Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)
1951-05-19 / 116. szám, szombat
7 1951 május 19 A gabonafélék beszolgáltatásának igazságos és idejében való szétírásáért Ezekben a napokban kerül sor a nyi termények beszolgáltatásának növészétírására. A beszolgáltatás szétírása fontos politikai és gazdasági esemény. Május 1ü-e után az egyes községekben a helyi bizottságok megkapták a járási Nemzeti Bizottság által megállapított felvásárlási feladatokat, úgyhogy most már csak tőlük függ, hogy a beszolgáltatások szétírását a földművesekre politikailag és szakszerűen igazságosan megvalósítsák. Ezt a feladatot csak akkor lehet teljesíteni, ha a bizottságok azonnal munkához látnak és ha alaposan megismerkednek azokkal az elvekkel, amelyek szerint a beszolgáltatások szétírását az idén meg kell valósítaniok. A CsKP Központi Bizottságának februári ülésén Gottwald elvtárs a kenyérgabonával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a múlt évben a tervszétírás idő előtt és a régi, nem megfelelő kulcs szerint történt. Ennek az a következménye, hogy sok kenyérgabona maradt a kulákoknál, akik ezt teletették az állataikkal és így zavart okoztak a dolgozó nép közellátásában. Ezért az idén elsőrangú feladatunk az, hogy a szétírást úgy valósítjuk meg, hogy minden beszolgáltatási lehetőséget kihasználjunk és hogy osztálypolitikánk értelmében, a kulákok egész fölöslegüket beszolgáltassák. Hogy lehet ezt elérni? Mindenekelőtt, a járási Nemzeti Bizottságoknak meg kell szilárdítaniok és pontosabbá kell tenniök a községekkel való megegyezés útján, a múlt év őszén megállapított beszolgáltatás mennyiségeket aszerint, hogy milyen termés mutatkozik a földeken az egyes terményfajtákban. Figyelembe véve a vetési területek esetleges változását, igazságos és teljesíthető felvásárlási tervet akarunk kidolgozni. Emellett azonban hívei vagyunk annak az elvnek, hogy a községekre tervezett felvásárlási mennyiségeket minimálisnak tekintjük, ami annyit jelent, hogyha valamelyik községben az egyes földműveseknél lenne is valamilyen eltérés a vetési tervben, amelyet figyelembe kell venni a beszolgáltatások szétírásánál, — a járásnak, illetve a községnek az egyes terményfajtákban be kell tartania az összbeszolgáltatási tervet. Erre az a tapasztalat jogosít bennünket hogy a múlt években egyes földműveseknél nagyobb mennyiségű tartalékok maradtak, mert ezeket a statisztikai adatok alapján nem tudtuk pontosan számokban kifejezni. Ezek a tartalékok sokszor azért keletkeztek, mert néha alacsonyra becsültük a hektáronkénti földhozamot, máskor azért, mert a földművesek többet pedig vezettek, mint ahogy eredetileg tervezték. A tartalék képződéshez az is hozzájárult, hogy túl sok volt az önellátó, vagyis, hogy az önellátók túl sok gabonát hagytak meg maguknak, ami főleg a kulákoknál pazarlásra, sőt szabotázsra vezetett. Ezeknek a tartalékoknak a felfedezése és beszolgáltatási számokban való kifejezése az egyes községekben a fő feladata a járási, illetve helyi Nemzeti Bizottságoknak. A múlt évhez viszonyítva a beszolgáltatások szétírásában az is jelentős változás, hogy a tervezett felvásárlási mennyiségeket nemcsak a két hektáron felüli gazdálkodókra írják szét. A járási Nemzeti Bizottságok ezért az egyes községekre kétféle irányszámot küldtek, mégpedig a két hektáron felüli és a két hektáron aluli mezőgazdasági vállalatok számára. A két hektáron aluli földműveseknek egy hektár szántóföld után 150 kilogramm kenyérgabonát kell beszolgáltatnuk. Itt abból