Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-19 / 116. szám, szombat

7 1951 május 19 A gabonafélék beszolgáltatásának igazságos és idejében való szétírásáért Ezekben a napokban kerül sor a nyi termények beszolgáltatásának növé­szét­írására. A beszolgáltatás szétírása fontos politikai és gazdasági esemény. Május 1ü-e után az egyes­ községekben a he­lyi bizottságok megkapták a járási Nemzeti Bizottság által­ megállapított felvásárlási feladatokat, úgyhogy most már csak tőlük függ, hogy a beszol­gáltatások szétírását a földművesekre politikailag és szakszerűen igazságosan megvalósítsák. Ez­t a feladatot csak akkor lehet teljesíteni, ha a bizottsá­gok azonnal munkához látnak és ha alaposan megismerkednek azokkal az elvekkel, amelyek szerint a beszolgál­tatások szétírását az idén meg kell va­lósítaniok. A CsKP Központi Bizottságának februári ülésén Gottwald elvtárs a ke­nyérgabonával kapcsolatban rámuta­tott arra, hogy a múlt évben a terv­szétírás idő előtt és a régi, nem meg­felelő kulcs szerint történt. Ennek az a következménye, hogy sok kenyérga­bona maradt a kulákoknál, akik ezt teletették az állataikkal és így zavart okoztak a dolgozó nép közellátásában. Ezért az idén el­sőrangú feladatunk az, hogy a szétírást úgy valósítjuk meg, hogy minden beszolgáltatási le­hetőséget kihasználjunk és hogy osz­tálypolitikánk értelmében, a kulákok egész fölöslegüket beszolgáltassák. Hogy lehet ezt elérni? Mindenekelőtt, a járási Nemzeti Bi­zottságoknak meg kell szilárdítaniok és pontosabbá kell tenniök a községek­kel való megegyezés útján, a múlt év őszén megállapított beszolgáltatás mennyiségeket aszerint, hogy milyen termés mutatkozik a földeken az egyes terményfajtákban. Figyelembe véve a vetési területek esetleges változását, igazságos és teljesíthető felvásárl­ási tervet akarunk kidolgozni. Emellett azonban hívei vagyunk annak az elv­nek, hogy a községekre tervezett fel­vásárlási mennyiségeket minimálisnak tekintjük, ami annyit jelent, hogyha valamelyik községben az egyes földmű­veseknél lenne is valamilyen eltérés a vetési tervben, amelyet figyelembe kell venni a beszolgáltatások szétírásánál, — a járásnak, illetve a községnek az egyes terményfajtákban be kell tar­tania az összbeszolgáltatási tervet. Erre az a tapasztalat jogosít bennün­ket hogy a múlt években egyes föld­műveseknél nagyobb mennyiségű tar­talékok maradtak, mert ezeket a sta­tisztikai adatok alapján nem tudtuk pontosan számokban kifejezni. Ezek a tartalékok sokszor azért keletkeztek, mert néha alacsonyra becsültük a hek­táronkénti földhozamot, máskor azért, mert a földművesek többet pedig ve­zettek, mint ahogy eredetileg tervez­ték. A tartalék képződéshez az is hoz­zájárult, hogy túl sok volt az önellátó, vagyis, hogy az önellátók túl sok ga­bonát hagytak meg maguknak, ami fő­leg a kulákoknál pazarlásra, sőt sza­botázsra vezetett. Ezeknek a tartalé­koknak a felfedezése és beszolgáltatá­si számokban való kifejezése az egyes községekben­­ a fő feladata a járási, illetve helyi Nemzeti Bizottságoknak. A múlt évhez­ viszonyítva a beszol­gáltatások szétírásában az is jelentős változás, hogy a tervezett felvásárlási mennyiségeket ne­mcsak a két hektá­ron felüli gazdálkodókra írják szét. A járási Nemzeti Bizottságok ezért az egyes községekre kétféle irányszámot küldtek, mégpedig a két hektáron fe­lüli és a két hektáron aluli mezőgaz­dasági vállalatok számára. A két hek­táron aluli földműveseknek egy hektár szántóföld után 150 kilogramm kenyér­gabonát kell beszolgáltatnuk. Itt abból indulunk ki, hogy az 