Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-26 / 21. szám, kedd

1971. I. 26. FELAJÁNLÁSOKKAL KÉSZÜLNEK az SZKP XXIV. kongresszusára Moszkva • Mind több szovjet munkaközösség felajánlásokkal készül a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIV. kongres­­szusára. A moszkvai Lenin Komszomol Autógyár munkásai, tisztviselői és mérnökei elhatá­rozták, hogy április 17-én kom­munista szombatot dolgoznak le, s ezzel egy új mozgalmat in­dítottak el. Sok üzem kollektí­vája elhatározta, hogy ezen a napon díjazási igény nélkül le­dolgoznak egy munkanapot, s ennek hozamát az ötéves terv céljaira fordítják. A mozgalom kezdeményezői április 17-én legalább 400 Moszkvics autót gyártanak le, a vilniusi Komunaras gyár kollek­tívája pedig 50 esztergagépet készít el. A műszak alatt az év eleje óta megtakarított energiá­val fognak dolgozni. Hasonló felajánlásokat tettek a moszkvai rendezőpályaudvar, a taskenti Tasszelmas, a minsz­ki szerszámgépgyár, a bakui olajforrások dolgozói és sok­sok más munkaközösség. Kohl—Bohr eszmecsere Berlinben Berlin — Berlinben ma foly­tatódik az NDK és az NSZK ál­lamtitkári szintű eszmecseréje. Kohl az NDK és Bohr az NSZK államtitkára, negyedik alka­lommal találkozik egymással, a múlt év novemberében megkez­dett véleménycseresorozat ke­retében. A legutóbbi találkozó­ra január 15-én Bonnban került sor. A bonni összejövetel után po­litikai megfigyelőkben az a vé­lemény alakult ki, hogy sikerült elérni bizonyos formai előreha­ladást. Első ízben volt szó a kiadott hivatalos közvélemény­ben arról, hogy legközelebb a két ország küldöttségei talál­koznak egymással az államtit­károk vezetésével. Ez volt egy­ben az első olyan összejövetel, amelyen már a legközelebbi ta­lálkozó időpontjában is megál­lapodtak. Bonni politikai körök nyilatkozataiból a tárgyalások további rendszerességére lehet következtetni. Otto Winter az NDK külügyminisztere még a bonni összejövetel pedig­ előtt kifejezte reményét, hogy az NDK és az NSZK között gyü­mölcsöző tárgyalásokra kerül sor a két ország kapcsolatainak nemzetközi jogi alapon történő normalizálásáról. Az NDK kül­ügyminiszterének kijelentése az államtitkári szinten folyó tár­gyalások napirendjének érdemi kiszélesítéséről tanúskodott. Az NDK politikai köreiben is­mételten hangsúlyozzák, hogy a kapcsolatok normalizálása csak a teljes politikai és ideológiai elhatárolódás folyamatában me­het végbe. MEGKEZDŐDÖTT A CDU KONGRESSZUSA Düsseldorf­­ Hétfőn megkez­dődött Düsseldorfban a Keresz­tény Demokrata Unió, a CDU rendkívüli kongreszusa. A mint­egy öt és félszáz delegátus fel­adata, hogy kidolgozza a párt új programját. Az új vezetőség és a pártelnök megválasztása nem ezen a kongresszuson tör­ténik, erre csak ősszel, a CDU rendes hamburgi kongresszusán kerül sor. Érdeklődéssel várja azonban mindenki, hogy, a mos­tani kongresszuson eldől-e, a sok jelölt közül melyiknek van a legtöbb esélye arra, hogy át­vegye a párt vezetését. A kongresszus előtt feszültsé­get váltott ki, hogy a CDU ba­jorországi testvérpártja, a CSU, nyíltan, erőteljes hangon figyel­meztette a CDU-t, ne fogadjon el olyan programot, amely nem egyezik meg a CSU nézeteivel. Franz Josef Strauss is hason­ló értelmű levelet intézett Kie­singer pártelnökhöz. A pártelnök, Kiesinger beszé­dében