Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám, szombat

1970. 11. 14. ­ Hétvégi hírmagyarázatunk Nixon ügynökei Néhány hete, hogy Spiro Agnew amerikai alelnök hazaérke­zett ázsiai monstre-körútjáról, melynek során megbízója, Ni­xon elnök „új ázsiai politikáját", az ún. guami doktrína gya­korlati érvényesítését volt hivatott megmagyarázni az Egyesült Államok ázsiai szövetségeseinek, máris újabb washingtoni eminenciás kelt útra: Rogers külügyminiszter Afrikába indult és 16 napos körútja során tíz afrikai államba látogat el. Ro­gers útja megelőzte az elnök eredetileg elhalasztott, de már beharangozott külpolitikai üzenetét, melynek megszövegezésé­nél nyilván tekintetbe veszi Rockefeller New York-i kormány­zó tavalyi latin-amerikai, Agnew januári ázsiai és Rogers mos­tani afrikai útjának eredményeit. A Washington útkeresése Agnew és Rogers útjára azo­nos okból került sor, ám kü­lönbség van a kérdések megkö­zelítésében. Míg Agnew ázsiai látogatásának az volt a közvet­len célja, hogy meggyőzze a vietnami háborúban többé-ke­vésbé szerepet vállalt ázsiai bábrendszereket, vállaljanak nagyobb részt az áldozatokból, azaz a továbbra is megígért amerikai támogatással próbál­janak megállni a saját lábukon és saját erejükkel küzdjenek a nemzeti felszabadító mozgal­mak ellen, Afrikában más a helyzet. A kétes kimenetelű „vietnamizálást" a fekete föld­részen nem helyettesíthetik „afrikaizálással", mert az utób­bi időben az ázsiai kontinens viszonyaitól merőben eltérő, nagy változások történtek Afri­kában. Tiszta véletlen, hogy Rogers látogatására akkor kerül sor, amikor az afrikai független ál­lamok zöme az idén ünnepli önálló állami létének 10. év­fordulóját, s ez alkalom arra, hogy megvonják a tízéves fej­lődés mérlegét, viszont nem vé­letlen, hogy Rogersnak most kell Afrikában puhatolódznia. A tíz év alatt kormányrendsze­rek cserélődtek, a tíz év előtti, a politikai önállóság útján első lépéseit tevő ébredező óriás nem azonos a mai Afrikával, amely a széthúzó erők hatása, különféle belső bajok és viszá­lyok ellenére az el nem köte­lezettségi politikát folytató har­madik világ hatalmas pillére, s nem egy afrikai ország fejlődé­sében a kapitalista út elkerülé­sére törekszik. Ezért nem mind­egy Washingtonnak, hogyan alakul az afrikai országok vi­szonya az Egyesült Államokhoz. # A múlt emlékezete Az afrikai népek életében rossz emlék,az a szerep, ame­lyet az Egyesült Államok mono­póliumai különösen a kongói drámában, a szakadár Katanga ásványkincseinek megkaparin­tásában játszottak. Az imperia­lizmus csalárdságát bizonyítot­ta az is, hogy mind a világszer­vezetben, mind az afrikai csata­­tereken a portugál gyarmattar­tókat támogatta és támogatja az amerikai kormány az afrikai hazafiakkal szemben. Az egyes afrikai országokban szakembe­rekként működő imperialista ügynököknek, a Béke-hadtest missziójának aknamunkájától a leleplezett kémek, CIA-ügynö­kök tevékenységéig sok-sok esemény tanúsította, hogy Ame­rika nem barátja az afrikai né­peknek, hanem mindenkor és mindenütt a maga önző érde­keit nézi. E tekintetben a leg­utóbbi keserves leckét a nigé­riai polgárháború eseményei szolgáltatták az afrikaiaknak. Az Egyesült Államoknak több mint 350 millió dollárnyi beru­házásai vannak Nigériában, és a szakadár Biafra törekvéseinek hátterében is az újonnan feltárt olajlelőhelyek megszerzésére törekvő amerikai monopóliu­mok álltak. A Journal of Com­mers adatai szerint az Egyesült Államok nigériai exportja ta­valy elérte a 65 millió dollárt, és 17 százalékkal volt nagyobb, mint 1968-ban. Az amerikai monopóliumok Nigériához hasonlóan más afri­kai országokban is megvetették a lábukat. A becslések szerint Fekete Afrikában két és fél mil­lió dollárra tehetők az amerikai tőkeberuházások, melyek 1960 óta megháromszorozódtak. Bi­zonyos brit monopóliumok tu­lajdonának részleges államosí­tása után Zambiában amerikai monopóliumok akarják megka­parintani a