Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-22 / 149. szám, szerda

1955. június 18. Az ENSZ jubiláris ülése San Franciskóban San Franciskó, június 20. (TASZSZ) — Június 20-án San Franciskóban he­lyi időszámítás szerint 15 órakor meg­nyílt az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének az ENSZ alapkománya tizedik évfordulója alkalmából rendezett jubi­láris ülése. A jubiláris ülésre San Franciscóba érkeztek az ENSZ valamennyi tagálla­mának küldöttségei. Számos küldött­séget az illető ország külügyminisz­tere vezet. A Szovjetunió küldöttségét V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének első helyettese, kül­ügyminisztere vezeti. Az USA küldöttségét J. F. Dulles államtitkár, Nagy-Britannia küldöttsé­gét G. MacMalan külügyminiszter, Franciaország küldöttségét A. Pinay külügyminiszter vezeti. A jubiláris ülés megnyitó beszédét D. Eisenhower, az USA elnöke mon­dotta. A jubiláris ülés csupán teljes ülé­sekből fog állni, amelyeken a küldött­­­ségek vezetői mondanak beszédet. A jubiláris ülés június 26-ig tart. San Franciskó, június 21. (TASZSZ) — Az ENSZ jubiláris ülésének tisz­teletére San Franciskó ünnepi díszt öltött. A város zeg­zugos utcáin szállodák, üzletek, mozik és vendég­ a­lők bejáratai fölött kék tarnszparen­sek díszitenek a következő felírással „üdvözöljük az ENSZ küldötteit!" A küldötteket, akik az állomásra, vagy a sanfranciskói­ repülőtérre érkeznek,, a helyi hatóságok képviselői fogadják. Robinson, San Franciskó polgármes­tere az „Egyesült Nemzetek Szerve­zete Hetének" alkalmából felhívást intézett a lakossághoz, melyben fel­hívta a polgárokat, hogy az ENSZ küldötteinek minden téren járjanak kezére. A haladó szervezetek indítvá­nyára az ENSZ ülése tiszteletére San Franciscóban 25 ezer aláírást gyűjtöt­tek arra a kérvényre, amely felhívja az Egyesült­­ Nemzetek Szervezetét, tegyen intézkedéseket az atomfegyve­rek eltiltására. Június 19-én San Franciscóba érkezett Los Angeles város lakosainak „automobil karaván­ja", akik felhívják az Egyesült Nem­zetek Szervezetét, akadályozza meg a háborút. A világsajtó nagy figyelmet szentel az ENSZ jubiláris ülésének. San Fran­ciscóba érkezett a sajtóügynökségek, na­pilapok és rádiótársaságok több mint 400 tudósítója, hogy a közvéleményt az ülés lefolyásáról tájékoztassák. V. M. Molotov ebédet adott az ENSZ jubiláris ülésén részvevő jugoszláv küldöttség tiszteletére San Francisko, június 20. (TASZSZ) — V. M. Molotov, az ENSZ jubilá­ris ülésén részvevő szovjet kül­döttség vezetője, a Minisztertanácsa elnökének Szovjetunió első he­lyettese, külügyminiszter június 19-én ebédet adott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságnak a jubiláris ülésen részvevő küldöttsége tiszteletére. Az ebéden jugoszláv részről részt vett Kocsa Fopovics, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság Külügymi­nisztériumának államtitkára, Leo Ma­tes Jugoszlávia USA-beli nagykövete és Jozse Brilej, Jugoszlávia állandó képviselője az ENSZ-ben. Szovjet részről az ebéden részt vet­tek N. T. Fedorenko, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, L. F. Palamarcsuk, az Ukrán SZSZK kül­ügyminisztere és mások. Az ebéd ba­ráti légkörben folyt le. A Béke-Világtalálkozó előkészületei Helsinki, június 21. (TASZSZ). — Június 20-án Helsinkibe érkezett Fréderic Joliot-Curie tanár, a Béke-Világtanács elnöke, aki részt vesz a Béke-Világtalálkozón. Vonaton és repülőgépen érkeztek Helsinkibe a különféle országok kül­döttei, közöttük a Kínai Népköztár­saság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Japán és Új-Zéland kül­döttségei. A gyűlésen résztvevő kiváló köz­életi tényezők között van Infeld ta­nár is, az ismert lengyel tudós. Meg­érkezése után a következő nyilatko­zatot tette: „Nézetem szerint fő feladatunk, hogy az egész világon hozzájáruljunk a leszereléshez. Az atombomba veszélyének elhárítása va­lamennyi nemzet életszínvonalának emelkedésében megnyilvánul"... In­feld hangsúlyozta az atomerő békés célokra való felhasználásának óriási jelentőségét. 