Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-21 / 44. szám, péntek

i VÍZEN INNEN — VIZEN TÚL Gután előre néznek... ! Ekképpen osztogatják két korszakra a világot Gútán. — Ez még a víz előtt tör­tént ... az a víz után... A szörnyű áradás­ra gondolnak ilyenkor, mely minden bor­zalmával rájuk zúdult négy év előtt egy júniusi éjszakán. Nem a folyó felöl jött, hanem orvul, hátulról, a csicsói gát felől, mely nem bírta a szörnyű nyomást. Egész utcasorok dőltek romba, az idejében bizton­ságba nem helyezett háziállatok, gazdasági eszközök elpusztultak. A mocskos, roha­nó áradat elhordta a szántóföldekről a be­hordásra várakozó termést, a falut és ha­tárát hosszú időre végeláthatatlan iszapos tengerré változtatta, melynek szennyes hul­lámain bútorok, háztartási és gazdasági eszközök, házi és mezei állatok felpuffadt hullái himbálództak. Ködben, zuhogó, hideg esőben látomásszerűen kísért a régi kép, miközben kísérőmmel a hatal­mas tócsákat, az épülő házak körül dagadó agyagos sártengert kerülgetem. Új és régi házak között lépegetünk. Utóbbiakat az embermagas­ságnál is feljebb szívódó nedves foltokról, hul­ló, omladozó vakolatról vélem felismerni. Kísé­rőm magyaráz... — A talajvíz is megteszi a magáét. A rengeteg nedvességet a föld négy év alatt sem tudta megemészteni. Akinek a háza összeomlott, az, ijedtségén túlesve, tulajdonképpen jól járt. Régi vályogháza helyébe szép új kőházat kapott az államtól. Mert hiszen elsősorban a vályogházak omlottak össze, a kőházak megbirkóztak­ a víz erejével. Azokra másfajta kellemetlenség vára­kozott. Aki nem látta, elképzelni sem tudja, mi maradt az úgy-ahogy talpon maradt lakásokban, mikor az ár visszahúzódott. Napokig talicskáztuk a leülepedett mocskot, iszapot, hínárt­, dögö­ket ... Undok vízi élősdik hemzsegtek benne ... Kígyók, gyíkok . .. Némely helyen háromszor is felszedtük a padlózatot, pedig már az első al­kalommal több mint két méternyi mélyen kicse­réltük a talajt alatta. Háromszor padlóztunk, szigeteltünk. .. mai napig is hadakozunk a fel­szívódó nedvességgel. A bútorokat nem állít­hatjuk falhoz, húsz centiméternyi távolságra áll a szekrény, mögötte a falon kiüt a salétrom, virít a penész ... És a szagok! Helikopteren, kö­télhágcsókkal szedték az embereket, padlásról, háztetőkről... aztán a legtöbbje — legalábbis a férfiak — visszatértek tutajon a padlásra hor­dott ruhákért, ágyneműért, ennivalóért. Aki nem tette, nem is viselhette többé a holmiját, a sok kolbászt, sódart, szalonnát eldobhatta, olyan bü­dös volt. Mocsár- meg dögszagú . .. Sok házban még ma is érezhető ez a bűz... — Úgy tudom, hogy jelentős állami segélyt is folyósítottak annak idején? — Semmi pénz nem volt ide elég. Hiszen csak a villamosvezetékek kicserélése háromezer koronánál többe került. Adtak kölcsönt, de azt a törleszteni kell... Ezért ment el a férjem meg fiam Csehországba a nehéziparba dolgozni. Ott jobban fizetik a munkát... A fiam valószí­nűleg ott is marad. Belebolondult egy cseh lányba ... Ezek után már kérdezni sem mertem, hogy mennyi a száma azoknak a magyaroknak, akiket az árvíz távoli vidékre sodort... És hogy mi­ként lehetne őket visszacsalogatni? Talárt ha megfelelő munkát, keresetet, megfelelő bánás­módot biztosítanának nekik idehaza ... Gútán! A tizenkétezer lelket számláló nagyközségben, mely közben várossá lépett elő, elsősorban női munkaerőt foglalkoztató üzemek létesülnek. Mo­torbicikli-alkatrészeket gyártó üzem, zöldségszá­rító ... Tisztítója Szlovákia fővárosában is rit­kítja párját. Zeneiskolát is kapott, korszerű egészségügyi házat. Épül a kultúrház is... Igaz, kicsit lassan. Színházi előadások, kultúrrendez­vények