Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-16 / 13. szám, szombat

Közélet — VILIAM SALGOVIC, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bi­zottságának elnöke tegnap átad­ta a bizottság üdvözlő levelét Jo­lana Luplákovának, a bizottság tagjának nyugalomba vonulása al­kalmából. — JÁN LUX vezérőrnagy, a nem­zetvédelmi miniszter helyettese a „Becsületességért" kitüntetést adta ket Pavel Dobeš tartalékos katoná­nak, aki a múlt év októberében élete kockáztatásával megállított egy megindult vonatszerelvényt. — NICOLO Di BERNARDO, Olasz­ország csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete tegnap elutazott Csehszlovákiából. A nagykövetet Zdenek RoSkot, a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke búcsúztatta.­­ ALOJZ KUSALÍK, az SZSZK iparügyi minisztere és Svatina, a CSSZK iparügyi Oldrich minisz­tere tegnap Bratislavában a két köztársaság iparának 1971. évi feladatairól tárgyalt. Régi harcosok találkozója Jász Dezső, a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Kassai Munkás szerkesztője teg­nap Košicére érkezett, ahol fél év­századdal ezelőtt mint újságíró dolgozott. Az évtizedek óta külföldön élő vendéget a kelet-szlovákiai párt­szervek képviselői fogadták. Jász Dezső csak rövid ideig tar­tózkodott a városban, majd eluta­zott Lubochnára, ahol az SZLKP KB vendégeként részt vesz a lu­bodinai kongresszus 50. évfordu­lója alkalmaiból rendezett ünnepi ülésen. A vendég 1919-ben a magyar vö­rös hadsereg ezredének élén ér­kezett Konicére és Presovba. Je­lenlegi látogatása alkalmából töb­bek között találkozott régi harcos társával, Mikuláš Benóvil, a vsik Tanácsköztársaság presovi Szlu for­radalmi tanácsának tagjával is. —k Hozzájárul a párt és a társadalom egységének megszilárdításához (Folytatá­­ az 1. oldalról ) időszakban. A dokumentum a valóságnak megfelelően leszö­gezi, hogy a Varsói Szer­ződés tagállamainak fegyve­res erői internacionalista se­gítséget nyújtottak pártunknak és a társadalomnak, megmen­tették Csehszlovákiában a szo­cializmust. Az okmány alapve­tő tanulsága az a tény, hogy a szocializmusnak a marxi—lenini alapokon történő építését a mun­kásosztály, mint uralkodó osz­tály és a kommunista párt, mint a társadalom vezető ereje, to­vábbá a Szovjetunióhoz és többi szocialista országhoz fű­­­ződő szilárd baráti, testvéri és szövetségi kapcsolatok szavatol­ják. Dr Olga Vacková, a Cseh­szlovák Nőtanács főtitkára kije­lentette, hogy a Tanulság való­ban minden olyan kommunista és állampolgár tankönyve, aki­nek szívügye szocialista köztár­saságunk további sikeres fejlő­dése. Ján Kákoš, a Szlovák Nemzeti Színház igazgatója nyilatkozatá­ban hangsúlyozza, azért is fo­gadja nagy örömmel e fontos okmány nyilvánosságra hozata­lát, mert meggyőződött arról, hogy bár népünk ismeri társa­dalmi fejlődésünk néhány té­nyét, nem volt lehetősége arra, hogy ilyen komplex módon te­kinthesse át a pozitívumokat és a negatívumokat. Štefan Orlik, az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottsága elnökségé­nek tagja kijelentette: „Minket, az antifasiszta ellenállási moz­galom részvevőit a Tanulság cí­mű okmánynak különösen az a része érdekel, amely kimond­ja, hogy a szocialista országok­kal és mindenekelőtt a Szovjet­unióval való együttműködés, az ezekhez fűződő szövetség védel­mezi népünket az imperialista agresszió fenyegetése ellen." A havilov—suchai