Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-14 / 11. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1969. január 14. KEDD XXII. ÉVFOLYAM 11. szám­ára 50 fillér JÖVŐNKÉRT VALAMENNYIEN FELELŐSEK VAGYUNK Štefan Sádovský elvtárs beszéde a televízióban Tisztelt polgártársak és elv­társak! Közösen éltünk át egy a fej­lődésünkben szokatlan eszten­dőt. Becsületesen helytálltunk, habár nem volt könnyű. A múlt­ban ugyanis határtalanul nagy problémák halmozódtak fel, amelyeket közösen akartunk és akarunk megoldani. Ismétlem, hogy önökkel közösen, mivel tudom, hogy csak Csehszlová­kia dolgozóival, a gyárakban, az építkezéseken dolgozó mun­kásokkal, a földeken szorgos­kodó parasztokkal, a tudósok­kal, a tanítókkal és a többi ér­telmiségivel, szoros kapcsolat­ban lesz képes a politikai és az állami vezetés további fejlődé­sünket sikeresen biztosítani. Önökkel közösen akarunk ha­ladni, hogy az 1969-es év, amelynek küszöbét nem a leg­jobb légkörben léptük át, olyan esztendő legyen, amelyben foly­tatni fogjuk a felgyülemlett problémák megoldását, éspedig nyugodt légkörben, olyanban, amelyben mindnyájan tudatá­ban leszünk a közös sorsért vi­selt közös felelősségnek. juk Nem akarjuk és nem is fog­ Önök előtt tagadni, vagy könnyűnek feltüntetni a bonyo­lult helyzetet. Nem akarunk és nem is fogunk olyan politikát folytatni, amelyet népünk nem értene meg. A legközelebbi fej­lődésünket érintő alapvető kér­désekről mindenkor tanácsko­zunk társadalmunk összes ré­tegeivel, de egyidejűleg ezeket megmagyarázva megértést ké­rünk az olyan intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek az első pillantásra nem lesznek népsze­rűek. Ezt a jelenlegi nemzedék és a felnövekvő nemzedék bé­kés fejlődése érdekében csele­kedjük. Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának, valamint Szlo­vákia Kommunista Pártjának központi bizottsága kereste és keresi a bonyolult helyzetünk­ből kivezető pozitív utat. E ki­vezető út keresésekor a CSKP Központi Bizottsága novemberi ülésén olyan határozatot foga­dott el, amely egyrészt tárgyi­lagosan értékelte január utáni fejlődésünket, másrészt vázolta azokat a megoldásokat, ame­lyek hivatottak a társadalmat kivezetni a letargia, a passzi­vitás állapotából, abból a ve­szélyből, amely társadalmunkat ismét tragikus helyzetbe hoz­­­hatná. A CSKP Központi Bizott­ságának nagy érdeme, hogy ezt a megoldást megtalálta és jó­váhagyta. Mit tartottunk szem előtt? Mindenekelőtt belső vi­szonyaink konszolidációját, kommunista párt és a lakosság a kapcsolatának megszilárdítását, hogy egész társadalmunk meg­értse: a január utáni politika pozitív vonásainak megvalósí­tása az egyedül kivezető út, azonban egyidejűleg el kell uta­sítani mindazt, ami ezen a po­litikán élősködött, ami vissza akart élni a kommunistáknak és a többi becsületes polgár­társnak a múlt hibái felszámo­lását célzó becsületes szándé­kával. Arról van szó, hogy el­utasítsuk a különféle antiszo­cialista tendenciákat és erőket, amelyek január utáni fejlődé­sünkbe az anarchia elsődleges jeleit csempészték, amelyek megkísérelték felforgatni poli­tikai rendszerünket. Ezek az erők gyakran a január utáni politika védelmére hangoztatott frázisokkal igyekeztek arra, hogy visszaéljenek azokkal lehetőségekkel, amelyek polgár­i társaink szocialista aktivitása számára nyíltak. A novemberi határozatban egyidejűleg arra törekedtünk, hogy teljesen normalizáljuk kapcsolatainkat a szomszédos szocialista országokkal, különös tekintettel