Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-16 / 64. szám, szerda
1955. március 16. Dél-Vietnamban erősödik a terror és polgárháború Sajtójelentések szerint Dél-Vietnamban a katonai és politikai helyzet továbbra is igen feszült. Folytatódnak a katonai akciók a kormánycsapatok és a vallási szekták egységei között. A l'Humanité azt írja, hogy kegyetlen harcok folynak Szaigontól keletre és délkeletre. Ebben a kerületben a „Hoa Hoa" szekta egységei ellen a Ngo Dinh hadseregnek több mint 30 zászlalja harcol. Az újság hozzáteszi, hogy Ngo Dienh kormánya jelenleg Dél-Vietnam területének csupán a felét tartja ellenőrzés alatt. Ngo Dienh rendszere csak a dollárok segítségével tartja magát. Ennek a rendszernek következménye az egyre erősödő polgárháború, az anarchia és a lakosság tömeggyilkolása. Ezt a helyzetet csak akkor lehet megodani, ha megalakítják a nemzeti egység kormányát, amely teljesíti a genfi megállapodásokat és amelyet a nép is támogat. A nyugatnémet uralkodó körök revansista követelései A nyugatnémet uralkodó körök nyíltan beszélnek revansista étvágyukról, de legtöbbet Ausztria „Anschlussáról", valamint a Lengyelország nyugati részeinek és a Csehszlovák Köztársaság északi területeinek megszállásáról. Ezt a törekvésüket bizonyította újból az össznémet blokk berlini gyűlése, ahol a résztvevők követelték a „nagy német birodalom" megteremtését. Ilyen értelemben beszélt a nagygyűlésen az össznémet blokk nyugatnémet titkára, Strauch és Richards, az SS volt tagjai szervezetének funkcionáriusa. Sikeresen folyik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a békefelhívásra az aláírásgyűjtés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói nagy lelkesedéssel támogatják a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészületei elleni felhívását. A Központi Koreai Sajtóiroda jelentési szerint a felhívást eddig már 393 000 lakos írta alá. Észak-Fenjan tartományban több mint 226 000 aláírást gyűjtöttek. Az aláírási kampány folytatódik. Si J szo A népek olyan erélyesen léphetnek fel az atomfegyverek ellen, hogy azt egyetlen kormány sem meri figyelmen kívül hagyni A Béke-Világtanács elnökségének nyilatkozata A Béke-Világtanács március 14-én sajtókonferenciát tartott, Béke-Világtanács elnökségének március 11. és 13-a között megtartott ülésén elfogadott határozatairól. Izabel Blum, a Béke-Világtanács titkárnője közölte, hogy a vezetőség tárgyalt az atomháború elleni világméretű mozgalom kiszélesítéséről és a békeharcosok világtalálkozójáról 1055. május 22. és 29-e között Helsinkiben. Arthur Lundquist a Béke-Világtanács alelnöke nyilatkozatában kiemelte, hogy az ^szakatlanti tömb tanácsának az atomfegyver felhasználásáról szóló nyilatkozata, Nyugat-Németország felfegyverzésének terve, Nagy-Britannia bekapcsolása az atomfegyver gyártásába és az Egyesült Államok agresszív akciói a Távol-Keleten, fokozták az atomháború veszélyét. Ezért a Béke-Világtanács feladata, a világ népeinek mozgósítása az atomháború fokozódó veszélye elleni harcra. Ezután felolvasták a Béke-Világtanács vezetősége által elfogadott határozatokat: A béke-világtalálkozó Az atomháború nyílt veszélye most minden országot, minden házat és minden embert fenyeget. Ahelyett, hogy az atomenergiát az emberiség szolgálatába állítanák, felhalmozzák az atomfegyvereket, ahelyett, hogy a lefegyverzésre törekednének, új katonai tömböket létesítenek, ahelyett, hogy megegyezésre törekednének, fokozzák és mélyítik az ellentéteket. Az erőpolitika