Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-01 / 146. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 október 1, szombat 3 K és II. évfolyam, 146. szám T­ovábbi fontos in­tézkedések­ a közeli út á­r terén Október 1-én megjelenik a szabadpiacon a sertés- és marhahús, a margarin és méz Leszállították a kávé, tea és a szappan árát Földműveseink a vágóállatokat kicseré­ltetik növendékállatokra Nem kell már darálási engedély! Nyilvánosságunkat már tájékoztattuk arról, hogy a kormány intézkedése következtében októ­ber első napjával megszűnik a kenyérnek, min­denfajta lisztterméknek és a burgonyának jegyrendszer útján történő elosztása. Ez az intéz­kedés történelmi fordulatot jelent közellátási poli­tikájában. Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy mért nem oldjuk fel teljesen a jegy­rendszert, amint azt a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon és más népi demokratikus álla­mokban tették. Mi ezt nem tehetjük, mert nálunk a mezőgazdasági termelés a lakosság számarányá­hoz képest nem elégséges és nálunk az ipari gyár­táson van a hangsúly. A közállásra utaltak száma a mi országunkban sokkal nagyobb, mint azoké, akik önellátóak. Ezért az élelmiszerek felszabadí­tási folyamatát tervszerűen, fokozatosan és óvato­san kell végrehajtanunk, összhangban a hazai mezőgazdasági termelés növekedésével. Hangsúlyoznunk kell, hogy a közellátásunk terén beállott javulás a KSH bölcs politikájának következménye, amelyet Gottwald elvtárs a Párt IX. kongresszusán tűzött ki és öntött szavakba. Azok az intézkedések, amelyek október 1-ével lépnek hatályba, jelentősen növelik a dolgozók életszínvonalát és jutalmat jelentenek, amit az állam ad viszonzásul az egész dolgozó nép példát­lan lelkesedéséért. Október 1-ével a kenyér- és liszt­félék szabaddá tételén kívül további jelentős intézkedések is lépnek élet­be, amelyek érzékenyen kihatnak az egész közellátási szabadpiacra. Az állami szabadpiacon a holnapi napon jelentős javulás áll be az árak és árucikkek kérdésében, valamint a vendéglátó­iparban. Újabb íntéar^flések A szabadpiac jelentékenyen kiszé­lesedik, az árakat csökkentjük és a szabadpiac elárusító hálózatát ki­terjesztjük. A következő intézkedé­sekről van szó: 1. Szabadpiacon való árusításba kerül a margarin ISO Kés-ért kg­ként. A Zdroj nemzeti vállalat ösz­sz­es üzleteiben, a szövetkezeti áru­sítóhelyeken és a Szlovákiai Áruhá­zak nemzeti vállalat élelmiszer-osz­tályain kapható a margarin. 2. Sertéshús is vásárolható 250 Xés-ért kg-ként és marhahús 150— 00 Kčs-ig kg-ként a hús minősége szerint és nyomaték nélkül. Ez idő­szerint a húst csupán a Szlovák isü­zemek tíz eladóhelyén lehet kap­ni, még pedig Bratislavában két üz­e­tben, a kerületi székhelyeken 1—1­zletben, azonkívül Handlován, Po­•>žská Bystricán és Podbrezován innén 1—1 üzletben. S. A füstölthúsok eddigi árueik­• •a­ szabadpiacon lényegesen kiter­e­sztik. Példaképpen néhány újabb f­ajtát jelzünk, amelyet szabadon leh V­t majd kapni: morva kolbász, ren­des kolbász, olasz pástétom, ci­gánypecsenye, nyelvrolád, angol sza­lonna, debreceni, párizsi szalámi, rött húsok (csont nélkül), füstölt ivak, füstölt sertéshús. Azokat a füstölt árukat, amelyeket mostanáig ásárolhattunk továbbra is megve­tetjük a szabad üzletekben jelen­esen leszállított áron a már emlí­t­ett tíz húsüzletben a Szlovák Áru­­­h­ázak élelmiszer-osztályain és ami újdonság, az állomási­­, a bratislavai, trnavai falatozókban trencséni,­­iichovi, žilinai, vrútky-i, nové zám­y-i, leopoldovi, spišská-nová-vesi és iošicei állomások perronjain. 