Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-06 / 176. szám, vasárnap

Í 1949 november S November 6. vasárnap. A nap kés 6 óra 57 perckor, nyugszik 16 óra 29 perckor. A róm. kat. és a protestáns naptár szerint En­gelbert napja van. A párizsi Nemzeti Színház dol­gozói, a színészek és a kellékes személyzet együttes gyűlést tar­tott. A gyűlésen elhatározták, hogy szombat este sztrájkba lép­nek, ha a szính­áz igazgatósága továbbra is megtagadja a gázsi, illetve béremelést­­ Franciaországban, követeléseiket, akárcsak Amerikában, a magánszínházak­ban dühöng a sztár-rendszer. Az állami színházak művészei és fi­zikai dolgozói azonban a frank leértékelése következtében a szó szoros értelmében a legminimáli­sabb életszükségletüket sem tud­­­ják fedezni fizetésükből. Tipikus s­zünet a marshallizált országokban,­­ hogy az ország első szính­ázának­­ dolgozói primitív kenyérgondok­­­kal küzdenek, mialatt a „bretli­l sztárok" horribilis gázsikat kap­­­nak.) — A žilinai Kerületi Nemzeti Bizottság vezetői újabb táviratot küldtek Síreckoj képviselőin­k. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Na­pok ünnepségei alkalmából és a Nagy Októberi Forradalomra va­ló emlékezésül ezekben a napok­ban a lakosság a legkülönbözőbb helyekről és a žilinai kerület fal­­vaiból táviratokat küld Strechaj képviselőnek, a kerület népi közigazgatása vezetőjének. Lip­tovská Lužná község polgárai táviratukban írják, hogy hűsége­sen állnak a népi demokratikus Csehszlovákia és a Szovjetúnió mellett és kifejezésre juttatják, hogy örökké a szovjet munkás­ság oldalán fognak állni és azok oldalán, akik küzdenek az egész világon a demokrácia és a béke érdekében. — A Csehszlovák Vöröskereszt tanfolyamai Kysticában. A Cseh­szlovák Vöröskereszt ebben az évben is rendez népi egészség­ügyi tanfolyamokat, melyek hat hétig tartanak. Az első tanfo­lyam­­ november 3-án kezdődött Matnoveban együttesen Kysucé­val. A következő tanfolyam no­vember 15-én kezdődik Turzov­kában. A tanfolyamra kb. 80 résztvevő jelentkezett. — Moszkvában, a művészeti munkások székházában gyer­mekrajzkiállítást rendeztek. A moszkvai iskolák mintegy 200 művészi rajzot, akvarellt, pasz­­tellt és olajfestményt állítottak ki. Ez eddig a második ilyen ki­állítás Moszkvában és a lakosság körében igen nagy sikert aratott.­­ A Csehszlovák-Szovjet Ba­ráti Napok ünnepségei a nyitrai kerületben. A Csehszlovák­ Szov­jet Baráti Napok előkészítő bi­zottsága a nyitrai kerületben minden intézkedést megtett, hogy a kerület minden városában és falujában a legjobban sikerül­hessenek az ünnepségek. A szer­vezési kampány keretében a nyitrai kerületben igen sikere­sen folyik a Szovjetbarátok Szö­vetségébe való beszervezés. Szer­dán ünnepélyesen megnyitották Sztálin generalisszimusz 70. szü­letésnapjára az üdvözlő aláírási akcót is. A Csehszlovák"Szovjet Baráti Napokon a kerület összes városaiban, nagyobb falvaiban, üzemeiben, gyáraiban, iskoláiban előadásokat rendeznek a Szovjet­unióról. Továbbá a 30 éves szov­jet kinematográfia megünneplé­sére az egész kerületben szovjet­filmeket fognak bemutatni és előadásokat tartanak a szovjet filmművészetről. Az orosz nyelv­oktatások és asszonyok számára „Mit nyújt a sztálini tanítás az asszonyoknak?" című előadások teszik színesebbé a Csehszlovák" Szovjet Baráti Napokat. UJSZ: Sokat írtunk már az Ifjúság Vasútvonaláról, brigádosokról, akik követve vezetőik útmutatá­sát önmagukra találtak s így megalapozták jövőjük útját, me­lyen haladva sikerült megvalósí­­taniok a szovjet ifjúság példá­jára a szebb jövő kiépítésé­nek lehetőségeit. Sok-sok magyar ifjú és leány dolgozott az Örömök Völgyében. Igen sokszor kimagasló eredmé­nyeket is értek el. Normájukat