Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-16 / 64. szám, szerda

1955. március 16. Dél-Vietnamban erősödik a terror és polgárháború Sajtójelentések szerint Dél-Vietnam­ban a katonai és politikai helyzet to­vábbra is igen feszült. Folytatódnak a katonai akciók a kormányc­sapatok és a vallási szekták egységei között. A l'Humanité azt írja, hogy kegyet­len harcok folynak Szaigontól keletre és délkeletre. Ebben a kerületben a „Hoa Hoa" szekta egységei ellen a Ngo Dinh hadseregnek több mint 30 zász­lalja har­col. Az újság hozzáteszi, hogy Ngo Dienh kormánya jelenleg Dél-Vietnam területének csupán a felét tartja ellenőrzés alatt. Ngo Dienh rendszere csak a dollá­rok segítségével tartja magát. Ennek a rendszernek következménye az egyre erősödő polgárháború, az anarchia és a lakosság tömeggyilko­lása. Ezt a helyzetet csak akkor lehet megodani, ha megalakítják a nemzeti egység kormányát, amely teljesíti a genfi megállapodásokat és amelyet a nép is támogat. A nyugatnémet uralkodó körök revansista követelései A nyugatnémet uralkodó körök nyíl­tan beszélnek revansista étvágyukról, de legtöbbet Ausztria „Anschlussáról", valamint a Lengyelország nyugati ré­szeinek és a Csehszlovák Köztársaság északi területeinek megszállásáról. Ezt a törekvésüket bizonyította újból az össznémet blokk berlini gyűlése, ahol a résztvevők követelték a „nagy német birodalom" megteremtését. Ilyen érte­lemben beszélt a nagygyűlésen az össz­német blokk nyugatnémet titkára, Strauch és Richards, az SS volt tagjai szervezetének funkcionáriusa. Sikeresen folyik a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban a békefelhí­vásra az aláírásgyűjtés A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság dolgozói nagy lelkesedéssel támogatják a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészületei elleni felhí­vását.­­ A Központi Koreai Sajtóiroda jelen­tési szerint a felhívást eddig már 393 000 lakos írta alá. Észak-Fenjan tart­ományban több mint 226 000 alá­írást gyűjtöttek. Az aláírási kampány folytatódik. Si J szo A népek olyan erélyesen léphetnek fel az atomfegyverek ellen, hogy azt egyetlen kormány sem meri figyelmen kívül hagyni A Béke-Világtanács elnökségének nyilatkozata A Béke-Világtanács március 14-én sajtókonferenciát tartott, Béke-Világtanács elnökségének már­­­cius 11. és 13-a között megtartott ülésén elfogadott határozatairól. Izabel Blum, a Béke-Világtanács titkárnője közölte, hogy a vezetőség tárgyalt az atomháború elleni világ­méretű mozgalom kiszélesítéséről és a békeharcosok világtalálkozójáról 1055. május 22. és 29-e között Hel­sinkiben. Arthur Lundquist a Béke-Világ­tanács alelnöke nyilatkozatában ki­emelte, hogy az ^szakatlanti tömb ta­nácsának az atomfegyver felhaszná­lásáról szóló nyilatkozata, Nyugat-Németország felfegyverzésének terve, Nagy-Britannia bekapcsolása az atom­fegyver gyártásába és az Egyesült Államok agresszív akciói a Távol-Ke­leten, fokozták az atomháború veszé­lyét. Ezért a Béke-Világtanács fel­adata, a világ népeinek mozgósítása az atomháború fokozódó veszélye el­leni harcra. Ezután felolvasták a Bé­ke-Világtanács vezetősége által elfo­gadott határozatokat: A béke-világtalálkozó Az atomháború nyílt veszélye most minden országot, minden házat és minden embert fenyeget. Ahelyett, hogy az atomenergiát az emberiség szolgálatába állítanák, felhalmozzák az atomfegyvereket, ahelyett, hogy a le­fegyverzésre törekednének, új kato­nai tömböket létesítenek, ahelyett, hogy megegyezésre törekednének, fo­kozzák és mélyítik az ellentéteket. Az