Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-26 / 150. szám, szombat

5 MEGFONTOLTAN CÉLTUDATOSAN Pártunk XIV. kongresszu­sa élénk visszhangra talált kulturális dolgozóink köré­b­en is. Néhányat közülük megkértünk, hogy a tanács­kozással, annak határozatá­val kapcsolatos gondolataik­ról, valamint a közeljövő terveiről nyilatkozzanak munkatársainknak. Ján Rákos, a Szlovák Nemzeti Színház igazgatója Pártunk XIV. kongresszusa előtt többen megkérdezték tő­lem, mit várok a tanácskozás­tól. Feleletem lényege minden esetben az volt, hogy remélem, a kongresszus megfelelő időt és teret szentel a kulturális és mű­velődéspolitikai kérdéseknek. Ez az óhajom teljesült. Én kü­lönösen Válek elvtárs felszóla­lását értékelem nagyra, aki na­gyon konkrétan és józanul ele­mezte művelődési frontunk je­lenlegi helyzetét Ez a józan hangnem Szlovákiában. jellemezte egyébként az egész tanácsko­zást, s most örömmel tölt el, hogy ez a stílus bekerüül a köz­tudatba is. Ami a szlovákiai kul­turális életünket illeti, nem va­gyok teljesen elégedett, ám mégis megelégedve nyugtázom, 1969 áprilisa óta jelentős válto­zások történtek, melyek már meg is érlelték első gyümölcsü­ket. A kongresszus idevonatkozó határozata remélhetőleg újabb komoly impulzust ad a további kibontakozásnak és egészséges fejlődésnek. Színházunk művé­szei és dolgozói teljes­­en támogatják pártunk mérték­műve­lődéspolitikai célkitűzéseit, s a mi területünkön minden erőnk­kel igyekszünk megvalósítani annak fősorban idevonatkozó részét. És­arra törekedtünk, hogy a közelmúlt hibáit kikü­szöbölve igényes dramaturgiai tervet állítsunk zem, ez sikerült­ össze. Úgy ér­habár végső soron ez csak az egyes bemuta­tókon dől el. Jó színházat, szo­cialista színházat igyekszünk létrehozni. Népszínházat, amely magas intellektuális fokon tol­mácsolja a gondolatot, művészi élményt és szocialista perspek­tívát nyújt a nézőnek. A Szlo­vák Nemzeti Színház tatarozá­sának befejezése után minden fontos feltétel adva lesz az eredményes munkához, s mind­annyian azon igyekszünk, hogy éljünk vele. Mózsi Ferenc, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője Nehéz feladat néhány sorban szólni a CSKP XIV. kongresszu­sának jelentőségéről, hiszen ez a pártkongresszus a csehszlovák társadalom fejlődésének egy szakaszát zárta le. S ami még ennél is fontosabb: az elmúlt időszak kritikai értékelésével, az ökonómiai, a bel- és külpo­litikai helyzet, valamint a köz­nevelési és kulturális teendők pontos körvonalazásával, a leg­égetőbb kérdések sarkításával egy új fejlődési szakaszt nyit társadalmunk életében. Érthető, hogy egy olyan mély társadalmi krízis után, mint az 1968—69-es évek voltak, a párt­kongresszus a közérdeklődést szinte szokatlan erővel az esz­mei-politikai nevelés kérdései felé fordították. Tény­ az, hogy míg például a tulaj­donviszonyok struktúrája egyet­len jól előkészített műve­lettel is megváltoztatható, ad­dig a tudatban rögződött jelen­ségek, a gondolkodásmód és en­nek eredményeként az magatartás is kegyetlenül emberi ma­kacs természetű. A mi felada­tunk, hogy a pártkongresszus gazdag anyagát jól és időben (e téren mindig baj volt!) tudjuk aplikálni a csehszlovákiai ma­gyarság körében végzett műve­lődés­politikára is. Lőrincz Gyu­la elvtárs már a komáromi Jó­kai-napok záróünnepélyén el­hangzott, az Új Szóban is közölt­eM beszédében felvetett jó néhány, 171 most igazán időszerűvé vált­­ gondolatot. Mert akármilyen bo­ 28­ nyolultan összetett is hazánk magyar dolgozóinak tudata, a jelen és a múlt iránti egyidejű érdeklődése jogos igényeinek integráns része. Ezeknek az igé­nyeknek szakszerű kielégítése — meggyőződésem szerint — je­lenti egyben a mi sajátos arcu­latú (csehszlovákiai és magyar — egyetemes magyar és szlo­vák) műveltségünknek korsze­rűvé formálását, vele párhuza­mosan