Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-03 / 130. szám, szerda

DBl 1970. VI. 3. Napirenden a „nemzeti egység terve" zett Kairó­t A Palesztinai Nem­ Tanács konferenciája, amely a napokban tartja meg­beszéléseit az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában, 115 tagja jelenlétében hétfőn este megvitatta a „nemzeti egység tervét". Ez a terv összefoglalja az összes palesztinai felszaba­dítási szervezet érdekeit, illetve közös platformot alakít ki. A tervet az Al Fatah, a legnagyobb palesztinai ellenállási szervezet terjesztette a kongresszus elé. A MENA egyiptomi hírügy­nökség véleménye szerint ez a terv feltételezi a palesztinai forradalom központi bizottságá­nak a megalakítását, amely egy központból irányítaná a ge­rillák harci tevékenységét és megmozdulásait. Ez az elgondo­lás összhangban áll az Amman­ban május 6-án elfogadott dek­larációval, amelyet mint isme­retes, tíz palesztinai ellenállási szervezet dolgozott ki és foga­dott el. A központi bizottságban az ellenállási mozgalom összes szervezete képviselve lenne. A Le Jour bejrúti lap vélemé­nye szerint az Al-Fatah javas­lata abból a feltételezésből in­dul ki, hogy a palesztinai ge­rillákat egységes katonai veze­tés alá vonja. A központi bi­zottság rendelkezne természe­tesen az összes anyagi eszköz­zel is. A javaslatban számoltak azzal is, hogy a térséget öveze­tekre osztják fel, ahogy az egyes szervezetek kifejtenék ellenál­lási és felszabadítási tevékeny­ségüket. A szóban forgó javaslat be­terjesztése után kedden a kon­ferencián felszólalt Jasszer Ara­fat, az Al-Fatah vezetője. Be­számolójában többek között rá­mutatott, hogy néhány arab or­szág mindeddig nem tett eleget ígéreteinek és kötelezettségei­nek a palesztinai felszabadítá­si mozgalommal szemben. A megígért anyagi támogatás de­ficitje ez idő tájt 13 millió egyiptomi font. A Le Jour sze­rint kötelezettségei teljesítésé­re ígéretet tett Kuwait, Líbia és az Egyesült Arab Köztársaság. Ezzel szemben Irak, Tunézia, Algéria, Marokkó és Libanon csupán azt ígérte meg, hogy ta­nulmányozza majd a segély­nyújtás lehetőségét. Jordánia, Szudán, Szaúd-Arábia és Jemen mindeddig nem nyilatkozott. Bejrút — A dél-libanoni me­nekültek száma elérte az 50 ez­ret. Hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy e térségek lakossága tömegesen hagyja el lakóhelyét és az or­szág belső részében igyekszik letelepedni. Az elvándorlás oka az izraeli támadásoktól való fé­lelem. Mussa Sadrr siíta imám, aki a múlt héten általános sztrájkot szervezett amiatt, hogy a kormány nem nyújt kel­lő védelmet Dél-Libanon lakos­ságának, kijelentette, hogyha a helyzet nem változik, a mene­kültek megkezdik a gazdagok villáinak elfoglalását. Tegnapi nyilatkozatában az imám hang­súlyozta: további lépéseit attól teszi függővé, milyen álláspon­tot foglal el a libanoni kormány mai ülésén. TALHUNI KAIRÓBAN Kairó — Talhuni Jordánia miniszterelnöke tegnap Kairóba érkezett, hogy megvitassa a kö­zel-keleti helyzet alakulásának legújabb kérdéseit. Találkozik Nasszer elnökkel, akinek átadja majd Husszein király személyes üzenetét. Husszein király tegnap meg­kezdte megbeszéléseit Kadhafi ezredessel, a Líbiai Forradalmi Tanács elnökével, aki hivatalos látogatáson Jordániában tartóz­kodik. A két államférfi meg­szemlélte a jordániai