erőpolitika nem békére, ha­nem a háborúra vezet Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzése, Tajvan térségében előállott helyzet a és a népek függetlensége elleni tá­madások fokozzák az ellentéteket. Ha ezen az úton haladnak, senki sem érezheti magát biztonságban Ez a helyzet minden ember számá­ra elviselhetetlenné vált. Követeljék a nemzetek minden energiájukkal a nukleáris fegyverek megsemmisítését, az általános lefegyverzést, a bizton­ságot mindenki számára és minden nép jogainak tiszteletben tartását. Erre a célra törekszik a Béke-Világtanács, amikor összehívja va­lamennyi ország békeszerető erőit a május 22-én Helsinkiben meg­tartandó világtalálkozóra, amelyen szabadon megtárgyalják a békeharc halaszthatatlan kérdéseit A Béke-Világtanács elnökségének nyilatkozata A Béke-Világtanácsnak az atom­fegyver betiltására vonatkozó felhívása felrázza az országokban mindazokat, akiket nyugtalanít az öldöklő háború lehetősége. Ez a felhívás megfelel azok vágyainak, akik hisznek abban, hogy a népek védekezhetnek a tömeg­pusztító fegyverek ellen. Üdvözöljük mindazokat a szerveze­teket és közéleti tényezőket, mindazo­kat az embereket, akik valamilyen for­mában az atomháború előkészületei el­len nyilatkoznak. Az szemmel atomháború veszélye most még láthatóbb. Néhány ország kormánya, amely nem rendelkezett ezekkel a fegyverekkel, most határoza­tot hozott gyártásukról,vagy éppen e kérdésről tárgyal, annak ellenére, hogy az atomfegyver felhasználása fokozza az agresszió veszélyét és az emberi­ségnek csak romlását és halálát okoz­hatja. Az aláírási mozgalom általánosság­ban lehetővé teszi az atomfegyver elítélését. A népek elvethetik ezt a­z , . "... ,, . , , felősek, hasznosnak tartják e mód­fegyvert, a népek olyan erélyesen lépítetnek fel, hogy egy kormány sem meri azt figyelmen kívül hagyni. Az angol alsóház ülése Március 14-én az angol alsóházban megkezdték egy határozati javaslat vi­táját, amelyet a jobboldali labourpárti vezetőség nyújtott be és amelyben fel­hívja az angol kormányt, hogy azon­nal kezdje meg a tárgyalásokat Szovjetunió és az USA kormányával. a Ezeknek a tárgyalásoknak célja­­ az lenne, „hogy csökkentsék a nemzet­közi feszültséget és előkészítsék az ENSZe keretében a lefegyverzést". Mint már közöltük, az utóbbi idő­ben fokozódtak a Labour-pártban az ellentétek, amelyeknek lényege abban van, hogy a labourista tagok nyugtala­nok a párt jobboldali vezetőségének politikája miatt, amely támogatja a lázas fegyverkezést. Leginkább nyug­talanítja őket a kormány határozata a Nagy-Britanniában gyártandó hidro­génbomba készletekről. A jobboldali a munkáspárti vezetőség tudatában van kormánypolitika népszerűtlenségé­nek a labour-párti tagság körében, ezért nyújtotta be a határozati javaslatot és reméli, hogy ennek segítségével fel­számolja a pártban levő ellentéteket. Churchill a kormány nevében a ha­tározati javaslathoz kiegészítő javas­latot tett, amely a valóságban elutasít­ja a jobboldali labouristák javaslatát. A kiegészítő javaslat magasztalja a kormányt azokért a „sikeres erőfe­szítésekért", amelyeket tesz, hogy „csökkentse a­ nemzetközi feszültsé­get" és a továbbiakban azt állítja, hogy a „Szovjetunióval való tárgyalá­sokat el kell halasztani a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása utáni időkre." Terrorista gyarmatosító csoportok működnek Marokkóban A párizsi lapok beszámolnak az utóbbi napokban Francia-Marokkóban lezajlott véres incidensekről. Március 12-én éjszaka Port Lyante arab ne­gyedében, valamint