Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1969-02-21 / 44. szám, péntek
i VÍZEN INNEN — VIZEN TÚL Gután előre néznek... ! Ekképpen osztogatják két korszakra a világot Gútán. — Ez még a víz előtt történt ... az a víz után... A szörnyű áradásra gondolnak ilyenkor, mely minden borzalmával rájuk zúdult négy év előtt egy júniusi éjszakán. Nem a folyó felöl jött, hanem orvul, hátulról, a csicsói gát felől, mely nem bírta a szörnyű nyomást. Egész utcasorok dőltek romba, az idejében biztonságba nem helyezett háziállatok, gazdasági eszközök elpusztultak. A mocskos, rohanó áradat elhordta a szántóföldekről a behordásra várakozó termést, a falut és határát hosszú időre végeláthatatlan iszapos tengerré változtatta, melynek szennyes hullámain bútorok, háztartási és gazdasági eszközök, házi és mezei állatok felpuffadt hullái himbálództak. Ködben, zuhogó, hideg esőben látomásszerűen kísért a régi kép, miközben kísérőmmel a hatalmas tócsákat, az épülő házak körül dagadó agyagos sártengert kerülgetem. Új és régi házak között lépegetünk. Utóbbiakat az embermagasságnál is feljebb szívódó nedves foltokról, hulló, omladozó vakolatról vélem felismerni. Kísérőm magyaráz... — A talajvíz is megteszi a magáét. A rengeteg nedvességet a föld négy év alatt sem tudta megemészteni. Akinek a háza összeomlott, az, ijedtségén túlesve, tulajdonképpen jól járt. Régi vályogháza helyébe szép új kőházat kapott az államtól. Mert hiszen elsősorban a vályogházak omlottak össze, a kőházak megbirkóztak a víz erejével. Azokra másfajta kellemetlenség várakozott. Aki nem látta, elképzelni sem tudja, mi maradt az úgy-ahogy talpon maradt lakásokban, mikor az ár visszahúzódott. Napokig talicskáztuk a leülepedett mocskot, iszapot, hínárt, dögöket ... Undok vízi élősdik hemzsegtek benne ... Kígyók, gyíkok . .. Némely helyen háromszor is felszedtük a padlózatot, pedig már az első alkalommal több mint két méternyi mélyen kicseréltük a talajt alatta. Háromszor padlóztunk, szigeteltünk. .. mai napig is hadakozunk a felszívódó nedvességgel. A bútorokat nem állíthatjuk falhoz, húsz centiméternyi távolságra áll a szekrény, mögötte a falon kiüt a salétrom, virít a penész ... És a szagok! Helikopteren, kötélhágcsókkal szedték az embereket, padlásról, háztetőkről... aztán a legtöbbje — legalábbis a férfiak — visszatértek tutajon a padlásra hordott ruhákért, ágyneműért, ennivalóért. Aki nem tette, nem is viselhette többé a holmiját, a sok kolbászt, sódart, szalonnát eldobhatta, olyan büdös volt. Mocsár- meg dögszagú . .. Sok házban még ma is érezhető ez a bűz... — Úgy tudom, hogy jelentős állami segélyt is folyósítottak annak idején? — Semmi pénz nem volt ide elég. Hiszen csak a villamosvezetékek kicserélése háromezer koronánál többe került. Adtak kölcsönt, de azt a törleszteni kell... Ezért ment el a férjem meg fiam Csehországba a nehéziparba dolgozni. Ott jobban fizetik a munkát... A fiam valószínűleg ott is marad. Belebolondult egy cseh lányba ... Ezek után már kérdezni sem mertem, hogy mennyi a száma azoknak a magyaroknak, akiket az árvíz távoli vidékre sodort... És hogy miként lehetne őket visszacsalogatni? Talárt ha megfelelő munkát, keresetet, megfelelő bánásmódot biztosítanának nekik idehaza ... Gútán! A tizenkétezer lelket számláló nagyközségben, mely közben várossá lépett elő, elsősorban női munkaerőt foglalkoztató üzemek létesülnek. Motorbicikli-alkatrészeket gyártó üzem, zöldségszárító ... Tisztítója Szlovákia fővárosában is ritkítja párját. Zeneiskolát is kapott, korszerű egészségügyi házat. Épül a kultúrház is... Igaz, kicsit lassan. Színházi