4 délkelet-ázsiai agresszív tömb tagállamainak értekezlete Karácsi, június 21. (TASZSZ).­­Június 20-án Karácsiban megkezdő­dött a délkelet-ázsiai agresszív tömb (SEATO) nyolc tagállama gazdasági szakér­tőinek értekezlete. A helyi sajtó jelentései szerint az előzetes értekezlet azokat a kérdéseket tár­gyalja­ meg, amelyek e tömb tagálla­mainak gazdasági helyzetére vonat­koznak. Az értekezlet egyik fő fel­adata, hogy megvizsgálja azon kato­nai kötelezettségének az egyes orszá­gok gazdaságára gyakorolt hatását, amelyeket a tömb tagállamai maguk­ra vállaltak. Amint a „Times of Karachi" írja, a Karacsiban összegyűlt szakértők valószínűleg megvizsgálják a szerző­dés tagállamai gazdasági fejlődésének programját is. Indiai laptudósító Nehru szovjetunióbeli látogatásáról Delhi, június 20. (TASZSZ). — Ran­gasvami, a „Hindu" című lap külön­tudósítója, aki részt vesz D. Nehrut kísérő újságírók csoportjában, a kö­vetkezőket írja: „Az a gyönyörű és meleg fogadta­tás, amelyben Nehru a Szovjetunióban mindenütt részesült, meggyőzte őt arról, hogy az egyszerű emberek épp úgy, mint a vezető tényezők őszintén óhajtják a békét, hogy minden idejü­ket és erejüket a gazdasági feltételek megjavítására szentelik. Nehru útja világosan megmutatta, hogy a különböző gazdasági és szociális rend­szerű országok népei minden konflik­tus nél­kü egészen jól együtt­mű­ködnek és együtt is kell működ­niök és meg kell mutatniok készsé­güket az ellentétek tárgyalások útján való megoldására." UJSZO Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke Leningrádban Leningrád, június 21. (TASZSZ) — Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke kíséretével június 20-án délután megtekintette I. Péter palotáját. A kedvezőtlen idő­járás ellenére is számos ember gyűlt össze a palota előtt. A leningrádi la­kosok ezrei üdvözölték az indiai mi­niszterelnököt. Dzsavaharlal Nehru, kíséretével együtt június 20-án meglátogatta a Sztálin kohóüzemet is. A leningrádi turbinaépítők melegen és örömmel fogadták az indiai miniszterelnököt. D. Nehru az üzem vezetőjének és főmérnökének, valamint vezető dol­gozóinak kíséretében megtekintette azt a műhelyt, ahol a gőzturbinákat szerelik. A mechanikai műhelyben, ahol a kujbisevi turbina alkatrészeit gyárt­ják, az indiai miniszterelnök megtekin­tette a hegesztő készülékeket, ame­lyeket most ez az üzem a többi ko­hóüzemek számára is gyárt. Az üzem tanácstermében V. I. Va­sziljev, az üzem igazgatója ismertette Dzsavaharlal Nehru előtt az üzem történetét, amely 1957-ben ünnepli alapításának 100. évfordulóját. A leningrádi turbinaépítők búcsú­záskor megkérték a vendégeket, hogy adják át üdvözleteiket az indiai nép­nek. Ezután az Indiai Köztársaság minisz­terelnöke meglátogatta a Zsdanov-Pionír palotát. A fő­épület bejáratánál D. Nehrut a fiatal leningrádi polgárok virágcsokrokkal fogadták. Ezután Neh­ru a gyermekekkel együtt bejárta a palota termeit és helyiségeit. Véget ért a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének IV. kongresszusa Berlin, június 21. (A ČTK tudósító­­j­­ától).