március 13-án Casablanca egyik terén gránátok rob­bantak. Az incidensnek túlnyomórészt marokkóiak az áldozatai. Néhány lap arról ír, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom elleni hivatalos intézkedé­seket a gyarmatosító csoportok terro­rista akciókkal kísérik. A jelentések szerint Marokkóban a gyarmatosítók titkos szervezetei működnek, melyek a helybeli lakosság ellen terrorcselek­ményeket hajtanak végre. A „Franc-Tireur" hangsúlyozza, hogy ezek a terrorszervezetek kapcsolatban állanak a gyarmati hivatalokkal. „Némely sze­mélyek, akik a rend megőrzéséért te­szer támogatását, mely a végletekig fokozza az anarchiát Marokkóban." Eisenhower jelentése az USA kongresszusának az idegen államoknak nyújtandó katonai segélyről Eisenhower, az USA elnöke március 14-én az USA kongresszusának „a köl­csönös biztonság biztosításának pro­gramja" címen nyilatkozatot küldött 1955 második félévére vonatkozólag (Az USA szövetségeseinek felfegyver­zési programjáról van benne szó). 1949 októberétől 1954 decemberéig az USA más országoknak 10,5 milliárd dollár értékben adott katonai felsze­reléseket, ebből több mint 6000 re­pülőgépet, több mint 36.000 és több mint 36.000 ágyút stb. tankot 1954 második felében az USA-ból az agresszív­ északatlanti tömb tag­jainak Európába 200 millió dollár ér­tékben küldtek fegyvert és hadianya­got. Ebben a kategóriában 1949-től két és fél milliárd dollár volt a kiadás összege. Azzal, hogy az USA rákény­szerítette az északatlanti tömb európai tagállamaira a lázas fegyverkezést, ezek az országok fokozták katonai kudásukat évente 11 milliárd dollárral. A Távol-Keletre 1949-től 1,9 milliárd dollár hadianyagot adtak. A nyilatko­zat szerint a Csangkajsek-klikknek Tajvan szigetén és a Li Szin Man-kükk­nek Dél-Koreában 1954 első felére felemelték a katonai segélyt. C Az utóbbi hetek­ben egymásnak ad­ják a kilincset a diplomaták, politi­kusok a Közel- és Közép-Kelet orszá­gaiban. Mi ennek a sürgés-forgásnak, ezeknek a tárgyalásoknak a mozgatója? Az Európában keserves kínok árán létre kényszerített Atlanti Szövetség, valamint az Ázsia békeszerető népeinek akarata ellenére összetoldozott dél­kelet-ázsiai katonai paktum (SEATO) mellett, több éves eredménytelen kí­sérlet után az Egyesült Államok szö­vetségesei nélkül (sőt érdekeikkel szemben) katonai tömb összetákolásán fáradozik Közel- és Közép-Keleten. Az amerikaiak úgy tervezték, hogy a katonai csoportosulásban a nyugati hatalmak nyíltan nem vesznek részt, csak a háttérből irányítják. Először létrehoznak egy kis számú „keleti vé­delmi szárnyat", amelybe Törökország, Pakisztán, Irak és Irán tartoznak. Az USA katonai segítséget nyújt ezeknek az országoknak és így biztosítja e cso­port fegyveres erői felett az ellenőr­zést. Igen ám, csak hogy Anglia nem nézi jó szemmel, hogy közel- és közép­keleti „érdekszférájából" az USA tel­jesen kiszorítja. Kétségbeesetten fű­höz-fához kapkod és igyekszik menteni legalább a veszett fejsze nyelét. Amerika pedig, a nagy szövetséges, a „legönzetlenebb barát" kérlelhetetlen, rideg számítással kiforgatja mindené­ből az engedelmes partnert. A második világháború óta Török­ország az USA-hoz szegődött, és föld­jét a jenki katonai szakértők lepték el. Pakisztán is Amerika oldalán remél na­gyobb baksist a talpnyalásért, ezért bejelentette, hogy a legközelebbi időn belül ki akar válni a brit impérium kö­telékéből. A perzsa öböl olajmezőin mort szomorúbb Anglia helyzete. Míg 1945-ben az olajtermelésnek csak 18 százaléka volt az USA kezében a 75 százalékos angol