1950. év őszén megállapított felvásárlási feladatok, amelyek —• egyes terményfajtákat ki­véve — nem változtak meg, e'érhetők­ és reálisak a két hektáron felüli föld­művesek kategóriájában, sőt a szét­írás osztályszempontból való helyes megvalósítása lehetővé teszi, hogy a 2—5 hektáros földművesek beszolgál­tatási kötelezettségei sok esetben mi­nimálisak lesznek. Ennek az elvnek a megvalósítása annyit jelent, hogy a helyi tervszétíró bizottságoknak min­dig következetesen kell eljárniok a ku­lákoknál és aztán fokozatosan áttérni a közép-, majd a kisföldművesekre, akiknek szintén megfelelő módon hoz­zá kell járulniuk dolgozó népünk élel­miszerellátásának biztosításához. Az is fontos továbbá, hogy a helyi tervszétíró bizottságok nagyobb gondot fordítsa­nak a tartalékok feltárására az egyes földműveseknél és hogy meggyőző te­vékenység útján nagyobb felvásárlási mennyiségeket érjenek el. Amint már említettük, a két hektá­ron aluli földművesek számára egy hektár szántóföld után 150 kilogramm kenyér^lavia beszolgáltatását írják ki. Ezt a­­ céget a járási Nemzeti Bizott'­'' 'irtotta meg és a helyi Nemze­tetságnak úgy kell ezt szétírn­i egyes földművesekre, hogy előzőleg megtárgyalja ennek a minimá­lis beszolgáltatásnak a politikai jelentő­ségét az illető földművesekkel. A két hektáron aluli földművesek közül töb­ben dolgoznak az iparban, a szállítás­­ban vagy az építkezésban, úgyhogy ke­nyerüket nem a mezőgazdaságban ke­resik meg és esetleg még élelmiszer­jegyekben is részesülnek, tízek , föld­vesek különféle szociális viszonyok közt élnek. Egyiknek többtagú háztar­tást kell ellátnia, másiknak kevesebbet, úgyhogy a járási Nemzeti Bizottságok nem járhatnak el sablonszerűen, h­a­nem figyelembe kell venniök a beszol­gáltatók körülményeit és meg kell ve­lük egyezniök a beszolgáltatandó mennyiségben, összegezve azonban, a két hektáron aluli földművesek beszol­gáltatási kötelezettségei minimálisak­nak mondhatók, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy kenyérgabona helyett más mezőgazdasági terményeket is szolgáltathatnak be a helyi Nemzeti Bizottságoknak kiadott kulcs A helyi szétíró bizottságoknak szerint­ azon­ban lehetőség szerint arra kell töre­kedniük, hogy a két hektáro­s aluii földművesek beszolgáltatási köt­elezett­ségüknek kenyérgabonával tegyenek eleget. A beszolgáltatások szétírása a fent­említett elvek szerint természetesen nemcsak alapos adminisztratív és szak­szerű előkészítést igényel, hanem szé­les, tömeges, meggyőző tevékenysé­get is az egyes községekben A helyi szétíró bizottságoknak rendelkezniük kell a vetési területről szóló kimutatá­sokkal, a múlt évi beszolgáltatásokról szóló adatokkal stb., egyszóval szigo­rúan tartaniok kell, magukat a kiadott útmutatásokhoz. A szétírási javaslat­nak, amelyet először, megtárgyalnak a földművesekkel, aztán továbbítják a jó­váhagyás végett a járási Nemzeti Bi­zottságra, az egyes földművesek hely­zetének alapos ismeretén kell nyugod­nia. A tervszétíró bizottságok csak ak­kor fogják tudni sikeresen megoldani ezt a fontos feladatot, ha ők saját ma­guk 's helyes és politikailag öntudatos álláspontot foglalnak el a beszolgálta­tások szétírásában és ha feladatai­kat a népi közigazgatás és a Nemzeti Arc­vona­ szervein keresztül fogják meg­valósítani. Semmi sem hatna károsab­ban, mint a beszolgáltatói feladatok tisztán adminisztrációs módon való szétírása. Ilyen esetekben a földműve­sek nem lennének meggyőződve a reá­juk kivetett feladatok teljesítéséről és nem lennének tisztában azzal a jelentő­séggel, amellyel