nélkül él a várossá előlépett Gúta. férfiak a­ bősi duzzasztón dolgoznak, a város szé­­­lére halastavat terveznek. A Nyitra folyó vizét csatornával ömlesztik a Vágba — a folyó ezáltal hajózhatóvá válik, s majd kikötőt is kap Gú­ta... És akkor talán hazatérnek az ország másik végébe szakadt magyarok... Ha addig nem eresztenek idegen tájon gyökeret.. . Új települések, modern emeletes blokkházak előtt vezet utunk... Megkerüljük a templomot, melyet megkímélt az elemi csapás. Oldalán táb­la jelzi egy száz év előtti áradás fokát. Befor­dulunk a magasabban fekvő régi faluba. Hosszú utca, Mester utca, Telekes utca ... párhuzamosan haladnak a töltéssel. Ez volt a szerencséjük, valószínűleg ezért maradtak szárazon. Errefelé lakik Gúta nevezetessége, a századik esztendejét taposó Balázs Éva néni. Nem olyan nagy csuda ma már száz évet élni, mint valaha. Naponta vesszük hírét, tévéernyőn is találkozunk ily magas kort megért emberek­kel. Én mégis megilletődve állok a töpörödött asszonyi testben megbúvó IDŐ előtt. Mennyi mindent élhetett már meg ez a fonnyadt kis as­­szony? Mennyi mindenről tudna mesélni , ha mesélni tudna! Ha nem töltötte volna gyermekéveit libák kö­zött a mezőn? Nem ültették volna szövőszék­hez leányka korában! Nem talicskázott volna serdülő hajadon éveiben gátépítésnél! Ifjúas­­szony idejében nem fogják kubikus munkára vas­útépítésnél! Negyven esztendejére nem marad özvegyen ... Hetvenötödik évében nem veszi ha­lálhírét egyetlen támaszának, kommunista fiá­nak, akit náci koncentrációs táborban kínoztak halálra. Ekkor állt be a törés az Éva néni emlé­kezetében. Azóta csakis a fiára emlékszik. Meg a régi nótákra. Mert dalolni még mindig szeret. De csak úgy, magának dúdolgat. .. Télen nyakamba terítem a subámat, Nyáron eső ellen a gubámat, Alatta nem ázom, alatta nem fázom ... Eszem adta kis barnája, Beh šok csókot raktam rája ... Megvan ez a dal százötven éves is, még mostohaapjától tanulta Balázs Éva néni, a néhai a takácsmestertől, akinek foszladozó, sárguló, százévesnél öregebb szabaduló levele is előke­rül­t a komáromi takács céh piros viaszpecsét­jével. Ezt már a hozzátartozók mutogatják (Gögh Gézáné, a matróna elhalt fiának felesége, aki második házasságában is gondját viseli.) Éva nénit már nem nagyon érdekli az okmány, nem is nagyon érti. A magáét ismételgeti egyre. —• Hetvenben születtem ... Sokszor elmondhatta száz esztendő alatt, meg­maradt benne. Meglehet, nem is olyan tört lelkű, csak éppen a füle hamarabb mondta fel a szol­­gálatot, mint visszeres öreg lába. Ezért maradt magányosan a dalaival, ezért indul el olykor világot látni. Nem sejti, hogy a világ sem olyan már, mint amilyennek ő ismerte . Jó lett volna előbb __ találkozni vele, leg­alább két-három évvel ezelőtt, amikor még éles volt a hallása és a pillantása. Fürkész­ve figyeli ajkam moz­dulását, de bizony többnyire másra vála­szol, mint amit kér­deztem. Pedig jó len­ne megtudni tőle, hogy mi a hosszú élet titka? A talicskázás? Kubikolás? Igaz, nem dohányzik, húst sem eszik tizenöt év óta, amióta egy disznóto­ron elrontotta a gyom­rát. Akkor volt nála először életében orvos. Valószínűleg utoljára, mert Éva néni nem lesz beteg... elalszik egy­szer békésen türelmesen, ahogyan élt. .. Húst nem eszik, de a mákostésztát imádja. Elébe te­szik, vége a kihallgatásnak. Éva néni enni kezd, a világ egyéb dolgai többé nem léteznek számá­ra. Reszkető kézzel emeli szájához a kanalat és azzal sem törődik, mit hoz a jövő. Ahogy elné­zegetem, megérhet még néhány születésnapot. . . • •­­ Fürgén szalad kocsink alá a Komáromba vezető országút. A föld méhében már sarjad a tavasz. Az