Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-02 / 172. szám, szerda

K!. Setimlú ünnepi szózaté az állami ünnep alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) elősegíti a közellátásban való továb­bi haladást, népünk nak további emelését. élet-színvonala-Tovább haságunkat, kell fejleszteni mezőgaz­javítani­tájt, terjeszteni az új a beszolgálta­módszereket a közös és terv szerinti gazdálkodás­sal, a kis- és középföldművesek szá­mára az Egységes Földműves Szö­vetkezetek keretén belül. A mezőgaz­dasági új módszerek lehetővé teszik a gazdaságnak, mindannak, amit a természet nyújt, jobb kihasználását és egyidejűleg csökentik a természet kedvezőtlen befolyását. Szükséges to­vábbá a munkások, a földművesek és az intelligencia közötti együtt­a munkálkodás megerősítése, mert ez legnagyobb biztosítéka minden szorgalmunk sikerének. Ki kell mé­lyíteni a testvéri kapcsolatot a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágok között, mert ez a legfőbb biztosítékunk a világbéke fenntartá­sára, szabadságunk és függetlensé­günk megszilárdítására. Végezetül szükséges, hogy vala­mennyien, de főleg a hadsereg, az ál­lamvédelmi szervezet, a népi milí­ciák éberen őrt álljanak a hazai és a külföldi reakció minden törekvésé­vel szemben, amely állandóan állam­ellenes cselekedetre törekszik. Ha hűek leszünk ezekhez az alap­feltételekhez és teljesítjük a felada­tokat, a jövő esztendei október 23-a ismét dicsőségteljesebb és örömtel­jesebb lesz és gazdagabb lesz egész életünk is. Éljen október 28-a, a Csehszlovák Köztársaság nemzeti ün­nepe. Éljen a Csehszlovák Közt­ársaság és a Szovjetunió vezetésével a világ békefrontja. Ifjjen a mi drága barátunk és ta­nítónk, Sztálin generalisszimusz! Előre drága barátaim, hazánk szo­cialista kiépítéséért! Biztosítsunk otthon elegend mennyiségű hagymát A Mezőgazdasági termékeket ér­tékesítő szövetkezet az egész fo­gyasztó közönségnek ajánlja, hogy időben gondoskodjék és raktározza el az egész téli időszakra szükséges hagymamennyiséget. A hagymater­més jó, de a szövetkezetnek kivitel céljaira biizon­yos mennyiségű mára van szüksége, úgyhogy a hagy­fo­gyasztók érdekében áll, hogy a hagymát saját szükségletre már most beszerzik. ÖJSZ0 KARINTHY FERENC: Az előadás egész hihetetlenül, káp­rázatosan szép volt. Csont Emil és az asszony úgy rácsudálkoztak, már a legelső szavak is — »Gyorsan kö­zelgett, szép Hippolytám a nászi óra, négy boldog nap új holdat derít föl...« — úgy a szívükre ütöttek, hogy mozdulni, pisszenni sem jutott eszükbe, még a szünetben sem akar­tak kimenni, csak ültek és meredtek némán a vasfüggönyre. A sokféle szín, a hatalmas, ezerbogy, ezüst fa, a fénylő ruhák, nyüzsgő tánc, villód­zó zene, a szép színészek ékes, tiszta dikcija, fénynek és árnyéknak ez a tünde játéka úgy elvarázsolta a gép­munkást s feleségét, hogy a cselek­mény egymásba szőtt vonala, ők nem is tudták figyelni. Sokkal több volt, ami a színpadon történt, mint né­hány ember úgyis valószínű boldogu­lása. Az élet, a ez ép élet ví­i dicsé­rete volt ez a játék, fejedelmeivel, polgáraival s a suta kézművesekkel, akiken o­ van jóízűt lehetett kacagni: jobb vill* lesz, mint