Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-21 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA Nem akarok ünneprontó lenni, a sajtó napját tartjuk, és ilyenkor néhány meleg szóval illik megemlékezni a sajtó­ról, a rádióról, a televízióról, szóval a tömegtájékoztatási eszközökről. Máskor szívesen és őszinte lelkesedéssel írtam az ilyen felköszöntőféléket, ma azonban némi vonakodás­sal kezdem, mert nemcsak egy, hanem az utóbbi két év emlékei is az elevenembe vágnak. Saját bőrünkön éreztük a tömegtájékoztatási eszközök zabolátlanságát, de hogy ne legyünk egyoldalúak és igazságtalanul általánosítok -láthattuk elvszerű kiállásukat is. Senki sem tagadhatja, hogy az 1968-as január, az aktív pártélet megújhodásának előkészítésében nagy szerepet játszott különösen a cseh és a szlovák sajtó, a rádió, a te­levízió; a magyar sajtó adott helyzeténél fogva — mint nemzetiségi, mondhatnánk kisebbségi termék - erősen le­szűkített hatáskörrel, főleg a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának sürgetéséből vette ki részét. A ,,jégtörő" január,­­a nagy és szükséges változás előkészítése, a meg­újhodási folyamat népszerűsítése révén nagy elismerést, dicséretet és köszönetet hozott a sajtónak a leghivatottab­bak részéről. Ez némi büszkeséggel, mondhatnánk jogos büszkeséggel töltötte el a tömegtájékoztatási eszközök napszámosait. A helyzet magaslatán érezték magukat. Ed­dig minden rendben volt. Aggodalmunk csak akkor kez­dődött, mikor észrevettük, hogy a tömegtájékoztatási esz­közök itt-ott mérges fullánkokkal kezdik szurkálni a sok­szor nagyon becsületes kommunistákat, funkcionáriusokat, párt- és állami szerveket. Egy ideig még erre is akadt ma­gyarázat, hiszen vagy húsz évig hallgatni kellett nagyon sok fogyatékosságról. Ezt nem szívesen teszi egy újság­író. Most egy kicsit túlsózzák - gondoltuk -, majd csak lecsillapodnak. Sajnos, nem ez történt. A gyeplő, mellyel a helyes útra lehetett volna terelni a tömegtájékoztatási eszközöket, meglazult, már sem a párt, sem a kormány nem tartotta kézben­­ . Ez év július 2-án Prágában a kommunista újságírók aktíváján Jozef Kempný elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára a következőket mon­dotta: „A tömegtájékoztatási eszközök: a sajtó, a rádió és a televízió manapság egyike minden kormány, minden uralkodó párt legfontosabb hatalmi eszközeinek. Jelentő­ségük a modern társadalomban egyre növekszik. Hatásuk alól gyakorlatilag senki sem vonhatja ki­ magát. Annál fontosabbá vált tehát a kérdés, kinek a kezében vannak a tömegtájékoztatási eszközök, ki szövegezi tar­talmukat, ki szabja meg hatásuk irányát". Mennyire igaz: a toll, a nyomtatott vagy a rádióban, televízióban kimondott szó államot, rendszert, országot dönthet­ romokba, viszont fel is virágoztathat, ha megfele­lően kézben tartják, megszabják hatása irányát. Ki tar­totta hát kezében a tömegtájékoztatási eszközöket? Valljuk be: senki. Lehetett támadni az államvédelmi szerveket, a pártot, a párttagokat és a nem párttagokat, a régieket, aztán az újabbakat és az egészen új­akat, hadsereget, a népi miliíciát, a szövetségeseinket, azok pártjait; lehe­­­tett szidni, gyalázni a Szovjetuniót, Magyarországot, a Né­­­met Demokratikus Köztársaságot, mindent és mindenkit. Mi­csoda paradicsoma volt ez a „parttalan demokráciának"! /Folytatás az 2. oldalon) ÖNMAGUNKRÓL A SAJTÓ NAPJÁN írta: LŐRINCZ GYULA LISZÁL ALICA felsőszeli kézbesítő (Tóthpál Gyula felvétele) MAI SZÁMUNKBAN 200 nap a kapunyitásig (3. OLDAL) A taksonyi betonhíd (6. OLDAL) Hazai tükör (5. OLDAL) Egy nap és egy éjszaka a szilicei fennsíkon (7. OLDAL) Képzőművészeti élet Komáromban a két világháború között (8 OLDAL) Ember és forradalmár (IC OLDAL)

Next