úgyszólván csaknem ki­zárólag régi nacionalista kon­zervatív frázisokat hangozta­tott. Ez a legnehezebb év az NSZK történetében — mondot­ta —, amitől féltünk bekövetke­zett. A Brandt-kormány csődöt vallott. A kormány fejvesztett keleti politikát folytat — mon­dotta Kiesinger — minden szük­ség nélkül és minden ellenszol­gáltatás nélkül. Az eredmény csak a Szovjetunió hatalmának erősítése. A kormány kényszer­helyzetbe került — folytatta Kiesinger — azonban a CDU el­lenálása folytán nem lesz több­sége a parlamentben. Strauss lekicsinylően nyilat­kozott a CDU pártprogramjáról, kijelentette, hogy programmal nem lehet választókat megnyer­ni. A CDU elnöke a külpolitiká­val kapcsolatban hangoztatta: meg kell akadályozni, hogy a kormány visszavonhatatlan lé­péseket tegyen. Szívesen ki­nyújtjuk a kezünket a keleti országok felé, de el kell dönte­nünk, vajon kibékülésről van-e szó, vagy pedig a szovjet hata­lom megerősítéséről, — mon­dotta. Brandt Pompidouval tárgyal Párizs • Willy Brandt nyu­gatnémet kancellár kétnapos ta­nácskozásra hétfőn délelőtt megérkezett Párizsba. A Gare de l'Est-en Chaban-Delmas francia miniszterelnök fogadta. A kan­cellár röviddel a megérkezés után az Elysée palotába hajta­tott, hogy megtartsa első négy­szemközti megbeszélését Pom­pidou francia államelnökkel. Érkezésekor Brandt az újság­íróknak kijelentette, nagyon örül annak, hogy Párizsban van és bizonyos benne, hogy a meg­beszélések megszilárdítják és elmélyítik a két ország kapcso­latait. Brandt kancellár vasárnap Párizsba érkezése előtt megsza­kította útját Colombey-les-deux -Eglises-ben, és koszorút he­lyezett el De Gaulle elnök sír­ján. Az EKG közelgő újabb brüs­­szeli­­ ülése előtt Pompidou és Brandt megbeszélése igen jelen­tős, mivel a francia államelnök múlt hét csütörtökén egy sajtó­értekezleten kijelentette Euró­pával kapcsolatos elképzeléseit. Az elképzelések megvalósítása sokban függ attól, milyen mér­tékig egyeztethetők össze a francia elgondolások a bonni kormány konkrét kívánságaival a tervezett gazdasági és valuta­uniót illetően. néh­ány sorban GRECSKO MARSALL, a Szov­jetunió nemzetvédelmi minisz­tere Kristian Gestrin, finn nem­zetvédelmi miniszter meghívá­sára hivatalos látogatásra teg­nap Finnországba érkezett. Lá­togatása január 29-ig tart. FRANCIA PARLAMENTI KÜL­DÖTTSÉG érkezett tegnap Kai­róba, amelyet Jean de Broglie, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke vezet. A küldöttség az EAK képviselőivel a közel-keleti válságról és a francia—egyiptomi kapcsolatok­ról tárgyal. az TEGNAP VARSÓBA ÉRKEZETT NDK kormányküldöttsége, amelyet Horst Selle, a külügyi gazdasági kapcsolatok minisz­tere vezet. Sor kerül az 1971— 1975. évi hosszú lejáratú keres­kedelmi egyezmény, valamint az 1971. évi árucsere-forgalom jegyzőkönyvének aláírására. NEONÁCI ELEMEK tegnap éjszaka felgyújtották Krefeld­ben a Német Kommunista Párt járási bizottságának irodáját. A fasiszták hasonló merényletet követtek el a szakszervezetek háza ellen, valamint a Neue Rheinzeitung szociáldemokrata lap szerkesztősége ellen. TRUDEAU kanadai miniszter­elnök négynapos indonéziai lá­togatása után tegnap Ceylonba utazott. A djakartai repülőtéren kijelentette, hogy Kanada 50 százalékkal bővíti az Indoné­ziának nyújtandó gazdasági se­gítséget. Trudeau