olvadozó, szürke hótakaró alól üde zöld foltok tűnnek elő. Négy év előtt ezen a tájon tenger volt. Ennek már nyoma sincs. A természet él és feledni akar. Gúta város lakói pedig előrenéznek, és ha a házfalak nem árulkodnának, ki se hinné, hogy volt egyszer egy éjszaka, amikor meg­indultak a vizek, megkondultak a haran­gok, és régi ellenségek megbocsátottak egy­másnak ... DÁVID TERÉZ Az új szálloda Balázs néni Ilyen lesz Gúta új kultúrháza ÖTVENÉVES a Csehszlovák Vöröskereszt A vöröskeresztes nővér alak­ja az elmúlt öt évtized alatt már szinte jelképpé, a segítő szándék, a tettrekészség jelké­pévé vált. Ez természetes is, hiszen a Vöröskereszt önkéntes szervezetének tagjai a segíteni akarás, az emberiesség elvét vallják. A Vöröskereszt sosem volt érdekszervezet: mindig ar­ra törekedett, hogy ott segít­sen, ahol szükséges. És segített is. Ez az elmúlt ötven év gaz­dag hagyományai mindennél ékesszólóbban bizonyítják ... De talán tekintsünk vissza e kerek évfordulón a legneme­sebb célt szolgáló szervezet ed­dig megtett útjára. A Csehszlovák Vöröskereszt létrejötte egybeesik a Csehszlo­vák Köztársaság megalakulásá­val. A háború utáni szörnyű nyomorban szükségessé vált a Vöröskereszt létrehozása. Ezt a köztársaság akkori elnöke is elismerte. A szervezet alakuló gyűlését 1919-ben tartották meg Prágában. A vöröskeresztes munka rövidesen a helyi társa­ságokba tevődött át, melyek fő feladatuknak a szociális gon­doskodást, az elsősegélynyúj­tást, egészségügyi előadások megszervezését és gyógyszana­tóriumok létrehozását tekintik. A Vöröskereszt abban az idő­ben elsősorban Hadügyminiszté­riumtól kapott feladatokat. A München előtti köztársa­ságra nehezedő gazdasági vál­ság idején a Vöröskereszt gyűj­téseket rendez az éhező mun­kanélküli családok megsegíté­sével. A Szlovák Állam létre­hozása után Szlovákiában létre­jön a Szlovák Vöröskereszt Társaság. Sajnos, a Szlovák Vö­röskeresztben akkoriban több fasizáló intézkedésre került sor. A fiatalság nevelése a Hlinka Ifjúság feladata lesz. Alapjában véve azonban akkor is hű marad igazi küldetéséhez a Szlovák Vöröskereszt, amit az is bizonyít, hogy ellene van a hadifoglyok és a koncentrációs táborok foglyai diszkrimináció­jának. Az önkéntes jelentkezők a Vöröskereszt leple alatt támo­gatták a partizánmozgalmat is. 1945-ben ismét felújul az or­szágban a Vöröskereszt Társa­ságok tevékenysége. Felvesszük a kapcsolatot a külföldi vörös­keresztes szervezetekkel, me­lyek támogatják a háború súj­totta országokat. A segítség a világ különböző részeiből éle­lem, textil, gyógyszer stb., for­májában érkezik hozzánk... 1948-tól Csehszlovákiában Vöröskereszt fő célja az embe­­­rek egészségének a biztosítása. Sor kerül a Vöröskereszt tu­lajdonát képező kórházak, sza­natóriumok stb. államosítására. Jelenleg az önkéntes szerve­zet egészségügyi, szociális, hon­védelmi és nevelői feladatokat biztosít. S természetesen — a humanitás és a Nemzetközi Vö­röskereszt elveinek értelmében — támogatja a világ­békemoz­galmát s a világbéke megőrzé­sére törekszik. Az ország szö­vetségi államjogi rendezése kö­vetkeztében megalakul a Cseh-és a Szlovák Vöröskereszt Tár­saság. Jelenleg Szlovákia terü­letén mintegy 361 000 tagja van a Vöröskeresztnek. Ez a szám azonban a jövőben előrelátha­tólag megnövekszik, mivel is­mét egyre több üzemi­ társaság alakul, melyeket az elmúlt évek során direktív politikai beavatkozással megszüntettek. FÜLÖP IMRE SOKATMONDÓ STATISZTIKA A közép-szlovákiai kerület legnagyobb városa Zsolna­y­ A déli j­árások nagyobb figyelmet érdemelnek Az ígéreteket végre tettek kövessék! A közelmúltban tették közzé a Közép-szlovákiai