4. A közellátást tovább javítjuk sza­bad étkezdék bevezetésével, amelyek­ben jegy nélkül fognak árusítani min­dent. Az első csoportban ilyen szabad éttermeket a Szlovák Szállodatársa­ság Carlton-Savoy és La Paloma üze­meiben rendezünk be Bratislavában, Jilinán a Metropolban, Banská Bystri­­­cin a Národný Dómban és Ótátrafü­re­den a Grand 'Hotelben. A városi ü­ze­­iek keretében a Löffler étkezdében Nyitrán és a De Rossi étkezdében^Pre­­­­ovon, a Slován szállodában Košicén. Csehszlovák Állami Fürdők válla­ltánál a Szliácsi Palaceban és a pös­véni Thermiában. A Szlovák Szőlő­rt Szövetkezetnél Pezinokon, azon­ívül az étkezőkocsi-társaság kocsijai­ban Bratislava—Košice, Bratislava—­­­volen és Žilina—Košice vonalakon. 5. A szabad piacon megjelenik l­nt új áru a méz, amelyet az ös­­szes Zdroj üzletekben és áruházak­ban vásárolhatunk. 6. Leszállítjuk a kávé és a tea árait. A kávé kg-ja 800 Kčs, a teáé 1.600 Kčs. A kávét és teát az összes Zdroj üzletekben, a szövetkezeti elárusítók jelentős részénél és a Szlovák Áru­házak élelmiszer osztályán kaphatjuk. 7. Bratislavában a Zdroj vállalat ke­retében a volt Ruttner-féle helyiség­ben éjszakai falatozót rendeznek be, amely d. u. 4 órától éjfélig lesz nyit­va. Ebben az üzemben az összes sza­bad élelmiszer cikkeket, sendvics­kenyereket és meleg füstölt húst lehet majd kapni. A Luxor- és Palace fala­tozók Bratislavában két váltásban fog­nak dolgozni reggel 6-tól este 10-ig megszakítás nélkül és ugyanilyen szol­gálatot vezet be az ASO- és Tela­áruházak osztálya is. 8. További javulást jelentenek a tejcsarnokok nyitási és zárási órái­ban beálló változások. A tejcsarnokok, a pékségek és spe­ciális üzletek, ahol péksüteményt adnak el hétfőtől csütörtökig reggel 6-tól délelőtt 11-ig és délután 3-tól 6-ig, pénteken 6—11-ig és 3—7-ig, szombaton 6—1 óráig lesznek nyitva. A speciális cukor és cukrászsütemény elárusítóhelyek, a péksütemény el­árusítók és a falatozók az áruházak kivételével vasárnap és ünnepnapon is nyitva lesznek 9—12-ig és 1—6-ig. A közellátás terén beállott eme változásokat parasztságunk szerző­déses kötelezettségeinek jó teljesíté­se, az ipari termelés­­ emelkedése, kül­kereskedelmünk fejlődése tette lehe­tővé. Így tehát a kapitalista gazda­sági élet országaival ellentétben mi népi demokratikus gazdaságunk a a Párt IX. kongresszusának szelle­mében rendszeresen növeli dolgozó népünk életszínvonalát. I • SEB . Nem kell már darálási (srótolási) engedély A közellátási hivatal 880/1949. szá­mú rendelete értelmében a darálás­hoz engedélyek már nem szüksége­sek. A termelők és a vásárlók nyu­godtan megdaráltathatják a takar­mánygabonát a malmokban vagy a darálókban minden külön engedély nélkül. A vágómarha kicserélése Az 1946 és 47-es esztendei száraz­ság és terméketlenség a takarmány­félékben nagy károkat­ okozott és ennek legnagyobb kárát az állatte­nyésztés látta, mert le kellett vágni a marhaállomány nagy részét a takar­mányhiány következtében. Ezt aztán borjak nevelésével nem pótolták. Néhány járásban