minden métermázsa beszolgáltatott gabona dolgozó népünk egyre emelkedő szükségleté­nek kielé­gítésére bír. A beszolgáltatások szétírá­sának ezért a községekben élénk meg­győző, politikai kampánynak kell len­nie, melynek keretében a Párt helyi szevezetei és a Nemzeti Arcvonal többi szervei külön-külön is beszélge­tést folytatnak a kis- és középföldmé­­resekkel és megnyerik ő­k­ rt a fonta­sab­­b beszolgáltatási kötelezettségek el­vál­­­lására. A beszolgáltatások szé­­rása így nemcsak olyan akció lesz, amely meg­teremti az előfeltételeket az aratás utáni felvásárlásra, hanem egyúttal elős­egíti földműves politikánk céljának megvalósítását, megnyeri ennek a gondolatnak a kis- és középföldre­ ííve­seket és így további nagy lépést jelent szocializmushoz vezető utunkon. Ing. M. ŠEBESTA, a kereskedelmi­ megbízotti hivatal tervosztályának vezetője. Az apácaszakállasi szövetkezet is idejében befejezte a tavaszi munkákat A dolgozó parasztok vannak, hogy cukorrépára, tudatában cikóriára és más ipari növényekre milyen nagy szükségünk van. Ugyanakkor ná­lunk, Apácasz­akállason a kulákok még mindig nem vetették el ezeket a növényeket. Persze, a kulákok nem azért nem vetik el a cukorrépát, amint mondják, hogy nincs rá földjük és nincs elegendő munkaerő, — ez mind csak kifo­gás, hanem azért nem vetik el, hogy ezzel is akadályozzák ha­zánkban a dolgozó nép előrehala­dását a szocializmushoz vezető úton. Ezzel szemben az apácaszakállasi szövetkezet május 1-ig az összes ta­vaszi veteményeket elvetette. A ve­tést hat szövetkezeti tag három pár lóval végezte el. A szövetkezet tagjai, mint Pázmány Vince, Paksi­­ József és még mások derekasan kivették ré­szüket a tavaszi munkából. Jól tudják a szövetkezet tagjai, hogy már nem a nagybirtokosoknak, hanem maguknak dolgoznak. Éppen ezért arra is törekszenek, hogy mun­kájukat minél jobban végezzék el és a szövetkezeti gazdálkodást mi­nél jövedelmezőbbé tegyék. BARTAL szövetkezeti JÁNOS oktató, Apácaszakállas, 1 ujszö Minden aknamunka és erőszak ellenére szépen fejlődik a kamocsai szövetkezet A kamocsai EFSz ma azon a ponton áll, amikor a reakciónak, a falusi ku­láknak már elviselhetetlenül fúrja a be­gyét. A szövetkezet szépen fejlődik és persze, hogy ez nem tetszik a kulák­ságnak s még a legaljasabb cselekede­tektől sem riadnak vissza, hogy a szö­vetkezet fejlődését akadályozzák. A kamocsai szövetkezet múlt év szeptemberében tért át a második tí­pusról a harmadik típusra. A szövetke­zetnek akkor 82 tagja volt. A 82 tag közül a harmadik típust csak 67 tag írta alá. Már akkor kezdett kiválni a szövetkezetből a nem odatartozó ide­gen elem. Az újságok is kezdtek fog­lalkozni Kamocsával és azokkal is, akik nem léptek át a harmadik típusba. Er­re aztán ők is meggondolták a dolgot és bekapcsolódtak a harmadik szövetkezeti gazdálkodásba. Nem típusú kell azt hinni, hogy mind a 15 ellensége volt talán a szövetkezetnek. Csak egy­néhány kulák tartotta befolyása alatt őket. Megtörtént a közös őszi vetés, 60 hektár búzát és 19 hektár őszi fok­hagymát vetettek el. A munkálatokat pár nap alatt elvégezték. Ekkor már felfigyeltek rájuk a szövetkezeten kí­vülálló is és a középföldművesek is. Látták az előnyöket, amelyeket a közös gazdálkodás bizto­sít a kis- és középgazdáknak. A falu kulákjainak és azok reakciós csatlósai­nak, a volt Horthy-pribékeknek hiába volt minden erőfeszítésük, hogy meg­akadályozzák a kisgazdákat a szövet­kezetbe való tömörülésben. Tervük nem sikerült, mert a szövetkezet tagsága 82 tagról 165-re emelkedett A földterület pedig 243 