­­ Hétfőn, június 20-án véget ért a Szabad Szövetségének Német Szakszervezetek (FDGB) IV. kongres­­­­szusa, amely hat napon át tartott Berlinben. Az utolsó napon megválasz­tották a FDGB új vezetőségét, 32 tagú elnökségét és titkárságát. A szövetség elnökévé ismét Herbert Warnket választották meg. A Német Demokratikus Köztársaság szakszer­vezeti képviselőinek kongresszusa ez­után jóváhagyta a FDGB új alapsza­bályzatát és a kongresszus határoza­tát. A határozat javaslatokat tartalmaz egész Németország szakszervezeteinek közeledéséhez: 1. Közös megbeszéléseket kell tar­tani és együttesen állást foglalni Né­metország demokratikus egyesítése mellett, a párizsi egyezmények ellen, a megszálló csapatok eltávolításáért, a háborús propaganda és a tömegpusz­tító fegyverek eltiltásáért. Ezt a nyi­latkozatot el kell küldeni a küszöbön­álló négyhatalmi értekezletnek is. 2. Közös megbeszéléseket kell tar­tani a konszernek és monopóliumok elleni harcról és a fasiszta, valamint militarista mesterkedések ellen. 3. Egész Németországban szakszer­vezeti gyűléseket kell tartani, ame­lyeken a dolgozók állást foglalnának a következő kérdéshez: „Milyen legyen az új Németország és hogyan érjük el hazánk egyesítését?" Ezeken a gyűléseken kifejtenék álláspontjukat mind a nyugatnémet szakszervezetek, mind pedig az­zeteinek képviselői. NDK szakszerve­ 4. Megegyezést kell kötni a szak­szervezeti tanulmányi kölcsönös kicseréléséről. küldöttségek 5. Állandó kapcsolatot kell létesíte­ni az NDK és Nyugat-Németország szakszervezeti dolgozói között. A kongresszus a határozat végén kijelenti, hogy a Szabad Német Szak­szervezetek Szövetsége tovább fogja szilárdítani testvéri együttműködését a szocializmus első országa, a Szovjet­unió szakszervezeteivel, valamint Csehszlovákia, Lengyelország és a töb­bi népi demokratikus országok szak­szervezeteivel és baráti kapcsolatokat fog fenntartani a többi országok for­radalmi szakszervezeteivel a tartós békéért és az egész világ dolgozóinak boldogságáért folytatott közös küz­delemben. A francia Köztársasági Tanácsba való választások eredménye Párizs, június 21. (TASZSZ).­­ A legutóbbi adatok szerint a Köztársa­sági Tanácsba a június 19-i választá­sokon a következő tagokat választot­ták meg: 1 kommunistát, 37 szocia­listát, a Népi Republikánus Mozgalom 8 tagját, a Baloldali Republikánusok Szövetségének 38 tagját, 44 „függet­len köztársasági pártit" és 15 „szocia­lista köztársaság pártit" és más poli­tikai csoportok 10 tagját. A parlament ülésszakának újra megnyitása után a nemzetgyűlés a Köztársasági Tanácsnak még 6 tag­ját választja meg „a külföldön élő franciák nevében". A párizsi lapok a­­ Köztársasági Ta­nácsba való választásokkal kapcsola­tos kommentárjaikban megállapítják, hogy számos megyében a kommu­nista párt visszahívja jelöltjeit a Szo­cialista Párt jelöltjeinek javára. A kommunisták és szocialisták akció­egysége számos esetben megakadá­lyozta a szélső­jobboldali jelöltek meg­választását. Számos lap rámutat ar­ra, hogy a választások következtében nem állott be lényeges változás a Köztársasági Tanács összetételében. / 501 \ A fasizmus orvtámadásának tanulsága A világuralomra törekvő hitleri fasizmus Ausztria, Csehszlovákia, Len­gyelország, Belgium, Hollandia, Dánia, Norvégia és Franciaország leigázása után 1941. június 22-én a győzelem­től megrészegedett 170 hadosztályával a szocializmust békésen építő Szov­jetunióra rontott. A fasiszta hadve­zetés úgy képzelte, hogy az annyiszor bevált „villámháború"-val néhány hét alatt térdre kényszeríti a szocializmus országát és ezzel elsöprik a fasizmus legengesztelhetetlenebb, meg nem al­kuvó ellenségét, a Szovjetuniót. A nyu­gati hatalmak pedig saját hódító ter­veik szempontjából ítélték meg a hely­zetet. Harry Truman