még ma sem ér­ték el a régi állapotot, viszont más járásban már jelentősen felülmúlták. Az emelkedés a marhaállomány faj­ták és kor szerinti tagozódásában mutatkozik meg, mert igen sok a fiatal állat. Ez a rétegeződés hatás­sal volt a közellátásban a hústelje­sítményre is. Az állomány jelentős része, amelyet a földművesek vágás­ra visznek, fiatal, ki nem hizlalt állat s köztük gyakran találunk további nevelésre alkalmas állatot is Azon­ban meg vagyunk győződve arról, hogy parasztságunknál még van ele­gendő vágóállat is, amelynek a tény­leges használhatósági értéke csekély. Ezt a jószágot vagy a kistermelők tartják, akik utánpótlást nem tud­nak maguknak nevelni és a növen­dékállatok mai ára mellett pótlást nem is vásárolhattak, vagy pedig gyakran nagyobb gazdák is, akik nem szentelnek kellő figyelmet az állat­tenyésztésnek, kevés jószágot tarta­nak, olykor csak azért, hogy közellá­tási kötelességeiknek ne kelljen ele­get tenniök. Ezért a közellátási meg­bízotti hivatal engedélyt adott a szö­vetkezeteknek, hogy a vágómarha ki­cserélését növendékállatra megkezd­jék. Gyakorlatilag ez így fog történ­ni. Például egy földműves beszolgál­tatási kötelezttsége keretében szövetkezetnek bead egy fiatal üszőt a 250 kg-os élősúlyban. A másik föld­művesnek 100 kg van csak előírva, azonban 450 kg-os öreg tehene van, viszont szüksége volna a gazdasága fenntartására fiatal növendékállatra. A földműves eladja a tehenet. Tel­jesítette kötelezettségét, a 100 kg-ot és maradt még neki 350 kg élősúlya. Erre a szövetkezettől megvásárolhat­ja a 250 kg-os üszőt vágóállat árá­ban. Ezzel lehetővé válik a kontingens teljesítése, gazdasága nem szenvedett kárt, mert szerzett egy fiatal növen­dékállatot, viszont a közellátás szin­tén nyert, mert 100 kg súlytöbbletet kapott és az állattenyésztésnek meg­mentett egy fiatal állatot. A kicserélés célja mindenekelőtt az, hogy a kis- és középparasztságot se­ (Folytatás a 2. oldalon.) a duklai hágón át új élet felé... 1944 szeptember 8-án jelent meg a „Szabad Csehszlovákiáért" című ap külön kiadása. A lapot a Szov­etúnióban harcoló első csehszlovák hadseregcsoport adta ki. Első olda­lán nagybetűs, lelkes felhívás volt, amely így kezdődött: „Ütött a dicső óra! Előre népeink szabadságáért f és boldogságáért! Előre, szabadítsuk fel hazánkat az árulók és bitorlók uralma alól! Az SSSR-ben harcoló 1. csehszlo­vák hadseregcsoport katonáihoz! A legnagyobb tisztesség ért ben­nünket, ami csehszlovák katonának osztályrészül juthat. Testvéreink, harcoló szlovák katonák és partizá­­­nok várják segtségünket. Távolítsuk el a hazavezető út utolsó akadályát, vágjunk utat a Kárpátokon át és tisztítsuk meg drága hazánkat a gyilkosok és áru­lók aljas bandájától!" Igy tüzelte harcra Szokolov, Kiev, Biele Cerkev és Zsaszkov hőseit az első csehszlovák hadseregcsoport lapja a duklai csata megindulása előtt. Hogyan is kezdődött? Az első csehszlovák hadseregcso­port tisztjeit 1944 augusztus 29-én — valahol Lengyelországban — sür­gős tanácskozásra hívták össze. A vezérkar főnöke komoly arccal je­lentette be a szlovákiai felkelést. Még nincs parancsunk a legfelsőbb hadvezetéstől — mondotta —, de egészen bizonyos, hogy testvéreink segítségére kell sietnünk. Alig hangzottak el a szavak, egy emberként pattantak fel az elszánt csatákban