hektárról 434 hektárra növekedett. Ez újabb csapás volt a reakcióra, amely érzékenyen hatott rájuk, de nem tehet­tek semmit, mert a kis- és középföld­művesek tántoríthatatlanul kitartottak a szövetkezet mellett. Így aztán a ku­láktársaságnak nem volt mit tenni, új­ból csak összedugták a fejüket, hogy valamilyen tervet kieszeljenek a szö­vetkezet rovására szövetkezet tagjai a tavaszi vetés­nél is újból bebizonyították, mire képe­sek a kulákok által mindennek elmon­dott szövetkezeti tagok. Nem kell dicse­kednünk semmivel, de ha valaki kíván­csi és kételkedik,­­nyugodtan kisétál­hat a kamocsai szövetkezet vetésterü­leteire. Ott saját szemeivel meggyőződ­het mindenről. Az őszi vetés már eléri a 60—70 cen­timéteres magasságot. A tavaszi ve­tések is gyönyörűen ki vannak kelve. Csak a farm­ag vetésével maradtak le, mert az a Vág folyó mellé lesz vetve, ott pedig a gyakori esőzés miatt nem lehetett a földeken dolgozni. A munkanormákat a szövetkezeti ta­gok egymás között a leglelkiismerete­sebben állapították meg. Minden tag tudja, hogy miből mennyit tud meg­csinálni, ha becsületesen dolgozik. A munkaegységek után járó jut­alom is magasabb, mint az érsekújvári járás többi szövetkezeteiben. Egy munkaegységre 140 korona van megállapítva, ennek 60 százalékát év közben előlegként kifizetik. Ezenfe­lül minden munkaegység után 14 kg természetbeni juttatás is van. Kohut Pál ezelőtt 14 hold földön gaz­dálkodott. Most a szövetkezet mar­háit gondozza. 11 tehén és 5 üszőbor­jú van a gondjaira bízva. Kohut Pál boldogan néz a í 5 üszőre és szeretettel veregeti rnteg^a borjúk hátát és közben olyan megjegyzéseket tesz: »Ezek szövetkezet marhaállományában a jövő a nemzedék képviselők. Kohut Pál összehasonlította azt az időt, mikor még egyénileg gazdálko­dott és a mostanit, a szövetkezeti gaz­dálkodás idejét. Arra a megállapításra jutott, hogy míg egyénileg gazdálkodott a 14 hold földből egy év alatt alig volt 36.000 korona haszna és a feleségével együtt kora reggeltől késő estig dol­goztak rajta. — Most pedig számításom szerint — mondja Kohut Pál — egy év alatt 71.000 korona jövedelmem lesz. Etetem és ápolom a gondjaimra bízott állato­kat és aztán, mikor az istállóban a ne­hezebb munkákat elvégzem, a felesé­gem eljön, én pedig megyek ki a föl­dekre és ha többet nem is, de egy ne­gyed munkaegységet ott is megcsiná­lok.­­ De nemcsak Kohut Pál van megelé­gedve, hanem a szövetkezet többi tag­jai is. Persze, hogy a szövetkezeti ta­gok megelégedettsége nem volt a ku­láktársaság kedvére való dolog. Mivel a kulákokat nem vették be a szövetke­zetbe, azok becsempészték a csatlósaikat, hogy azok végezzenek ott bomlasztó munkát. Ezek aztán marháikat a szövetkezet tudta nélkül eladogatták és a szövet­kezet tagsága között különböző mes­terkedésekkel akartak elégedetlenséget szítani. Csakhogy az aknamunka nem sike­rült. Kutruc László, a járástól Kamo­csára kiküldött szövetkezeti oktató le­leplezte a kulákcsatlósoka­t a szövetke­zet egész tagsága előtt. Kijelentette nekik, hogyha becsületesen nem visel­kednek, kirepülnek a szövetkezetből. A reakció terve itt is kudarcot vallott, Kutruc László sok esetben kiment a határba és ellenőrizte, hogyan megy a vetés. Különösen a szövetkezeten kívül álló, a kulákokhoz tartozó egyéneket tartotta figyelemmel. Ilyen alkalommal történt az is, hogy Csicsel Pál, aki a földje után ugyan nem mondható ku­láknak, de a szövetkezetnek egyik leg­nagyobb ellensége, árpa helyett búzát vetett és ezért megszólította Kutruc László, hogy miért nem vet azt, ami elő van írva. Csicsernek