indulunk ki, hogy az 1950. év őszén megállapított felvásárlási feladatok, amelyek —• egyes terményfajtákat kivéve — nem változtak meg, e'érhetők és reálisak a két hektáron felüli földművesek kategóriájában, sőt a szétírás osztályszempontból való helyes megvalósítása lehetővé teszi, hogy a 2—5 hektáros földművesek beszolgáltatási kötelezettségei sok esetben minimálisak lesznek. Ennek az elvnek a megvalósítása annyit jelent, hogy a helyi tervszétíró bizottságoknak mindig következetesen kell eljárniok a kulákoknál és aztán fokozatosan áttérni a közép-, majd a kisföldművesekre, akiknek szintén megfelelő módon hozzá kell járulniuk dolgozó népünk élelmiszerellátásának biztosításához. Az is fontos továbbá, hogy a helyi tervszétíró bizottságok nagyobb gondot fordítsanak a tartalékok feltárására az egyes földműveseknél és hogy meggyőző tevékenység útján nagyobb felvásárlási mennyiségeket érjenek el. Amint már említettük, a két hektáron aluli földművesek számára egy hektár szántóföld után 150 kilogramm kenyér^lavia beszolgáltatását írják ki. Ezt a céget a járási Nemzeti Bizott''' 'irtotta meg és a helyi Nemzetetságnak úgy kell ezt szétírni egyes földművesekre, hogy előzőleg megtárgyalja ennek a minimális beszolgáltatásnak a politikai jelentőségét az illető földművesekkel. A két hektáron aluli földművesek közül többen dolgoznak az iparban, a szállításban vagy az építkezésban, úgyhogy kenyerüket nem a mezőgazdaságban keresik meg és esetleg még élelmiszerjegyekben is részesülnek, tízek , földvesek különféle szociális viszonyok közt élnek. Egyiknek többtagú háztartást kell ellátnia, másiknak kevesebbet, úgyhogy a járási Nemzeti Bizottságok nem járhatnak el sablonszerűen, hanem figyelembe kell venniök a beszolgáltatók körülményeit és meg kell velük egyezniök a beszolgáltatandó mennyiségben, összegezve azonban, a két hektáron aluli földművesek beszolgáltatási kötelezettségei minimálisaknak mondhatók, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy kenyérgabona helyett más mezőgazdasági terményeket is szolgáltathatnak be a helyi Nemzeti Bizottságoknak kiadott kulcs A helyi szétíró bizottságoknak szerint azonban lehetőség szerint arra kell törekedniük, hogy a két hektáros aluii földművesek beszolgáltatási kötelezettségüknek kenyérgabonával tegyenek eleget. A beszolgáltatások szétírása a fentemlített elvek szerint természetesen nemcsak alapos adminisztratív és szakszerű előkészítést igényel, hanem széles, tömeges, meggyőző tevékenységet is az egyes községekben A helyi szétíró bizottságoknak rendelkezniük kell a vetési területről szóló kimutatásokkal, a múlt évi beszolgáltatásokról szóló adatokkal stb., egyszóval szigorúan tartaniok kell, magukat a kiadott útmutatásokhoz. A szétírási javaslatnak, amelyet először, megtárgyalnak a földművesekkel, aztán továbbítják a jóváhagyás végett a járási Nemzeti Bizottságra, az egyes földművesek helyzetének alapos ismeretén kell nyugodnia. A tervszétíró bizottságok csak akkor fogják tudni sikeresen megoldani ezt a fontos feladatot, ha ők saját maguk 's helyes és politikailag öntudatos álláspontot foglalnak el a beszolgáltatások szétírásában és ha feladataikat a népi közigazgatás és a Nemzeti Arcvona szervein keresztül fogják megvalósítani. Semmi sem hatna károsabban, mint a beszolgáltatói feladatok tisztán adminisztrációs módon való szétírása. Ilyen esetekben a földművesek nem lennének meggyőződve a reájuk kivetett feladatok teljesítéséről és nem lennének tisztában azzal a jelentőséggel, amellyel