miniszterel­nök és Suharto elnök szomba­ton aláírta a négymillió dollá­ros kamatmentes kanadai köl­csönről szóló egyezményt, a GEORGE McGOVERN szenátor Pacific-egyetemen mondott beszédében hangoztatta, az Egyesült Államoknak hogy felül kell vizsgálnia a Kínával szem­ben kialakított álláspontját, el kell ismernie Pekinget és nor­mális diplomáciai kapcsolatokat kell létesítenie Mao Ce-tung kormányával. AZ NDK külügyminisztériu­mának szóvivője, vasárnap tilta­kozást jelentett be a Szabad De­mokrata Párt (FDP) nyugat­németországi tartományi frak­ciói vezetőinek, Genscher és Ertl bonni minisztereknek rész­vételével január végére terve­zett nyugat-berlini összejövete­le, továbbá Heinemann nyugat­német államelnök és Brandt bonni kancellár ugyanerre az időre bejelentett nyugat-berlini hivatali ténykedése ellen. LENGYEL VEZETŐK SZCZECINBEN ÉS GDANSKBAN Varsó • Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke vasárnap megbeszélést tartott a szczecini A. Warski­hajógyárban, ahol e napokban újra leállt a munka. Az üzemi kollektívával le­folyt beszélgetésen jelen volt Wojciech /aruzelski hadsereg­tábornok, a LEMP KB Politikai Bizottságának póttagja, Kazi­mierz Barcikowski, a LEMP KB titkára, Franciszek Kaim, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Franciszek Szlachek­, belügyminiszter, és ügyintéző Eugeniusz Olubek, a LEMP szczecini vaj­dasági bizottságának első tit­kára. E. Gierek és P. Jaroszewicz az üzemi kollektíva meghívásá­ra érkezett a hajógyárba. A beszélgetés tárgya: az or­szág időszerű politikai és gaz­dasági problémái voltak. A ta­lálkozón Edward Gierek beszé­det mondott, amelyben megvilá­gította az ország időszerű poli­tikai és gazdasági helyzetét és kifejtette véleményét a hajó­gyár dolgozói által felvetett problémákról. Ugyancsak beszé­det mondott Piotr Jaroszewicz, a Minisztertanács elnöke. A hajógyár üzemrészlegeinek képviselői ismertették a kollek­tívát érintő politikai, gazdasági, szervezési és szociális problé­mákat. Teljes megértéssel nyi­latkoztak a párt Központi Bi­zottsága 7. plenáris ülésének határozatairól és az új pártve­zetőséget teljes támogatásukról biztosították. Külön bizalmukról biztosították Edward Giereket és a konszolidáció megkezdését. A hajógyár dolgozói elismer­ték, hogy az új vezetőség támo­gatásához leginkább tettekkel járulhatnak hozzá, és ezért fel­vették a munkát. Edward Gierek és Piotr Jaro­szewicz tegnap Gdanskba érke­zett, s találkozott a gdanski, valamint a gdyniai hajógyárak kollektíváinak képviselőivel. A találkozón részt vett Ed­ward Babiuch, a LEMP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Alojz­y Karkoszka, a LEMP gdanski vajdasági bizott­ságának első titkára. 91 halálos ítélet Guineában 91 személyt ítél­tek halálra amiatt, hogy közre­működtek az ország elleni no­vemberi invázióban. A guineai nemzetgyűlés szóvivője, aki az ítéleteket a városi stadionban rendezett tömeggyűlésen beje­lentette, közölte, hogy a tör­vényszék 33 halálos ítéletet a vádlottak távollétében mondott ki és 66 személyt életfogytiglani kényszermunkára ítélt. Az utób­biak között van Tchichimbo, Co­nakry érseke, Jacques de Mar­cheller, Robert Marcel és Wil­liam Gémayer, valamint két nyugatnémet állampolgár: Her­mann Siebold (akinek öngyil­kosságáról szóló hírt megerősí­tették) és Adolf Marx sörgyári igazgatót. Bonni kormánykörökben „mélységes megdöbbenéssel" fo­gadták Adolf Marx elítélésének hírét.