a tudományos világnézet­nek, sőt emberi-társadalmi ma­gatartásunknak és helyes poli­tikai érzékünknek a kialakítását is. Az 1968-as „magyar politi­ka" a destrukció politikája volt. A kérdés tehát így formá­lódik: mi a célravezetőbb, meg­lovagolni a vélt vagy akár va­lós kisebbségi sérelmeket, vagy az érvek és elvek igazságai sze­rint az egyéniség műveltségével javítani a valóságon? Eszménk és hagyományaink értelmében, a pártkongresszus elvi álláspontja értelmében elutasítjuk az előző álláspontot nemcsak egyszem­pontúságának merev dialektika­ellenessége miatt, hanem is, mert éket ver az egyes azért osz­tályok és társadalmi rétegek és a nemzetek és nemzetiségek kö­zé, m­ert antiszocialista és med­dő, tehát ellenséges. A párt­kongresszus igazolta, hogy az eddig járt út (eltekintve a vo­luntarista szubjektivizmus dik­tálta kitérőktől) a helyes. Az osztályszempont elsődlegességé­vel és az össztársadalmi célok­kal egyeztetett, a párt vezető szerepét érvényre juttató politi­ka lehet csak egyedül a célra­vezető. Nemzetiségi szempont­ból: ez az egyetlen politika, mely optimálisan lehetővé te­szi, hogy a gazdasági szociális és kulturális felemelkedés út­ján, magyarságunk és teljes megtartásával becsületes szolgál­juk a szocializmus és a proletár internacionalizmus ü­­gyét. Ezt a politikát hagyták jóvá a CSKP XIV. kongresszusán. Nyári Ferenc, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási nemzeti bizottság művelődésügyi osztályának vezetője Minden túlzás nélkül állítha­tom, hogy ebben az esztendő­ben számos jelentős eseményt szerveztünk kulturális járásunk területén, elsősorban a párt­szervezet és más szervek hatha­tós támogatásával. A CSKŕ 50 éve című kiállításunkat nagy érdeklődés kísérte. Külön öröm számunkra, hogy a látogatók között nagyon sok volt a fiatal. Nagy közönségsikert aratott a Nyárasdon (Topolliníky) megren­dezett Énekkarok fesztiválja és más kulturális rendezvényünk. Nem kis büszkeséggel állapít­hatjuk meg, hogy a járás gazda­sági fejlődésével párhuzamosan jelentős előrehaladásról beszél­hetünk kulturális vonalon is. Új kultúrházak, iskolák, könyv­tárak is tanúskodnak erről. Pártunk XIV. kongresszusa meggyőzött bennünket arról, hogy­ helyes úton járunk, ezen kell tovább haladnunk, az eddi­ginél eredményesebben, inten­zívebben. Teljes mértékben egyetértünk a kongresszus ha­tározataival és azokat igyek­szünk minél eredményesebben a mi járásunk adottságaira „le­fordítani". Számos nagyfontos­ságú tervet készülünk a közel­jövőben megvalósítani. Még eb­ben az ötéves tervben művelő­dési házat szeretnénk felépíte­ni járásunk székhelyén, ahol korszerű eszközök segítségével eleget lehetne tenni a kultúrpo­litikai feladatoknak. Itt kapna otthont a mozi, a járási könyv­tár és lehetőség lenne a dolgo­zók továbbképzésére is. Ugyan­csak a közeljövőben fejezzük be a Csallóközi Múzeumnak ott­hont adó sárga kastély tataro­zását, s így a gazdag gyűjte­ményt a közönség is megtekint­heti. A múzeumban munkásmoz­galmi szobát rendezünk be, amely járásunk forradalmi ha­gyományait mutatja be. Ezen kívül azt hiszem a legnagyobb érdeklődésre a néprajzi részleg tarthat számot, ahol számos egyedülálló tárgy, szerszám és építkezési emlék tekinthető meg. Munkánk hatékonyságát nagyban elősegíti, hogy a járási pártbizottság és a nemzeti bi­zottság plénumának illetékesei megértéssel fogadják minden tervünket és a legmesszebbme­nően támogatnak bennünket. Pártunk mostani kongresszusa határozatával összhangban min­den igyekezetünk arra össz­pontosul, hogy kulturális ren­dezvényeinkre minél nagyobb tömeget vonjunk be és így való­sítsuk meg szocialista kultú­ránk alapvető küldetését. Cserge Terézia, a szarvas (Rohovce) alapiskola igazgatóhelyettese Pártunk XIV. kongresszusának , dokumentumait igen kedvező visszhang és fokozott