minden métermázsa beszolgáltatott gabona dolgozó népünk egyre emelkedő szükségletének kielégítésére bír. A beszolgáltatások szétírásának ezért a községekben élénk meggyőző, politikai kampánynak kell lennie, melynek keretében a Párt helyi szevezetei és a Nemzeti Arcvonal többi szervei külön-külön is beszélgetést folytatnak a kis- és középföldméresekkel és megnyerik ők rt a fontasabb beszolgáltatási kötelezettségek elvállására. A beszolgáltatások szérása így nemcsak olyan akció lesz, amely megteremti az előfeltételeket az aratás utáni felvásárlásra, hanem egyúttal elősegíti földműves politikánk céljának megvalósítását, megnyeri ennek a gondolatnak a kis- és középföldre ííveseket és így további nagy lépést jelent szocializmushoz vezető utunkon. Ing. M. ŠEBESTA, a kereskedelmi megbízotti hivatal tervosztályának vezetője. Az apácaszakállasi szövetkezet is idejében befejezte a tavaszi munkákat A dolgozó parasztok vannak, hogy cukorrépára, tudatában cikóriára és más ipari növényekre milyen nagy szükségünk van. Ugyanakkor nálunk, Apácaszakállason a kulákok még mindig nem vetették el ezeket a növényeket. Persze, a kulákok nem azért nem vetik el a cukorrépát, amint mondják, hogy nincs rá földjük és nincs elegendő munkaerő, — ez mind csak kifogás, hanem azért nem vetik el, hogy ezzel is akadályozzák hazánkban a dolgozó nép előrehaladását a szocializmushoz vezető úton. Ezzel szemben az apácaszakállasi szövetkezet május 1-ig az összes tavaszi veteményeket elvetette. A vetést hat szövetkezeti tag három pár lóval végezte el. A szövetkezet tagjai, mint Pázmány Vince, Paksi József és még mások derekasan kivették részüket a tavaszi munkából. Jól tudják a szövetkezet tagjai, hogy már nem a nagybirtokosoknak, hanem maguknak dolgoznak. Éppen ezért arra is törekszenek, hogy munkájukat minél jobban végezzék el és a szövetkezeti gazdálkodást minél jövedelmezőbbé tegyék. BARTAL szövetkezeti JÁNOS oktató, Apácaszakállas, 1 ujszö Minden aknamunka és erőszak ellenére szépen fejlődik a kamocsai szövetkezet A kamocsai EFSz ma azon a ponton áll, amikor a reakciónak, a falusi kuláknak már elviselhetetlenül fúrja a begyét. A szövetkezet szépen fejlődik és persze, hogy ez nem tetszik a kulákságnak s még a legaljasabb cselekedetektől sem riadnak vissza, hogy a szövetkezet fejlődését akadályozzák. A kamocsai szövetkezet múlt év szeptemberében tért át a második típusról a harmadik típusra. A szövetkezetnek akkor 82 tagja volt. A 82 tag közül a harmadik típust csak 67 tag írta alá. Már akkor kezdett kiválni a szövetkezetből a nem odatartozó idegen elem. Az újságok is kezdtek foglalkozni Kamocsával és azokkal is, akik nem léptek át a harmadik típusba. Erre aztán ők is meggondolták a dolgot és bekapcsolódtak a harmadik szövetkezeti gazdálkodásba. Nem típusú kell azt hinni, hogy mind a 15 ellensége volt talán a szövetkezetnek. Csak egynéhány kulák tartotta befolyása alatt őket. Megtörtént a közös őszi vetés, 60 hektár búzát és 19 hektár őszi fokhagymát vetettek el. A munkálatokat pár nap alatt elvégezték. Ekkor már felfigyeltek rájuk a szövetkezeten kívülálló is és a középföldművesek is. Látták az előnyöket, amelyeket a közös gazdálkodás biztosít a kis- és középgazdáknak. A falu kulákjainak és azok reakciós csatlósainak, a volt Horthy-pribékeknek hiába volt minden erőfeszítésük, hogy megakadályozzák a kisgazdákat a szövetkezetbe való tömörülésben. Tervük nem sikerült, mert a szövetkezet tagsága 82 tagról 165-re emelkedett A földterület pedig 243 hektárról 