rézbányákat úgy, ahogy Libériában és Ghanában megszerezték a gumiültetvénye­­ket és gyárakat. Az Egyesült Ál­lamok emellett „segélyprogra­mokkal" igyekszik lekötelezni az afrikai kormányokat. Tuné­zia például 15 év alatt 600 mil­lió dollár segítséget kapott az US­A-tól, s a United States News and World Report bevallása szerint „Etiópia kapta több mint a felét az afrikai országoknak nyújtott katonai segítségnek". # Afrika és a Közel-Kelet Az 1967 óta tartó közel-keleti feszültség Afrikára is kihat, s lényegesen befolyásolja egyes kormányok álláspontját. Annak ellenére, hogy Izrael 28 afrikai állammal tart fenn diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat, részt vesz vállalatok építésé­ben, a mezőgazdaság korszerű­sítésében, katonai oktatókat bocsát afrikai hadseregek ren­delkezésére, mintegy 500 szak­embert küldött az egyes afrikai országokba és kb. 300 afrikai fiatalt taníttat izraeli műegye­temeken, az utóbbi időben hatá­rozott közeledés tapasztalható az afrikai néger és arab álla­mok között. A legfrappánsab­ban Odinga Oginga, a kenyai ellenzéki Népi Unió párt veze­tője fejezte ezt ki: „Az EAK és Izrael konfliktusa afrikai vi­szály is. Az EAK ellen irányuló támadás egyben Afrika ellen is irányul." Nem véletlen, hogy Rogers fi­gyelme különösen a kelet-afri­kai országokra irányul: Szomá­liában és Kenyában szeretne valamilyen látványos ered­ményt elérni, hisz ezek tenger­parti államok, kikötőikre szük­sége lenne Amerikának. Az Egyesült Államoknak nemrégen még 21 légi- és 12 haditengeré­szeti támaszpontja volt Afriká­ban. A líbiai forradalmi válto­zás kellemetlenül érintette Washingtont, mert ki kell ürí­tenie egyik legnagyobb támasz­pontját, a Wheelus Fieldet. Szo­máliában és Szudánban is for­radalmi nemzeti kormány vette át a hatalmat, s ezekben az or­szágokban nem sok remény ke­csegteti Washington emisszáriu­sait. Viszont Rogers fő küldeté­se éppen az integrálódó afrikai haladó erők egységének meg­bontása, illetve törekvéseik za­varása. Az afrikai arab országokban kifütyülték Rogerst, még a ki­mondottan Nyugat-barát politi­kát folytató Tunéziában is tün­tettek ellene. Rogers ugyanis de­­cemberben egy unalmasnak jel­lemzett összejövetelen kijelen­tette: „A mi politikánk az, hogy bátorítsuk az arabokat, fogad­janak el egy tartós békét, amely kölcsönösen kötelező megegyezésen alakul, s hogy sürgessük az izraelieket, vonul­janak vissza a megszállt terüle­tekről ..." Rogers elhallgatta, hogy kormánya egyáltalán nem ragaszkodik az 1967-es bizton­sági tanácsi határozat végrehaj­tásához, az izraeli területfogla­lók feltétlen visszavonulásához, és úgy tesz, mintha tudtán kí­vül történnének az Izraelbe irányuló amerikai fegyverszál­lítások és egyéb katonai támo­gatás, nem vesz tudomást Ni­xon Izraelnek adott ígéreteiről. Most feltűnően arab­ barátsága a hangoztatott közel-keleti kőolaj iránti amerikai vonzal­mat leplezi: tavaly ugyanis a Közel-Keleten feltárt 37 mil­liárd tonna ásványolajból húsz­milliárd tonnát az amerikai mo­nopóliumok ellenőriztek... Nem tudjuk, milyen meglepe­tések várják még Nixon külügy­miniszterét afrikai körútján, az azonban már most bizonyos, hogy az afrikai népek előtt is fellebben a fátyol a régi impe­rialista doktrínát leplező nixoni „új politika" lényegéről. LŐRINCZ LÁSZLÓ Scheel—Szemjonov találkozó KOSZIGIN FOGADTA BAHRT Moszkva — Moszkvai hivata­los bejelentés szerint Walter Schheel, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere Delhibe utaztában csütörtökön rövid időre megszakította útját Moszkvában. A seremetyevói re­pülőtéren a miniszter és a kí­séretében levő hivatalos szemé­lyiségeket Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes fogad­ta. Scheer a repülőtéren a Moszkvában tárgyaló Bahr ál­lamtitkárral is találkozott. Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke tegnap a Kremlben fogadta Egon Bahrt, a nyugatnémet szö­vetségi kancellári hivatal ál­lamtitkárát és beszélgetést folytatott vele a mindkét felet érdeklő kérdésekről. A megbe­szélésre az államtitkár kérésé­re került sor. Scheel Indiában Új Delhi • Walter Scheel, nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön négynapos látoga­tásra Új Delhibe érkezett In­diai látogatásának befejezése után Thaiföldre és Singapore­ba is elutazik. Scheel útja csat­lakozik annak a nyugatnémet nagyiparosokból és bankárokból álló küldöttségnek a látogatá­sához, amely I. Abs náci bankár vezetésével arról tájékozódott, hogy milyen lehetőségek van­nak Indiában és általában Dél­kelet-Ázsiában a nyugatnémet monopoltőke szélesítésére. pozíciójának ki-A bonni külügyminiszter — mint Bonnban közölték : most már „a szükséges politikai nyo­matékot" is meg akarja adni a nyugatnémet úgynevezett gaz­dasági küldöttség indiai tartóz­kodásának. Mint külügyminisz­ter, befolyást akar gyakorolni az indiai kormányra, hogy te­gyen eleget Abs követeléseinek. A náci bankár Új-Delhiben biztosítékokat követelt a nyu­gatnémet tőke mindennemű ki­sajátítása ellen, ezenkívül síkra­szállt a nyugatnémet tőke által elért nyereségek korlátlan nyu­gat-németországi átutalásáért és azért, hogy fokozódjék a nyugatnémet részesedés indiai vállalatokban. Az indiai kormány szembehe­lyezkedett e követelésekkel és azt követelte, hogy Nyugat-Né­metország lényegesen több in­diai terméket vásároljon, mint eddig. Indiának Nyugat-Német­országgal folytatott külkeres­kedelmében az elmúlt évben több mint 900 millió dupla de­ficit mutatkozott. Walter Scheel legfontosabb indiai politikai „küldetése" ab­ban áll, hogy igyekezzen meg­akadályozni az India és az NDK közötti kapcsolatok további nor­malizálódását. WILLISTOPH A KÉT NÉMET ÁLLAM VISZONYÁRÓL Berlin — Willi Stophnak, az NDK miniszterelnökének Brandt nyugatnémet kancellárhoz inté­zett levele, amelyet csütörtö­kön adtak át Bonnban, és amely­ben az NDK minisztertanácsá­nak elnöke a személyes megbe­szélések megindítását javasolja. Brandt kedvező válasza esetén új szakasz kezdetét jelentheti a két német állam kapcsolatainak rendezésében. Egyidejűleg azon­ban azt is hangsúlyozni kell, hogy ez egyelőre csak formai­lag jelentene új szakaszt. A döntő tartalmú kérdésben, az NDK nemzetközi jogi érvé­nyű elismerését jelentő megál­lapodást illetően Bonn tovább­ra is a régi, a nemzetközi jogi érvényű elismerést megtagadó álláspontra helyezkedik. Willi Stoph Drezdában mon­dott csütörtöki beszédében alá­húzta: „A hitleri fasizmus szét­zúzása óta eltelt 25 esztendő nem bizonyult elegendőnek ah­hoz, hogy a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó körei ké­szek legyenek a második világ­háború után kialakult politikai realitások elismerésére." Kiemelte, hogy a szociálde­mokrata—szabad demokrata bonni kormány immár négy hó­napja viseli tisztjeit, azonban a megértésről és a megújulásról szóló kijelentéseinek tömegét nem követték gyakorlati tettek. Csehszlovák—szovjet kulturális és tudományos egyezmény Moszkva — Moszkvában teg­nap aláírták az 1970. évi kultu­rális és tudományos együttmű­ködési tervet. Ez a terv a két ország között 1966 áprilisában megkötött egyezményen alapul. A tervet szovjet részről L. F.­u­jicsov külügyminiszter-helyet­tes, csehszlovák részről Zdenek Prchlík külügyminiszter-helyet­tes írta alá. Az ünnepélyes alá­írásnál jelen voltak Vladimír Koucký csehszlovák nagykövet, Jiíí Taufer kultúrattasé, vala­mint a csehszlovák nagykövet­ség munkatársai és a Szovjet­unió külügyminisztériumának vezető tisztviselői. A terv fő gondolata, hogy mindkét fél közös törekvéssel, kölcsönös ismeretcserével a legnagyobb mértékben járuljon hozzá a Lenin-centenárium és Csehszlovákia felszabadulása 25. évfordulójának méltó megün­nepléséhez. Rumor óvatos Róma • Mariano Rumor, akit Saragat köztársasági elnök kormányalakítással bízott meg, pénteken megkezdte előzetes tárgyalásait a leendő koalíció­ban résztvevő négy párt titká­raival. Rumor újságíróknak be­jelentette, hogy