Dukla Bá­nyában szintén nagy érdeklő­déssel és figyelemmel tanulmá­nyozzák a dokumentumot. Fran­tišek Rybár, az összüzemi párt­bizottság elnöke különösen azt hangsúlyozza, hogy az okmány egész népünkkel megismerteti a valóságot, hogy pártunk sem­mit nem titkol el a nép előtt, s ha a hibákból valóban okulni akarunk, akkor nagyon jó, ha a múlt eseményeit és értékelé­süket minél többen megismerik. A forrongó Latin-Amerika A bolíviai kormány 3 millió 600 ezer dollár követelést tá­maszt az amerikai Gulf Oil cég 1969-ben államosított bolíviai vállalatával szemben. A vállalat 14 éves bolíviai ténykedése so­rán nem teljesítette a bolíviai törvényekben lefektetett kötele­zettségeit a dolgozók társada­lombiztosítását és orvosi ellátá­sát illetően. A bolíviai kormány bizottsá­got hozott létre az új, demok­ratikusabb alkotmánytervezet ki­dolgozására. A bizottság élére José Ortiz Mercado államminisz­tert nevezték ki. DOMINIKA Santo Domingóban csütörtö­kön a város közepén négy em­bert agyonlőttek, mert azzal gyanúsították őket, hogy illegá­lis szervezetek tagjai. A város­ban tömeges házkutatásokat rendeznek és sok embert letar­tóztattak. Az akcióba mintegy kétezer rendőr kapcsolódott be. Letartóztatták és „terrorista cse­lekmények", emberrablások elő­készítésével vádolják az illegá­lis Dominikai Mozgalom hat ve­zetőjét. A legújabb megtorlások Balaguer ellenzékének elfojtá­sára irányulnak. Tegnap a Do­minikai Kommunista Párt hat központi bizottsági tagját is le­tartóztatták. Az utóbbi időben igen sokan vannak az eltűntek listáján, fennáll az a gyanú, hogy a biztonsági szervek fog­lyai. GUATEMALA Guatemalában a héten meg­gyilkolták Adolf­o Mijangos kép­viselőt, az ellenzéki koalíció ve­­zetőjét. Ismeretlen tettesek ro­bogó autóból lőtték agyon a po­litikust. Az utóbbi hónapban ez már a második politikai kosság. Nemrégen Arnaldo guil-Ot­ten képviselőt lőtték agyon. No­vember 13-a óta statárium van Guatemalában. (ČSTK) — A Prágai VIA Kép­tárban tegnap „Nasszer — Egyip­tom életének 18 éve" cílen kiál­lítást nyitottak abból az alkalom­ból, hogy befejezték az asszuáni gát építését. A kiállítás ismerteti a látogatókkal e nagyszerű léte­sítményt, mely jogos büszkesége Nasszer Egyiptoménak és értékes bizonyítéka a Szovjetunióval való együttműködésnek és barátságnak. Az erőmű évente 10 millió kWa áramot termel és egymillió hektár területet tesz termékennyé. A főleg fényképekből álló, ér­deklődést keltő kiállítás Egyiptom történetét mutatja be az emberi civilizáció kezdetétől napjainkig. A Nasszer 53. születésnapja tisz­teletére rendezett kiállítás kiemeli az elhunyt elnök szerepét, vala­mint a forradalom vívmányait, melyek során huszonnyolcszorosá­ra emelték az ipari beruházást és közel 1000 gyárat építettek. M | # • # ft Kiállítás Egyiptom történetéről Konszolidálódik a lengyel gazdasági élet Varsó • A lengyel sajtóban az utóbbi időben sok szó esik az ország beruházási politikájá­­ról. Több kommentár kifejtette, hogy a nemzeti jövedelem el­osztásának arányát módosítani kell. Lengyelországban 1946—1969 között — mai árakon számolva — több mint kétbillió zlotyt ru­háztak be a népgazdaságba. Ez a hatalmas összeg azt jelenti, hogy egy-egy felnőtt és dolgozó lakosra több mint 120 000 zloty jut. Ez egy dolgozó ötévi átlag­keresete. Az utóbbi években a nemzeti jövedelemben 21—22 százalék volt a beruházások részaránya, ez az arány a jövőben valószí­­nűleg csökkenni fog. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jarosze­wicz miniszterelnök csütörtökön fogadta a lengyel kohászok kül­döttségét. A küldöttség nevében Ryszard Trzcionka nehézipari miniszter tájékoztatta a párt és a kor­mány vezetőit a kohászati dol­gozók legutóbbi szocialista kö­telezettségvállalásairól, a kohá­­szati ipar időszerű problémái­­ról. Gierek és Jaroszewicz megkö­­szönte a kohászok odaadó mun­­káját és kérte további helytál­­lásukat. Nemzetközösségi értekezlet ellentétek jegyében Singapore — A Brit Nemzet­közösség singapore-i csúcsérte­kezletén fokozódott a fekete af­rikai országok nyomása Angliá­ra, hogy másítsa meg a dél-afri­kai fegyverszállítások felújítá­sára vonatkozó elhatározását. Mielőtt a csúcsértekezlet pén­teki ülése megkezdődött volna, Nyerere tanzániai államelnök 14 oldalas dokumentumot közö­l részvevők között. Nye­rere részletesen felsorolta a fegyverüzlettel szembeni érve­ket, s egyebek között leszögez­te: „ha bárki is képtelen meg­érteni, milyen mélyek az afri­kaiak érzelmei ebben a kérdés­ben, akkor azoknak az emberek­nek a reakcióját sem érthetik meg, akik a faji megkülönböz­tetéstől szenvednek . Nyerere Angliát tette felelőssé minden nemzetközi következményért, a Nemzetközösségnek okozott ká­rokért, s az afrikai országok Angliával szembeni gyűlöleté­nek felkeltéséért. Ilyen előzmények után kezdő­dött meg a péntek délelőtti ülés. Először Abdul Razak malaysiai miniszterelnök emelkedett szó­lásra, hogy megelőzze Heath-t, s ne kelljen vitába szállnia a dél-afrikai fegyverszállítás ügyében a brit kormányfővel. Később Heath beszélt. Heath egyetlen szóval sem utalt a dél-afrikai fegyverszállí­tások kérdésére, s csak azt fej­tegette, hogy Anglia létérdeke a tengeri utak biztonsága, míg Anglia és az Egyesült Államok hadiflottája a világóceán min­den részén jelen van, Heath az­zal ijesztgette kollégáit, hogy a szovjet flotta földközi-tengeri jelenléte valamiféle fenyegetést jelent számukra. Sőt, olyan ké­pet festett, mintha az Indiai­óceán hemzsegne a szovjet ha­jóktól. Heath beszéde egyáltalán nem elégítette ki az afrikai és ázsiai kormányfőket. Egy afrikai kül­dött kijelentette, hogy Heath beszéde „kegyes szavakkal lep­lezett megrögzöttséget mutat". / * Rendkívüli állapot Avignonban Párizs — A dél-franciaorszá­gi Avignon lakói drámai órákat éltek át csütörtök reggeltől pén­tek reggelig. Nagyméretű gáz­szivárgás miatt rendkívüli ál­lapotot kellett elrendelni a vá­ros központjában mert súlyos robbanás veszélye fenyegetett. Amikor a veszély ismeretes­sé vált a város központjában egy sereg házból azonnal ki­költöztették a lakókat de az egész belvárost nem lehetett ki­üríteni. Miközben megindultak a munkálatok a gázszivárgás okának felkutatására a csütör­töki napot és az egész éjszakát Avignon lakói rendkívüli lég­körben töltötték: a robbanási veszély csökkentése érdekében megszüntették az áramszolgál­tatást hangszórókon felszólítot­ták a lakosságot hogy ne gyújt­son gyertyát, tartózkodjék dohányzástól is. Az elsősorban a veszélyeztetett területeken rendőrség és a tűzoltóság ha­­­talmas készültséggel vonult fel, s miközben a városra a mély sötétség borult, a hangszórók időnként figyelmeztették a la­kosokat, ne­­ aludjanak el, ha­nem álljanak készenlétben, hogy szükség esetén azonnal elhagyhassák házaikat. 