fegyveres erők néhány előretolt állását az Izrael elleni fronton. SZÍRIAI TÁMADÁS Damaszkusz — Szíriai kato­nai járőrök tegnapra virradó éj­szaka átlépték a tűzszüneti vo­nalat a megszállt Golan-magsze­laton és támadást intéztek az izraeli katonai állások ellen. Két izraeli katonai járművet megsemmisítettek és 15 izaeli katonát megsebesítettek. SZÉLJEGYZETÜNK Trudeau duplaágyban Valóban nem szeretnék be­avatkozni a kanadai miniszter­elnök magánéletébe. Arról nem is szólva, hogy kimondottan tisztelem az agglegénysorban sínylődő politikusokat, akik le­mondva a családi élet örömei­ről, minden energiájukat az ál­lamügyek intézésének szente­lik. Nos, Trudeau ez a típus. Viszont családi állapotából ere­dően, mint annyi másnak, neki is vannak bogarai. Sőt, eseten­ként nem riad vissza kisebb-na­gyobb közrendi kihágásoktól sem. Például, pofozkodik az ut­cán. Fényes nappal!... Legutóbbi esete viszont eny­hén szólva is pikáns kombiná­ciókra ad okot. Új-zélandi kör­útján, pontosan Wanganu váro­sában ugyanis a miniszterelnök, bár csak néhány pillanatra, megfeledkezett államférfiúi kö­telességeiről. A helyi mezőgaz­dasági és ipari kiállításon töb­bek között egy duplaágy ragad­ta meg figyelmét. Olyannyira, hogy a kelleténél tán többet időzött e kimondottan család­alapítási célokat szolgáló bú­tordarab előtt. Ezt a pillanatot ragadta meg Hendry kisas­­szony, a nyoszolya bájos rek­lám­tartozéka, hogy autogram­mot kérjen tiszterelnöke tőle. És Kanada mi­kötélnek állt, job­ban mondva, a szó szoros értel­mében ágynak dőlt. Mindez persze sohasem derül ki, ha Trudeau kíséretében nem tar­tózkodnak fotoriporterek, akik felettébb vonzó témának talál­ták az előírásos öltönybe öltö­zött kanadai miniszterelnököt a csupán neglizsét viselő Hendry kisasszony társaságában egy duplaágyban. A mesterfotó az­óta bejárta a világsajtót. S jól­lehet, ez Trudeaut nem zavarja, a közvélemény fantáziáját szer­fölött izgatja az ágypróba. Ugyanis nehezen képzelhető el, hogy az új-zélandi asztalosok szóban forgó remekműve ennyi­re mély nosztalgiát ébresztett az agglegény-miniszterelnök szívében.­Felmerül tehát a gya­nú, hogy Trudeau nem vásárlá­si szándékkal feküdt a dupla­ágyba, s nem pillanatnyi érzel­mi elgyengülés következtében osztotta azt meg Hendry kisas­­szonnyal, hanem inkább a fotó­riporterek kedvében akart jár­ni. S jóllehet a fotó szenzációs, Trudeau-tól inkább kevésbé lát­ványos, de annál konkrétabb politikai lépéseket várnak hí­vei. BALOGH P. IMRE Megkezdődtek a szovjet—francia megbeszélések Párizs — Andrej szovjet külügyminiszter Gromiko tegnap délelőtt a francia külügyminisz­térium épületében találkozott Maurice Schumann francia kül­ügyminiszterrel. A két miniszter megbeszélé­sein szovjet részről jelen van Valerian Zorin, a Szovjetunió franciaországi nagykövete, Gro­miko kíséretének tagjai és a szovjet nagykövetség vezető dolgozói. Francia részről a megbeszéléseken részt vesz Jean de Lipkowski, a külügyminisz­térium államtitkára, Herve Al­phand minisztériumi főtitkár és m­ás vezető dolgozók. A Szovjetunió és Franciaor­szág gazdasági kapcsolatainak bőví­tse, am­iről az utóbbi idő­ben tárgyalások folynak, rend­kívül előnyös volna mindkét or­szág számára — írja az Huma­nité a szovjet külügyminiszter franciaországi látogatásával kapcsolatban, majd