a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolataink rendezésé­re. Akkor is, ha tudatosítjuk e probléma bonyolult mivoltát. A novemberi határozatot né­pünk többsége pozitívan fogad­ta. Társadalmunk haladó erői ebben látják a tartós, békés és mindnyájunk számára eredmé­nyes munkához vezető kiutat. Lakosságunk többségének jó­váhagyása ellenére a megoldás elfogadásával ismét kompliká­lódni kezdett társadalmunk fej­lődése. Még hozzá sem kezd­tünk a dokumentum realizálásá­hoz, amikor már különböző ol­dalakról megtámadták azt. S éppen azok, akik e dokumentu­mot támadták, vádolták kabi­netpolitikával a párt és az ál­lam vezetését, és terjesztet­tek és terjesztenek még ma is, sajnos, olyan rágalmakat, hogy a politikai és az állami vezetés elszakadt a néptől. nem terjesztettek elő Azonban egyetlen olyan konkrét javaslatot sem arra vonatkozólag, hogyan le­hetne másképpen megoldani a helyzetet, mint ahogyan azt a Központi Bizottság javasolta. Mindnyájan érezzük azt a sú­lyos veszélyt, hogy a megkez­dett konszolidációs irányzatot, ugyanolyan sors éri, mint a múlt év májusi plénum után egész társadalmunkat. Bizonyos, hogy mindnyájan, akiknek szívügyünk országunk sorsa, feltesszük a kérdést, ho­gyan tovább, hogyan lehet legjobban segíteni, feltesszük a a kérdést, ki árt ennek a fejlő­désnek és ki támogatja, melyek azok az értékek, amelyeket fej­leszteni kell és mi ellen kell harcolni. Mi is gyakran elgondolko­dunk afelett, hogy mi az, am­i hazafias, és tulajdonképpen ki segít népének és nemzetének. Kérem, kedves polgártársaim, ítéljük meg közösen: segít mindnyájunknak az, aki külön­féle alkalmakkor az emberek tudatába olcsó pszeudohazafias jelszavakat ültet? Segít nekünk az, aki olyan irreális célokat tűz ki, amelyek súlyosan komp Ukálják a szomszédos szocialis­ta államokhoz fűződő kapcsola­tainkat? Segít nekünk az, aki minden alkalommal azzal mu­tatja ki „bátorságát", hogy pro­vokatív jellegű kérdéseket és követelményeket hangoztat"? Segít nekünk az, aki feltépi se­beinket? Ítéljünk józanul és megfontoltan. Vagy azok segí­tenek inkább, akik nem akarják szépíteni problémáink mélysé­gét és bonyolultságát, hanem kiutat keresnek, akik védelme­zik a január utáni politika va­lódi értékeit, akiknek van bá­torságuk megmondani a ke­mény, vagy ha megengedik­ a népszerűtlen igazságot is, jól­lehet gyakran saját légüket is kockáztatják népszerű­azzal, akik mindenekelőtt január utá­ni politikánk tartalmi gazdagsá­gára törekszenek, éspedig szo­cialista tartalomra, akik fej­leszteni akarják és fejlesztik mindazt, amit a január utáni fejlődésben döntő fontosságú­nak tartunk, akik arra törek­szenek, hogy fenntartsuk az al­kotó gondolkodás és aktivitás légkörét, akik igyekeznek fej­leszteni a Nemzeti Front politi­káját, hogy ezáltal biztosítsák népünk maximális részvételét e politika kialakításában és meg­valósításában, akik támogatják társadalmunk integrációs irány­zatait, akik azt szorgalmazzák, hogy felújuljon és fenntartható legyen a munkásosztály és az értelmiség, a munkásosztály és a parasztság helyes kapcsolata, akik azért dolgoznak, hogy nemzeteink kapcsolatai megszi­lárduljanak, hogy társadalmunk nemzedékeinek kapcsolatai nor­malizálódjanak, különös tekin­tettel az ifjú nemzedék nagy aktivitására. Ítéljük meg tehát közösen, ki érdemel bizalmat, ki az, aki valóban segít? Tisztelt polgártársak, külön­féle rendezvények, gyűlések és aktívák alkalmával gyakran ta­lálkozunk az önök részéről azzal a kérdéssel, hogy