tulajdonnal szemben, napjainkban már 60 százalék az övé és Angliának csak 33 százalék marad. Irak is kijelentette, hogy nem szándé­kozik meghosszabbítani az angol-iraki szerződést. Anglia mindenféleképpen igyekezett megakadályozni az USA terveit az új közel-keleti katonai szövetség létreho­zásában. Azt ajánlotta, hogy az új ka­tonai tömböt az Arab Liga alapján szervezzék meg. Azt remélte ugyanis, hogy így vezető szerephez juthat a szö­vetségben, mivel katonai támaszpont­jai vannak ezekben az országokban. Az USA átlátott a szitán és ezért az Arab Liga szétzúzására törekedett és sike­rült is Irakot rávenni, a török-iraki szerződés megkötésére. A „New Statesman and Nation" című londoni hetilap ezt írja a török-iraki paktumról: „Most, hogy a köd oszlani kezd világos,, hogy az amerikai de­partment másodszor is nagy győzel­met aratott Közép-Keleten­, Anglia fölött. Az amerikaiak saját javukra „oldották meg" az arab kérdést, ki­vonták Irakot az Arab Ligából és hoz­zácsatolták az új katonai csoportosu­láshoz, amelyhez Görögország, Török­ország, Perzsia, valamint Pakisztán is tartozik." Az angol diplomácia mit tehetett ke­servében, fordított egyet a köpenyegen és bejelentette, hogy ő is csatlakozni óhajt a török-iraki paktumhoz. Termé­szetesen, mint vezető erő. A török lapok jelentése szerint ebből a célból Eden angol külügyminiszter március 16. körül Törökországba érkezik. A Reuter jelentése szerint Eden Ankará­ban tárgyal még Libanon és Jordánia csatlakozásának lehetőségéről is és Törökország, Görögország és Jugoszlá­via nemrég lezajlott ankarai tárgyalá­sairól, az Atlanti Szövetség tanácsának közeledő konferenciájáról, valamint az ázsiai és afrikai országok bandungi ér­tekezletéről, amelyre már 18 ország elfogadta a meghívást­. Az „Al Gunhuria" című lap washing­toni levelezője szerint „Nagy Britan­nia csatlakozása a török-iraki egyez­ményhez az USA-t kellemetlenül érin­tette." „ Nyomban felhorkant az amerikai diplomácia és legújabb jelentések sze­rint Dulles amerikai külügyminiszter hamarosan Törökországba repül, hogy kiüsse a nyeregből a vezető szerepre spekuláló kollegáját. S míg a nagy versengés folyik a ve­zetésért, a fegyvergyárosok milliós hasznáért, a béketábor ellenes tömb összetákolásáért, Franciaország is je­lentkezik közép-keleti „jussáért." A nagy manőverezésben azonban Anglia és Amerika figyelembe sem veszi a franciákat, akik szerintük „csak törőd­jenek a párizsi egyezmények gyors ra­tifikálásával." A „New Statesman and Nation" így jellemzi a helyzetet: „1945-ben Ang­lia kiszorította Franciaországot. Ma Franciaország mellé kerültünk (Ang­lia — A szerk. megjegyz.) és az Egye­sült Államok szilárdan tartja kezében a kormányt." Ami Angliát illeti, az an­gol lap fején találta a szöget, de a szilárd kormányzással már baj van. Közel- és Közép-Keleten egyre erő­södik a nemzeti felszabadító mozga­lom. Ezek az országok egyik gyarma­tosító, elnyomó ki­zsákmányoló helyett nem vadabb, akarnak még embertele­nebb uralmat a nya­kukra. Békére és szabadságra vágynak. Ellene vannak a katoni támadó csoportosulásoknak és nyíltan kijelentik hogy nem hajlandók támogatni azokat, sőt összefognak, kö­zös katonai vezetésről tárgyalnak az amerikaiak által szervezett háborús paktum ellensúlyozására. Ezen országok, Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia kijelentették, hogy nem lépnek be a Közel- és Közép-Keleten szervezett amerikai tömbbe. Sajtójelen­tések szerint e három ország minisz­terelnöke külügy-, honvédelmi- és pénzügyminiszterei március 20-án