felülmúlták, hogy megmutassák, ők sem maradnak el a szlovák Az ünnepség után a fiatalok közé mentem. Együtt fogyasztot­tam el ebédemet velük. A lelkes ifjak arca örömtől sugárzik. Bol­dogok, hogy ők is azok között lehettek, akik befejezhették ha­zánk ifjúságának nagy művét, az új vasútvonalat. — Hová valósiak vagytok? — Komáromiak. — Téged hogy hívnak? — kérdezem az egyik ifjú elvtárs­tól. — Szórád Antal vagyok, a Technokov egyik vaskereskedé­sében dolgozom. A negyedik tá­bor 180-as brigádjának egyik sza­kaszvezetője voltam. — Mikor jöttetek ide dolgoz­ni? — Már szeptember 30-án itt voltunk, — feleli Szórád brigá­­dos. A komáromi inasiskola ös­­szes növendékei itt dolgoztak ab­ban a reményben, hogy a vasút­vonalat október 28-ra befejez­zük. S ígéretünket teljesítettük. Ezt az egy hónapot tisztességesen ledolgoztuk, mint ahogy becsüle­tes állampolgárhoz illik. — Bizonyára a munkaverse­nyek alkalmazásával értétek el ezt a szép eredményt. — Igen! harmadnapra Megérkezésünk után megkezdődött táborok, brigádok és a szakaszok a közötti általános munkaverseny. Igyekeztünk mi komáromiak is, hogy tudunk dolgozni s hogy nem maradunk el a többiektől. A táborok közötti versenyben a harmadik helyet foglaltuk el. Táborunk átlagos eredménye 179,8 szá­zalék, br­gádunk átlaga pedig 173 százalék volt. Igyekez­tünk minél többet termelni és és cseh ifjúságtól, mert jól tud­juk, hogy csak közös munkával és közös erőfeszítéssel valósíthat­juk meg célkitűzéseinket. Az átadási ünnepségen Široký kormányelnökhelyettes ünnepi beszédét, amelyben újból kijelöl­te az új generáció jövő teendőjét és kötelességét, sokszor szakítot­ta meg a sok ezer egybegyűlt fiatal ritmikus, dübörgő éltetése, közte a magyar brigádosok éljen­zése: — Éljen Široký! Éljen a Kom­szolmol Ifjúság! építeni, hogy elnyerhessük munka harcosának zászlaját. A a munkaversenyekben való rész­vétellel elsajátítottuk itt az Ifjú­ság Vasútvonalán az új munka­módszert, melyet elviszünk ma­gunkkal műhelyeinkbe, hogy ott is többet és jobbat termelhessünk muunkás hazánk felvirágoztatása érdekében. — Új, egészséges, erős ifjúság akarunk lenni! — folytatja lelke­sen Szórád Anntal. Otthon min­den törekvésünk az lesz, hogy az otthoni ifjúságot beszervezzük ebbe a munkába, hogy hazánkban velük együtt építhessük ki a szo­cializmst. Ifjúságunk már nem a régi. — Fiúk, az Ifjúság Vasút­vonalának nevelő hatásáról ki tudna valamit mondani? — Talán én, — veszi át a szót Petrovszky László. — Én is ko­máromi vagyok, brigádunk aktí­vájának elnöke voltam. Az Ifjú­sági Vasútvonal nemcsak munká­ra tanított meg bennünket, ha­nem sokat foglalkoztunk fával és testneveléssel is. Kultú-Na­ponta három-négy órát is fordí­tottunk erre. — Különösen tetszett nekünk a politikai iskoláztatás. Ez vala­mi újat hozott életünkbe. Megta­nított bennünket, hogy demokra­tikus szellemben gondolkodjunk, hogy az új munkamódszerek sze­rint dolgozzunk, melyekkel na­gyobb termelékenységet érhe­tünk el. Ifjúságunk már nem a régi. Új erővel dolgozunk, többet és jobbat kívánunk termeli, mert csak így teljesíthetjük be­csületesen feladatainkat becsülni, ahogy kívánjuk. De már a turnus elején elmúlt ez az aggodalmam. Szlovák és cseh fiúk között voltam, akik közül sokan tudtak magyarul és min­dig szeretettel fogadtak. Nemze­tiségi kérdések egyáltalán nem voltak közöttünk, csak célunk és munkánk érdekelt bennünket. A munkából fáradtan hazatérve, mindenki dalolt a maga nyelvén, csak ekkor éreztük a legjobban, hogy milyen jó is magyarul da­lolni. Esténként sokszor közös előadásokat tartottunk vegyes műsorszámokkal. Az Új Szót is kaptuk állandóan és szeretettel olvastuk mindig. — Sokkal barátságosabb volt a helyzet mint képzeltem s így