aktivitás kíséri a mai iskolánkon is. A központi határozatot a tantes­tületben a minap részletesen is­mertettük s az iskolaügyre és oktatásra vonatkozó részeit munkatervbe foglaltuk. Ennek értelmében szükségesnek tart­juk az ideológiai nevelés haté­konyabbá tételét, nemcsak a pe­dagógusok és a tanulóifjúság közt, hanem a szülők körében is. A tanítók politikai iskolázá­sa a nevelésben is visszatükrö­ződik, s máris érezteti jótékony hatását. A nevelés azonban nemcsak a tanítók kizárólagos joga. Ellenkezőleg: a szerepe, befolyása döntő család tőségű, ezért véleményü­nk jelen­sze­rint nem hanyagolhatjuk el a szülők rendszeres felvilágosí­tását sem. Ezt a problémát úgy oldjuk meg, hogy szülői érte­kezleteken előadást tartunk szá­mukra, illetve elbeszélgetünk velük az ateista nevelésről s en­nek kapcsán a „kétvágányú ne­velés" károsságáról, a szocialis­ta erkölcsről, a szocialista tu­lajdon védelmének fontosságá­ról, az egyéni arculatának for­málásáról a szocialista társada­lomban. Az oktatás és a nevelés dia­lektikus egységet alkot, ezért , nevelőmunkánk során nem fe­ledkezhetünk meg a tanítás kor­szerűsítéséről sem. A CSKP meg­alakulásának jubileumi ünnep­ségei keretében a község új is­kolaépületet kapott, az intéz­ményt a legkorszerűbb eszközökkel látták el, így segéd­való­ban lehetővé válik, hogy mo­dernizáljuk az oktatást. Nagyon lényegesnek tartjuk a tovább­tanulás problémáját is s a kong­resszus határozatainak szelle­mében a jövőben még inkább ar­ra törekszünk, hogy felkaroljuk és messzemenően támogassuk a munkás- és parasztszármazású fiatalokat. A kongresszusi anyaggal meg­ismerkedtek iskolánk tanulói is, hiszen a polgári nevelési órák lehetővé teszik, hogy elbeszél­gessék a gyerekekkel ezek je­lentőségéről és fontosságáról, valamint az ötéves terv célkitű­zéseiről. Az iskola valamennyi osztályában a polgári nevelést tanítom, ezért különösen szív­ügyemnek tekintem a határo­zatnak az alábbi kitételét: „Kü­lön figyelmet kell fordítanunk azokra a tantárgyakra, melyek közvetlenül befolyásolják a diá­kok és a tanulók szocialista ön­tudatát, viszonyulását a párt politikájához, valamint a tudo­mányos világnézet elsajátítá­sát". Talán a polgári nevelés ta­nítójának van a legtöbb lehető­sége arra, hogy ennek a köve­telménynek maradéktalanul ele­get tegyen. A tanulókkal a taní­tási órán tv-készüléken néztüi­k meg az SZKP XXIV. kongresszu­sának a megnyitóját, figyelem­mel kísértük az NSZEP kong­resszusát, iskolánk diákjai szov­jet és magyarországi­­ diákokkal leveleznek,­­ hogy csak né­hány jelentősebb mozzanatot említsek, melyek az internacio­nalista szellem kialakítását se­gítik. És sorolhatnám tovább azokkal a rendezvényekkel, és kötelezettségvállalásokkal, me­lyek iskolánk pedagógusainak és diákjainak jó munkáját di­csérik. Nem szeretnék szerény­telen lenni, de meg kell mon­danom: csakis önfeláldozó mun­kájuknak köszönhető, hogy az évfordulóra átadhatták az új is­kolaépületet. Az osztályon és iskolán kívüli tevékenységem (pionírvezetés, a járási pártbizottság ideológiai osztályának tagja, mnb plénum­tag) során szintén arra törek­szem, hogy a kongresszus hatá­rozataival összhangban mun­kálkodjak a rám háruló felada­tok teljesítésén. SZILVASSY JÓZSEF — TÖLGYESSY MÁRIA roio: btuona PRÁGAI LEVÉL IRÁNY PRCICE... ertelmem sincs, hogy a cseh turistaszövetségben melyik vicc­kedvelő agyában született meg az ötlet, hogy éppen Prcice legyen a célja az egyik szombaton megrendezett 50 km-es tavaszi gyaloglásnak, ám a 2325 résztvevő azt bizonyítja, hogy ami az útirányt illeti, jól választottak. Pröice egy kedves, ősrégi város. De ha valakinek arra a kérdésére, hogy hová megyünk, azzal vála­szolnánk, hogy Prčicebe, ez tréfásan, talán sértően is hangzana, mert a Pr­ice körülbelül annyit jelent, mint „Kukutyinba zabot he­gyezni". E­bben