június 24-én, két nappal a fasiszták orvtámadása után, ezt írja a New York Timesben: „Ha a németek győznek, az oroszoknak fogunk segíteni és ha az oroszok nyernek, a németeket támogatjuk. Úgy cselekszünk, hogy mindketten a lehe­tő legjobban elvérezzenek." Mindkét számítás meghiúsult. A „villágháborúból" semmi sem lett, mert a csaknem 4 évig tartó kemény küzdelemben a szovjet hadsereg tönkre verte a legkorszerűbbnek hir­detett fasiszta hadigépezetet, amelyet csaknem egész Európa fegyvergyárai elláttak felszereléssel, fegyverekkel. De a nyugati hatalmak spekulációja sem járt sikerrel. Hiába húzták­halogatták a­ „második front" való­ra váltását 1944. június 6-ig, amikor már mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy nincs az az erő, hatalom, amely meg tudná állítani a szovjet hadsereg győzelmes előretörését. A Szovjetunió megerősödve a világ népeitől megbecsülve, győztesen került ki a második világháborúból. A szo­cializmus hazája bebizonyította, hogy legyőzhetetlen. A második világháború után Szovjetunió példájára egy egész sor­ú ország a szocializmus építésének út­jára lépett, köztük a 600 milliós kínai nép is. Ennek hatására egyre erősödnek a nemzeti szabadságmozgal­mak az egész földkerekségen. A Szov­jetunió a kommunizmust építi és kül­politikájában a népek békés egymás mellett élésének elvét hirdeti. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, kü­lönféle nemzetközi fórumokon fárad­hatatlanul küzd a világbékéért. Alig hallgattak el a fegyverek, a nyugati imperialista körök máris hoz­záláttak az új háború előkészítéséhez. A militarista erők élére a második vi­lágháború után az Amerikai Egyesült Államok állt, maga alá gyűrve fran­cia és angol szövetségeseit. Ezen erők látták, hogy a Szovjetunió követke­zetesen kitart elvei mellett és nem hajlandó imperialista érdekeket szol­gálni. Támadó tömböket, szövetsége­ket szerveztek ellene (NATO, SEATO, török-iraki egyezmény) és sok száz katonai támaszpontot építettek a béketábor országai körül. Tűzfészket szítottak Koreában, Indokínában, és a béketáborellenes reakciós erők öklé­nek, a revansista, militarista, nyu­gatnémet kalandorokat szánják. En­nek valóra váltását szolgálják az élet­­be lépett párizsi szerződések. Míg a fasiszták háborús hisztériát szítanak, addig a Szovjetunió ki­kényszerítette Koreában és Indokíná­ban a háborúskodás megszüntetését. Kezdeményezésére megkötötték az osztrák államszerződést. Jugoszláviá­val normalizálta kapcsolatait, újabb reális javaslatokat tett az általános leszerelésre, az atomfegyverek betil­tására és a béke érdekében Nyugat-Németországgal is rendezni kívánja kapcsolatait. A Szovjetunió vezette béketábor napról-napra erősebb. Az imperialista „erőpolitika" minden fondorlatát ös­­szezúzza, leleplezi. A világ egyszerű emberei látják ezt, és többet tanultak a fasizmus vereségéből, mint a hábo­rús gyújtogatók. Ezért üdvözölték az ENSZ alapokmányára támaszkodó var­sói szerződést úgy, mint annak biz­tosítékát, hogy egyetlen imperialista hatalom sem törhet orvul a béke s a demokrácia országaira. •<iBiiai!aimiiBi!BiiaiiBiiBtiBiiBiiaiiBiiaiiBiiaiiBuaiiaiiBi>BiiBiiBiiBiiaiiaiiaiiBi[BiiBiiaiiBiiai:BiiBiiBiiBi;a[ta:iBit«iiBi HitaiiaiianBiiaiianaitaiiat ] A külföldi sajtó­­ a küszöbönálló négyhatalmi értekezletről *airaiiaiiaiiaiiaiaiiaiiaiiaiiaiiaiiBiiBMaiiBiisMBMatiaiiMiBiiaiiBMaMBiiBi­aiiaiiaiianai]BiiaiiaiiaiiaiiaiiBHatiBE[B(iaiiaiiBi<Bii([iaiiaiiaiiaiia?t (TASZSZ). — A francia sajtó kül­politikai megfigyelői nyugtalanságu­kat fejezik ki a nyugati diplomácia kulisszák mögötti tárgyalásai miatt. A nyugati diplomácia igyekszik akadá­lyokat