örömmel dolgoztunk a vasútvo­nalon. Ha mindenütt így oldódna meg a nemzetiségi kérdés, mint itt nálunk, akkor többé nem kel­lene félnünk az ellentétek kiéle­ződésétől, mert előttünk nem volt semmi más, csak közös célunk megvalósítása. Munkaversennyel érhetünk csak el nagyobb eredményeket. A fiúk között észreveszek most egy kis feketeszakállú bri­gádost. Szilárd tekintettel néz reám és várja, hogy tőle is kér­dezzek valamit. Ő is teli van mondanivalóval, mint a többi if­jú. A harmadik tábor 176-ik bri­gádjának parancsnokhelyettese. Dunaszerdahelyen mint asztalos­tanonc dolgozik. Nemsokára fel­szabadul. — Amikor idejöttünk a vasút­vonalra — kezdi el mondanni­valóját —, a munka rosszul ment. Mindjárt adásokat tartottunk kezdetben elő­a fiúknak, megmagyaráztuk nekik, hogy nem szabad és nem szép az előt­tünk dolgozott brigádosok mun­kateljesítményétől elmaradni, azt nekünk is el kell érnünk s megmutatnunk, hogy túl is tud­juk haladni őket. — A munkaverseny első kö­rében nagyon le voltunk marad­va. Fokoznunk kellett a munka­tempót s így sikerült már a má­sodik körben a kiszabott normát túlhaladnunk. Meg is nyertük a brigádzászlót s ez a győzelem fokozta a fiúk kedvét, mert be­látták azt, hogy csagy így lehe­tünk élmunkások s csak így le­hetünk elsők a munkában, sport­ban és kultúrában. Táborunk át­lagos eredménye 167 százalék, brigádunk átlaga pedig 189 szá­a­zalék volt. Brigádosokkal beszélgetünk A komáromi brigádosok között Újabb kötelezettségek vállalása A munkát befejezték s már hazakészülődnek, ahol újabb fel­adatok várnak reájuk. Kiváncsi vagyok, hogy a hazatérő ifjak mire kötelezték magukat. Erre Petrovszky brigádos felel újból. Lassan, meggondoltan mondja szavait, mindnyájan figyelemmel hallgatjuk s a többi ifjú helyes­lően bólogat. Igen, újabb kötele­zettségeket vállalnak, pasztalataikat átviszik itteni ma­n gya­korlati életbe, ahol sokkal hat­hatósabban vehetik ki részüket munkáshazájuk felépítéséből. — Első kötelezettségünk az, hogy minden egyes brigádos ha­zatérte után újabb öt vagy tíz ta­got szervez be a CSM-be. Inas­iskolánk eddig nem volt s most egy régi épületet kaptunk erre a célra, melyet át kell alakítanunk. Brigádmunkában végezzük el a szükséges munkálatokat. Ezen­kívül megfogadtuk, hogy jobban fogunk tanulni, hogy tökéleteseb­ben végezhessük el feladatain­kat. Tanárainknak szót foga­dunk. Munkahelyeinkre ponto­san fogunk bejárni, jó akarunk kiadni kezünkből, munkát hogy többet és jobbat termelhessünk. Újításokra is törekszünk. Mind­ezt a szebb jövőért tesszük, har­colni fogunk azért, hogy a mi népi demokratikus országunk erős, gazdag és hatalmas legyen. A lelkesedés tüze lángol min­den ifjúban. Fent a töltésen az új vasútvonalon már ott robog a vonat. A mozdony dúsan önti a füstöt, éleset füttyent, visszhang­­zanak tőle a vöröslő erdőkkel bo­rított völgyek. — Jó „zenekarunk" is van, — dicsekszik az egyik brigádos. — Hadd halljuk! S erre az ifjak torkukat kö­szörülve egymásra néznek, meg­adják a jelt s énekelni kezdenek: Egy a jelszó, a béke ... Ez lett az ő daluk, mert építő­munkájuknak ez felel meg a leg­jobban, — védelmezni a harcos békét, mely biztosítja a nagyobb munkateljesítmények elérésével a szebb jövőt. Boldogok lehe­tünk, hogy ilyen ifjúságunk van, mely öntudatosan tör előre a haladás útján. Petrőci Bálint. Megtanultuk értékelni a munkát — Az első napokon bizonyára nem ment úgy a munka, mint később. Hogyan történhetett meg az, hogy ilyen nagy élmunkási teljesítményeket értetek el? — Felelhetek erre? — szólal meg hirtelen az egyik brigádos. — Hogy hívnak elvtárs? Te is komáromi vagy? — Igen. Bartyik Pálnak hív­nak. 180-as brigád géhása voltam. Bizony, amikor idejöttünk dol­gozni, egészen