előadások, kultúrrendezvények nélkül él a várossá előlépett Gúta. férfiak a bősi duzzasztón dolgoznak, a város szélére halastavat terveznek. A Nyitra folyó vizét csatornával ömlesztik a Vágba — a folyó ezáltal hajózhatóvá válik, s majd kikötőt is kap Gúta... És akkor talán hazatérnek az ország másik végébe szakadt magyarok... Ha addig nem eresztenek idegen tájon gyökeret.. . Új települések, modern emeletes blokkházak előtt vezet utunk... Megkerüljük a templomot, melyet megkímélt az elemi csapás. Oldalán tábla jelzi egy száz év előtti áradás fokát. Befordulunk a magasabban fekvő régi faluba. Hosszú utca, Mester utca, Telekes utca ... párhuzamosan haladnak a töltéssel. Ez volt a szerencséjük, valószínűleg ezért maradtak szárazon. Errefelé lakik Gúta nevezetessége, a századik esztendejét taposó Balázs Éva néni. Nem olyan nagy csuda ma már száz évet élni, mint valaha. Naponta vesszük hírét, tévéernyőn is találkozunk ily magas kort megért emberekkel. Én mégis megilletődve állok a töpörödött asszonyi testben megbúvó IDŐ előtt. Mennyi mindent élhetett már meg ez a fonnyadt kis asszony? Mennyi mindenről tudna mesélni , ha mesélni tudna! Ha nem töltötte volna gyermekéveit libák között a mezőn? Nem ültették volna szövőszékhez leányka korában! Nem talicskázott volna serdülő hajadon éveiben gátépítésnél! Ifjúasszony idejében nem fogják kubikus munkára vasútépítésnél! Negyven esztendejére nem marad özvegyen ... Hetvenötödik évében nem veszi halálhírét egyetlen támaszának, kommunista fiának, akit náci koncentrációs táborban kínoztak halálra. Ekkor állt be a törés az Éva néni emlékezetében. Azóta csakis a fiára emlékszik. Meg a régi nótákra. Mert dalolni még mindig szeret. De csak úgy, magának dúdolgat. .. Télen nyakamba terítem a subámat, Nyáron eső ellen a gubámat, Alatta nem ázom, alatta nem fázom ... Eszem adta kis barnája, Beh šok csókot raktam rája ... Megvan ez a dal százötven éves is, még mostohaapjától tanulta Balázs Éva néni, a néhai a takácsmestertől, akinek foszladozó, sárguló, százévesnél öregebb szabaduló levele is előkerült a komáromi takács céh piros viaszpecsétjével. Ezt már a hozzátartozók mutogatják (Gögh Gézáné, a matróna elhalt fiának felesége, aki második házasságában is gondját viseli.) Éva nénit már nem nagyon érdekli az okmány, nem is nagyon érti. A magáét ismételgeti egyre. —• Hetvenben születtem ... Sokszor elmondhatta száz esztendő alatt, megmaradt benne. Meglehet, nem is olyan tört lelkű, csak éppen a füle hamarabb mondta fel a szolgálatot, mint visszeres öreg lába. Ezért maradt magányosan a dalaival, ezért indul el olykor világot látni. Nem sejti, hogy a világ sem olyan már, mint amilyennek ő ismerte . Jó lett volna előbb __ találkozni vele, legalább két-három évvel ezelőtt, amikor még éles volt a hallása és a pillantása. Fürkészve figyeli ajkam mozdulását, de bizony többnyire másra válaszol, mint amit kérdeztem. Pedig jó lenne megtudni tőle, hogy mi a hosszú élet titka? A talicskázás? Kubikolás? Igaz, nem dohányzik, húst sem eszik tizenöt év óta, amióta egy disznótoron elrontotta a gyomrát. Akkor volt nála először életében orvos. Valószínűleg utoljára, mert Éva néni nem lesz beteg... elalszik egyszer békésen türelmesen, ahogyan élt. .. Húst nem eszik, de a mákostésztát imádja. Elébe teszik, vége a kihallgatásnak. Éva néni enni kezd, a világ egyéb dolgai többé nem léteznek számára. Reszkető kézzel emeli szájához a kanalat és azzal sem törődik, mit hoz a jövő. Ahogy elnézegetem, megérhet még néhány születésnapot. . . • • Fürgén szalad kocsink alá a Komáromba vezető országút. A föld méhében