Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-02 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

rone Világ proletárjai, egyesüljetek! /! I í • •• 'V- yg a SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA CSATASORBAN Azt mondhatná valaki: lám csak az újságíró máris elpuffantott egy frázist. Mi az, hogy csatasorban? Kit mozgósítottak fegyverbe, ki­vel vívnak csatát, hol az el­lenség? Az ellenvetések dacára is állítom: nagyon is helyénvaló most ennek a szónak az em­legetése. Hogy miért? Enged­tessék meg, hogy szép sorjá­ban elmondjam. Tulajdon­képpen miről is van szó? Arról, hogy a déli ban, sőt hovatovább járások­az or­szág más vidékein is, arany­lik a búza, szőkefejű rozstáb­lákat ringat a szél, a telt ka­lászú árpa is kasza alá ért. Aratni kell, vagy akar az em­ber vagy nem. Már hogyne akarna. A parasztember egészévi munkájára többé kevésbé az aratás teszi fel a koronát. Az aratás szó jelen­tése a múltban is és ma is több a puszta fizikai munká­nál. Bizonyos értelemben bő­séget is jelent, azt, hogy megtelnek a raktárak, bizto­sítva a jövő esztendei kenyér: az ország kenyere. Akadnak akik azt mond­ják: manapság már nincs is igazi aratás. Alig fognak hozzá, máris a végére járnak. Ez bizony így igaz. De vajon ezzel elvesztette-e az aratás igazi varázsát, jelentőségét? A földművelő ember számára az aratás ma is az esztendő legjelentősebb eseményének számít. Számukra, amikor ka­sza alá érik a termés, nincs előbbrevaló munka Hogy várják már azt a pillanatot, amikor megtehetik az első kaszavágást. Ilyenkor aztán ember és gép a szó szoros értelmében csatasorba áll, hogy mielőbb biztos helyen tudják munkájuk gyümölcsét. És a mozgósítás — ha már ezt a szót használtuk - már jó­val előbb kezdődik. A szövet­kezetek, állami gazdaságok vezetői a kezdés előtt szám­ba veszik erejüket, üzemké­pessé teszik a kenyércsata ütegeit, a nagy teljesítményű gépeket. Úgy szervezik a munkát, hogy amíg az aratás tart egyéb határt ne legyen gondjuk. munkákra Megválaszolásra vár még az utolsó kérdés: kivel vívnak csatát, hol az ellenség? Az ellenség nem kisebb poten­tát, mint maga a természet, az időjárás. Minek is mond­jam tovább ... A falujáró ember látja, az ütközet már megkezdődött. Naponta ér­keznek a jelentések, hol mennyit arattak le, milyen hektárhozamokra számítanak. Viszont a jelentésekben az „ellenség" is szerepel. A gya­kori esőzések nem egyszer tétlenségre kárhoztatják az aratókat. Várni kell, erőt gyűjteni. A gazdaságok veze­tőinek, jó hadvezérek példá­jára minden lehetőséggel számolniuk kell. Megfontolt rugalmas taktika nélkül nem lenne siker, kátyúba jutna a legjobb stratégia is. A mi azonban jó mezőgazdászaink „hadvezéreknek" bizonyultak. A szeszélyes idő­járás ellenére is jó ütemben halad az aratás. Azon sem lepődnénk meg, ha szövetkezetből már arról egyes ad­nának hírt, hogy megvívták a maguk csatáját. Nehéz, fá­rasztó napok ezek. És mégis annyi a derű, a mosoly a napégette arcokon. A termés jól fizet. Helyenként jobban, mint tavaly. Ám a gond is szaporodik. A termés nagy része még lábon áll, a rak­tárak viszont hovatovább megtelnek. Mit lehet itt ha­marjában tenni? Mert tenni kell ! Addig nem teljes a győ­zelem, amíg minden egyes szem­élet nem kerül tető alá, amíg az „ellenség" árthat neki, amíg megdézsmálhatja, vámot vehet belőle SZARKA ISTVÁN MAI SZÁMUNKBAN LENNI a kispolgári ideológia elleni harcról (3. OLDAL) Bátorkeszi fejlődése (4. OLDAL) Villanyégő vacsorára (6. OLDAL) Húsz asszony (10. OLDAL) Homokos ködben hegyóriások közt (15. OLDAL) A BÚCSI EFSZ-BEN A TERVEZETT 28 HELYETT HEKTÁRONKÉNT 32 MÁZSA TERMETT ŐSZI ÁRPÁBÓL (Szobi Kálmán felvétele) f

Next