Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-24 / 151. szám, péntek

UISZO Megnyílt a Béke-Világtalálkozó Helsinkiben Helsinki, június 22. (ČTK) _ szer_­dán, június 22-én helyi időszámítás szerint 17 órakor kezdődött meg Hel­sinkiben a Béke-Világtalálkozó. Az eddigi nemzetközi békeösszejövetelek közül ez a találkozó a legnagyobb. A békeösszejövetel minden részvevője egyetlen törekvéstől vezetve jött ide, hogy hozzájáruljon a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez és a nemzetek közötti réséhez. normális viszony megterem­ Jóval az összejövetel megkezdése előtt gyülekezni kezdtek a helsinki­­ nagy Vásárcsarnok palotájában a Béke- Világtalálkozó küldöttei. A találkozón a világ 90 országának kb. 2000 képviselője vesz részt. A legna­gyobb számú külföldi küldöttség a 100 tagú nyugatnémet, olasz és francia küldöttség. Kanadából, Indiából, Japán­ból, Svédországból 50—100 küldött ér­kezett. Argentínából, Ausztráliából, Belgiumból, Brazíliából, Csehszlovákiá­ból, a Kínai Népköztársaságból és a többi országokból 25—50 küldött vesz részt a találkozón. A Béke-Világtalálkozó színhelyét ünnepélyesen feldíszítették. A kék szö­vettel borított homlokzaton arany be­tűkkel a következő francia nyelvű fel­írás látható: „Béke-Világtalálkozó — Helsinki, 1955." Az elnöki emelvény mögött hatalmas fenyőfa áll — a skandináv államok ifjú erejének és életének jelképe. A fát finn favágók hozták a Helsinkitől majdnem 100 ki­lométerre lévő erdőből. Az oldalkarza­tok mentén 67 különféle állam zászlaja látható. 17 órakor az emelvénye lépett Jean Lafitte, a Béke-Világtanács főtitkára és felolvasta a Béke-Világtalálkozó elnökségének tagjaira a javaslatot. A javasolt tagok között vannak d'Astier de la Vigerie, Isabella Blum, René Capitant, Ilja Erenburg, Alexander Fagyejev, Nazim Hikmet, Joliot Curie, Kuo Mo­zso, Mao Tun író, Alexander Neszmejanov, Pak Den Aj, Anna Seg­hdhs, Sahib Singh Sokhey, Nyikolaj Tyihonov, Vercors francia író és más kiváló békeharcosok. A csehszlovák küldöttségből Ján Makarovskýt, dr. A. Horák távössze­köttetésügyi megbízottat, dr. Ján Hro­mádka tanárt, és Ján Drda írót válasz­tották be az elnökségbe. Az elnökség tagjai között van még Jiri Pelikán, a Nemzetközi Diákszövetség főtitkára is. A jelenlévők viharos tapssal üdvö­zölték a megválasztott elnökséget. Vi­haros tapssal fejezték ki egyetértésü­ket azzal a javaslattal is, hogy a Béke Világtalálkozó első plenáris ülésén Joliot Curie professzor, a Béke­ Világ­tanács elnöke elnököljön. Joliot Curie megnyitotta a Béke­ Világtalálkozót, majd átadta a szót Melttinek, helsinki tartomány helytartójának. V. Meltti üdvözlő beszéde után fel­olvasták Erzsébet belga királynőnek, Ramesvari - Nehru asszonynak, Lazar Cardenas tábornok, volt mexikói el­nöknek és Edouard Herriot, a francia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnökének levelét. Az üdvözlő levelek felolvasása után Joliot Curie professzor, a Béke Világ­tanács elnöke beszédet mondott. Üdvö­zölte a finn közművelődésügyi minisz­tert, aki részt vesz az első plenáris ülésen és a különféle nemzetközi szer­vezetek összes képviselőit és meg­figyelőit. Joliot-Curie beszéde Helsinki, június 23 (TASZSZ). A Joliot-Curie beszédének bevezető ré­szében rámutatott arra, hogy a Bé­ke-Világtalálkozó részvevőinek azért sikerült eljönniök Helsinkibe, mert az összes államokban jelentős­­ eszközöket gyűjtöttek e célra. anyagi Ezt mondotta: Köszönetet mondok a fér­fiak és asszonyok millióinak, akiknek segítsége nélkül nem jöhettünk volna el erre a találkozóra. Joliot-Curie megköszönte a finn békevédőknek, hogy elősegítették a Béke-Világtalál­kozó létrejöttét. Joliot-Curie hangsúlyozta, a Világ­találkozó széleskörű képviseleti jelle­gét, amelyen oly sok