nem tetszett, hogy az ő dolgába beleavatkoznak. De nem tetszett a társainak sem, akik a szövetkezet vesztét akarták. Termé­szetesen nyíltan nem mertek szembeszállni a szövetkezet vezetőivel, sem Kutruc Lászlóval, de látni lehetett, hogy az osztályharc napról napra éleződik. Április 6-án nagy népgyűlést tartot­tak Kamocsán, melyen mind a szövet­kezeti tagok, mind az egyénileg gaz­dálkodók részt vettek. A gyűlésen Kut­ruc László is megjelent. A gyűlés a leg­nagyobb egyetértésben folyt le. Részt­vett a gyűlésen Csicsel Pál is, de csak az ablak alatt mint leskelődő. A gyűlés befejezése után Kutruc László, mint aki jól végezte munkáját, boldog meg­elégedettséggel indult hazafelé ke­rékpárján Szimőre. Ekkor érte a táma­dás, amit Csicsel Pál intézett ellene. Csicsel Pál pisztollyal Kutrucnak vállába lőtt, mivel azonban a pisztoly­a tovább nem működött, több lövést nem tudott leadni, így hát pisztolyággyal huszonegy sebet ejtett Kutruc László fején. Csicsel Pálnak az volt a célja, hogy Kutruc Lászlót meggyilkolja, amit a nyomozás folyamán be is ismert. Csak azt nem akarja beismerni, hogy miért akarta meggyilkolni Kutrucot? Vagy úgy gondolta Csicsel, ha Kutruc Lászlót agyonüti, akkor ezzel szétrob­bantja a szövetkezetet is? Az­ is lehet — és ez nagyon valószínű —, Csicsel Pál csak eszköz volt és ezt hogy a gyalázatos merényletet mások megbí­zásából követte el. Csicsel Pál nagycsaládú ember. Dol­gozni soha életében nem szeretett, de annál jobban szeretett lumpolni, mula­tozni és az ilyen emberek félliter pá­linkáért minden aljasságra kaphatók. Kamocsa dolgozó népe között a leg­nagyobb felháborodást keltette ez az aljas, gyilkos merénylet. Most jöttek csak rá, hogy az osztályharc, élet-halál­harc, a létkérdés harca és most a re­akciónak ez a merénylete bebizonyítot­ta a kamocsai dolgozó parasztok előtt, hogyha a szövetkezeti gazdálkodás olyan nagy szálka a reakció szemében, hogy azért gyilkolni is képesek, akkor a szövetkezet valóban a dolgozó pa­rasztság javát szolgálja. SZARKA ISTVÁN Ahol jó felvilágosító munkát végeznek, ott j­ól dolgozik a szövetkezet A tavaszi munkák megkezdésekor a nagylégi negyedik típusú szövetkezet versenyre hívta ki a somorjai járás valamennyi magasabb típusú EFSz-eit. Ezt a versenykihívást 22 magasabb tí­pusú EFSz fogadta el. Teljes lendület­tel kezdődtek meg a tavaszi munkák és folyt a szövetkezetek közötti ver­seny. Ebben a versenyben az első hé­ten Kispaka került az élre, a követke­ző kiértékelésnél azonban már Hviez­­doslavovo lett az első és ezt az elsőbb­séget május 1-ig meg is tartotta. Időközben a legtöbb földdel gazdál­kodó és talán a legtöbb nehézséggel kü­zködő Nagylég is magára talált. Törhetetlen akarattal gyűrte le a fel­bukkanó akadályokat és a verseny múlt heti kiértékelésénél a második helyre, most pedig az első helyre ke­rült. Meg kell jegyezni, hogy járásunk EFSz-ei közül több szövetkezet nem vesz részt a versenyben. A versenyben résztvevő 22 EFSz azonban rendesen küldi a heti jelentéseit a járási ver­senyértékelő bizottságnak, csupán az utolsó héten — eddig még nem ismert okokból — maradt el két jelentés. Most az első helyen Nagylég, a második helyen Hviezdoslavovo, a harmadik helyen pedig Kyselica áll. Részt vesznek még a versenyben nagymagyari, nagypakai, csertei, ronk­a­házi, tejfalusi, somorjai szövetkezetek és további 13 szövetkezet. Szövetkezeteink munkájának eddigi eredményei is igazolják Pártunk he­lyes irányvonalát, hogy mezőgazdasá­gunk elmaradottságából az egyedüli kivezető út a szövetkezeti gazdálkodás. Kis- és