az esetben a „pröicei okmány" is viccként hatott, amelyet mindenki megkapott, aki célba ért. A gyalogló bajnokok vidáman, nevetve vették át a „trófeát". Ezúttal az idén a Prága—Prcice távgyaloglás hatodik évfolya­mát taposták a turisták, s örömmel jelenthetjük ki, hogy az érdek­lődők köre évről évre nagyobb. Az idén a gyalogosok kétharmada fiatal volt. Voltak itt 14 éves leányok , a legidősebb résztvevő pe­dig 75 éves bácsi volt. Ez az edzett férfi a meghatározott időben ért célba — az 50 kilométeres útra 10 és fél órai gyaloglást enge­délyeztek — annak ellenére, hogy a bácsinak kétoldali sérve van. Gyalogos rsainak ezen felül még bizonygatta is, éppen a gya­loglással küzd a sérv kifejlődése ellen. A Petrov Pichovice vasúti megállótól reggel nyolc órakor indult a menet és délnek vette az útját. A sereg először szélesen höm­pölygött, majd néhány óra múltán­ majdnem az egész vonalon hos­­szában elnyúlt. Mindenki úgy ment, ahogy tudott. A csoportok egy­re változtak aszerint, ki kit ért utól, vagy ki maradt le. Sok magá­nyos gyalogos is ballagott. „Magam is meg akartam győződni arról, hogy még nem vagyok öreg", mondotta egy vegyészmérnök. „Az ember t>ü éves korában még megtesz 50 kilométert." Ilyen önellenőrzést bizonyára több férfi és nő is végzett. Sokan meneteltek. Még az őszhajúak is. Egyszóval ott voltak az edzett, s nem elhízott turista nők, akiknek a gyaloglás segít frisseségük, s­deségük megtartásában. Hogy miről akart meggyőződni egy fekete spaniel-kutya és bull­dog, az kevésbé ismeretes, egy azonban biztos, hogy ez a fekete fajzat az egyik gyalogostól a másikhoz futkározott és tempóra ser­kentette az embereket. És a bulldog? — az út végén, ahol már gaz­dája energiája fogytán volt, — a pórázon nem a hölgy vezette a kutyát, hanem a kutya a hölgyet. A lelkes turisták egészen Český Krumtovból jöttek. A Zálun­ u Mostu-ban levő Csehszlovák—Szovjet Barátság Üzemek két autó­busznyi turistát küldtek. Megtették az 50 kilométerüket Pikovicé­ből Prčicébe. Az autóbusz azután értük jött és újra visszavitte őket északra. A Dukla testnevelési egyesület katonái sem hiányoz­tak ebből a távgyaloglásból. A meggondolatlan zöldfülű fiatalok — csakúgy könnyedén, lenge trikókban, alsónadrágban indultak út­nak, s amikor elkapta őket a zápor, teljesen eláztak. Ez nem tör­ténhetett meg a régi, tapasztalt turistákkal, akik az esőköpenyt is magukkal hozták. Természetesen a vendéglátó­ipar is kitett magáért. F­elajánlott­a szolgálatait a gyalogosoknak. Nem is ettek annyit, mint amennyit ittak, annak ellenére, hogy elég hűvös volt. Az intenzív gyaloglás után verejtékező testben pótolni kellett a folyadékot és ez meg is történt. Kofola, limonádé, sör és grog formában. Akik pedig „le­vesesek" voltak, azt is kaphattak. Voltak olyan turisták, akiket motorizált gondozók kísértek. Két fiatalt — valószínű, hogy testvérek, vagy jegyesek lehettek — egész úton egy idősebb pár kísért, akik egy MB-vel száguldottak az úton mindig bevárták az útkereszteződéseknél a fiatalokat, s min­­­­ddenféle földi jóval étellel, itallal, esőköpennyel kínálták őket. Ez eléggé visszásan hatott. A többiek tettek is néhány csípős megjegy­zést ám a fiatalok a szülők kitartó gondoskodása ellenére mégis­csak befutottak a célba, a szülőknek pedig meg volt a vasárnapi programjuk. Fontosnak, hasznosnak érezték magukat. Hogy hányan morzsolódtak le? Hát, ilyesmire is sor került, fo­leg az eső riasztotta el az embereket az út folytatásától. Ez azon­ban a rajtolóknak csak elenyésző százaléka volt. A­mint látható, újra fellendült a turisztika, bár a motorizmus i\­már megkondította a turisztika lélekharangját. Ezért az elkö­­­vetkező prága-prčicei hetedik távgya­loglásnak sok sikert lé­tét kívánni. Valószínű, hogy néhány edzett turistával több startol S majd. LENKA HASKOVA

Next