megedzett harcosok és aj­i­kukon ünnepélyesen felhangoztt a­­ himnusz. A csendes lengyel falucs­­­kák csendjébe ezen a napon minde­­­nütt újabb erővel és lelkesedéssel hangzottak fel a szabadságharc da­lai és ... Sztálin marsall kiadta a paran­csot az első ukrán arcvonal pa­rancsnokának, Konyevnek, a Szov­jetúnió marsalljának, hogy azonnal kezdje meg az előkészületeket és legnagyobb gyorsasággal hajtsa vég­­­re sztratégiai mozdulatait a Kárpá­tok északi részében azzal a céllal, hogy átlépje a hegyláncolatot és ak­tív segítséget nyújtson a harcoló Konyev marsall nem szokott sokat töprengeni. Most sem várt egy pil­lanatig sem. Parancsot adott Mosz­kalenko vezérezredesnek, hogy a cso­port parancsnoksága alá tartozó 38. hadsereg erőivel, amelyek között volt két gyalogos-, egy gárdatank-, Sztálingrád tankhadosztály, egy h­­a­vas divízió, egy gárda-utász- és egy tüzérségi hadosztály, azonkívül az első csehszlovák hadseregcsoport ré­szei, az első és harmadik gyalogos brigád, a második paradepzánt bri­gád és egy tankbrigád, hogy azon­nal kezdje meg a szükséges átszer­vezést és induljon útnak. Nyolcnapi erőltetett menet követ­kezett. 1944 szeptember 8-án 7.25 perc­kor reggel a szovjet és csehszlovák ezrei okádták a tüzet az ellenségre. Egy óra múlva elhalkult az ágyú­tűz és Kraszna felöl megindult a tá­madás. A csehszlovák egységei szeptember hadseregcsoport 9-én elérték Machnovka községet. Az ellenség azonban erős volt, jól beásta magát az előre elkészített állásokban dombos terepen. Támadás ellentáma­a­dással váltakozott. Aknatűz-roha­mok követték egymást. Igen jelen­tős veszteségek voltak. és a táma­dás csak nem jutott előre. A hősi áldozatok száma egyre szaporodott, de mindez kevésnek bi­zonyult, a támadás lelankadt, vala­mi hiba csúszott a számításokba. Konyev marsall kezdett. Mi lehet itt? nyugtalankodni Személyesen jött el a csehszlovák hadseregcso­port parancsnoki állására és szokott szigorú, kemény és igazságos mód­ján tekintette át a helyzetet és vonta le a következtetéseket. Nem sokat habozott, kíméletlenül a kö­vetkezőket mondotta: „Amennyiben azt akarjuk, hogy embereink ne hal­janak meg feleslegesen, akkor a ve­zetést olyan ember kezébe kell adni, aki érti a dolgát." Keményen hang­zottak a szavak és azonnal megtör­tént a változás, Svoboda tábornokot nevezte ki a hadseregcsoport pa­rancsnokává. A nyugati áruló tábor­nokoknak, Ingrnek és Pikának per­sze nem tetszett a dolog és a Vörös Hadsereg jogtalan beavatkozásáról kezdtek suttogni. Nekik a cseh­szlovák katonák élete nem sokat je­lentett. Nyugodtan hajszolták volna a halálba az emberek ezreit, hiszen semmi közük sem volt a néphez. Aznap éjszaka két szovjet egy­ségnek sikerült előre törnie és Mosz­kalenkó vezérezredes, kihasználva az előretörést, az első csehszlovák had­seregcsoportot is annak tolta előre, amely harcban irányába súlyos nehézségek árán eljutott Helenov­káig. Azonban sok volt a hegy, az egyik után­ jött a másik és még a Vörös Hadsereg harcosai is, akik sokféle terepen harcoltak már az utolsó évek során, azt kérdezték, hogy „a ti országotokban síkságok egyálta­lán nincsenek?" A Kárpátok erdei­ben bizony sok-sok névtelen hős nyugszik, a szabad szovjet föld hős fiai, akik meghaltak a mi szabad­sá­gunkért. A duklai szoros felé vezető utat az 