Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-01 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

Intézmények és neves kutatók vizsgálják a sza­bad idő tartalmát és felhasználásának módját tárgykörrel foglalkozó sok vélemény hallatán az em­­­ber joggal gondolná, hogy divatjelenséggel állunk szemben, mint sok mást, ezt is „felkapták" De nem erről van szó A szabad idő problémája sokkal ré­gibb keletű, mint gyakran hisszük Ám bármilyen sokan foglalkoznak vele, és bármilyen sokfélekép­pen magyarázzák, a szabad idő lényegét tekintve az az idő, amelyet az ember a kötelező munkaidőn kívül szabadon, tetszése szerint használ fel művelő­désre, vagy más, az egyéniségét, kedvteléseit szol­gáló célokra. A szabad időt általában­­ kétféleképpen használhatjuk fel passzívan vagy aktívan A passzív forma a céltalan henyélés, a semmit­tevés, a „pihenés". Az aktív forma: a szórakozva ta­nulás, a művelődés Ide tartozik a szabad idő fel­használásának mindazon formája, amelynek legtöbb lenel az ember ugyan aktívan tevékenykedik, de ez nem munka jellegű tevékenység. A cselekvésválto­zással az egyén a munkajellegtől oldódik fel, szaba­dul meg A szabad időnek tulajdonképpen csak a szocialis­ta társadalom ad igazi tartalmat és értéket Irt munka társadalmilag hasznos cselekedetté, életszük a­ségletté, a szabad idő pedig a személyiség fejleszté­sének nagy lehetőségévé válik A kutatások és a személyi tapasztalatok­ban azt bizonyítják, hogy szabad ideje minden általa em­bernek van, a szabad időt azonban csak kevesen használják fel tervszerűen és hasznosan Sokan szabad idejükkel nem tudnak mit kezdeni Ez ma­gyarázza, hogy sokan a szabad idő kérdésére irá­nyítják figyelmüket, és keresik a korszerű megoldás lehetőségét Társadalmi és tömegszervezeteinknek,­­valamint a különféle intézményeknek, nem utolsósor­ban a művelődési otthonoknak és az ifjúsági klubok­nak a sokoldalú, változatos és tartalmas szabad dő eltöltés objektív lehetőségeinek, a szabad idő fel­használás elvének, módszereinek és szokásainak a kialakítására irányuló igyekezete szükségszerű, és a kulturális munka magasabb formáját jelenti Az iskolán kívüli felnőttoktatás vonalán napjaink­ban nemcsak azok nevelése kerül előtérbe, akik a múltban nem jutottak kultúrához, hanem bizonyos mértékben azoké is, akik a régi társadalomban ta­nultak. alakították ki világnézetüket, erkölcsi szoká­sukat, ízlésüket A kapitalista osztálykultúra sajátos jellemvonásokat, nézeteket, erkölcsi magatartást és ízlést formált ki az emberekben És mindezt nemcsak kiformálta, hanem stabilizálta, szokássá mélyítette, merevítette Az említett szervek és intézmények szabad időben történő művelődés során­ a vadha­tá­s­zok nyesegetésével párhuzamosan tudományos isme­retanyagot juttatnak - vagy kellene, hogy juttas­sanak­­ mindenkinek A szabad idő célszerű felhasználására kitűnő le­hetőséget teremtenek a különféle érdekkörök, ahol a korszerű eszközök igénybevételével a magasabb szinten történő művelődés megértésre talál, és egy­re nagyobb tömegeket mozgat meg, von be a társa­dalmi-közösségi munkába A szabad időről­­ és felhasználásának hasznos­ságáról - különösen most, a nyári hónapokban cél­szerű beszélni A problémával szorosan összefügg a művelődés kérdése. Egykor - kulturális forradalmunk kezdeti szaka­szán - beértük az egyszerű terjesztéssel, a kultu­rális értékek puszta eladásával vagy közvetítésével Ma a kultúra széles körű terjesztése és népszerűsí­tése önmagában már nem elég A felnőttképzésnek is alkalmazkodnia kell az emberek társadalmi helyze­téhez és a társadalmi fejlődés szükségletéhez. Konk­rétan ez azt jelenti, hogy a művelődés eredménye nem mérhető le azon a tényen, hogy hány színházi bemutatót és ismeretterjesztő előadást tartottunk, hány filmet néztünk meg, és mennyi könyvet vásá­roltunk A mennyiségi mutató is fontos meghatározó Leg­alábbis egy-egy témakörre vonatkozóan A legfonto­sabb azonban az, hogy az emberek, a tömegek mi­lyen kultúrát kapnak, és az új ismeretanyagot maguk­ban hogyan dolgozzák fel Sem a felnőttképzés, sem a művelődés folyamata nem szűkíthető le mecha­nikus csereviszonyra, nem állhat csupán abból, hogy egyesek közvetítenek, mások meg befogadnak A tömeg- és az államilag biztosított intézményes jelleg mellett nagyon szükséges - talán a legszük­ségesebb - az önképzés, az önművelődés Szabad időnknek ez legyen, a nyári időszakban is, az egyik állandó k­í­sér­őj­e BALÁZS BÉLA v

Next