1971 I. 16. Staudt Mihály alkotásainak kiállítása A komáromi (Komárno) Duna menti Múzeumban tegnap nyílt meg Csengeli-Staudt Mihály komáromi születésű és restaurátor alkotásainak kiállítása. A kiállításon festőművész a közel­múltban elhunyt mester 200 festményét és rajzát mutatják be. A megnyitón jelen volt: Fábry István, az SZNT alelnöke, Kro­csány Dezső, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere, Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője és dr. Ľu­dovít Medvecký, a Szlovák Nemzeti Képtár képviselője. Staudt Mihály Művészi munkásságát Ľudovít Medvecký és Lőrincz Gyula méltatta. Lőrincz elvtárs beszédét az alábbiakban közöl­jük. Meghatottság s mély szomo­rúság tölt el, mikor egy kollé­ga, sorstárs, kortárs, jóbarát ki­állítását kell megnyitnom nem egészen egy évvel halála után. Staudt Mihály élni, alkotni akarásával megcáfolta az orvo­sok jóslatát. Élete megszabott határidejét túllépte, hosszan birkózott a kegyetlen halállal, a gyógyíthatatlan betegséggel, míg 1970. március 26-án, 63 éves korában fizikailag megadta ma­gát. Hangsúlyozom, hogy akkor is csak fizikailag, mert a mű­vész Staudt Mihály szellemi ha­gyatékában, műveiben tovább él köztünk. Egy művész, ha van életprog­ramja, és ha ezt teljesíti, tartós életet biztosít magának. Staudt Mihálynak volt ilyen életprog­ramja. A gyalupadnál kezdte és vásznain, művészi alkotásain fe­jezte be határozott céllal, töret­len vonalvezetéssel. Nem célom, hogy e rövid megnyitóban művészetét érté­keljem. Hivatott sem vagyok er­re, magyaráznom sem kell ké­pest, hiszen ezt a megnyitandó tárlat végzi el helyettem. Csu­pán azt próbálom összefoglalni, amit számunkra Staudt Mihály emlékkiállítása, művészete, em­beri magatartása jelentett és je­lent. Szülővárosában, Révkomárom­ban már kora ifjúságában raj­zolgat, fest, szinte csodagyerek­nek számít, hiszen 15 éves ko­rában festett pasztelltájképét a Szlovák Nemzeti Galéria őrzi. Tizenötéves korában a Jószemű művész-pedagógus — sokunk el­ső mestere — Harmos Károly is felfedezi, és magániskolájában lehetővé teszi a fiatal Staudt Mihálynak, hogy elsajátítsa a művészet alapismereteit, a mű­vészeti technikákat, a művészet „titkait". A régi emlékeket idézve, Staudt Mihály kiállításán meg kell említenem a volt Szé­k­­hely Bertalan növendék és a szlovákiai művésznemzedékek mesterének Harmos Károlynak múlhatatlan érdemeit, hiszen ő indította első útjára Szóbel Gé­zát, Rauscher Györgyöt, a Ba­silidesz-testvéreket, és ki tudná felsorolni mind­azokat, akik vé­dőszárnyai alól elindultak. Har­mos Károly szervezője és kez­deményezője volt a komáromi JESZÓ-nak a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának. Kö­rülötte csoportosultak a JESZÓ-ban többek között Reichenthal Ferenc, Nagy Márton és Antal Berecz Gyula, a már említett Basilidesz-testvérek és a töb­biek. Staudt Mihály első jelen­tősebb szereplésére is itt, a ko­máromi JESZŰ-kiállításon került sor 1926-ban. Ettől kezdve részt vesz minden JESZŰ-kiállításon, majd minden jelentékeny szlo­vákiai és országos kiállításon. A csehszlovákiai magyar képző­művészeti család szívesen fo­gadott tagja lesz. Az idősebbek Gwerk Ödön, Pór Bertalan, Rei­chenthal Ferenc, Schubert Gyu­la, Riegele Alajos, Jánoska Ti­vadar, Tallós-Prohászka István — ami Prohink ugyanolyan szí­vesen támogatják, mint amilyen szívesen meneteltünk vele együtt mi is, a kortársak: Csá­der László, Szabó