nem békére, hanem a háborúra vezet Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, Tajvan térségében előállott helyzet a és a népek függetlensége elleni támadások fokozzák az ellentéteket. Ha ezen az úton haladnak, senki sem érezheti magát biztonságban Ez a helyzet minden ember számára elviselhetetlenné vált. Követeljék a nemzetek minden energiájukkal a nukleáris fegyverek megsemmisítését, az általános lefegyverzést, a biztonságot mindenki számára és minden nép jogainak tiszteletben tartását. Erre a célra törekszik a Béke-Világtanács, amikor összehívja valamennyi ország békeszerető erőit a május 22-én Helsinkiben megtartandó világtalálkozóra, amelyen szabadon megtárgyalják a békeharc halaszthatatlan kérdéseit A Béke-Világtanács elnökségének nyilatkozata A Béke-Világtanácsnak az atomfegyver betiltására vonatkozó felhívása felrázza az országokban mindazokat, akiket nyugtalanít az öldöklő háború lehetősége. Ez a felhívás megfelel azok vágyainak, akik hisznek abban, hogy a népek védekezhetnek a tömegpusztító fegyverek ellen. Üdvözöljük mindazokat a szervezeteket és közéleti tényezőket, mindazokat az embereket, akik valamilyen formában az atomháború előkészületei ellen nyilatkoznak. Az szemmel atomháború veszélye most még láthatóbb. Néhány ország kormánya, amely nem rendelkezett ezekkel a fegyverekkel, most határozatot hozott gyártásukról,vagy éppen e kérdésről tárgyal, annak ellenére, hogy az atomfegyver felhasználása fokozza az agresszió veszélyét és az emberiségnek csak romlását és halálát okozhatja. Az aláírási mozgalom általánosságban lehetővé teszi az atomfegyver elítélését. A népek elvethetik ezt az , . "... ,, . , , felősek, hasznosnak tartják e módfegyvert, a népek olyan erélyesen lépítetnek fel, hogy egy kormány sem meri azt figyelmen kívül hagyni. Az angol alsóház ülése Március 14-én az angol alsóházban megkezdték egy határozati javaslat vitáját, amelyet a jobboldali labourpárti vezetőség nyújtott be és amelyben felhívja az angol kormányt, hogy azonnal kezdje meg a tárgyalásokat Szovjetunió és az USA kormányával. a Ezeknek a tárgyalásoknak célja az lenne, „hogy csökkentsék a nemzetközi feszültséget és előkészítsék az ENSZe keretében a lefegyverzést". Mint már közöltük, az utóbbi időben fokozódtak a Labour-pártban az ellentétek, amelyeknek lényege abban van, hogy a labourista tagok nyugtalanok a párt jobboldali vezetőségének politikája miatt, amely támogatja a lázas fegyverkezést. Leginkább nyugtalanítja őket a kormány határozata a Nagy-Britanniában gyártandó hidrogénbomba készletekről. A jobboldali a munkáspárti vezetőség tudatában van kormánypolitika népszerűtlenségének a labour-párti tagság körében, ezért nyújtotta be a határozati javaslatot és reméli, hogy ennek segítségével felszámolja a pártban levő ellentéteket. Churchill a kormány nevében a határozati javaslathoz kiegészítő javaslatot tett, amely a valóságban elutasítja a jobboldali labouristák javaslatát. A kiegészítő javaslat magasztalja a kormányt azokért a „sikeres erőfeszítésekért", amelyeket tesz, hogy „csökkentse a nemzetközi feszültséget" és a továbbiakban azt állítja, hogy a „Szovjetunióval való tárgyalásokat el kell halasztani a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása utáni időkre." Terrorista gyarmatosító csoportok működnek Marokkóban A párizsi lapok beszámolnak az utóbbi napokban Francia-Marokkóban lezajlott véres incidensekről. Március 12-én éjszaka Port Lyante arab negyedében, valamint március 13-án Casablanca