434 hektárra növekedett. Ez újabb csapás volt a reakcióra, amely érzékenyen hatott rájuk, de nem tehettek semmit, mert a kis- és középföldművesek tántoríthatatlanul kitartottak a szövetkezet mellett. Így aztán a kuláktársaságnak nem volt mit tenni, újból csak összedugták a fejüket, hogy valamilyen tervet kieszeljenek a szövetkezet rovására szövetkezet tagjai a tavaszi vetésnél is újból bebizonyították, mire képesek a kulákok által mindennek elmondott szövetkezeti tagok. Nem kell dicsekednünk semmivel, de ha valaki kíváncsi és kételkedik,nyugodtan kisétálhat a kamocsai szövetkezet vetésterületeire. Ott saját szemeivel meggyőződhet mindenről. Az őszi vetés már eléri a 60—70 centiméteres magasságot. A tavaszi vetések is gyönyörűen ki vannak kelve. Csak a farmag vetésével maradtak le, mert az a Vág folyó mellé lesz vetve, ott pedig a gyakori esőzés miatt nem lehetett a földeken dolgozni. A munkanormákat a szövetkezeti tagok egymás között a leglelkiismeretesebben állapították meg. Minden tag tudja, hogy miből mennyit tud megcsinálni, ha becsületesen dolgozik. A munkaegységek után járó jutalom is magasabb, mint az érsekújvári járás többi szövetkezeteiben. Egy munkaegységre 140 korona van megállapítva, ennek 60 százalékát év közben előlegként kifizetik. Ezenfelül minden munkaegység után 14 kg természetbeni juttatás is van. Kohut Pál ezelőtt 14 hold földön gazdálkodott. Most a szövetkezet marháit gondozza. 11 tehén és 5 üszőborjú van a gondjaira bízva. Kohut Pál boldogan néz a í 5 üszőre és szeretettel veregeti rnteg^a borjúk hátát és közben olyan megjegyzéseket tesz: »Ezek szövetkezet marhaállományában a jövő a nemzedék képviselők. Kohut Pál összehasonlította azt az időt, mikor még egyénileg gazdálkodott és a mostanit, a szövetkezeti gazdálkodás idejét. Arra a megállapításra jutott, hogy míg egyénileg gazdálkodott a 14 hold földből egy év alatt alig volt 36.000 korona haszna és a feleségével együtt kora reggeltől késő estig dolgoztak rajta. — Most pedig számításom szerint — mondja Kohut Pál — egy év alatt 71.000 korona jövedelmem lesz. Etetem és ápolom a gondjaimra bízott állatokat és aztán, mikor az istállóban a nehezebb munkákat elvégzem, a feleségem eljön, én pedig megyek ki a földekre és ha többet nem is, de egy negyed munkaegységet ott is megcsinálok. De nemcsak Kohut Pál van megelégedve, hanem a szövetkezet többi tagjai is. Persze, hogy a szövetkezeti tagok megelégedettsége nem volt a kuláktársaság kedvére való dolog. Mivel a kulákokat nem vették be a szövetkezetbe, azok becsempészték a csatlósaikat, hogy azok végezzenek ott bomlasztó munkát. Ezek aztán marháikat a szövetkezet tudta nélkül eladogatták és a szövetkezet tagsága között különböző mesterkedésekkel akartak elégedetlenséget szítani. Csakhogy az aknamunka nem sikerült. Kutruc László, a járástól Kamocsára kiküldött szövetkezeti oktató leleplezte a kulákcsatlósokat a szövetkezet egész tagsága előtt. Kijelentette nekik, hogyha becsületesen nem viselkednek, kirepülnek a szövetkezetből. A reakció terve itt is kudarcot vallott, Kutruc László sok esetben kiment a határba és ellenőrizte, hogyan megy a vetés. Különösen a szövetkezeten kívül álló, a kulákokhoz tartozó egyéneket tartotta figyelemmel. Ilyen alkalommal történt az is, hogy Csicsel Pál, aki a földje után ugyan nem mondható kuláknak, de a szövetkezetnek egyik legnagyobb ellensége, árpa helyett búzát vetett és ezért megszólította Kutruc László, hogy miért nem vet azt, ami elő van írva. Csicsernek nem