így folytat­ja: ki kellene azonban dolgoz­ni a politikai együttműködés tervét is, az európai feszültség enyhítése ne legyen csupán francia—szovjet monopólium. Valamennyi országot, beleértve Nyugat-Németországot, együtt­működésre kellene felhívni. Az európai biztonság csupán kol­lektív mű lehet. Ezért oly nagy jelentőségű az európai értekez­let, amelyet a szocialista orszá­gok javasoltak". Nagy-Britannia a választási kampány jegyében London • Két héttel a vá­lasztások előtt Nagy-Britanniá­ban teljes ütemben folyik a vá­lasztási kampány. A politikai pártok vezérei, a képviselők körzeteiket járják, s egyik nyi­latkozat a másik után hangzik el. A Munkáspárt és a Konzer­vatív Párt — jegyzik meg a hír­ügynökségek — nem éppen vá­l­ogatott módszereket használ egymás ellen a választási kam­pány során. Persze az ígéretek­ben sincs hiány, az egyes kép­viselők szinte vetélkednek: ki többet. A konzervatívokat nyugtalanítja az egyik például saját képviselőjük, Powell, aki egyik választási beszédében olyan ja­vaslatokkal állt elő, amelyek lényegében az afrikai és ázsiai betelepültek ellen irányulnak. Powell, aki a Konzervatív Párt szélsőjobboldali szárnyához tar­tozik, arra figyelmeztetett, hogy az országban egyre gyarapszik a színes bőrű lakosság száma. Azt követelte, hogy ezeket te­lepítsék vissza hazájukba. Ter­mészetesen ezek a nézetek he­ves ellenállásba ütköznek a be­települtek részéről, akiknek a száma Nagy-Britanniában eléri a másfél milliót. John Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára birming­hami beszédében az árak befa­gyasztását követelte. Gollan vá­lasztási beszédében kijelentette: a kommunista párt célja meg­akadályozni az árak ösztönös alakulását. Ugyanakkor a párt az adók csökkentéséért is küzd. A kommunista párt 58 képvise­lőjelöltje szintén megkezdte a választási kampányt. A kom­munista párt helyzete azonban jóval bonyolultabb, mint a töb­bi politikai párté. A kommunis­tákat ugyanis korlátozzák, a vá­lasztási kampány során nem áll rendelkezésükre a rádió és a televízió, s ugyanakkor nincsen elegendő anyagi eszközük sem a kampány folytatására. POLGÁRHÁBORÚ FENYEGETI ÍRORSZÁGOT? London­­ Jack Lynch, az Ír Köztársaság miniszterelnöke fi­gyelmeztetett arra, hogyha foly­tatódik a fegyverszállítás az ul­steri nacionalista csoportok szá­mára, akkor Írországban pol­gárháború törhet ki. Lynch vitába szállt ellenfelei­vel, akik azt állítják, hogy el­árulta az Ulsterben élő nacio­nalisták érdekeit. Kijelentette, hogy az észak-írországi katoli­kus kisebbség védelmét csupán a brit katonai egységek bizto­síthatják. Minden más politika — állította — csupán még a ta­valy nyári vérontásoknál is na­gyobb véres zavargásokhoz ve­zetne. • Az ellenzéki csoportok, ame­lyek nem értenek egyet Lynch miniszterelnökkel, a Fianna Fail kormánypárt rendkívüli konferenciájának összehívását követelik a politikai helyzet megítélésére. Azt akarják, hogy ezen a konferencián vessék fel a bizalmi kérdést a miniszterel­nökkel szemben. Lynch cáfolta azokat a híre­ket, amelyek szerint rövidesen új parlamenti választásokat szándékszik kiírni az Ír Köztár­saságban. Kommentárunk Az arabok sokrétű és társa­dalmi rend szempontjából kü­lönféle országokból álló vilá­ga ezúttal nyugaton­­ Maghrebi ért el jelentős eredményt az együvétartozás és