középparasztságunknak a má­jus elsejére vállalt kötelezettségei nem maradtak üres ígéretek, hanem való­sággá váltak, mivel járásunk 42 köz­sége közül alig van egynéhány, ame­lyek a tavaszi munkákkal ne végeztek volna. Nem lenne azonban helyes, ha ön­kritikailag be sem ismernénk hibáin­kat, hogy azokból a jövőt illetően ne tanulnánk. Ahol a szövetkezet vezetése jó ke­zekbe került, ahol a szövetkezet tag­jai fel lettek világosítva a szövetkezeti gazdálkodás és a szövetkezeti élet kérdéseiről, ott egymás után küzdik le a nehézségeket, szemmel látható az előmenetel, a haladás és a megelége­dés. Ahol idejében eltávolították a rendbontókat, legtöbb esetben a falusi gazdagokat és spekulánsokat, abban a szövetkezetben a munkának jó eredményei mutatkoznak Ahol azonban, nem értik meg, vagy nem akarják megérteni az osztályharc elkerülhetetlen szükségességét, ott visszamaradás mutatkozik, zavar és bizonytalanság van s az is lesz mind­addig, míg ezekben a szövetkezetek­ben a szövetkezet tagsága erélyes kéz­zel rendet nem teremt. Ha megfigyel­jük azokat a községeket, ahol mindez­idáig még nem alakult meg a szövet­kezet, azokban is megtaláljuk a szo­cialista építés fékezőit. Sok esetben burkolt formában és ügyesen álcázva is, — de mégis csak kilátszik a lóláb. Éppen ezért nem szabad engednünk, hogy ezek az elleségeink port hintse­nek a becsületes kis- és középföldmű­­vesek szemébe, — legyen az bárki is. Nem mondhatunk ítéletet a dolgozó parasztok felett anélkül, hogy először kellően körül ne tekintenénk és fel ne fednénk a haladás igazi akadályozóit Nem hibáztathatjuk egyedül csak a földműveseket, hogy egyes helyeken még mindig idegenkednek a szövet­kezeti gazdálkodás gondolatától. Azt kell megnézni, volt-e abban a faluban megfelelő felvilágosító és meggyőző munka, nem az elkövetett hibák idege­nítik-e el a földműveseket a szövet­kezettől? Ismerjük csak be, hogy van­nak esetek, amikor a szövetkezeti ok­tató mint diktátor lép fel. Persze, az ilyen magatartásnak aztán csak ilyen az eredménye is. Az is hiba, hogy so­kan mé­g mindig csak ,,foglalkozás­szerűen" fogják fel és teljesítik teljesítik a mindnyájunk számár,a­mly a mindnyájunk számára oly fontos szó.Tegyük kötelességünkké és legfon­tosabb feladatunkká ezeknek a hibák­nak mielőbbi eltávolítását. Tanuljuk meg, hogy eredményes és hasznos munkát csak akkor végzünk, ha szív­vel-lélekkel dolgozunk képünk boldo­gulásának megteremtésén és ha türel­mesen, meggyőző és felvilágosító mun­kával vezetjük rá a falu népét a szo­cializmus útjára. (Csambal) Minden talpalatnyi földet műveljünk meg! Van még egynéhány olyan község, len földek. A termelési terv teljesítése mindannyiunkat felhív az 1951 február egy talpalatnyi földnek sem szabad me Helyi nemzeti bizottságok funkció sok vezetői és brigádvezetők! Szervei lását és alapítsátok meg a megművet Gondoskodjatok arról, hogy az ed sok haladéktalanul megműveljék és be nem lakik a községben, akkor a helyi az 55/1947. számú törvény értelmében. A gépi segítséget biztosítsátok a magot és műtrágyát pedig a járási Ne­műves raktárszövetkezetektől kaptok, amelyben még vannak megművelet­nek érdekében — mint ahogy arra 6-án kiadott kormányhatározat, — gműveletlenül és bevetetlenül maradnia, náriusai, földművesek, traktorállomá­zétek meg azonnal a határ felü­lt­izsgá­etlen földeket és azoknak birtokosait, dig megmű­veletlen földeket a birtoko­vessék. Abban az esetben, ha az illető nemzeti bizottság végezze el a vetést legközelebbi traktorállomáson, vető­mzeti Bizottság közvetítésével a föld- \

Next