egyik terén gránátok robbantak. Az incidensnek túlnyomórészt marokkóiak az áldozatai. Néhány lap arról ír, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom elleni hivatalos intézkedéseket a gyarmatosító csoportok terrorista akciókkal kísérik. A jelentések szerint Marokkóban a gyarmatosítók titkos szervezetei működnek, melyek a helybeli lakosság ellen terrorcselekményeket hajtanak végre. A „Franc-Tireur" hangsúlyozza, hogy ezek a terrorszervezetek kapcsolatban állanak a gyarmati hivatalokkal. „Némely személyek, akik a rend megőrzéséért teszer támogatását, mely a végletekig fokozza az anarchiát Marokkóban." Eisenhower jelentése az USA kongresszusának az idegen államoknak nyújtandó katonai segélyről Eisenhower, az USA elnöke március 14-én az USA kongresszusának „a kölcsönös biztonság biztosításának programja" címen nyilatkozatot küldött 1955 második félévére vonatkozólag (Az USA szövetségeseinek felfegyverzési programjáról van benne szó). 1949 októberétől 1954 decemberéig az USA más országoknak 10,5 milliárd dollár értékben adott katonai felszereléseket, ebből több mint 6000 repülőgépet, több mint 36.000 és több mint 36.000 ágyút stb. tankot 1954 második felében az USA-ból az agresszív északatlanti tömb tagjainak Európába 200 millió dollár értékben küldtek fegyvert és hadianyagot. Ebben a kategóriában 1949-től két és fél milliárd dollár volt a kiadás összege. Azzal, hogy az USA rákényszerítette az északatlanti tömb európai tagállamaira a lázas fegyverkezést, ezek az országok fokozták katonai kudásukat évente 11 milliárd dollárral. A Távol-Keletre 1949-től 1,9 milliárd dollár hadianyagot adtak. A nyilatkozat szerint a Csangkajsek-klikknek Tajvan szigetén és a Li Szin Man-kükknek Dél-Koreában 1954 első felére felemelték a katonai segélyt. C Az utóbbi hetekben egymásnak adják a kilincset a diplomaták, politikusok a Közel- és Közép-Kelet országaiban. Mi ennek a sürgés-forgásnak, ezeknek a tárgyalásoknak a mozgatója? Az Európában keserves kínok árán létre kényszerített Atlanti Szövetség, valamint az Ázsia békeszerető népeinek akarata ellenére összetoldozott délkelet-ázsiai katonai paktum (SEATO) mellett, több éves eredménytelen kísérlet után az Egyesült Államok szövetségesei nélkül (sőt érdekeikkel szemben) katonai tömb összetákolásán fáradozik Közel- és Közép-Keleten. Az amerikaiak úgy tervezték, hogy a katonai csoportosulásban a nyugati hatalmak nyíltan nem vesznek részt, csak a háttérből irányítják. Először létrehoznak egy kis számú „keleti védelmi szárnyat", amelybe Törökország, Pakisztán, Irak és Irán tartoznak. Az USA katonai segítséget nyújt ezeknek az országoknak és így biztosítja e csoport fegyveres erői felett az ellenőrzést. Igen ám, csak hogy Anglia nem nézi jó szemmel, hogy közel- és középkeleti „érdekszférájából" az USA teljesen kiszorítja. Kétségbeesetten fűhöz-fához kapkod és igyekszik menteni legalább a veszett fejsze nyelét. Amerika pedig, a nagy szövetséges, a „legönzetlenebb barát" kérlelhetetlen, rideg számítással kiforgatja mindenéből az engedelmes partnert. A második világháború óta Törökország az USA-hoz szegődött, és földjét a jenki katonai szakértők lepték el. Pakisztán is Amerika oldalán remél nagyobb baksist a talpnyalásért, ezért bejelentette, hogy a legközelebbi időn belül ki akar válni a brit impérium kötelékéből. A perzsa öböl olajmezőin mort szomorúbb Anglia helyzete. Míg 1945-ben az olajtermelésnek csak 18 százaléka volt az USA kezében a 75 százalékos angol tulajdonnal