Statisztikai Hivatal kimutatását. A múlt év október 1-i adatok szerint a ke­rületben 1 391 650 lakos él. Az utóbbi 7—8 év alatt a gyarapo­dás nem egész 100 ezret tesz ki. A lakosság létszámának nö­vekedése leginkább megmutat­kozott a prievidzai, a martini, a zsolnai és a besztercebányai já­rásokban, tehát ott, ahol na­gyobb ipari üzem, illetve mun­kalehetőség van. A magyarlakta — losonci és rimaszombati — járások szapo­rulata minimális. A losonci já­rásban például 2 évvel ezelőtt 137 195 lakost tartottak nyilván, és ez a szám az említett idő alatt csak 230-al növekedett. A rimaszombati járásban­­ 1966-ban 90 712 ember élt és az az­óta eltelt időszak alatt csak 717-el gyarapodott. Miért van ez így? Elsősorban azért, mert a járás lakosainak nagy része munkát keresve más járásokba költözik. Ezt a tényt már évek­kel ezelőtt megállapították, de azóta is vajmi kevés történt a járás iparosításáért. Ide tartozik még egy másik fontos tény, amiről a statiszti­kai kimutatás nem tesz emlí­tést. Az idegen járásban dolgo­zók rokkantság, illetve beteg­ség esetén visszatérnek szülő­földjükre. Ennek következtében mindkét járásban sok a csök­kent munkaképességű ember, akik részére igen nehéz megfe­lelő munkát találni. A kimutatás alapján a kerü­let legnagyobb városa — 40 419 lakossal — Zsolna, utána — 38 794 lakossal — Besztercebá­nya következik. Losoncon 17 599, Rimaszombatban pedig 13 245 ember él. A kerület leg­kisebb járási székhelyének, Nagykürtösnek 4211 lakosa van. Hogy a volt járási székhelyek milyen fejlődésen mentek ke­resztül, azt is érdemes volna felmérni. A statisztikai számadatok gyakran száraznak tűnnek. Ez esetben azonban fényesen bi­zonyítják, hol kell sürgősen ipari üzemeket építeni, illetve meggyorsítani a lakásépítést. Egyszóval tanúbizonyságot tesz­nek arról, hol történt hanyag­ság. Sajnos azt már nem árul­ják el, hogy ki érte a felelős. Az illetékeseknek azonban ok­vetlen fel kell figyelni rá. -.nj- DALLAS A HÁBORÚ ELLEN A közelmúltban ismét megala­kultak a néhány évvel ezelőtt ad­minisztratív beavatkozással meg­szüntetett járási béketanácsok. Te­vékenységüket tehát most elölről kezdik. Némely járásban még el sem kezdték, illetve nem dolgoz­ták ki akcióprogramjukat. A járá­si béketanácsok terveiről érdek­lődve olykor az az érzésünk, hogy egyik-másik járásban talán nem is tudják, mit kellene tenniük a járási béketanácsoknak. Pedig a tevékenység lehetőségei szinte korlátlanok — előadások szerve­zése, beszélgetés a Vietnami Fel­szabadítási Front résztvevőivel, díjmentes véradás megszervezése stb. Rendkívül eredeti ötletet valósít meg a Dunaszerdahelyi Járási Bé­ketanács. A Csallóköz című járási hetilap hasábjain énekes előadói versenyt hirdetett meg a Pol-beat és a Protest Songs (tiltakozó ének) kedvelői számára. A ver­seny műkedvelő résztvevői gitár, zongora vagy egyéb szólóhangszer segítségével adhatják elő saját, illetve idegen szerzők dalait — mégpedig bármilyen nyelven. Egy versenyző több műsorszámmal is felléphet. A döntőre Dunaszerda­helyen kerül sor 1989. március 15-én. A legjobb dalok, illetve elő­adóik tárgyi jutalomban részesül­nek. A dunaszerdahelyiek kezdemé­nyezése már csak azért is dicsé­retet érdemel, mert a Pol-beat és a Protest Songs kedvelői elsősor­ban fiatalok, s az ifjúság meg­nyerése a békemozgalom­ra — amint ezt a Szlovák számú­ Béke­tanács alakuló konferenciája is hangsúlyozta — a béketanácsok egyik fő feladata. A Protest Songs pedig újabban világszerte egyik legelterjedtebb formája (méghozzá békés formája) a há­ború elleni tiltakozásnak . .. Re­méljük, a dunaszerdahelyi példá­nak más járásokban is lesznek követői. (f) II.

Next