534-es magaslat védte. Sok névtelen hős vére öntözte ezt a ma­gaslatot. De a szabadságért harcoló­kat nem lehetett megállítani. Hiába a dobták be a friss SS-hadosztályokat, tartalékcsapatokat, a támadás mégis előrehaladt. Opatiný had­nagy osztagával az egyik rohamot a másik után vezette, nem rettent vissza semmitől sem. Harcolni Mad­rid alatt tanult meg. Steiner Ernő alhadnagy véres arccal kúszott elő a tüzet okádó német aknavetők mel­lé. Hegedűs szakaszvezető, aki fél­szemét Kiev alatt vesztette el, lan­kadatlanul harcolt minden veszteség ellenére. Ugyanekkor Londonból pa­rancs érkezett, amelyet Ingr­is alá­írt és amelyben a londoni urak azt írták, hogy a halál még nem ok ar­ra, hogy valaki csehszlovák hadi­keresztet kapjon. Még a kitüntetést is sajnálták az életüket feláldozó hősöktől. Az ellenállás leküzdése után a csapatok végül is Teodorovkát. De előttünk állt elérték még Dukla . .. Az emberek szörnyen fá­radtak voltak. Szeptember 28-ika volt. Zuhogott az eső, a hűvös leve­gő átjárta az átázott köpenyeket. A municiós autók besüppedtek a sárba és az úttalan kárpáti utakon mind­untalan az emberek segítették ki őket a kátyúból. S a németek régen kész, jól kiépí­tett állásokban várták az újabb roha­mot. Szeptember 30-án háromnegyed órás tüzérségi előkészítés után a 67. szov­jet gyalogosztály döntő sikert ér el. Eléri a Studený Vrchot (Hideghegy), ame­lyen keresztül húzódik a cseh­szlovák határ. A parancsnokság ki akarja használni a sikert és ebben az irányban veti előre a csehszlovák tankbrigádot is. A megindulnak a T 38-asok. De az elhárítás erős, a német elhárító- és rohamágyúk erélyesen vé­deeeznek, mert tudják, hogy minden kockán forog. Vrani kapitány tankja kigyullad, de égve is tovább harcol. Sok a veszteség, a támadás mégis előre halad. Az emberek utolsó ere­jükkel törnek előre. Október 6-a tör­ténelmi nap. Az elszánt akarat és ha­zaszeretet győzelm­e. A második zász­lóalj katonái elérik a csehszlovák ha­tárt és Nebilják szakaszvezető Tirek tizedessel kitűzik a zászlót. A harc azonban továbbra is nehéz és egymás után esnek el a haza legjobb fiai. Itt esik el Vit Nejedlý hadnagy, a cseh zene nagy reménysége, itt hal hősi halált Száravszký tábornok és Klapá­lek brigádparancsnok súlyosan megse­besülve vezeti tovább a harcot. De a küzdők lelkesedését megtörni nem lehet. Otthon vannak már. A ha­za földjén lépkednek előre. Ütik, ve­rik a németeket. Halálos fáradtan, de előre, előre. Aknatűzben, térdig érő sárban, harcban mindig csak előre, előre, míg végre November 26-án elérik az Ondavát, amellyel befejeződtek a duklai har­cok. Dukla a vérrel megpecsételt cseh­szlovák-szovjet barátság hősi szimbó­luma. A Szovjetunió népei együtt on­tották vérüket a csehszlovák hadsereg katonáival a csehszlovák szabadság­ért. A duklai szoroson át a szovjet csapatok nyitották meg az utat köztár­saság új élete felé. Ezt az utat a sok tízezer szovjet harcos és 6500 csehszlovák katona holtteste jelzi. Dukla neve örökr azt fogja jelenteni, amit ezekben az esős, sáros, véres ok­tóberi, novemberi napokban jelentett: az utat az új élet felé. És mi a szocializmus építésének lá­zas pillanataiban megállunk egy pil­lanatra és mélyen megha­­tjuk a fe­jünket szabad és boldog életünk hős úttörői, a duklai harcosok előtt! Horváth László.

Next