már sarjad a tavasz. Az olvadozó, szürke hótakaró alól üde zöld foltok tűnnek elő. Négy év előtt ezen a tájon tenger volt. Ennek már nyoma sincs. A természet él és feledni akar. Gúta város lakói pedig előrenéznek, és ha a házfalak nem árulkodnának, ki se hinné, hogy volt egyszer egy éjszaka, amikor megindultak a vizek, megkondultak a harangok, és régi ellenségek megbocsátottak egymásnak ... DÁVID TERÉZ Az új szálloda Balázs néni Ilyen lesz Gúta új kultúrháza ÖTVENÉVES a Csehszlovák Vöröskereszt A vöröskeresztes nővér alakja az elmúlt öt évtized alatt már szinte jelképpé, a segítő szándék, a tettrekészség jelképévé vált. Ez természetes is, hiszen a Vöröskereszt önkéntes szervezetének tagjai a segíteni akarás, az emberiesség elvét vallják. A Vöröskereszt sosem volt érdekszervezet: mindig arra törekedett, hogy ott segítsen, ahol szükséges. És segített is. Ez az elmúlt ötven év gazdag hagyományai mindennél ékesszólóbban bizonyítják ... De talán tekintsünk vissza e kerek évfordulón a legnemesebb célt szolgáló szervezet eddig megtett útjára. A Csehszlovák Vöröskereszt létrejötte egybeesik a Csehszlovák Köztársaság megalakulásával. A háború utáni szörnyű nyomorban szükségessé vált a Vöröskereszt létrehozása. Ezt a köztársaság akkori elnöke is elismerte. A szervezet alakuló gyűlését 1919-ben tartották meg Prágában. A vöröskeresztes munka rövidesen a helyi társaságokba tevődött át, melyek fő feladatuknak a szociális gondoskodást, az elsősegélynyújtást, egészségügyi előadások megszervezését és gyógyszanatóriumok létrehozását tekintik. A Vöröskereszt abban az időben elsősorban Hadügyminisztériumtól kapott feladatokat. A München előtti köztársaságra nehezedő gazdasági válság idején a Vöröskereszt gyűjtéseket rendez az éhező munkanélküli családok megsegítésével. A Szlovák Állam létrehozása után Szlovákiában létrejön a Szlovák Vöröskereszt Társaság. Sajnos, a Szlovák Vöröskeresztben akkoriban több fasizáló intézkedésre került sor. A fiatalság nevelése a Hlinka Ifjúság feladata lesz. Alapjában véve azonban akkor is hű marad igazi küldetéséhez a Szlovák Vöröskereszt, amit az is bizonyít, hogy ellene van a hadifoglyok és a koncentrációs táborok foglyai diszkriminációjának. Az önkéntes jelentkezők a Vöröskereszt leple alatt támogatták a partizánmozgalmat is. 1945-ben ismét felújul az országban a Vöröskereszt Társaságok tevékenysége. Felvesszük a kapcsolatot a külföldi vöröskeresztes szervezetekkel, melyek támogatják a háború sújtotta országokat. A segítség a világ különböző részeiből élelem, textil, gyógyszer stb., formájában érkezik hozzánk... 1948-tól Csehszlovákiában Vöröskereszt fő célja az emberek egészségének a biztosítása. Sor kerül a Vöröskereszt tulajdonát képező kórházak, szanatóriumok stb. államosítására. Jelenleg az önkéntes szervezet egészségügyi, szociális, honvédelmi és nevelői feladatokat biztosít. S természetesen — a humanitás és a Nemzetközi Vöröskereszt elveinek értelmében — támogatja a világbékemozgalmát s a világbéke megőrzésére törekszik. Az ország szövetségi államjogi rendezése következtében megalakul a Cseh-és a Szlovák Vöröskereszt Társaság. Jelenleg Szlovákia területén mintegy 361 000 tagja van a Vöröskeresztnek. Ez a szám azonban a jövőben előreláthatólag megnövekszik, mivel ismét egyre több üzemi társaság alakul, melyeket az elmúlt évek során direktív politikai beavatkozással megszüntettek. FÜLÖP IMRE SOKATMONDÓ STATISZTIKA A közép-szlovákiai kerület legnagyobb városa Zsolnay A déli járások nagyobb figyelmet érdemelnek Az ígéreteket végre tettek kövessék! A közelmúltban tették közzé a