más véleményünk volt a CSM-ről és az itteni mun­káról. Sokan közülünk nem hit­ték, hogy a vasútvonal idejében­ elkészül. Mégis sikerült. A mun­ka jó megszervezésének, fegyel­mezettségünknek s a parancsok pontos teljesítésének köszönhet­jük, hogy időre elkészült a vas­útvonal. — folytatja Bartyik brigádos. Beszélgetésünk közben egész sereg ifjú gyűlt körénk. Minden­ki akarna valamit mondani. Az új tervek, az elért eredmények fokozzák az ifjak lelkesedését. Érzik ők is a kiharcolt szabad­ság nagy jelentőségét, mely meg­hozta számukra is az érvényesü­lés lehetőségeit. Már nem súlyo­sodik rájuk a múlt társadalmi rendszerének igája amikor csak a gazdaság és a protekció volt az előbbrejutás döntő tényezője. A népi demokrácia szabaddá tette a dolgozó ifjúság előtt is a hala­dás útját. A brigádosok között egyszerre csak észreveszek egy leányt is. — Élbrigádos! — súgja az egyik szomszédom. — Biró Zsu­zsinak hívják. Varróleány. — Mi leányok, akik most itt dolgoztunk, varróleányok va­gyunk. Most tudjuk csak igazán értékelni a munkát. Minden leány szívesen dolgozott a vasút­vonalon, hogy mielőbb befejez­hessük s hogy megmutassuk, leányok is tudnak dolgozni a fér­­­fiak munkahelyén. Azzal az elha­tározással megyünk innen haza, hogy otthon is becsületesen fo­gunk dolgozni, ahogy megtaní­tott bennünket rá az Ifjúság Vasútvonala. Megteremtettük az egységet. — Fiúk, — folytatom beszél­getésünket —, az Ifjúság Vasút­vonalának van még egy nagy je­lentősége, mégpedig az egység megteremtése. — Igen, — feleli Viola László. — Magyar fiú vagyok. Őszintén mondva, félre jöttem a „Trafra". Ennek fő oka az volt, hogy attól tartottam, nem fognak úgy meg­— Sokolünnepségek Prešov­ban a Csehszlovák-Szovjet Baráti Napokon. A prešovi Sokol kerü­leti bizottsága a Nagy Októberi Forradalom 32-ik évfordulójára és Sztálin generalisszimusz 70-ik születésnapjára külön bizottságot alapított. A különbizottság leg­utóbbi gyűlésén megállapították a Sokol feladatait az ünnepsége­ken. Az ünnepségek keretében Prešovban, a Fekete Sas helyisé­gében november 26-án estélyt ren­dez a szovjet testnevelés tisz­teletére. Ez alkalommal a szovjet testnevelésről dr. Ŕafranko tart előadást. — 12.588 új tag a levicei kerü­letben. A Csehszlovák"Szovjet Baráti Napok keretében a nyitrai kerületi lakossága is kifejezésre juttatta odaadását és hűségét a baráti Szovjetúnió iránt. Levice körzetben a Szovjetbarátok Szö­vetségébe eddig 12.588 tag irat­kozott be, Nové Zámky 12.150, Komárno 11.083 új tagot ért el. Legmintaszerűbben sikerült az akció Komáromban, ahol a kör­zeti előkészítő bizottság az ak­cióba a Nemzeti Front összes csoportjá­nak széles tömegeit szervezte be. A Kysuca teljes erővel közre­­működik a Baráti Napok Csehszlovák-szovjet­ megünneplésében. A Csehszlovák-szovjet Baráti Na­pok ünnepségei Kysucában a né­pi közigazgatási szervek és a Nemzeti Front összes szervei­nek ünnepélyes ülésével, vala­mint az üzemek élmunkásainak, a tömegszervezeteknek és a la­kosságnak tömeggyűléseivel kez­dődtek. A köztársasági elnök üze­netének meghallgatása után üd­vözlő táviratokat küldtek Kle­ment Gottwaldnak az állam ve­zetőjének, a prágai szovjet követ­ségnek, a bratislavai szovjet kon­zulátusnak, Zápotocký kormány­elnöknek, Široký kormányelnök­helyettesnek, valamint a szlová­kiai Szovjetbarátok Szövetsége vezetőjének dr. G. Husáknak. — Üdvözöljük a külföldi új­ságírókat Bratislavában. Csütör­tök délután külföldi újságírók­nak csoportja érkezett Bratisla­­vába, akik részt vesznek Cseh­szlovákia fennállásának 31-ik év­fordulójára rendezett ünnepsége­ken. A bratislavai állomáson küldöttség tagjait a (csehszlovák ) Újságírók Szövetségének alelnö­ke, M. Surina üdvözölte.

Next