repült ro­­hamra. A volgai átkelő­helyek ál­landóan az ellenség tüzérségi tüze és repülőbombái célpontjai voltak. Ez különösen megnehezítette a­ tar­talékok bevetését, a sebesültek el­szállítását és a csatához szükséges hadianyag pótlását. A szovjet, katonák teljes tudatában voltak­­annak a nagy felelősségnek, amelyet hazájuk, a bolsevik párt és Sztálin bízott rájuk , és bátran kel­tek élet-halálharcra ,az erős és ra­vasz ellenséggel, amely jelentékeny számbeli fölényben volt. A katonák altisztek, tisztek és tá­bornokok ezekben, a­ napokban szinte a saját testükkel védték a várost és az állhatatosság, bátorság és katonai tudás valóságos csodáit tanúsították. Ezek a sztálini ötvözetű emberek egészen kivételes ügyességet tanu­sítottak és mindig alkalmazkodni tudtak­­a helyzethez. A szovjet had­sereg csapatai és egységei villám­­szerű hadműveleteket végeztek. Szüntelen ellentámadásokkal törték meg a németek ellenállását az éppen hogy kialakult védelmi vonal min­den irányában. Kázról-házra Sztálingrád védői késleltető uceai harcokat kényszerítettek az ellen­ségre. Az összecsapások egyszerre­­több frontszakaszon és nagy mély­ségijén folytak­ az épületekben, a kezükben, a háztetőkön és az utcá­­kon. Egyes harccsoportok nyilt szár­nyakkal folytatták a harcot és tu­catjával akadtak olyan szovjet egy­ségek, amelyek bekerítve küzdöttek. A szovjet katonák hamar megtanul­ták a városi házak védelmét és e házakat valóságos erődítményekké változtatták. A híres­­Pavlovháza az elszánt és ügyes védelem iskola­példája volt. A harcok folyamán többször is előfordult, hogy a tám­a­­dás célpontja néhányszor gazdát cse­rélt, Sztálingrád déli részén állott az elevátor épülete. Szeptember 16-án és 17-én nemcsak az épület, de az egyes emeletek és silók is többször cseréltek gazdát. Ezzel a kemény­séggel és ilyen hősiesen védték a katonák és tisztek az épületek szá­zait.­­A sztálingrádiak mindhalálig ki­tartanak, a Sztálingrádiak nem hát­rálnak« — mondták a katonák. Sztálingrád hősiessége — peskiát­­la­n­ a történelemben. A világ kint l­nbozó részein, sok-sok nyelven,, tisztelettel említik az emberek az orosz hősök nevét: a páncéltörő­ágyús Alejnyikovét, Szamojlovét és Beljakovét, akik egyenlőtlen harc­ban küzdöttek 30 német tank ellen. Sztálingrádban megtör­tént, hogy harminchárom szovjet katona szem­beszállt hetven fasiszta páncélossal, huszonhetet felgyújtott és egy lé­péssel sem engedte tovább az ellen­séget.­­ Állandó feszültségben Minél nagyobb lett az ellenállá­s, annál dühösebbé vált a hitleristák támadássorozata.­­ Egyetlen szovjet hadosztály egy hónap alatt 117 ro­­hamot vert vissza, egyetlen nap alatt 23 rohammal állt szembe. Sztálingrád védőire zúdult számta­lan aknavető üteg, ágyú és repülő­gép egész tüzéré­je. A németek azt­ hitték, hogy az emberi szervezet­nem bírja ki ezt a feszültséget, de tévedtek. A német technika egész ördögi fegyvertára sem tudta meg­ingatni a szovjet ember álla­tat­os­ságát­­­ A »Mam­ájev Kurgán« dombjai ■ a­ Jéghidegebb havas napokon is forra­satlanként gőzölögtek a bombák és lövedékek robbanásaitól. Ezekbe a dombokba nem egy német hadosz­tálynak­ tört bele a foga — a »Ma­­májev Kurgán« sohasem lett az övék­ A sztalingrádiak, kicsiny, de összeforrott csapatok, vakmerő és váratilan támadásáéval vették vissza az ellenségtől az elhódított épülete­ket és frontszakaszokat. A szovjet­ katonák és tisztek éjjel-nappali fe­szültségben tartották a fasisztákat, belopó­ztak azok mögöttes területére és lelőttek mindenkit, aki fel kéne emelni fejét- Kis harccsoportok a házaikon belül kézitusára kényszerí­­tették az ellenséget, és könyörtelenül pusztították a rablókat. Rohamcsapatok A kemény harcok közepette így született meg az egyik sajátos típu­sú rohamcsoport, a másik után. Ezek a csoportok különösen az uceai har­cokban váltak jól be. Ügyes és ra­vasz, védelemben és támadásban egyaránt tapasztalt egységek voltak ezek. Akcióik gyorsak és vakmerőerő voltak. Hosszasan tudtak küzdeni, ha bekerítették őket és győzelmesen tudtak kikerülni az egyenlőtlen küz­delemből- A szta­ngrádiak megfo­­gadták nagy vezérük, Sztálin, taní­tásait az uceai harc módszereiről és sajátságairól és az általuk alkalma­zott módszerek végeredményben nem­­csakhogy megállították a németeket­, de védekezésbe kényszerítették őket. A szovjet csapatok által nemcsak Sztálingrád, de később, a Berlin felé vezető győzelmes út egész folyamán is alkalmazott taktikával szemben a németek tehetetlenek voltak. Sztá­lingrád alatt a németek nemcsak emberben és hadianyagban, szenved­tek hatalmas veszteségeket, Sztálin­grádban temettek el örökre a német hadsereg legyőzhetetlenségébe vetett hitet is.­­ A szovjet csapatok Sztálingrád előtt és ,a­ városban kemény és hő­sies harccal gyengítették és szétszór­ Sztálingrádi­ egyik hős védelmezője, az azerbajdzsáni JA- Husszeinov , tüzértizedes, tüzet vezényel az utolsó berlini ütközetben. A Szovjet Hadsereg a Szovjetunió egyenjogú népeinek katonáiból áll. Ez a képünk a Szovjet Hadsereg 11 i­dönféle nemzetiségű katonáját mutatja. Balról jobbra: B­almot­ (baskír), Szi­msziva (grúz), Trubin (orosz), Talanov (türkmén), Petrov (csuvas), Iváncsikov (orosz), Szimonenkó (ukrán), Mudarján (örmény), Hassá­nov ( köszül), Kirgizbájev (ü­zbég), Silyeponykov (b­elorussz), L­ibiten­ (baskír), Surai’utdínoo­t kazání Vatámi és Karimov, ttadirai kd . I MAGYAR RÁDIÓ ^ARCHÍVUMAUl Szó 3

Next