ami volt: ez szólt feléjük a színpadról. De mikor a halandók letakarodtak, már a desz­kákról, s csak a fekete éjszaka ma­radt ott sok fehér holdvilágnorával, a kis Puck, vagyis Robin pajtás ki­jött a súgólyuk elé, s még egyszer, búcsúzóul, visszaidézte az e­­rész hosszú, nyüzsgő álmot, aranyló ékes beszédével, hogy a szív majd meg­szakadt ettől a mély édességtől. Csont Emil, mikor később visszagon­dolt az előadásra, majdnem mindig csupán erre a sötétkék-fehér befeje­zésre emlékezett. Robin még csak egy tapsot kért jóbarátaitól, s aztán elmerült. De ők nem tapsoltak, csak ültek hallgatag a zsöllyében, káp­rázva, egymás kezét fogva a szék­támlán, s már a villanyokat kezdték leoltogatni, már a nézőtér üres volt és szívszorítóan bánatos, mikor végre elindultak. Nem, semmiképpen sem mehetek haza ezen az estén. Kint hűs volt már a levegő, sétáltak a színház körül nehéz és bo­dog szívvel; Csont Emil karját Erzsiébe fűzte. Szép volt az este, a háztetőkön száz fény buj­kált, röppenő betűk, nemzeti vállala­tok reklám­alakjai gyúltak fel vörö­sen s hunytak el újra: az egész világ teremtésről s újrateremtésről be­szélt. És Erzsi is olyan kedves, olyan csínos volt a fekete szoknyájában, a karcsú, fehér blúzban, az ajkára kent kevés pirosítóval, keskeny, sző­ke fejével, mint régen, mint amikor új volt még köztük a szerelem. A körúton ballagtak, bámulták a kivi­lágított kirakatokat, a sok selymet, cipőt, sonkát, kelméket, csillárokat, aztán fekete mell­ékutcákba csap­tak, egy vendéglőbe ültek, hogy fél liter bort igyanak. — Micsoda agy volt, te az a Sha­kespeare, aki ezt írta, — mondta a férfi és csapzott, szeplős fejét meg­csóválva nagy öklét az asztalra he­lyezte. — Shakespeare — tagolta az as z­szony is, magyarosan és eltűnődött, milyen különös ember lehetett, aki ennyi színes alakot, ilyen körmön­font játékot kitalált. — De nekem mégis az a kisfiú tetszett legjobban, aki Mustármagot játszotta. Oly csöpp kis ökle volt... — Erzsi hir­telen elhallgatott, másfelé nézett, az ajtó felé. Emberek jöttek épp a sön­tésbe, férfiak s nők, s hangos be­széddel foglaltak helyet egy sarkos asztalnál. — Nézd, — mutatta az asszony — az a Gobbi Hilda. Amaz pedig, aki a takácsot játszotta. Csu­pa színész. Csont Emil a nyakát merész­­­get­te; csudálatos volt, hogy a színészek, akik az imént még mesébe öltözve szavaltak a színpadon, most a szom­szédos asztalnál ültek. Hallotta, tud­ta róluk, hogy kommunisták, hogy negyvenötben étlen, rossz ruhákban, jégveremszerű, lyukas színházakban első gondjuk volt: játszani. Csent Emil szíve a rokon érzéstől megmele­gedett. — Tudod, Erzsi — mondta az as­­szonynak —, hát elég volt, sok is, amit eddig végigküzdöttünk. Hogy bőgtél, emlékszel, mikor a kabátod vittük a Telekire? — Gondolkozott, el is mosolyodott. Hát most majd újat veszünk. Az őszre. Megves­­szük, Erzsikém. Most már lesz vala­hogy. — Hagyd el most — felelte az as­­szony —, ha nem vesszük, úgy is jó. A férfi újból öntött, szőke bort kevert szikrázó szódavízzel. A szeme fénylett, beszélt, szavalt, magyará­zott.