szemben, napjainkban már 60 százalék az övé és Angliának csak 33 százalék marad. Irak is kijelentette, hogy nem szándékozik meghosszabbítani az angol-iraki szerződést. Anglia mindenféleképpen igyekezett megakadályozni az USA terveit az új közel-keleti katonai szövetség létrehozásában. Azt ajánlotta, hogy az új katonai tömböt az Arab Liga alapján szervezzék meg. Azt remélte ugyanis, hogy így vezető szerephez juthat a szövetségben, mivel katonai támaszpontjai vannak ezekben az országokban. Az USA átlátott a szitán és ezért az Arab Liga szétzúzására törekedett és sikerült is Irakot rávenni, a török-iraki szerződés megkötésére. A „New Statesman and Nation" című londoni hetilap ezt írja a török-iraki paktumról: „Most, hogy a köd oszlani kezd világos,, hogy az amerikai department másodszor is nagy győzelmet aratott Közép-Keleten, Anglia fölött. Az amerikaiak saját javukra „oldották meg" az arab kérdést, kivonták Irakot az Arab Ligából és hozzácsatolták az új katonai csoportosuláshoz, amelyhez Görögország, Törökország, Perzsia, valamint Pakisztán is tartozik." Az angol diplomácia mit tehetett keservében, fordított egyet a köpenyegen és bejelentette, hogy ő is csatlakozni óhajt a török-iraki paktumhoz. Természetesen, mint vezető erő. A török lapok jelentése szerint ebből a célból Eden angol külügyminiszter március 16. körül Törökországba érkezik. A Reuter jelentése szerint Eden Ankarában tárgyal még Libanon és Jordánia csatlakozásának lehetőségéről is és Törökország, Görögország és Jugoszlávia nemrég lezajlott ankarai tárgyalásairól, az Atlanti Szövetség tanácsának közeledő konferenciájáról, valamint az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletéről, amelyre már 18 ország elfogadta a meghívást. Az „Al Gunhuria" című lap washingtoni levelezője szerint „Nagy Britannia csatlakozása a török-iraki egyezményhez az USA-t kellemetlenül érintette." „ Nyomban felhorkant az amerikai diplomácia és legújabb jelentések szerint Dulles amerikai külügyminiszter hamarosan Törökországba repül, hogy kiüsse a nyeregből a vezető szerepre spekuláló kollegáját. S míg a nagy versengés folyik a vezetésért, a fegyvergyárosok milliós hasznáért, a béketábor ellenes tömb összetákolásáért, Franciaország is jelentkezik közép-keleti „jussáért." A nagy manőverezésben azonban Anglia és Amerika figyelembe sem veszi a franciákat, akik szerintük „csak törődjenek a párizsi egyezmények gyors ratifikálásával." A „New Statesman and Nation" így jellemzi a helyzetet: „1945-ben Anglia kiszorította Franciaországot. Ma Franciaország mellé kerültünk (Anglia — A szerk. megjegyz.) és az Egyesült Államok szilárdan tartja kezében a kormányt." Ami Angliát illeti, az angol lap fején találta a szöget, de a szilárd kormányzással már baj van. Közel- és Közép-Keleten egyre erősödik a nemzeti felszabadító mozgalom. Ezek az országok egyik gyarmatosító, elnyomó kizsákmányoló helyett nem vadabb, akarnak még embertelenebb uralmat a nyakukra. Békére és szabadságra vágynak. Ellene vannak a katoni támadó csoportosulásoknak és nyíltan kijelentik hogy nem hajlandók támogatni azokat, sőt összefognak, közös katonai vezetésről tárgyalnak az amerikaiak által szervezett háborús paktum ellensúlyozására. Ezen országok, Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia kijelentették, hogy nem lépnek be a Közel- és Közép-Keleten szervezett amerikai tömbbe. Sajtójelentések szerint e három ország miniszterelnöke külügy-, honvédelmi- és pénzügyminiszterei március 20-án Kairóban