­­ Az NSZK jelentette ki vasárnap reméli — délután a kormány szóvivője — hogy ez az ítélet nem az utolsó szó az ügyben. Az NSZK minden ren­delkezésére álló eszközt latba fog vetni, hogy kieszközölje az ítélet megváltoztatását, éppen ezért egyelőre nem tervezik a diplomáciai kapcsolat megsza­kítását Guineával. Választási kiáltvány Indiában Indira Gandhi vasárnap eljut­tatta pártjának választási kiált­ványát a sajtóhoz. A miniszter­elnök-asszony rövid sajtóérte­kezletén hangzotatta, hogy a márciusi választás a független­ség óta esetleg a leglényege­sebb fordulópontot jelenti India számára. A kiáltvány felhívja a választókat, hogy juttassanak hatalomra olyan erős és szilárd kormányt, amely a döntő par­lamenti többség birtokában ké­pes radikális politikát folytat­ni. Indira Gandhi Nemzeti Kongresszus Pártja az egyetlen olyan párt az országban, amely képes békés és demokratikus úton megvalósítani a társadalmi forradalmat. A kiáltvány hangsúlyozza, hogy a kongresszus párt, ha ha­talomra kerül, korlátozni fogja a magántulajdont és harcolni fog a monopóliumok uralma el­len. Az iparosítás terén fokozni kívánja az állami szektor szere­pét. Kommentárunk INDIA 1947. AUGUSZTUS 15-ÉN lett független angol do­mínium, és az alkotmányozó nemzetgyűlés 1949 novemberé­ben fogadta el az alkotmányt, amelynek életbeléptével 1950. január 26-án az angol királynő elveszítette koronája legszebb gyémántját. India független köz­társaság lett. Az Indiai Köztársaság meg­alakulását rendkívül bonyolult, súlyos küzdelmek előzték meg. 1947. augusztus 15-én az ango­lok ugyanis két kormánynak, két testvérországnak: Indiának és Pakisztánnak adták át a ha­talmat. A kormány átadásakor francia és portugál gyarmatok maradtak az ország területén. Az angolok tehát ezen az au­gusztusi napon ismerték el Indiát, függetlennek pontosab­ban: Brit-Indiát, amely a mai India területének alig a felénél nagyobb területet foglalt el. Ugyanakkor az indiai szubkon­tinensen elszórva 554 külön ál­lam létezett, feudális uralko­dók, maharadzsák, navabok és egyéb kiskirályok kisebb-na­gyobb birodalmai. Ezeket az ural­kodókat hűbéri szerződés kötöt­te a brit koronához. Brit-India függetlenné válása csak annyi­ban érintette őket, amennyiben elismerték az angol királynő helyett Dzsavaharlal Nehrir kormányát. Az angolok 1947. augusztus 17-től érvénytelennek nyilvánították a sok évszázad­dal azelőtt megkötött hűbéri szerződéseket. Ahhoz, hogy az Indiai állam megszülessen a maharadzsákat rá kellett venni, hogy ismerjék el a polgári In­diai Köztársaság alkotmányát. Ez nem volt könnyű dolog. A maharadzsáknak 75 ezer kitű­nően felfegyverzett, a második világháborúban részt vett kato­nájuk volt. Sokan közülük sa­ját pénzt verettek, saját kor­mányaik, minisztereik közlekedési útvonalakat voltak, tartót­ India ünnepe vart fenn. A gyarmati rendszer elkötelezett hívei és a függet­lenségi mozgalom, Gandhi, Nehru és társaik esküdt ellen­­­ségei voltak. Jól tudták, hogy polgári, köztársasági India megszületése az ő trónfosztá­sukat jelenti. Nehruéknek azonban szívós küzdelemmel, ügyes taktikázás­sal, engedményekkel sikerült végül a maharadzsákat