ország dolgo­zói és szervezetei vesznek részt. Mielőtt a gyűlés rátér a maga munkájára — folytatta Joliot-Curie — szeretnék megemlékezni a békeharc némely oldaláról. Az összes államok­ban folytatott hosszú munka érdeme , és több különféle tényező hatása, amelyek közé a Béke-Világtanácsot is sorozhatjuk, az, hogy napról-napra érezhetőbbé válik egy rendkívüli nagy erő: a közvélemény. A közvélemény hatalmas ereje az, ami elősegíti mun­kánkat, de egyúttal nagy felelőssé­get ró ránk. Senki sem tagadhatja — folytatta Joliot-Curie —, hogy az egész világ népei azt követelik, hogy akadályoz­zuk meg a háborút. Ezt a követelést­­ teljesíteni kell. Körülbelül az utolsó év folyamán változott meg a nemzet­közi helyzet kedvező értelemben. A kormányok álláspontját kifejező nyi­latkozatok, befolyásos személyek írás­beli és szóbeli kijelentései és a vi­lágsajtóban mind nagyobb számban megjelenő cikkek megfelelnek az emberek vágyainak az összes orszá­gokban és ez hathatós hozzájárulás a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Joliot-Curie ezután megemlékezett olyan eseményekről, mint például a nagyhatalmak képviselőinek berlini ér­tekezlete, amelyen elhatározták genfi értekezlet összehívását. A gen­a­fi értekezleten, amely az indokínai háború megszüntetésére vezetett, nagy mértékben nyilvánult meg a közvéle­mény befolyása. Másként kell vélekednünk a mani­lai konferenciáról. Ez a konferencia katonai egyezmény megkötésével vég­ződött, amely hozzájárult a világnak ellenséges tömbökre szakításához. Ez a katonai szövetség sok, a genfi kon­ferencia után keletkezett reményt hiúsított meg, és az „erőhelyzetből" folytatott poltika körébe esik. •Valamivel később Bandungban egy más értekezlet folyt, amely magára vonta az egész világ figyelmét. Ezen az értekezleten jelentős gazdasági, kulturális és politikai egyezményeket írtak alá. A békés együttélés tíz elve, amit ezen az értekezleten elfogadtak, az együttélés igazi alapokmánya. Reméltük, hogy ezzel összhangban a német kérdés békés megoldásának út­ját is az ENSZ alapokmánya kereté­ben, a kollektív biztonság­ biztosításá­ban fogják keresni. Ehelyett azonban aláírták és ratifikálták a londoni és párizsi egyezményeket, amelyek kö­vetkezménye a Német Szövetségi Köz­társaság újrafelfegyverzése, bevonása az északatlanti szerződés szervezetébe és a Nyugateurópai Unió megalakítá­sa. A londoni és párizsi egyezmények — folytatta Joliot Curie — az „erő­politika" megvalósítására törekszenek. Ezzel a világot két tömbre osztják. A londoni és párizsi egyezmények , el­kerülhetetlen következménye volt a Szovjetunió és Franciaország, valamint a Szovjetunió és Nagy-Britannia kö­zötti barátsági és kölcsönös segély­nyújtási szerződés megszüntetése és a varsói szerződés megkötése. Meg­jegyezzük azonban, hogy a varsói szerződés nyitva áll minden békesze­rető állam előtt államrendszerükre való tekintet nélkül és ezért teljesen védelmi jellegű. Joliot-Curie rámutatott az osztrák államszerződésre vonatkozó tárgyalá­sok sikeres befejezésére, ami meg­újította a semleges Ausztria politikai és gazdasági függetlenségét. Hangsú­lyozta, hogy a közvélemény széles ré­tegei más államokban is azon a né­zeten vannak, hogy ez a függetlenség jelentékeny béketényező. Joliot-Curie a továbbiakban kifej­tette, hogy a békeszerető erők erélyes akciói folytán ma sokan azok közül, akik azelőtt a háborút elkerülhetet­lennek tartották, ezt a nézetüket megváltoztatták. A közvéleményben mindinkább gyökeret ver az a szilárd meggyőződés, hogy a háború ellen lehet küzdeni. Jaliot Curie hangsú­lyozta, hogy ez a meggyőződés erő­södik és pedig azért, mert a második világháború következményei­­ még élénk emlékezetében élnek a népek­nek. Joliot­ Curie veszélyesnek minősítette