Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-01 / 128. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1970. június 1. HÉTFŐ BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 128. szám Ara 50 fillér VILÁGSZERTE VISSZHANGZIK A MEXIKÓI LABDA PATTOGÁSA Legifjabb korunk vágyainak egyik netovábbja kétségtelenül a távoli és szépségesnek tartott Me­xikó, az aztékok fisrégi földje volt. Ez az ország két évvel eze­lőtt lenyűgöző módon rendezte meg a legutóbbi nyári olimpiai játékokat, most pedig a földke­rekség 15 arra érdemesített válo­gatott labdarúgó-csapatát látja vendégül. Mindannyiuk számára nagyszerű környezetet biztosít an­nak eldöntésére, hogy közülük pillanatnyilag melyik a legjobb, melyikük érdemes a világbajnoki címre. Hozzávetőleg fél milliárd ember nézte meg az Azték stadion pom­pás világbajnoki megnyitóját, s így a tévé segítségével a nagy esemény részese lehetett. Közép-európai idő szerint 10 órakor (Mexikóban 17 órakor)­­05 000 néző előtt bevonult az em­lített stadionba a köztársasági el­nök katonai gárdájának zenekara, hogy a közönséget szórakoztassa. Azután nyelven spanyol, angol és francia ismertették a műsort. A haditengerészet zenekarának köz­rem­űködésével a pattogó indulók hangjaira 16 csoportban egyenként 11—11, a résztvevő országok me­zébe öltözött mexikói fiú vonult fel. A csoportok előtt egy-egy me­xikói lány haladt, a küzdő felek nevét viselő táblával. A csapatok a spanyol ABC sorrendjében vo­nultak fel. A sort az NSZK válo­gatottja nyitotta meg és a vendég látó Mexikóé zárta be. Elsőként C­a­n­e­d­o, a Mexikói Labdarúgó Szövetség és a szervező bizottság elnöke lépett a mikrofon­hoz, majd Sir St­a­n­l­e­y R­o­us, a FIFA elnöke kérte fel G­u­s­t­a­v­o Diaz Ordaz mexikói köztársa­sági elnököt a IX. labdarúgó vi­lágbajnokság megnyitására. A színpompás ünnepség után, pontosan tizenkét órakor (szerin­tünk 19 órakor) a Mexikó­i Szov­jetunió mérkőzéssel vették kezde­tüket a 22 napon át tartó küzdel­mek. A labdarúgás sorrendben 9. vi­lágbajnokát június 21-én kellene megismernünk. Amennyiben azon­ban a döntő az esetleges meghos­­szabbítás után sem hozna ered­ményt, két nappal később ismét­lés válna szükségessé. Ha az is­métlés rendes játékidejében, vagy netán a 2x15 perces hosszabbítás­ban sem dől el, hogy melyik dön­tőbeli csapat jobb, sorshúzás álla­pítaná meg az új világbajnokot. Az eddig lebonyolított világbaj­nokságok során még nem volt ismételt döntő, tehát a sorhúzást sem vették igénybe. Minden alka­lommal a zöld gyepen dőlt el, melyik a világ legjobb labdarúgó nemzete. ZALA JÓZSEF A tengerész kadétok a FIFA tagállamainak zászlaját hozzák be az Azték stadionba . . KÖZEL-KELET Újabb heves kommandóakciók Kairó • Arab fegyveres cso­port intézett támadást szomba­ton izraeli katonai berendezé­sek ellen, a Szuezi-csatorna északi szektorában. A megtá­madott katonai az arab harcosok objektumokat sorra meg­semmisítették — jelentette be egy kairói katonai szóvivő. Az elmúlt hét végén arab egységek ismét átkeltek a Szuezi-csatornán és annak északi térségében izraeli kato­nai állásokat támadtak meg. Az egyiptomi katonai szóvivő ada­tai szerint az átkelt alakulatok megtámadtak egy izraeli páncé­los menetoszlopot, Ras Alastól délre. A szóvivő bejelentette, hogy két izraeli tankot és két páncélkocsit teljesen megsem­misítettek az egyiptomi kato­nák. Ezzel egyidőben az egyip­tomi tüzérség tüzet zúdított iz­raeli állásokra a Szuezi-csator­na nyugati oldaláról, s így megakadályozta, hogy az izrae­liek erősítéseket vonjanak be. Amman — szombaton ismét fellángoltak az összecsapások a Jordán-folyó völgyében, jor­dániai és izraeli alakulatok kö­zött. Kairó — Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában szom­baton megkezdődött a palesz­tinai ellenállók konferenciája. Első ízben került sor arra, hogy a megbeszélésen az összes el­lenállási csoport képviselői részt vesznek. A konferencia célja egyesíteni a palesztinai ellenállási mozgalmakat. Izraelnek el kell ismernie az ENSZ alapszabályzatát Moszkva . A TASZSZ nyilat­kozatot tett közzé, amely le­szögezi, hogy a közel-keleti válság éleződése, amely min­denekelőtt Izrael meggondolat­lan kalandorpolitikájának tud­ható be, mély felháborodást kelt a szovjet népben. A közel­keleti béke helyreállítása szem­pontjából szükséges arra kény­szeríteni a Tel-Aviv-i vezetőket, hogy feltétlenül ismerjék el az ENSZ alapszabályait és mara­déktalanul teljesítsék a Bizton­sági Tanács határozatát. DÉLKELET-ÁZSIA­­ RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT KAMBODZSÁBAN Saigon — A kambodzsai rá­dió vasárnap bejelentette, hogy mától kezdve a kormány rend­kívüli állapotot rendelt el az országban és a legsúlyosabb büntetések várnak azokra, akik vétenek az előírások ellen, amelyeket egy terjedelmes lista tartalmaz. Akire rábizonyítják, hogy kormányellenes tevékeny­séget fejt ki, azt halálbüntetés­sel sújtják. Hasonló büntetés vár azokra is, akik propaganda tevékenységet fejtenek ki a ka­tonák között, hogy azok állja­nak­­ át az „ellenség" oldalára. Húsz évi börtön jár azért, ha valaki a pekingi, hanoi, vagy a dél-vietnami forradalmi kor­mány rádióját hallgatja, illet­ve „valótlan híreket terjeszt". A rendkívüli állapot mindaddig tart, amíg az ország veszélyben forog. Washington , Kambodzsa és az Egyesült Államok nagy­követeket cserélnek, közlik nyugati hírügynökségek jól ér­­­tesült washingtoni körökre hi­vatkozva. E források szerint a diplomáciai kapcsolatok felvé­telét a kambodzsai kormány ja­vasolta. Az erről szóló híreket az amerikai külügyminisztérium szóvivője mindeddig nem cá­folta meg. Magyar pártmunkások az SZLKP Központi Bizottságán (CSTKj — Dr. Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB elnökségi tagja, a KB titkára szombaton Bratisla­vában dr. Anton Kopšának, az SZLKP KB ideológiai osztályve­zetője helyettesének jelenlété­ben fogadta Sándor Józsefet, az MSZMP KB tagját, az MSZMP Központi Bizottsága irodájának vezetőjét és Havasi Pétert, a Nógrád megyei pártbizottság ideológiai osztályának titkárát. A magyar vendégek mint az MSZMP lektorai a CSKP KB meghívására május 25-től 30-ig tartózkodnak hazánkban, és több előadást tartottak a Ma­gyar Népköztársaság szocialista országépítésének negyed évszá­zadáról. A magyar fót megelőző vendégek elutazó­fogadásán Pezsár elvtárs rendkívül késsel nyilatkozott nagyrabecsü­az MSZMP lektorainak előadássorozatáról amely jelentősen hozzájárult a csehszlovákiai párttagok isme­reteinek bővítéséhez. K­ö­z­e­let — LUDVÍK SVOBODA köztársa­sági elnök A. Burgibát, a Tuniszi Köztársaság elnökét üdvözlő táv­iratban köszöntötte Tunisz állam­ünnepe alkalmából. — EGYHETI TANULMÁNYI LÁ­TOGATÁS után A. P. Volkov bizott­sági elnök vezetésével visszauta­zott hazájába a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett működő munka- és bérügyi bizottság kül­döttsége. A ruzynéi repülőtéren a küldöttségtől Michal Stancel, szö­vetségi munkaügyi és népjóléti miniszter, dr. Emilian Hamerník, a cseh munkaügyi és népjóléti mi­niszter, valamint S. V. Cservonyen­ko szovjet nagykövet vett búcsút. A PRÁGÁBÓL tegnap háromna­pos csehszlovákiai látogatása után Szófiába utazott Jahja Abu Bakr, az Arab Államok Ligája informá­ciós központjának igazgatója. Az arab vendéget prágai tartózkodása alatt több közéleti személyiség fo­gadta. Tegnap kaptuk a megrendítő hírt. Fábry Zoltán, az európai hírű és rangú csehszlovákiai magyar író és publicista, érdemes művész, a Munkaérdemrend és még több más bel- és külföldi kitüntetés tulajdonosa május 31-én, vasárnapra virradó éjsza­ka Stószon hosszas betegség ut­án meghalt. Fábry Zoltán temetéséről később történik intézkedés. A halál megrendítő, mindig És mennyivel inkább az, ha olyan em­ber távozik közü­lünk, akivel az em­bert több évtize­des kapcsolat fűz­te össze. Fábry Zoltánnal több mint két évtizedes elvtársi, baráti, kollegiális kapcso­lat szálai kötöttek egybe. Írásait — melyek mindig nagy hatással vol­tak rám — még az első idejéből köztársaság ismertem, de személyes ta­lálkozásra és en­nek eredménye­ként