fenntartással fogadta el a megbízatást. Po­litikai megfigyelők szerint ez azt jelenti, hogy várakozó ál­láspontot foglal el, és hivata­losan csak akkor fogadja el a kormányalakítási megbízatást, ha sikerre van kilátása. A közel-keleti események logikája. (A Volksstimm« karikatúrája] néhány sorban WALTER ULBRICHT, az NSZK­ Központi Bizottságnak első tit­kára, az Államtanács elnöke tegnap fogadta Pjotr Abraszi­mov szovjet nagykövetet, aki az NSZK képviselőivel folytatott megbeszélésekről tájékoztatta őt. A négy nagyhatalom Nyu­gat-Berlinnel foglalkozó terve­zett eseti­ megbeszéléseiről is sző DEMIREL török miniszterel­nök Sunay államelnökkel foly­tatott megbeszélései után kije­lentette, hogy a kormány — ról­a lehet a nemzetgyűlés elvetette költségvetési tervezetet — nem mond le. Demirel szerint a szavazás eredményét nem le­het bizalmatlansági szavazásnak tekinteni, olyan fejleménynek, amely a választások újbóli ki­írását tenné szükségessé. A VÖRÖS ZÁSZLÓ, a Kínai Kommunista Párt elméleti fo­lyóirata februári számában több cikket közöl a mezőgazdaság problémáiról. Az írásokból kitű­nik, hogy bizonyos helyeken ellátási zavarok vannak. AZ IGAZSÁG HANGJA rádió­állomás közvetítette a görög Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának határozatát az or­szág jelenlegi helyzetéről. A belső helyzet legjellemzőbb sa­játossága a párt szerint a „fe­kete ezredesek" juntája és csaknem az egész görög nép közti ellentétek kiéleződése. MARCOS Fülöp-szigeti elnök bizonytalan időre felfüggesztet­te az országos gyűjtőfogházban várakozó 352 elítélt kivégzését. Az újabb kivégzésekről csak az­után döntenek, hogy a kormány dönt a halálbüntetés eltörlésére vonatkozó javaslat sorsáról. A NASA megkezdte a Conrad­­ Dean űrpáros által összegyűj­tött holdminták postázását 139 amerikai és 54 külföldi címre. Intézmények, tudósok, kutatók kapnak a holdmintákból néhány, az Egyesült Államokkal baráti viszonyban álló országban. AZ IZLANDI FŐVÁROSBAN befejezte ötnapos tanácskozását az Északi Tanács ülésszaka. Kü­lönböző ajánlásokat terjesztet­tek az illetékes kormányok elé, többek között azt, hogy gyor­sabban hozzák tető alá az észa­ki országok gazdasági együtt­működési megállapodását. HAILE SZELASSZIÉ etiópiai császár tegnap egyórás tanács­kozást folytatott Rogers ameri­kai külügyminiszterrel ZAMBIÁBAN letartóztatták az Afrikai Nemzeti Kongresszus nevű ellenzéki párt 24 tagját. A zambiai kormány felforgató tevékenységgel vádolja az ellen­zéki pártot. BUDAPEST felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a fő­városi tanács aranyérmet ado­mányozott Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága el­ső titkárának. POLJANSZKIJ, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök­helyettese tegnap a Kremlben fogadta Micsunovics jugoszláv nagykövetet. MASERBAN, Lesotho főváro­sában tegnap több helyen lövöl­döztek. Fegyveres csoportok megtámadták a rendőrparancs­nokságot. A fővárosban másod­ízben törtek ki zavargások az­óta, hogy Jonathan elnök telj­hatalommal ruházta fel magát. WASHINGTONBAN újabb vá­dat emeltek a Yablonski üg­­gyel kapcsolatban. A gyilkos­sággal kapcsolatban letartózta­a­tott három személy egyikének feleségét is azzal vádolják, hogy részt vett a gyilkosságban. AZ ENI olasz állami kőolaj­társaság az idén kőolaj finomítót épít Zambiában. A finomító el­látja majd az egész országot benzinnel és más kőolajtermék­kel. AZ AUSZTRÁLIAI HATÓSÁ­GOK továbbra sem engedélye­zik Burchett ismert újságírónak, hogy visszatelepüljön hazájába. Az újságíró tavaly apja temeté­sén sem vehetett részt. AZ ALGÉRIAI FORRADALMI TANÁCS háromnapos ülésén a Nemzeti Felszabadítási Front párt és az ifjúság problémáival foglalkozott. NAHÁBAN kétnapos tiltako­zó ülést kezdett 600 ember. A résztvevők követelik a japán­amerikai biztonsági szerződés eltörlését és az amerikai tá­maszpontok felszámolását, va­lamint Okinawa azonnali vis­­szaadását.

Next