azt az elméletet, amely szerint a nukleáris fegyverek nagy készleteinek felhalmozása „a béke kezessége" le­het. Kijelentette, hogy ilyen készle­tek létezése már magában véve is ál­landó fenyegetést jelent. Azonnal meg kell tenni minden in­tézkedést arra, hogy az atomháborút megakadályozzuk. Ezért arra kell tö­rekednünk, hogy a lehető legrövidebb időn belül határoz­ot hozzunk az atombombákkal való kísérletek és az atombombák gyártásának betiltására és egyszersmind arra, hogy a hasadó anyagot, amit a bombák gyártására összegyűjtöttek, a béke érdekében­­ használják fel. Ezért szükséges, hogy ilyen fontos problémákban a nép akarata teljes erejében nyilvánuljon meg. Éppen ezért a Béke-Világtanács az összes országok közvéleménye elé terjesz­tette a bécsi felhívást jóváhagyás vé­gett. Az összegyűjtött aláírások nagy száma már ma arról tanúskodik, hogy a nép minden országban megértette e problémákat és arra törekszik, hogy elhárítsa a komoly veszedelmet. A bécsi felhívásban kifejezett köve­telés megfelel az általános óhajnak: be kell tiltani a tömegpusztító fegy­vereket és nem szabad egyes bom­bák használatát elfogadni azzal, hogy „taktikai fegyvereknek" fogjuk őket nevezni. S Ma több kilátás van arra, mint bár­mikor — jelentette ki Joliot-Curie — hogy sikerül megoldani a tömegpusz­tító fegyverek megsemmisítésének fontos problémáját és a lefegyverzés kérdését. Joliot-Curie rámutatott arra, hogy e k­éések megoldásához kiváltké­p az Egyesült Államoknak kellene jelen­tős mértékben hozzájárulniuk és hogy ebben az országban mindinkább meg­nyilvánul a feszültség enyhítésére és a béke megőrzésére irányuló törekvés. Annak ellenére, hogy a nemzetközi helyzet javult, vannak még megol­datlan problémák: a békeszerződés megkötése Németországgal, Korea, Vietnam, Tajvan, Észak-Afrika, Közép-Kelet és Dél-Amerika problémája. Minden népben erősödik az a kíván­ság, hogy az összes problémákat bé­kés úton oldják meg. A négy nagy­hatalom értekezlete, amelyet nem­sokára megtartanak Genfben, megfe­lel ennek az óhajnak. Ez az értekez­let nagy reményeket kelt, és ennek az értekezletnek tekintettel kell lennie a közvéleményre. Ezért munkánk ered­ményei rendkívül fontosak. Ezenkívül úgy vélem — jelentette ki Joliot Curie —, hogy a négy nagy­hatalom értekezlete jelentős mérték­ben hozzájárulhatna ahhoz, hogy az Egyesült nemzetek Szervezete ismét teljes jelentőségre tegyen szert. Az volna a helyes, — mondotta Jo­liot Curie — hogy ha a problémák legtöbbjét az ENSZ oldaná meg. Ez a szervezet teljesítheti hivatását, ha betartja alapokmányának rendelkezé­seit és ha valóban világjellegre tett szert és főként, ha már nem fogja kizárni Kínát. A négy nagyhatalom ezen értekezlete után — nézetem sze­rint — következnie kellene az öt nagyhatalom értekezletének. Szükségesnek tartottam — mon­dotta Joliot Curie beszédének befeje­ző részében — foglalkozni a nemzet­közi helyzet néhány kérdésével és rá­mutatni az egész világ népét érdeklő problémák megoldásának lehetőségei­re. Azon következtetések és határo­zatok, amelyekhez eljutunk, kell hogy a békeharc számára sokakat megnyer­jenek azok közül, akik eddig közöm­bösen viselkedtek vagy nem nyilvá­nították nézetüket. Tudatában vagyunk azoknak a nehézségeknek, amelyek a feladatok teljesítésében ránk várnak. Érezzük felelősségünk nagyságát. Nem akarjuk, hogy reményeikben csalódja­nak azok, akik bennünk hisznek. Meg­találjuk annak a megoldásnak lehe­tőségét, amely mindnyájunkat össze­köt és amelyből a közvélemény szük­séges erőt merít ahhoz, hogy leküzdje az összes akadályokat és elérje azt, hogy a béke útjára lépjünk. N 1955. június 24. Az ENSZ jubiláris ülése San Franciscóban San Francisco, június 22 (TASZSZ). Mint már közöltük, megkezdődött San Franciscóban