­­ Mert ugye, azt ki gondolta volna, hogy ma itt ülünk majd és élünk, megvagyunk mind a ketten? Akarsz valamit tudni? Hát én a gyárban már ezerkilencszáznegy­venötben megmondtam, hogy elvtár­sak, kéreim itt olyan szép élet lesz, amilyen még sose volt Magyaror­szágon. Azt mondták: marha! Volt, aki azt mondta, hogy itt tíz évig nem lesz termelés. És most kénytele­nek elismerni, hogy nekem volt iga­zam, mert én már harmincnyolcban tanultam a szemináriumon a mun­kásosztály szerepét, amit sokan még most se tudnak. És ha akarsz tudni valamit, hát épp ma mondta a gyár­ban Farkasics, hogy én vagyok az egyik legjobb elvtárs az és sokan példát vehetnének üzemben rólam öntudatban. Mert látszik rajtam a vasas nevelés. — Ez hazugság volt, rút hazugság, amelyet azonnal mé­lyen megbánt. (Folytatása következik.) E IP 1E ILIET (Folytatás). 1949 november 2 Široký beszéde az Ifjúság Vasát vonalán (F­olytatás az 1. oldalról) lista gondolat lelkes úttörői tértek vissza, akik nem féltek a nehézsé­gektől és az akadályoktól. Nem cso­da tehát, hogy az Ifjúság Vasútvo­nalával együtt növekedett és kifej­lődött az ifjúságnak egy oly szö­vetsége, amelyhez szeretettel és oda­adással csatlakoztak a fiúk és lá­nyok tízezrei, százezrei. Ifjúságunk­nak száz és ezer új ragyogó munká­sa nőtt itt fel, gazdasági, kulturális és politikai életünk új szervezői. Tízezrével nőnek fel a szocializmus odaadó építői, mert itt az Ifjúság Vasútvonalán a szocialista hatalmas lángjai csaptak fel. öntudat ame­lyek felgyújtották fiainknak és lá­nyainknak lelkét. És gazdasági mér­tékkel mérve, ez fel nem mérhető jelentőséggel bír. Ifjúságunknak ez a sikeres munkája egész államunk szempontjából annál jelentőségtelje­­­­sebb lesz, amennyivel számosabb és­­ erősebb lesz a csehszlovák ifjúsági szövetség. Ezért minden fiatal mun­­­­kás, minden fiatal földműves, diák, fiťi, vagy lány a csehszlovák ifjúsá­gi szövetségbe tartozik, amely az összes fiatalemberek akaratát szemé­mélyesíti meg. A mi ifjúságunknál nagyon nagy szeretetnek örvend jelszó: A kommunizmus az emberi­­­ség ifjúsága. Igen, a kommunizmus az emberiség ifjúsága és éppen ezért őt illeti a jövő. Mi mindent követnek el és nem követtek el nem a régi kapitalista világ erői, hogy szocializmus és a kommunizmus győ­­­zelmes előrtetörését megakadályoz­zák. Nos, ezt a győzelmes menetet, amely az oroszországi nagy októberi forradalommal kezdődött, megállíta­ni nem lehet. Amikor a népi demok­ratikus államokban a győztes cializmus zászlaját kitűzték, a szó­re­akció egy kampányt kezdett, a hi­­­­degháború kampányát. Uszításokkal és fenyegetésekkel, akartá­k megfélemlíteni atombombával a Szovjet­únió népeit és a népi demokráciákat.­­ Az imperialista tábor józanabbjai jól­­ tudták és tudják, hogy a béke erői, a szocailizmus erői nagyobbak­, mint­­ a háborús uszítók erői. Nincs a vi­­­­lágon olyan erő, amely le tudná­­ győzni a dicsőséges szovjet hadsere­get. A kevésbé józan imperialista uszítókat alaposan leforrázta a szov­jet kormány nyilatkozata, hogy Szovjetúnió számára nem titok töl-a bé az atomfegyver, hogy az impe­rialisták zsarolása teljesen hatástalan. Köztudomású azonban, hogy az imperialista háborús uszítók nem elégszenek meg pusztán uszítások­kal, rágalmazásokkal és zsarolások­­­­kal, de