egymás után rávenni, hogy írják alá a belépési nyilatkozatot a jöven­dő Indiai Köztársaságba. Mire India független lett, a kiskirá­lyok javarésze beadta a dere­kát. A feudális államok szétve­rése azonban sokba került. A maharadzsáknak különféle jo­gokat, kiváltságokat kellett biz­tosítani, életjáradékot dinasz­tiájuk számára stb. E kiváltságok, illetve azok megszüntetése körül a múlt év végén kirobbant belpolitikai vi­szály az indiai parlament fel­oszlatásához vezetett. Indira Gandhi kormánya ugyanis az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt helyeslő véleményezésével in­dítványozta a 278 indiai maha­radzsa kiváltságainak megszün­tetését. A parlament e javasla­tot megszavazta, de a döntést az ország legfelsőbb bírósága hatályon kívül helyezte. Ezután került sor arra, hogy Giri köz­társasági elnök a miniszterta­nács javaslatára feloszlatta a parlamentet, így még ez év már­ciusában — egy évvel a par­lament megbízatásának lejárta előtt — a szavazóurnákhoz já­rulnak a több mint félmilliárd lakosú ország választói. Természetesen a maharadzsák kiváltságainak megszüntetése távolról sem az egyedüli vagy a legfőbb probléma az ország igen bonyolult erőviszonyainak alakulásában, s tulajdonképpen az új választások idő előtti ki­írása Indira Gandhi szerencsés­nek ígérkező politikai sakkhú­zása a jobboldali pártok egyre erőteljesebb felsorakozásával szemben. A jobboldali erők szervezkedése ellenére a Nem­zeti Kongresszus Párt haladó in­tézkedési következtében nagy népszerűségnek örvend a lakos­ság körében. A tömeghangulat az országban sokkal kedvezőbb Indira Gandhi számára, mint a parlamenti erőviszonyok. Ezt a népszerűséget kívánja kamatoz­tatni a kongreszus párt vezető­sége most, a márciusi választá­sokon. ILYEN BONYOLULT FELTÉ­TELEK között, a haladó és a reakciós erők nagy próbatéte­lének a küszöbén ünnepli tehát India nemzeti születésnapját, azt a napot, amikor 21 évvel ez­előtt Radzsendra Praszad, India első köztársasági elnöke ünne­pélyesen bevonult az angol al­királyok egykori palotájába. P. I. Állami gyász az NDK-ban Berlin • Vasárnap, 77 éves korában elhúnyt Hermann Ma­tem, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának tagja. Berlinben közölték, hogy Her­mann Matern földi maradvá­nyainak nyilvános felravatalo­zására kedden kerül sor Berlin­­ben, az NSZEP Központi Bizott­ságának épületében. Szerdán délután a Központi Bizottság épületében az NSZEP Központi Bizottsága, a Népi Kamara, az Államtanács, a minisztertanács és a Nemzeti Front Országos Tanácsa együttes állami aktus­sal adózik az elhúnyt emléké­nek. Ezzel egyidejűleg kerül sor Hermann Matern hamvasz­tása előtti búcsúztatásra. Kedden és szerdán állami gyász lesz a Német Demokrati­kus Köztársaságban. Marcos bejelentése Manila — Marcos Fülöp-szi­geti elnök hétfőn a kongres­­szushoz intézett üzenetében ki­jelentette, hogy a közeljövőben felveszik a diplomáciai és a ke­reskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. Hangoztatta, hogy az 1971-es esztendőben átértékelik az or­szág külpolitikáját. Az elnök a szocialista orszá­gokkal létesítendő kapcsolato­kat gazdasági szempontból kí­vánatosnak nevezte, s egyúttal rámutatott: a Fülöp-szigetek sem hunyhat szemet a tény fö­lött, hogy a föld egyhatoda szo­cialista.

Next