Gyula és má­sok a közös cél felé, a csehszlo­vákiai magyar megteremtéséért. képzőművészet Az idősebb mestereket becsültük, emberkö­zelbe kerültünk velük. Őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy bár úri messzeségből, de velünk állított ki a haladó szel­lemű gróf Pálffy Péter és Bo­rúth Andor, valamint az Auszt­ria—Csehszlovákia és Afrika között „pendliző" Fleischmann Artúr szobrász is. A csehszlovákiai magyar kép­zőművészcsalád nemes célkitű­zésével nem nagy megértésre, a támogatásra talált annak idején volt uralkodó osztály állami hivatalaiban, állami szerveiben, kormánykörökben. Annál na­gyobb erkölcsi támogatást je­lentett azonban a szlovák és a cseh művészek őszinte érdeklő­dése nemzetiségi kultúránk, művészetünk fejlődése iránt. A szlovák modern művészet két élharcosa, Fulla és Galanda egyetlen kiállításunkról sem hiányzott, csakúgy, mint Mud­roch, Bazovský, Želibský vagy a költő Emil Boleslav LukáC, Smrek, Elo Sándor, a cseh Vyd­ra, František Malý, Rossmann és sokan mások. Nemzeteink és nemzetiségeink ilyen baráti őszinte közeledése sok min­denért kárpótolt. Miloš Bazov­ský, a szlovák balladafestő pél­dául ugyanolyan baráti taná­csokkal látja el a nála mintegy tíz évvel fiatalabb Staudt Mi­hályt, mint a magyar Harmos vagy Gwerk Ödön, kinek hatá­sa egy ideig mély nyomokat ha­gyott Staudt művészetén. Staudt határozott egyénisége gyorsan szabadul az idegen hatásoktól. Külföldi tanulmányútjai sem térítették el sajátos egyéni út­járól, mely mindjobban staudtos lett. Nem hallgathatjuk Staudt Mi­hálynak azokat az érdemeit, melyeket ugyan nem láthatjuk ezen a kiállításon, de végig Szlovákia területén a megmen­tett restaurált műemlékek, templomok freskói, színházak mennyezetképei, helyreállított középületek díszei tanúsítanak. Staudt a restaurálás nehéz mű­vészetét is elsajátította, ennek mestere lett. Szíj Rezsőt, Staudt Mihály egyik értékelőjét és jó ismerő­jét hívom segítségül, hogy el­fogulatlanabb elemzést adjon Staudt Mihályról. Idézem: Ko­rának gyermeke, aki tehát A kor stílusai alól nem is akarta kivonni magát. Alapjában konstruktivitás jellemző rá leg­al inkább, és számos képen el­megy egészen az absztrakcióig. Alkalmazza a kubizmusra jel­lemző formákat is, de annyira a átlényegíti a maga képére m­ég geometriai alakzatokat is, annyira elveszi nyers élüket, annyi emberi melegséggel tölti meg őket éppen meleg pasztell­színei révén, hogy sokszor az impresszionizmus finom polgári hangulatát lehelik még kozmi­kus témájú absztrakt képei is. Ez utóbbiak éppúgy veszik ih­letésüket a kozmosz témaköré­ből, mint a kristályok geomet­riai alakzataiból. Eddig az idé­zet. Befejezésül, mikor Staudt Mi­hály emlékkiállítását megnyi­tom, ismétlem, hogy Staudt Mi­hály szellemi hagyatékában, műveiben tovább él közöttünk és nem frázis, ha azt mondom, örökségét őrizni nemcsak szép dolog, hanem kötelességünk is, hiszen soha jobban mint most szükség van arra, hogy meleg színei bennünk éljenek tovább. Még valamit. Nagyra becsül­jük a komáromi Duna menti Múzeum vezetőségének azt a bölcs elhatározását és tettét, hogy képtárát Staudt Mihály emlékkiállításával nyitja meg. Méltó emléket állít így a Ko­máromból elindult művésznek. Reméljük, hogy ez első jó lépést követi képzőművészetünk továb­bi bemutatása. A megkezdett úton sok sikert kívánunk a mú­zeum, a képtár vezetőségének és dolgozóinak.

Next