széleskörű kém- és felforga­­­­tó központokat létesítettek, amelyek­nek segítségével belülről akarják a szocialista tábort bomlasztani. A Rajk és társai elleni per leleplez­ték a módszereket, amelyekkel az imperialista kémszervezetek működ­tek és legfőképpen bebizonyította, hogy Jugoszláviában kommunista ál­arcban a nyugati imperialisták régi időktől fogva fizetett ügynökei és ké­mei kormányoznak. Ezek segítségé­vel sikerült az imperialistáknak ideig­óráig Jugoszláviát a szocialimus frontjából kivenniök, de a messzeme­nő tervek, melyeket az imperialisták Tito gyalázatos fiaskót szenvedtek árulásával szőttek, és ahogy ezek megsemmisültek, úgy fognak meg­semmisülni a további tervek is és nincsen messze az az idő, amikor Jugoszlávia népe le fog számolni a Tito-féle árulók és kémek gyaláza­tos klikkjével. Ezzel szemben az utóbbi időben a béketábor, a demokrácia és a szocia­lizmus frontja új világtörténelmet formáló sikereket ért el. Mindenek­előtt bejelentették a kínai népköz­társaságot és közvetlenül utána el­elesett Csang kajsek bűnös bandájá­nak utolsó ellenállási fészke, Kan­ton. A kínai nép,­ez a sok megpró­báltatáson átment hős nép, amely évtizedek óta harcol a szabadságért, elérte azt, és már csak csekély terü­lület vár felszabadításra. A legha­talmasabb ázsiai állam szabad. A kí­nai népköztársaságnak népkormányy van, amelynek élén Mao-Ce-Tu­ng áll, a kínai kommunista párt dicső veze­tője. Ez a tény beláthatatlan követ­kezményeket jelent, annál is inkább, mert hisz az amerikai imperialistá­k minden lehető módon támogatták a rothadt Csankassek­-rendszert. Majdnem K00 millió szabad, békesze­rető demokratikus kínai, ma hadse­regével együtt törhetetlen híve a de­mokrácia, béke és a szocializmus táborának, amel"et a­ hatalmas és legyőzhetetlen Szovjetúnió vezet. További nagyjelentőségű esemény a német demokratikus köztársaság kihirdetése, amely a német népet ha­tározottan az imperialistaellenes tá­borba kívánja vezetni és őszinte ba­ráti viszonyt akar megvalósítani német nép és a csehszlovák köztár­a­saság között. A német demokratikus kormány e békeszerető, demokrati­kus törekvését a csehszlovák nép legnagyobb rokonszevvel kíséri és támogatni kívánja, mert tudatában van a német nép történelmi jelentő­ségének, amellyel harcolni kíván az imperialisták és az imperialista há­borús uszítók ellen. Sanghajtól a Csendes óceánon át Berlinig a szabadság és a béke zász­laja leng. E hatalmas térségben sza­bad nép hatalmas lendülettel építi gazdaságát, növeli soha nem látott tempóban termelési erejét, erősíti és megszilárdítja napról napra gazda­sági és politikai vonalon az imperia­listaellenes frontot. Ezen országok gazdasági fejlődésével szemben ál­landóan növekedik és mélyül a ka­­­pitalista államok válsága, ahol ma­­ újból gyorsan növekszik a munka­­­nélküliség és állandóan rosszabbodik­­ a dolgozók életszínvonala. A békéért folytatott nagy világ­küzdelem, amelyben a csehszlovákiai ifjúság is aktíve vesz részt, sikere­sen folyik. A béke és a demokrácia erői főként annak következtében nő­nek, hogy az imperialistaellenes bé­kefront élén szövetségesünk, a Szov­jetúnió áll, az ő