kapcsolataink elmélyítésére csak húsz évvel ezelőtt került sor, mikor az Új Szó szerkesz­tőségébe kerültem Nem szükséges bi­zonygatnom, hogy a csehszlo­vákiai magyar szellemi élet nemcsak, hogy még gyermek cipőben járt, hanem túlzás nél­kül merem állítani, hogy még csak az embrió korában volt. És az első nyílt vitám Fábry Zoltánnal akkor és e körül zaj­lott le. Nem emlékszem már pontosan, hogy Fábrynak akkor egy cikkét közöltük, vagy pe­dig csak a szerkesztőséghez in­tézett leveléről volt szó, mely­ben szemünkre vetette a cseh­szlovákiai magyar irodalom si­ralmas állapotát és azt, hogy ne várjuk az indítást attól az egy­kor itt maradt „öregtől", ha­nem hol vannak a fiatalok, hol vannak a — pontosan emlékszem kifejezésre — a ta­nítványok. Fábry Zoltánnak er­re a levelére az Új Szó hasáb­jain válaszoltam. Válaszoltam mint a tanítvány. A nem utolsó­sorban Fábry írásain felnövő tanítvány, és megírtam: mi, a tanítványok itt vagyunk, csinál­juk a dolgunkat úgy, ahogy tud­juk, de hol a „mester", akitől az útmutatást, a segítséget kap­nánk. Fábry Zoltán erre föl minden szerénysége ellenére is vállalta a „mester" küldetés­szerű, nem könnyű elhivatott­ságát. Engedtessék meg nekem, hogy egy másik és az egész csehszlo­vákiai magyar irodalom fejlő­dését döntő módon befolyásoló élményemet is elmondjam. Az 1954-ben megjelent, s annak idején oly sok vitát kiváltó „Harmadvirágzás" című tanul­mányról van szó. Én akkor — többek között — a Fáklya című kultúrpolitikai folyóiratot is szerkesztettem. 1954-ben, ha nem is sokat és nem is oly nívósat, de azért már produkált valamit a csehszlovákiai ma­gyar irodalom, és többedma­gammal azon a véleményen voltunk, itt volna már az ideje a summázásnak, de egyben a szelektálásnak is. Fábryval e tanulmány megírásáról több le­velet váltottam. Hónapokig hu­zakodtunk, mivel Fábry azon a véleményen volt, hogy olyas­miről akarunk számot adni, ami nincs: a csehszlovákiai magyar irodalomról. Mindegy, a tanul­mány végül is megszületett, meg is jelent, és Fábry önmaga számára is megdöbbentően konstatálta: irodalmunkkal, ha bármilyen gyengécske is, nem­ kell szégyenkeznünk, ellenben a hozzáértő gondos kertész ke­zével, illetve ollójával nyese­getni kell a vadhajtásokat, hogy annál erőteljesebben fejlődhes­sék a fa. És Fábry Zoltán azóta is gondos kertésze volt irodal­munknak, s ezért oly pótolha­tatlan vesztesége irodalmunk­nak Fábry Zoltán elvesztése. Fábry Zoltánban nemcsak az írót, a kritikust veszítettük el, hanem a kiemelkedő antifasisz­ta békeharcost is. Nem túlzás olyasmit állítani, hogy a német fasizmusnak Európában nem volt még egy olyan alapos is­merője, m­int ő. Kérlelhetetle­nül harcolt ellene a nácizmus hatalomra jutása után, az adott lehetőségekhez mérten harcolt ellene a világháború alatt, és ezt a fasizmust nem tekintette megsemmisítettnek a háború be­fejezése után sem. Az elsők kö­zött emelte fel szavát az újra­éledő német neonácizmus ellen, s mi tagadás, többen — köztük jómagam is — eltúlzottnak tartottuk a veszélyt jelző, kon­gató harangot. Sajnos, neki lett igaza! Európa vigyázz! — hir­dette Fábry látnoki jóslással A két világháború között, az első republika idején Fábry Zol­tán egyik legjelentősebb — túl­zás nélkül állíthatom: európai hírű — alkotása kárpátaljai ri­portja, „Az éhség legendája" volt. Igaz, a cenzúra betütotta és erre föl a könyvecske csu­pán címlappal és puszta olda­lakkal jelent meg. Ám a kom­munisták ennek ellenére megta­lálták a módját, hogy a kinyom­tatott, de betiltott „Az éhség le­gendája" egy részét különféle utakon kicsempészték, s lett be­lőle olyan európai botrány, hogy Slavik belügyminiszter a par­lamentben kényszerült magya­rázkodásra. Éppen egy évvel ezelőtt Kár­pátalján jártam. Sok emberrel beszéltem, sok szó esett Fábry Zoltánról is, és nemcsak ma­gyarok, hanem az ukránok kö­zött is. S beszéltek róla olyan tisztelettel, ahogyan kevés em­berről. Fábry Zoltán emlékét nem csak mi, hanem a határainkon túl élő más népek is őrizni és ápolni fogják. BÁTRY LÁSZLÓ

Next