milyen terünk van január utáni politikánk po­zitív vonásainak a megvalósí­tására. Közülünk senki nem akarja ezt a kérdést elkerülni. Azonban megcáfolhatatlan tény, hogy az akcióprogram döntő je­lentőségű pozitív vonásait múlt év utolsó három hónapjá­­­ban, októberben, novemberben és decemberben realizáltuk. Az a véleményem, hogy elegendő terünk van a szocialista fejlődés realizálására, arra, hogy meg­keressük a további fejlődés leg­jobb módját, azonban bizonyos, hogy ezzel egyidejűleg mindnyá­jan feltesszük a kérdést, ki töl­ti be január utáni offenzív poli­tikánk terét, vagy ki alakítja ki az e térség bővítéséhez szüksé­ges feltételeket. Úgy vélem­, hogy azok a politikusok és szervek, akik, illetve amelyek nap nap után rendszeresen ke­resik a novemberi plénum rea­lizálását célzó gyakorlati lépé­seket, akik, illetve amelyek ar­ra törekszenek,­­ hogy megma­gyarázzák és megvédjék mind­azt, amiben megegyeztünk és amit népünk többsége pozitív módon fogadott. Saját maguk meggyőződhetnek róla, hogy e fejlődésnek azok ártanak, akik megzavarják a CSKP Központi Bizottsága által megállapított folyamatot, akik feldúlják ér­zelmeinket, akik gyógyítás he­lyett feltépik sebeinket, akik szünet nélkül gyakran saját ki­elégítetlen személyi ambíciói­kat vetítik át ebbe a feszült légkörbe. Ebben a feszült légkörben a múlt év végén, sajnos, nem el­ső ízben, megnyilvánult egy ve­szélyes gyakorlat, nevezetesen az állami és a politikai veze­tésben dolgozó egyes elvtársak indokolatlan rágalmazása, au­toritásuk semmibe vétele, ezek­nek az elvtársaknak a megbé­lyegzése. És vezető politiku­saink és államférfiaink tökéle­tes, mély elemzése nélkül kez­dett kialakulni a bizalmatlan­ság légköre. Politikánk kialakításában és megvalósításában a párt min­ (Folytatás a 2. oldalon) J VIETNAM Amerikai repülőgépek a VDK fölött Párizsban folytatódik az „asztalvita" Saigon — Az amerikai légi­erő pilótái naponta folytatják felderítő berepüléseiket a Viet­nami Demokratikus Köztársaság légiterébe — közölte tegnap az amerikai hadvezetőség szóvivő­je. Eddig az amerikaiak eluta­sítottak mindennemű tájékoz­tatást ezekről a berepülésekről és csupán akkor nyilatkoztak, ha a demokratikus Vietnam légvédelme lelőtt egy-egy ame­rikai gépet. A szóvivő hozzáfűzte, hogy az egyik anyahajóról felszálló felderítő gépek, mindig két har­ci gép kíséretében hatolnak be a VDK-ba. A további repülőgé­pek a tenger felett köröznek, készen állva a beavatkozásra, amennyiben a felderítő gépeket megtámadnák az észak vietnami MiG-gépek. Az akció rendsze­rint két óráig tart. A gépeket különleges fényképező berende­zéssel látják el. Saigoni jelentés szerint a DNFF erői hétfőn délelőtt is­mét aktivizálódtak. Tegnap reggel a gyalogság indult harc­ba: tüzérségi előkészítés a partizánok benyomultak után Can Tho légitámaszpontra, amely a deltavidéken fekszik és 18 ame­rikai helikoptert semmisítettek illetve rongáltak meg. A tá­maszpontot védő amerikai kato­nák közül nyolcan életüket vesztették, mintegy tizenöten pedig megsebesültek. A saigoni külügyminisztérium kiadott közleményében sajnál­kozását fejezi ki Svédország döntése miatt. Ez az első hiva­talos dél-vietnami állásfoglalás azóta, hogy Svédország bejelen­tette a VDK elismerését. A köz­lemény hozzáfűzi, hogy a svéd kormány lépése „semmiképpen sem segíti elő a párizsi béke­tárgyalásokat". Párizsi jelentések szerint to­vábbra sincs kilátás arra, hogy rövidesen véget ér az ún. asz­talvita, amely lényegében a