nagy, állandóan nö­vekvő gazdasági és politikai hatal­ma, legyőzhetetlen fegyveres ereje, az okos és körültekintő sztálini kül­politika, a béke alappillérei. Az SSSR védőpajzsa alatt fejlődik a mi építőmunkánk is. A Szovjetunió népe segíti alkotó munkánkat és4 őrzi, vé­di a mi nyugodt munkánkat. Elvá­laszthatatlan szövetséggel, barátság­gal és testvériséggel vagyunk kap­csolatban a Szovjetúnióval. A szov­jet ifjúság, a dicsőséges Komszomol, ifjúságunk számára fénylő példa az önfeláldozó munka, a hazaszeretet, a szocializmus ideálja iránti önfeláldo­zásban és hűségben. Ne legyen egy sem közöttetek, aki a közeledő cseh­szlovák-szovjet barátság napjaiban ne lenne szeretetünk és tiszteletünk lelkes apostola Sztálin elvtárs irá­nyában, amelyek megvilágítják utun­kat a végső győzelem felé. A béke és a szocializmus erői le­győzhetetlenek, mert legyőzhetetle­nek a szocializmus ideái, Marx, En­gels, Lenin és Sztálin tanítása. Több mint érthető, hogy ezek az esz­mék telítik meg lelkesedéssel egész dolgozó népünket és legfőképpen if­júságunkat, mert hisz mit adott és mit ad a kapitalizmus az ifjúságnak. Az egzisztenciáért folytatott fárad­ságos munkát adta és adja kérlelhe­tetlen harcot a szelet kenyérért, munkanélküliséget és teljes kilátás­talanságot. Ezért erősödik és hatal­masodik a kapitalista államok ifjú­ságában a béke és demokrácia moz­galma. Ezért tekintenek Franciaor­szág, Olaszország, Anglia és az Egyesült Államok ifjai, fiúk és lá­nyok egyaránt a Szovjetúnióra, mint olyan országra, amely reményeiknek és vágyaiknak országa és ezért cso­portosul az ifjúság a lenini-sztálini tanítás győzedelmes zászlai alá. Öröm látni, hogy ifjúságunk értékeli és tudatosítsa, hogy mily gyönyörű feladat jutott neki az alkotó munkában és a jövő bol­dogabb kiépítésében osztályré­szül. A mi ifjúságiunknak nem kell félelemmel tekintenie a munkára, a foglalkozásra, mert az élet örömteli alkotómunkához vezető kapuja nálunk mindenki­nek nyitva van. Igen, így van ez. És bár sokaknak, kik ismerték a szlovákiai kapitalista­­ irányo­kat, csodának tűnhetik ez, szá­munkra, a népi demokratikus re­zsim számára, ez természetes. Azt hiszem, hogy nemcsak ez a tény adja meg ifjúságunknak az öntudat és biztonság érzetét, de valami több, valami értékesebb. Annak tudata, hogy nálunk a munka mindenki számára értel­met kapott, a mi munkánk az ös­­szeség érdekeit szolgáló munka. Közös erővel építjük hazánkat, mindenki dolgozhat és hasznos munkát végezhet a közösségért; hasznos munkát, senkinek sem kell elpocsékolnia energiáj­át és te­hetségét. Csak az olyan munka válhat alkotómunkává, — mint azt Sztálin elvtárs amely mon­dotta — az becsületen, tisztele­ten és hősiességen alapszik. És csak az ilyen munka tudja az embert valóságos belső örömmel eltölteni. Ilyen munkáról a né­peknek, akik a kapitalista ideoló­gia hatalmában élnek, nincs és nem is lehet fogalmuk. Igen, mert hisz nincs nagyobb boldog­­ság és öröm, mint harcolni a szo­cializmusért. Ez a munka sírását jelenti, ez a dolgozó bizto­nép életszínvonalának emelkedését jelenti, ez jogot jelent a művelő­désre és a pihenésre, de a szocia­lizmus még ennél is több, oly élet, amelyben