értekezletet tartanak egy hatékony, idegen befolyástól mentes arab védelmi közösség létrehozására. Törökország ugyan amerikai gazdája unszolására fenyegető jegyzéket küldött Szíriának, hogy bekényszerítse a paktumba, de eredménytelenül. Amerikai kezdeményezésre Libanon ajánlkozott, hogy vállalja a közvetítő szerepét a két csoportosulás kibékítésére és céljaik összeegyeztetésére. A „Telegraph" című szíriai lap azonban így tolmácsolja a népi tömegek véleményét: „Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia megszakítják gazdasági kapcsolataikat Libanonnal, ha az továbbra is kitart bizonytalan álláspontja mellett. Ez az álláspont ugyanis a török-iraki szerződés híveinek kedvez és fokozza az idegen uralmat az arab országokban. Közel- és Közép-Kelet népi tömegei harcolnak a szovjetellenes háborúra készülő katonai paktumok ellen. Amint a „Bazar Patrika" című indiai újság írja, az „új Ázsia soha nem fog megalkudni, ilyen gondosan tervezett világégés előkészítésével." Szűcs Béla IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK IMPERIALISTA SPEKULÁCIÓK A KÖZEL- ÉS KÖZÉP-KELETEN 3 NÉHÁNY SORBANV A SZABAD NÉMET SZAKSZERVEZETEK elnökségének titkársága közölte, hogy megalapítják a „Szabad Német Szakszervezetek irodalmi díját." Minden évben megjutalmazzák a két legjobb regényt, amely a Német Demokratikus Köztársaság üzemeinek életével vagy a német munkásosztálynak a békéért és a haza egyesítéséért folytatott harcával foglalkozik. Az I. díj 12 000 márka, a II. díj 8000 márka. A „ZSENMINZSIBAO" című lap március 14-i vezércikkében azt írja, hogy március 5-én a hongkongi brit hivatalok váratlanul és minden ok nélkül megtiltották, hogy a kínai lakosság a városba lépjen. Az angol hatóságoknak ez a magatartása megnehezíti a Hongkong és Kanton közötti közlekedést. AZ OSZTRÁK SAJTÓIRODA a következő hírt közölte: „Mint az osztrák sajtóiroda megtudta, Molotov szovjet külügyminiszter nyilatkozatával foglalkozik a szövetségi kancellár kabinetirodája. Az osztrák szövetségi kormány a jövő héten nyilatkozik a szovjet kormánynak az osztrák államszerződés megkötésére vonatkozó javaslatáról." AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG nemzetgyűlésének elnöksége dekrétumot adott ki a mezőgazdaság és ipar fejlesztésére kibocsátott IV. állami kölcsönre vonatkozólag. A IV. államkölcsönt 400 millió lej értékben bocsátották ki és érvényessége 20 év. A FRANCIA NŐK is megünnepelték a nemzetközi nőnapot. Ebből az alkalomból a nők ezrei jöttek össze, hogy manifesztációszerűen fejezzék ki akaratukat, megvédik a békét. A francia nők szövetsége nagygyűléseket, vitaesteket, kultúrelőadásokat, színelőadásokat rendezett. A szenátorokhoz küldöttségek mentek, melyeknek jelszava ez volt: „A békéért, az általános leszerelésért, az emberiség boldogabb jövőjéért!" A japán baloldali szocialista párt külpolitikai programja " A Kiodo Csusin hírügynökség jelentése szerint a japán baloldali szocialista párt Központi Bizottsága március 11-én ülést tartott, amelyen elfogadta a párt külpolitikai programját. A program leglényegesebb pontja a Szovjetunióval és a Kínával való normális kapcsolatok felvétele. A japán baloldali szocialista párt kijelenti programjában, hogy minden erejével védekezni fog az USA-nak minden olyan kísérlete ellen, amely Japánra nyomást akar gyakorolni a japán-szovjet és a japán-kínai viszony, rendezésében és síkra száll az amerikai-japán „biztonsági paktum" és a japán-amerikai „kölcsönös segélynyújtás eltörlése mellett.