megbeszélések ügyrendi kérdé­sének legnagyobb jelenti. Az amerikai problémáját küldöttség ugyanis javaslatot terjesztett elő további két asztalformára, de a VDK képviselője elutasí­totta a javaslatot. A hírügynök­ségi jelentések szerint az ame­rikai fél továbbra sem adja fel azt az abszurd álláspontot, hogy az érdemi tárgyalások „kétolda­lúak" legyenek. Az észak-viet­nami küldöttség ezzel szemben kitart amellett, hogy már az asztal formája fejezze ki azt a tényt, hogy a dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front mint a dél-vietnami nép képviselője önálló delegációként vesz részt a tárgyalásokon. ] KÖZEL-KELET Izrael Jordánia elleni támadásra készül? Ülésezett az egyiptomi kormány • Még mindig nem alakult kormány Libanonban . Izraeli pilótákat képeznek ki Olaszországban? Kairó — Az egyiptomi kor­mány vasárnap este Nasszer el­nökletével több mint három­órás ülést tartott. Mohamed Fa­jek tájékoztatási miniszter az ülés után újságíróknak nyilat­kozva elmondta, hogy a minisz­tertanács nagy érdeklődéssel vizsgálta meg azoknak a nem­zetközi méretű diplomáciai erő­feszítéseknek a fejleményeit, amelyek a Szovjetunió jóvoltá­ból kezdődtek és amelyek rend­kívül nagy jelentőségűek az arab nemzet jövője szempontjá­ból. A tájékoztatási miniszter közölte továbbá, hogy az egyip­tomi kormány nagyra értékeli De Gaulle elnöknek az izraeli fegyverszállítási tilalomra vo­natkozó döntését. Az Al Ahram hétfői számában közli, hogy Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel­keleti megbízottja úgy döntött, január közepéről február dere­kára halasztja az újabb közel­keleti békéltető missziójának megkezdését. A halasztás fő oka az, hogy a svéd diplomata úgy gondolja, kellő időt kell hagyni a január 20-án hivatal­ba lépő Nixon-kormánynak, hogy válaszoljon a december végén Washingtonba küldött szovjet emlékiratra. Ugyancsak az Al Ahram közli az iraki és jordániai hírszer­zés értesüléseire hivatkozva, hogy Izrael nagy csapatössze­vonásokat hajt végre a Jordá­niával határos tűzszüneti vo­nalon. A Reuter az izraeli hadsereg szóvivőjének nyilatkozatát köz­li ezzel kapcsolatban, aki kije­lentette, hogy a szokásos csa­patmozdulatokon kívül féle csapatösszevonásokra semmi­nem került sor az utóbbi napokban a jordániai és a libanoni határ közelében. Az AFP jól tájékozott libano­ni forrásokra hivatkozva hang­súlyozza, hogy a nemzeti egy­ségkormány megteremtése Li­banonban egyelőre áthidalha­tatlannak látszó nehézségekbe ütközik. Heleu elnök szintén erőfeszí­téseket tett a kormányválság megoldására. A vasárnap folya­mán fogadta a különböző pár­tok parlamenti csoportjainak vezetőit és felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között az ország semmi­képpen sem maradhat huzamo­sabb időn keresztül kormány nélkül. Ezért, amennyiben pártok nem tudnak megegyezni, a az elnök esetleg kívüli politikusokból parlamenten hoz létre kabinetet. Róma — Az Osservatora Poli­tico nevű hírügynökség a követ­kező hírt közölte: — Bizalmas források arról tájékoztatnak, hogy a froslnonei Augusta-Bell üzem közelében izraeli pilóták csoportjait képezik ki jelenleg olasz gyártmányú helikopterek használatára. A hír jelentős, te­kintettel az izraelieknek szóló fegyverszállítmányokkal kap­csolatos francia embargóra. Nem lehet kizárni annak lehe­tőségét, hogy az izraeli hadse­reg helikopter-parkját most már fokozatosan olasz repülőgépek­kel váltják majd fel. A hír felháborodást keltett politikus és újságíró körökben egyaránt.

Next