az egység megszilárdítása terén. Egy régóta tartó visszály ért­­ véget a napokban Kában. Az Algériai Észak-Afri­ Népköztár­saság és a Marokkói Királyság­özött 1963 őszén fegyveres konf­likutussá fajult az a határvita, mely szerint Marokkó területi követelményekkel lépett fel Al­gériával szemben és meg akarta szerezni az Algériai Szahara délnyugati részét. A vitás terü­leten, Gara Dzsebilet környé­kén, Tinduf közelében gazdag vasérclelőhelyek találhatók. Kétségtelen, hogy a Huari Bu­medien algériai elnök és II. Hasszán marokkói király kö­zött Tlemcenben május 27-én lezajlott megbeszélés új kor­szakot nyit a két ország kap­csolatai terén. Ekkor döntötte el a két államfő, hogy a vitás határvonal kijelölése céljából vegyes bizottságot alakítanak. Az algériai—marokkói vi­szony javulása 1969 januárjá­hoz fűződik, amikor Bumedien ifráni látogatása során barát­sági, jószomszédi és együttmű­ködési egyezményt kötöttek. A két ország kapcsolatainak javu­lása azóta fokozódik, amit szá­mos gazdasági egyezmény létre­jötte is bizonyít. Tlemcenben a szocializmus sajátos útján haladó Algéria és a feudális jellegű Marokkói Ki­rályság végre közös nevezőre tudta hozni nemcsak határérde­keiket, hanem a korábban vitás terület vasércgazdaságának együttműködéses kiaknázását és felhasználását is. Az egység útján Az arab világ e két nyugati országa példát mutatott az arab egység megszilárdítására. S nemcsak példával szolgált. A szóban forgó találkozóról kia­dott közös közlemény szerint mély együttérzésüket fejezték ki a harcoló arab népekkel, s elhatározták, hogy anyagi és erkölcsi támogatásban részesí­tik a palesztinai szervezeteket. Biztosították az arab világot, hogy az arab Maghreb­­ nyugati kiépítése nincs ellentétben a közel-keleti arab népek törek­véseivel. A gyarmati uralom által ugyancsak sokat szenvedett két észak-afrikai ország, úgy tűnik, végre le tudta küzdeni a kolo­nializmus szülte visszásságokat. Mi sem természetesebb annál, hogy az 1958. szeptember 18-án a Nemzeti Felszabadulási Front (FLN) által kikiáltott Algériai Köztársaság, mely sok év küz­delmes, önfeláldozó harca után szabadult meg a francia gyar­matosítók uralma alól, nagyon is fel tudja mérni a közel-ke­leti válság súlyos voltát. Marokkónak sem kedvezett különösképp az önállóság. Szá­zadunkban több ízben kellett fegyvert ragadnia a betolako­dók ellen. S­ bár formális ön­állóságot korábban is elért, a végleges szabadság csupán 1956 tavaszán köszöntött be az or­szágba. Az Isztiklal párt vezette tár­sadalmi és államszervezeti át­alakulás alkotmányos monar­chiát eredményezett, ám az igazi demokratikus reformok be­vezetésére V. Mohamed halála után is kevés jel mutatott. Igaz, hogy Marokkó társadalmi rendű, elmaradottabb mint arab szomszédja, s a belső reakció befolyása miatt nem mindig kö­vetkezetes az állásfoglalása, külpolitikája mégis haladó jel­legű, hiszen küzd az idegen katonai támaszpontok ellen. Újabb politikai megnyilatkozá­sai, főleg a legutóbbi tlemceni találkozó eredményei is erre vallanak. A közös nyilatkozatban mind­két fél kifejti a spanyolok gyarmati fennhatósága alatt álló afrikai terület (ún. Spanyol Szahara), felszabadítására irá­nyuló törekvésüket. Elítélik a dél-afrikai és rhodésiai apart­heidpolitikát. Minden jel arra mutat, hogy a május 27-i tlemceni