tetszett, hogy az ő dolgába beleavatkoznak. De nem tetszett a társainak sem, akik a szövetkezet vesztét akarták. Természetesen nyíltan nem mertek szembeszállni a szövetkezet vezetőivel, sem Kutruc Lászlóval, de látni lehetett, hogy az osztályharc napról napra éleződik. Április 6-án nagy népgyűlést tartottak Kamocsán, melyen mind a szövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodók részt vettek. A gyűlésen Kutruc László is megjelent. A gyűlés a legnagyobb egyetértésben folyt le. Résztvett a gyűlésen Csicsel Pál is, de csak az ablak alatt mint leskelődő. A gyűlés befejezése után Kutruc László, mint aki jól végezte munkáját, boldog megelégedettséggel indult hazafelé kerékpárján Szimőre. Ekkor érte a támadás, amit Csicsel Pál intézett ellene. Csicsel Pál pisztollyal Kutrucnak vállába lőtt, mivel azonban a pisztolya tovább nem működött, több lövést nem tudott leadni, így hát pisztolyággyal huszonegy sebet ejtett Kutruc László fején. Csicsel Pálnak az volt a célja, hogy Kutruc Lászlót meggyilkolja, amit a nyomozás folyamán be is ismert. Csak azt nem akarja beismerni, hogy miért akarta meggyilkolni Kutrucot? Vagy úgy gondolta Csicsel, ha Kutruc Lászlót agyonüti, akkor ezzel szétrobbantja a szövetkezetet is? Az is lehet — és ez nagyon valószínű —, Csicsel Pál csak eszköz volt és ezt hogy a gyalázatos merényletet mások megbízásából követte el. Csicsel Pál nagycsaládú ember. Dolgozni soha életében nem szeretett, de annál jobban szeretett lumpolni, mulatozni és az ilyen emberek félliter pálinkáért minden aljasságra kaphatók. Kamocsa dolgozó népe között a legnagyobb felháborodást keltette ez az aljas, gyilkos merénylet. Most jöttek csak rá, hogy az osztályharc, élet-halálharc, a létkérdés harca és most a reakciónak ez a merénylete bebizonyította a kamocsai dolgozó parasztok előtt, hogyha a szövetkezeti gazdálkodás olyan nagy szálka a reakció szemében, hogy azért gyilkolni is képesek, akkor a szövetkezet valóban a dolgozó parasztság javát szolgálja. SZARKA ISTVÁN Ahol jó felvilágosító munkát végeznek, ott jól dolgozik a szövetkezet A tavaszi munkák megkezdésekor a nagylégi negyedik típusú szövetkezet versenyre hívta ki a somorjai járás valamennyi magasabb típusú EFSz-eit. Ezt a versenykihívást 22 magasabb típusú EFSz fogadta el. Teljes lendülettel kezdődtek meg a tavaszi munkák és folyt a szövetkezetek közötti verseny. Ebben a versenyben az első héten Kispaka került az élre, a következő kiértékelésnél azonban már Hviezdoslavovo lett az első és ezt az elsőbbséget május 1-ig meg is tartotta. Időközben a legtöbb földdel gazdálkodó és talán a legtöbb nehézséggel küzködő Nagylég is magára talált. Törhetetlen akarattal gyűrte le a felbukkanó akadályokat és a verseny múlt heti kiértékelésénél a második helyre, most pedig az első helyre került. Meg kell jegyezni, hogy járásunk EFSz-ei közül több szövetkezet nem vesz részt a versenyben. A versenyben résztvevő 22 EFSz azonban rendesen küldi a heti jelentéseit a járási versenyértékelő bizottságnak, csupán az utolsó héten — eddig még nem ismert okokból — maradt el két jelentés. Most az első helyen Nagylég, a második helyen Hviezdoslavovo, a harmadik helyen pedig Kyselica áll. Részt vesznek még a versenyben nagymagyari, nagypakai, csertei, ronkaházi, tejfalusi, somorjai szövetkezetek és további 13 szövetkezet. Szövetkezeteink munkájának eddigi eredményei is igazolják Pártunk helyes irányvonalát, hogy mezőgazdaságunk elmaradottságából az egyedüli kivezető út a szövetkezeti gazdálkodás. Kis- és