az ember saját maga sorsának alkotója, ahol En­gels gyönyörű szavai szerint az emberiség megvalósítója a szük­ség világából a szabadság világá­ba való átugrást. A szocializmus az új élet alko­tása. Az új világ a régi világ romjain épül fel, az Ifjúság Vas­útvonala élő és szép etapja en­nek a csodálatos átalakulásnak, amely a sokat látott szlovákiai földön is megteremti a nyomor helyébe az új, gazdag, kulturált és szociálisan kifejlődött társa­dalmat. Az új világ alkotása örömteli munka. Egyik nehéz feladatot teljesítettük, az Ifjúság Vasútvonala mától fogva a kö­­zönséget szolgálja, az ország fej­lődését szolgálja. De nagy felada­tok állnak még előttünk. Sok di­csérettel, sok elismerő szóval il­lették eddigi munkátokat, érdemelt dicséret volt. Nagy Meg­hi­ba lenne azonban, ha a büszkeség elharapózna bennetek. Bebizo­nyítottátok, hogy új ifjúság vagytok, Gottwald ifjúsága. Gott­wald ifjúsága öntudatos, szerény, tanult és hősies ifjúság. Egy fel­adatot már tejesítettetek és a dolgozó nép már új és nehezebb feladatokkal bíz meg benneteket. Úttörő munka vár rátok, a Test­vériség Útja, amely fontos sza­kasza a kassa­bohumini vasútvo­nalnak és amely bennünket a Szovjetúnióval köt össze. To­vábbi feladattal akarunk megbíz­ni benneteket, egy gazdasági éle­tünk szempontjából igen fontos építkezésnek véghezvitelével, de nemcsak ezt akarjuk tőletek, ha­nem ennél még sokkal többet, azt kívánjuk, hogy a ti fiatalos szocialista lendületeteket, itt az Ifjúság Vasútvonalán amely oly szép eredményeket hozott, vi­gyétek át az egész országépítés munkájába, hogy Szlovákia egész ifjúsága az iparosítással járó fel­adatok terveinek véghezvitelét becsületbeli kérdésnek tartsa és saját felelőssége kérdésének. Bí­zunk abban, hogy a szlovákiai ifjúság becsülettel teljesíti fel­adatait és továbbra is megmutat­ja, hogy méltó azokra a hatal­mas építőfeladatokra, amelyek­ért élünk. Az Ifjúság Vasútvona­lát befejeztétek. Éljen a Cseh­szlovákiai Ifjúság Szövetsége­, if­júságunk nagyszerű sikereinek megszervezője! Előre szeretett elnökünk, Kle­ment Gottwald vezetése alatt! Előre Lenin, Sztálin tanításá­nak legyőzhetetlen zászlaja alatt! Előre a béke harcában örök egységben a Szovjetúnió népei­vel a nagy Sztálin vezetése alatt! Előre a szocialista Csehszlovák Köztársaságért! Široký kormányelnökhelyettesi beszéde után az Ifjúság Vasútvo­nalának harmadik táborában összegyűlt ifjúság, valamint a velük együtt ünneplő lelkes kö­zönség szűnni nem akaró tapssal és ütemes jelszavas kiáltásokkal éltette. Az Amfiteátrumot meg­töltő közönség a csehszlovák köz­társaság és a többi népi demokra­tikus országok nagy pártfogójá­nak, a béke hatalmas vezetőjé­nek, Sztálin generalisszimusznak, ünneplésével fejezte ki rendíthe­tetlen elhatározását, hogy az if­júság, de vele együtt köztársa­ságunk egész dolgozó népe, öntu­datos, szerény, tanult és hősies polgára akar lenni az új szocia­lista csehszlovák köztársaságnak. Az Ifjúság Vasútvonalán leját­szódott ünnepségekről szóló rész­letes beszámolónkat lapunk csü­törtöki számában fogjuk közölni. | Éljen Szliin, népeink felszab­adítása, szabadságunk és függetlenségünk védelmezője!

Next