június 20-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének ju­biláris ülése, amelyet az ENSZ alap­okmánya aláírásának 10. évfordulója alkalmából hívtak össze. Délután, van Kleffens, az ENSZ jubiláris ülésének elnöke megnyitottnak nyilvánította az ünnepi ülést és átadta a szót Eisen­howernak, az USA elnökének, aki üd­vözlő beszédében tolmácsolta a jubi­leumi ülés részvevőinek az USA kong­resszusának külön üdvözletét. Eisenhower kijelentette, hogy „az USA kormánya támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetének törekvéseit és céljait és azokat a reményeket, amelyek alapítóit áthatották". A négy nagyhatalom képviselőinek készülő értekezletével kapcsolatban Eisenhower azt mondotta, nem tudja, elfogadják-e „azokat a határozatokat, amelyek alapul szolgálnak a félelem, bizalmatlanság és a fegyverkezés má­sodik világháború után kialakult bor­zalmas gépezetének felszámolásához". Nézete szerint az értekezlet sikeres lesz abban az esetben- ha minden részvevője hű marad az ENSZ szelle­méhez és ragaszkodik alapokmányá­nak elveihez. „Az Amerikai Egyesült Államok képviselői — mondotta az elnök — törekedni fognak, hogy e lo­jalitást és e céltudatosságot megtart­sák." Eisenhower kijelentette továbbá, hogy „minden állam egyik elsőrendű feladata saját védelmének biztosítása", s ezzel igazolta a katonai tömbök lé­tezését. Az elnök ama reményének adott ki­fejezést, hogy „idővel" szükségtelen­né válik a hatalmas fegyverkezés. Eisenhower beszédének befejező ré­szében kijelentette, hogy „az Egyesült Államok nem fogja kímélni a fárad­ságot a béketörekvésben". San Francisco, június 22 (TASZSZ). AZ ENSZ jubiláris ülésének délutáni ülésén június 21-én Belgium, Nagy-Britannia, Brazília, Szíria, Dánia, Chi­le és Libéria képviselői szólaltak fel. Spaak belga külügyminiszter, az ENSZ­­ közgyűlése első ülésének volt elnöke­­ felhívta a küldötteket, hogy valósítsák­­ meg a nemzetek közötti békés együtt­élés elveit. Spaak üdvözölte a „nem­zetközi viszonyok javulását" és kije­lentette, hogy az elkövetkezendő négy­hatalmi értekezlet tárgyalásainak hoz­zá kell járulnia a nemzetközi feszült­ség további enyhítéséhez. A belga külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a lázas fegyverkezés felett és felhí­vott minden országot, hogy támogas­sák „az általános, ellenőrzött lefegy­verzés" politikáját, amely „egyedüli olyan politika, mely a békét biztosít­ja". Spaak továbbá kijelentette: „Nem elég beszélni arról, hogy a békés együttélés lehetséges, de úgy is kell cselekednünk, hogy megvalósíthassuk azt." Spaak rámutatott a népek álta­lános béketörekvéseire és felhívta az ENSZ tagjait, hogy munkálkodjanak a világbéke megszilárdításán, ami csak az ENSZ alapokmánya elveinek pon­tos teljesítésével lehetséges. A továbbiakban Macmillan külügy­miniszter, az angol küldöttség veze­tője mondott beszédet. Kijelentette, hogyha minden állam, amely „a két táborhoz" tartozik, az ENSZ tagja lenne, ez akadályozná a „kollektív biz­tonság" biztosítását. Macmiilan men­­­­tegetni igyekezett az agresszív kato­­­­nai csoportosulások, például az Észak-­­ atlanti Tömb, a SEATO, stb. kiépíté­­­­sét. Az angol küldött kijelentette,­­ hogy az ENSZ lehetővé teszi a néze­­­­tek kicserélését az országok között és­­ lehetővé teszi az egyezmény alapján hozott határozatok elfogadását. A Ke­let és Nyugat közti viszonyok fe­szültsége, amely még nemrégen fennállt, végnélkülinek látszott, a kö­zelmúltban azonban „derültebbé" vált a nemzetközi helyzet. i Macmillan egyben kétségbe vonta, hogy a nagyhatalmak közötti szoros együttműködés lehetséges. Ezt mon­dotta: „Anglia hozzájárul az ENSZ-nek, mint a nemzetközi együttműkö­dés eszközének megszilárdításához". S. de Freitas-Valle, a brazil kül­döttség vezetője