középparasztságunknak a május elsejére vállalt kötelezettségei nem maradtak üres ígéretek, hanem valósággá váltak, mivel járásunk 42 községe közül alig van egynéhány, amelyek a tavaszi munkákkal ne végeztek volna. Nem lenne azonban helyes, ha önkritikailag be sem ismernénk hibáinkat, hogy azokból a jövőt illetően ne tanulnánk. Ahol a szövetkezet vezetése jó kezekbe került, ahol a szövetkezet tagjai fel lettek világosítva a szövetkezeti gazdálkodás és a szövetkezeti élet kérdéseiről, ott egymás után küzdik le a nehézségeket, szemmel látható az előmenetel, a haladás és a megelégedés. Ahol idejében eltávolították a rendbontókat, legtöbb esetben a falusi gazdagokat és spekulánsokat, abban a szövetkezetben a munkának jó eredményei mutatkoznak Ahol azonban, nem értik meg, vagy nem akarják megérteni az osztályharc elkerülhetetlen szükségességét, ott visszamaradás mutatkozik, zavar és bizonytalanság van s az is lesz mindaddig, míg ezekben a szövetkezetekben a szövetkezet tagsága erélyes kézzel rendet nem teremt. Ha megfigyeljük azokat a községeket, ahol mindezidáig még nem alakult meg a szövetkezet, azokban is megtaláljuk a szocialista építés fékezőit. Sok esetben burkolt formában és ügyesen álcázva is, — de mégis csak kilátszik a lóláb. Éppen ezért nem szabad engednünk, hogy ezek az elleségeink port hintsenek a becsületes kis- és középföldművesek szemébe, — legyen az bárki is. Nem mondhatunk ítéletet a dolgozó parasztok felett anélkül, hogy először kellően körül ne tekintenénk és fel ne fednénk a haladás igazi akadályozóit Nem hibáztathatjuk egyedül csak a földműveseket, hogy egyes helyeken még mindig idegenkednek a szövetkezeti gazdálkodás gondolatától. Azt kell megnézni, volt-e abban a faluban megfelelő felvilágosító és meggyőző munka, nem az elkövetett hibák idegenítik-e el a földműveseket a szövetkezettől? Ismerjük csak be, hogy vannak esetek, amikor a szövetkezeti oktató mint diktátor lép fel. Persze, az ilyen magatartásnak aztán csak ilyen az eredménye is. Az is hiba, hogy sokan még mindig csak ,,foglalkozásszerűen" fogják fel és teljesítik teljesítik a mindnyájunk számár,amly a mindnyájunk számára oly fontos szó.Tegyük kötelességünkké és legfontosabb feladatunkká ezeknek a hibáknak mielőbbi eltávolítását. Tanuljuk meg, hogy eredményes és hasznos munkát csak akkor végzünk, ha szívvel-lélekkel dolgozunk képünk boldogulásának megteremtésén és ha türelmesen, meggyőző és felvilágosító munkával vezetjük rá a falu népét a szocializmus útjára. (Csambal) Minden talpalatnyi földet műveljünk meg! Van még egynéhány olyan község, len földek. A termelési terv teljesítése mindannyiunkat felhív az 1951 február egy talpalatnyi földnek sem szabad me Helyi nemzeti bizottságok funkció sok vezetői és brigádvezetők! Szervei lását és alapítsátok meg a megművet Gondoskodjatok arról, hogy az ed sok haladéktalanul megműveljék és be nem lakik a községben, akkor a helyi az 55/1947. számú törvény értelmében. A gépi segítséget biztosítsátok a magot és műtrágyát pedig a járási Neműves raktárszövetkezetektől kaptok, amelyben még vannak megműveletnek érdekében — mint ahogy arra 6-án kiadott kormányhatározat, — gműveletlenül és bevetetlenül maradnia, náriusai, földművesek, traktorállomázétek meg azonnal a határ felültizsgáetlen földeket és azoknak birtokosait, dig megműveletlen földeket a birtokovessék. Abban az esetben, ha az illető nemzeti bizottság végezze el a vetést legközelebbi traktorállomáson, vetőmzeti Bizottság közvetítésével a föld- \