gördíteni a négy hatalom kor­mányfői értekezletének útjába és ki akar térni a német kérdésnek a béke és az európai biztonság érdekében va­ló megoldása elől. A „Cahiers Internationaux" című lap hangsúlyozza, hogy a három nyu­gati hatalom vezető tényezői „meg­ígérték Adenauernak, hogy határozot­tan szembeszállnak Németország egye­sítésével a semlegesség feltétele mel­lett". „Ez azt jelenti, — írja a lap — hogy Nyugat-Németország felfegyver­zése a nyugati tábor keretében épp­úgy, mint számos éven keresztül, fő akadálya marad a német kérdés bár­milyen békés rendezésének és a pári­zsi egyezmények nemcsak nem já­rulnak hozzá a sikeres tárgyalások­hoz, hanem azokat inkább meghiúsít­hatják, ha kitartanak amellett, hogy ezeket az egyezményeket mindenáron megvalósítsák." A lap figyelmeztet arra, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország uralkodó köreiben vannak olyan erők, amelyek „az értekezlet teljes meg­hiúsítására törekszenek." A francia sajtóban számos utalás történik arra, hogy a nemzetközi ese­mények legutóbbi fejlődése és a nem­zetközi feszültség enyhítésére irányu­ló szovjet intézkedések ingerültséget keltettek a nyugati országok diplomá­ciai köreiben. „A három nyugati ha­talom — írja a „Témoignage Chré­tien" című katolikus hetilap­­ nehe­zen leplezi a Szovjetunió diplomáciai intézkedéseivel kapcsolatos nehézsé­geit." A belgrádi „Politika" című lap a négy nagyhatalom kormányfőinek kü­szöbön álló értekezletével kapcsolat­ban a következőket írja: A háború utáni időben ez lesz a nagyhatalmak legfőbb képviselőinek első összejöve­tele. Eisenhower, Eden, Faure és Bul­ganyin találkozója nagy reményekre jogosít. És nem ok nélkül. A világon ma új, sokkal kedvezőbb légkör ala­kult ki, mint azelőtt. A négyhatalmi értekezlet élénk diplomáciai tevékeny­ség és a nemzetközi feszültség foko­zatos enyhítéséért folytatott harc eredményei. A lap továbbá rámutat arra, hogy „az egyenjogú tárgyalások módszere, amely természetesen feltételezi a részvevő feleknek ama készségét, hogy engedményeket tegyenek a béke érdekében, mindinkább azzá az egye­düli úttá válik, amely az egész világ békéjének biztosításához vezet." A négyhatalmi értekezlet előkészí­tése folyamán, amelyen a legfontosabb nemzetközi kérdések kerülnek meg­tárgyalásra, világszerte reménykedő légkör uralkodik. Nem volna reális azt várni, hogy ezek a tárgyalások véglegesen megoldanak minden vitás kérdést és a világot kigyógyítják min­den betegségéből, azonban az érte­kezlet pozitív eredményeket érhet el, ha a részvevő felek jóakarattal, őszin­te törekvéssel tárgyalnak, a másik fél javaslatait őszintének tartják és azokat megtárgyalják és készek arra, hogy engedményeket tegyenek és le­mondjanak tömbök kialakításáról A berlini dolgozók a párizsi egyezmények ellen Berlin, június 20. (ČTK). — Nyugat-Berlinben tiltakozó gyűlést tartottak a párizsi egyezmények ellen, amelye­ken részt vettek a szakszervezetek tagjai, a szociáldemokrata párt tag­jai, valamint pártonkívüli munkások és az ifjúság. A gyűlés szónokai kifejezésre juttat­ták azt az elhatározásukat, hogy har­colnak a párizsi egyezmények meg­valósítása ellen és Németország egye­sítéséért. A gyűlés részvevői megtárgyalták a Szovjetuniónak a Német Szövetségi Köztársasággal való diplomáciai, ke­reskedelmi és kulturális kapcsolatai­nak felvételére tett javaslatát és fel­hívást intéztek valamennyi berlini polgárhoz. A felhívás felszólítja a ber­lini polgárokat, harcoljanak mindnyá­jan erélyesen azért, hogy Nyugat-Németország kormánya elfogadja a Szovjetunió javaslatait és hogy Aden­auer szövetségi kancellár Moszkvába menjen.

Next