beszédében hangsú­lyozta, hogy az ENSZ fennállásának 10 éve alatt jelentős, hasznos munkát végzett. Az atomszázadban a háború­nak nem szabad a külpolitika eszkö­zévé válnia. Az összes országok állam­férfiai — akarva, nem akarva — tár­gyalás útján kell, hogy ellentéteiket megoldják. Azem, Szíria külügyminisztere, szíriai küldöttség vezetője, rámutatott a az ázsiai és afrikai országok felsza­badító mozgalmának növekedésére. Az utolsó évtized alatt Ázsia és Afrika több mint 700 millió lakosa vívta ki függetlenségét. „Az ázsiai és afrikai népek hangja 10 évvel ezelőtt majd­nem jelentéktelen volt." Az utóbbi időben azonban világosan és lelkesül­ten csendült fel Bandungban". A bandungi értekezlet jelentős mér­tékben hozzájárult a béke megszilár­dításához. „A nemzetfelszabadító moz­galom hulláma legyőzhetetlen erő, amely Észak-Arab-Afrika partjait ost­romolja. Az emberek száz milliói vív­ták ki Szabadságukat, áldozatok és vér árán, harcolva az óriási belső nehéz­ségekkel és a külföldi beavatkozással. Ezek a népek az idegen uralmat nemzetközi együttműködéssel cserél­­­ték fel. A felszabadító mozgalom nö­vekedése hatalmas nagy tény. Korsza­kunk jelentős jellemvonása ez, amel­­lyel minden országnak számolni kell." Van Kleffens, a jubiláris ülés elnö­ke meg akarta szakítani a szíriai kép­viselő beszédét, Azem azonban a kül­döttek beleegyezésével folytatt­a be­szédét. Befejezésül ama meggyezérlé­sének adott kifejezést, hogy négy nagyhatalom képviselőinek közeledő értekezlete véget vet a hidegháború­nak és beváltja a világ népeinek re­ményeit. Hansen dán külügyminiszter, a dán küldöttség vezetője arra hívta fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy oldja meg gyors ütemben a lefegy­verzésnek, az atomenergia békés cé­lokra való felhasználásának és a ke­vésbé fejlett országoknak nyújtandó technikai segítség kérdését. Olsen chilei külügyminiszter kije­lentette, hogy a népek a békét óhajt­ják és azon meggyőződését fejezte ki, hogy megtalálják a különböző társa­dalmi rendszerekben élő országok kö­zötti békés együttélés alapját. Az ENSZ jubileumi gyűlésének dél­utáni ülésén, június 21-én Izrael, Pa­kisztán, Új-Zéland, Dánia, Görögor­szág, Kolumbia, Panama és Izland képviselői szólaltak fel. A jelenlévő­ket az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének megszilárdítására és a nemzet­közi feszültség további enyhítésére, hívták fel. Thors, Izland képviselője, aki a délutáni ülés végén szólalt fel, rámutatott arra, hogy a nemzetközi helyzet az elmúlt hónapok alatt je­lentősen javult. Minden ország népe békére törekszik. Két út áll előttünk: az ellentétek és az összetűzések út­ja, amely elkerülhetetlenül háború­hoz vezet. A másik út, az összes or­szágok közötti békés együttélés és együttműködés útja. A prágai Nemzeti Színház művészei a moszkvai dolgozók körében A moszkvai „Krasznij Proletarij'­ gépgyár­­ dolgozói meghívták a Nemzeti Színház művészeit, hogy a déli mun­kaszünetben rendezzenek hangver­senyt számukra. A prágai művészek június 22-én rendezték meg a hangversenyt az üze­mi parkban, ahol több, mint 3000 munkás, technikus, mérnök és hiva­talnok gyűlt össze. A jelenlévők szí­vélyesen fogadták a prágai vendége­ket. Az üzemi tanács nevében M. Kro­kov üdvözölte őket. Beszédében kije­­lentette, hogy az üzem dolgozói örül­nek a Nemzeti Színház moszkvai si­kereinek és annak, hogy e kiváló együttes meglátogatta őket. Az üzem dolgozóit Vladimír Ludvik, a Csehszlo­vák Köztársaság közművelődésügyi miniszterhelyettese üdvözölte. A Nemzeti Színház szólóénekesei cseh és szovjet dalokat énekeltek, a balettegyüttes eltáncolt egy polkát az Eladott Menyasszonyból. A hangverseny után az üzem ve­zetői és a vendégek kölcsönösen meg­ajándékozták egymást.

Next