Közép-szlovákiai Statisztikai Hivatal kimutatását. A múlt év október 1-i adatok szerint a kerületben 1 391 650 lakos él. Az utóbbi 7—8 év alatt a gyarapodás nem egész 100 ezret tesz ki. A lakosság létszámának növekedése leginkább megmutatkozott a prievidzai, a martini, a zsolnai és a besztercebányai járásokban, tehát ott, ahol nagyobb ipari üzem, illetve munkalehetőség van. A magyarlakta — losonci és rimaszombati — járások szaporulata minimális. A losonci járásban például 2 évvel ezelőtt 137 195 lakost tartottak nyilván, és ez a szám az említett idő alatt csak 230-al növekedett. A rimaszombati járásban 1966-ban 90 712 ember élt és az azóta eltelt időszak alatt csak 717-el gyarapodott. Miért van ez így? Elsősorban azért, mert a járás lakosainak nagy része munkát keresve más járásokba költözik. Ezt a tényt már évekkel ezelőtt megállapították, de azóta is vajmi kevés történt a járás iparosításáért. Ide tartozik még egy másik fontos tény, amiről a statisztikai kimutatás nem tesz említést. Az idegen járásban dolgozók rokkantság, illetve betegség esetén visszatérnek szülőföldjükre. Ennek következtében mindkét járásban sok a csökkent munkaképességű ember, akik részére igen nehéz megfelelő munkát találni. A kimutatás alapján a kerület legnagyobb városa — 40 419 lakossal — Zsolna, utána — 38 794 lakossal — Besztercebánya következik. Losoncon 17 599, Rimaszombatban pedig 13 245 ember él. A kerület legkisebb járási székhelyének, Nagykürtösnek 4211 lakosa van. Hogy a volt járási székhelyek milyen fejlődésen mentek keresztül, azt is érdemes volna felmérni. A statisztikai számadatok gyakran száraznak tűnnek. Ez esetben azonban fényesen bizonyítják, hol kell sürgősen ipari üzemeket építeni, illetve meggyorsítani a lakásépítést. Egyszóval tanúbizonyságot tesznek arról, hol történt hanyagság. Sajnos azt már nem árulják el, hogy ki érte a felelős. Az illetékeseknek azonban okvetlen fel kell figyelni rá. -.nj- DALLAS A HÁBORÚ ELLEN A közelmúltban ismét megalakultak a néhány évvel ezelőtt adminisztratív beavatkozással megszüntetett járási béketanácsok. Tevékenységüket tehát most elölről kezdik. Némely járásban még el sem kezdték, illetve nem dolgozták ki akcióprogramjukat. A járási béketanácsok terveiről érdeklődve olykor az az érzésünk, hogy egyik-másik járásban talán nem is tudják, mit kellene tenniük a járási béketanácsoknak. Pedig a tevékenység lehetőségei szinte korlátlanok — előadások szervezése, beszélgetés a Vietnami Felszabadítási Front résztvevőivel, díjmentes véradás megszervezése stb. Rendkívül eredeti ötletet valósít meg a Dunaszerdahelyi Járási Béketanács. A Csallóköz című járási hetilap hasábjain énekes előadói versenyt hirdetett meg a Pol-beat és a Protest Songs (tiltakozó ének) kedvelői számára. A verseny műkedvelő résztvevői gitár, zongora vagy egyéb szólóhangszer segítségével adhatják elő saját, illetve idegen szerzők dalait — mégpedig bármilyen nyelven. Egy versenyző több műsorszámmal is felléphet. A döntőre Dunaszerdahelyen kerül sor 1989. március 15-én. A legjobb dalok, illetve előadóik tárgyi jutalomban részesülnek. A dunaszerdahelyiek kezdeményezése már csak azért is dicséretet érdemel, mert a Pol-beat és a Protest Songs kedvelői elsősorban fiatalok, s az ifjúság megnyerése a békemozgalomra — amint ezt a Szlovák számú Béketanács alakuló konferenciája is hangsúlyozta — a béketanácsok egyik fő feladata. A Protest Songs pedig újabban világszerte egyik legelterjedtebb formája (méghozzá békés formája) a háború elleni tiltakozásnak . .. Reméljük, a dunaszerdahelyi példának más járásokban is lesznek követői. (f) II.