politikai siker lépést jelent az arab vi­lág tömörülésére. GINZERY ARPAD néhány sorban GEORGES POMPIDOU francia elnök július 3—4 között láto­gatást tesz Bonnban, hogy részt vegyen a Franciaország és az NSZK rendszeres konzultatív megbeszélésen, amelyre a két ország közti egyezmény alapján kerül sor. A FINN FŐVÁROSBAN jegyző­könyv aláírásával ért véget a tudományos- műszaki együttmű­ködés szovjet—finn bizottságá­nak 16. ülése. A jegyzőkönyv megállapítja, hogy az együtt­működési egyezmény fennállá­sának 15 éve alatt a két ország szakemberei között szoros kap­csolat alakult ki. PÉTER JÁNOS, a Magyar Nép­köztársaság külügyminisztere a norvég kormány meghívására kedden hivatalos látogatásra Norvégiába utazott, ahol a ma­gyar—norvég gazdasági és kul­turális kapcsolatok további bő­vítéséről fog tárgyalni. A SZOVJETUNIÓ Miniszterta­nácsa mellett működő Tudomá­nyos- Műszaki Állami Bizottság és a Román Tudományos Kuta­tás Nemzeti Tanácsának megbí­zottjai kedden Moszkvában jegyzőkönyvet írtak alá a tudo­mányos-műszaki együttműkö­désről. AZ IZLANDI vasárnapi általá­nos választások során jelentő­sen megszilárdította helyzetét a legerősebb politikai párt, a Függetlenségi Konzervatív Párt. Kilenc százalékkal több szava­zatot szerzett, mint az előző választásokon. SANTIAGO CARRILLO, a Spa­nyol Kommunista Párt KB főtit­kára, aki jelenleg Romániában tartózkodik és Nicolae Ceauses­cu, a Román Kommunista főtitkára kedden tartották Párt má­sodik megbeszélésüket. A MLADÁ BOLESLAV-I Gép­kocsigyár 30 tagú küldöttsége Václav Odnoha, a kohászati üzem igazgatója és Miroslav Šulc, a CSKP üzemi bizottsága elnökének vezetésével kedden Moszkvába utazott. A küldött­ség több moszkvai üzembe láto­gat el. A ROMÁN NAGY NEMZET­GYŰLÉS és a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának küldöttsége Emil Bodnaras, az Államtanács elnökhelyettese ve­zetésével kedden Bukarestből baráti látogatásra a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaságba és a Kínai Népköztársaságba utazott. UKRAJNA IPARA, mely az OSZSZSZK után a második leg­nagyobb gazdasági potenciállal rendelkezik, az ötéves tervet határidő előtt, november 7-ig teljesíti­k, jelentette ki Pjotr Seleszt, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Ukrajna Kommunista Pártja KB első tit­kára. AZ AMERIKAI KÉPVISELŐ­HÁZ bizottsága nem hagyta jó­vá a külföldi államok megsegí­tésére javasolt összeg negyed­részét. Nixon 2200 millió dollá­ros külföldi segítséget követelt a július 1-én kezdődő pénzügyi évre, a bizottság azonban csak 1645 milliós összeget hagyott jóvá . BELGIUMBAN a limburgi bá­nyakörzet három legjelentősebb telepének bányászai tegnap nem léptek munkába. A továb­bi bányákban részleges sztrájk van. Új sztrájkmozgalom van kibontakozóban, mivel nem tel­jesítették a bányászok követe­léseit. A BOAC nevű brit tengeren­túli légiforgalmi társaság és a JAL nevű japán légiforgalmi társaság kedden megnyitották a rendszeres személyszállító légijáratot London és Tokió kö­zött, Moszkván és Szibérián ke­resztül. Márciusban indult meg a forgalom ezen a vonalon To­kió és Párizs között. Az EXPO-1970 eddigi legöre­gebb látogatója a 101 éves Jo­nemaru Igava, aki Osaka Sujta nevű elővárosból származik, hétfőn 73 éves fiával és 45 éves unokájával látogatta meg a vi­­lágkiállítást.

Next