Kairóban értekezletet tartanak egy ha­tékony, idegen befolyástól mentes arab védelmi közösség létrehozására. Törökország ugyan amerikai gazdája unszolására fenyegető jegyzéket kül­dött Szíriának, hogy bekényszerítse a paktumba, de eredménytelenül. Ameri­kai kezdeményezésre Libanon ajánlko­zott, hogy vállalja a közvetítő szere­pét a két csoportosulás kibékítésére és céljaik összeegyeztetésére. A „Te­legraph" című szíriai lap azonban így tolmácsolja a népi tömegek vélemé­nyét: „Egyiptom, Szíria és Szaúd-Ará­bia megszakítják gazdasági kapcsola­taikat Libanonnal, ha az továbbra is kitart bizonytalan álláspontja mellett. Ez az álláspont ugyanis a török-iraki szerződés híveinek kedvez és fokozza az idegen uralmat az arab országok­ban. Közel- és Közép-Kelet népi tömegei harcolnak a szovjetellenes háborúra készülő katonai paktumok ellen. Amint a „Bazar Patrika" című indiai újság írja, az „új Ázsia soha nem fog meg­alkudni, ilyen gondosan tervezett vi­lágégés előkészítésével." Szűcs Béla IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK IMPERIALISTA SPEKULÁCIÓK A KÖZEL- ÉS KÖZÉP-KELETEN 3 NÉHÁNY SORBANV A SZABAD NÉMET SZAKSZERVE­ZETEK elnökségének titkársága kö­zölte, hogy megalapítják a „Szabad Német Szakszervezetek irodalmi dí­ját." Minden évben megjutalmazzák a két legjobb regényt, amely a Német Demokratikus Köztársaság üzemeinek életével vagy a német munkásosztály­nak a békéért és a haza egyesítéséért folytatott harcával foglalkozik. Az I. díj 12 000 márka, a II. díj 8000 márka. A „ZSENMINZSIBAO" című lap március 14-i vezércikkében azt írja, hogy március 5-én a hongkongi brit hi­vatalok váratlanul és minden ok nél­kül megtiltották, hogy a kínai lakos­ság a városba lépjen. Az angol ható­ságoknak ez a magatartása megnehe­zíti a Hongkong és Kanton közötti köz­lekedést. AZ OSZTRÁK SAJTÓIRODA a kö­vetkező hírt közölte: „Mint az osztrák sajtóiroda megtudta, Molotov szovjet külügyminiszter nyilatkozatával fog­lalkozik a szövetségi kancellár kabi­netirodája. Az osztrák szövetségi kor­mány a jövő héten nyilatkozik a szov­jet kormánynak az osztrák államszer­ződés megkötésére vonatkozó javasla­táról." AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG nemzetgyűlésének elnöksége dekrétu­mot adott ki a mezőgazdaság és ipar fejlesztésére kibocsátott IV. állami kölcsönre vonatkozólag. A IV. állam­kölcsönt 400 millió lej értékben bo­csátották ki és érvényessége 20 év. A FRANCIA NŐK is megünnepelték a nemzetközi nőnapot. Ebből az alka­lomból a nők ezrei jöttek össze, hogy manifesztációszerűen fejezzék ki aka­ratukat, megvédik a békét. A francia nők szövetsége nagygyűléseket, vi­taesteket, kultúrelőadásokat, színelő­adásokat rendezett. A szenátorokhoz küldöttségek mentek, melyeknek jel­szava ez volt: „A békéért, az általá­nos leszerelésért, az emberiség bol­dogabb jövőjéért!" A japán baloldali szocialista párt külpolitikai programja " A Kiodo Csusin hírügynökség je­lentése szerint a japán baloldali szo­cialista párt Központi Bizottsága már­cius 11-én ülést tartott, amelyen el­fogadta a párt külpolitikai program­ját. A program leglényegesebb pontja a Szovjetunióval és a Kínával való nor­mális kapcsolatok felvétele. A japán baloldali szocialista párt ki­jelenti programjában, hogy minden erejével védekezni fog az USA-nak minden olyan kísérlete ellen, amely Japánra nyomást akar gyakorolni a japán-szovjet és a japán-kínai viszony, rendezésében és síkra száll az ameri­kai-japán „biztonsági paktum" és a ja­pán-amerikai „kölcsönös segélynyújtás eltörlése mellett.

Next